Nevetni kell! Mindig. Bármikor. Ha nehéz, akkor is. Sőt, talán akkor igazán! Én imádom azt a fajta nevetést, ami könnyed és hasfájást okoz, és imádom azt is, amikor kínunkban nevetünk. Mert ez utóbbi nevetés azt eredményezi, hogy egy idő után már nem a nyomorúságot érzi az ember, hanem átjárja az ér

A harmadik gyermekével várandós Emi éjjel verejtékben ázva ébred. Kezével a paplan alatt érzékelve a valóságot, ki nem mondott kérdésére választ kap. Az életüket kettétörő vetélése azonban olyan váratlan ajándékot hoz számára, ami alapjaiban változtatja meg az életét.

Ákos, az elvált, sármos középkorú örömmel szemléli közutálatnak örvendő szomszédja lakásának eladást, és kíváncsian várja, hogy vajon ugyanaz a selejtes minőségű humanoid-típus költözik be, vagy esetleg most lesz egy kis szerencséje?

Ócska gondolat vagy sem, a csalódások, fájdalmak, kudarcok kivédhetetlenül pofán csapják az embert. Margó már csak tudta. Épülhet-e életünk romjain valami új és szép? Lehet-e még bízni annyi kudarc után?

Időhasadékba zuhanva megmártózni a gyermekkor édes ízében, bármikor, bárkivel megtörténhet!

Léna áldozatot hozott huszonévesen. A helyes döntés oltárára dobta a szerelem kiteljesedésének lehetőségét. Lezárta vajon az új életébe fájdalmakon át vezető útját?

A hiány olykor meglepő indikátor: rég elfelejtett, vagy emlékeink lomtárába száműzött pillanatok életrehívására is képes.

Elbírja-e egy húszas éveiben járó szerelmes fiatal lelke a szerelem és a szülőknek való megfelelés konkurálását? Vajon van megoldás egy dacból született döntésből eredő kilátástalan helyzetre, és ha igen kire számíthatunk?