Kitartó kis zaj. Félálom szerű állapot. Na jó felkel kelni állapot. Egyre erősödő zümmögés. Egyszer csak elszabadul a pokol...

Kattanás, éppen csak hallható. Majd egy rándulás.

A kurva életbe, már megint... - gondolnám, ha maradt volna rá idó.

De nem maradt. A gyorslift élmény már ismerős. Nem az első, és véleményem szerint... nos, nem hiszem, hogy az utolsó lenne.

Szívóerő megragad, eszeveszett tempóban húzz és repít felfelé.

Ez jó, de az átkozott forgás, ami olyan, mint valami örvény, már kevésbé.

Ismerős zóna. Sötétség, elmosódott fényekkel, majd egyszer csak egy gyomorszáj ütés szerű megállás. Megérkeztem.

De hova is? A végtelenbe, a semmibe?

Nem. Ez a középpont. Az enyém. Az én equilibriumom.

Halk szisszenés, reped az idő és a tér.

Mi a faszom, ez - gondolom. Eddig ilyen nem volt.

Hello ez az én álmom. én irányitok. Nagy levegő. De megtenni nem marad idő. Mint valami vákuum úgy ránt át valami a repedésen.

Spirális száguldás. Szédülés, hányinger. De azért felfogom. Valami történt. Valami, ami nem normális. Közben galaxis szerűségek száguldanak el mellettem. Ébredni próbálok. Fogok. Nemsokára csörögni fog az ébresztő. De nem történik meg...

Halk szó, alig hallható hangzik és rezeg bennem.

Shinobi. Shinobi... emlékezz. Emlékezz a múltra, az ősi, régelfeledett, eltemetett múltra. A Kerubian múltra.

Emlékeznék, de fingom sincs, hogy mire és hogyan is kellene emlékezni. Képzeletem cifra palotája, még kényelmes. Eszembe se jut fel adni.

De valami mégis arra késztett, rágódjak ezen, keresem benne az értelmet.  Ájulás élménye kerülget.

Megőrjít ez a monoton ismétlődő hang. Nem engedd. Nem hagy...

Zuhanás. gyomorforgató, görcsös becsapódás.

Nyögés, elfeledett légvétel.  

A kurva életbe... ez meg milyen egy kibaszott álom volt?

Kinyitom szemem. Körül nézek. Oké itthon vagyok.

Biztos ez? Nem, nem az. Valami megváltozott. Ki kell derítenem, hogy mi...