Nevetni kell! Mindig. Bármikor. Ha nehéz, akkor is. Sőt, talán akkor igazán! Én imádom azt a fajta nevetést, ami könnyed és hasfájást okoz, és imádom azt is, amikor kínunkban nevetünk. Mert ez utóbbi nevetés azt eredményezi, hogy egy idő után már nem a nyomorúságot érzi az ember, hanem átjárja az érzés, hogy az őt vasmarokkal tartó keserűség, kétségbeesés egyszerre csak semmivé foszlik és a helyén valami légies könnyűség marad.Mert nevetni kell!