Barion Pixel nuuvella

Abbahagyni az írást

Tizenhárom éves voltam, amikor úgy döntöttem, hogy az írásnak szentelem az életemet. Tanulmányaimat mind hadrendbe állítottam, későbbi iskoláimat is ennek az elhatározásnak rendeltem alá.

Aztán lett egy mesterem, aki hosszú éveken át közvetítette számomra az írói szemléletet.

Most harminchat éves vagyok. Eddig hat kötetet hordtam halomba, egy megjelenés előtt áll, egyet pedig, tehát a nyolcadikat, épp lezárni készülök.

Vállaltam az életre szóló magányt, vagyis az írói életformát. A polgári életemmel is ezt dúcolom alá. Pénzkeresetem szezonális jellegű, és azt szolgálja, hogy a fennmaradó időkben tudjak gondtalanul írni. Az íráshoz végül vettem egy kis házat is, ahol tökéletes nyugalom vesz körül.

Az első kötetem megjelenése szerencsésnek volt mondható, legalábbis részben. Többen észrevették, véleményezték, egyesek még fontosságot is tulajdonítottak neki. Itt-ott szerepeltem vele, írtak róla.

A második kötetemnek, bár ezzel számoltam, nehezebb volt a sorsa. A szövegek erősen kísérleti jellegűek voltak, és inkább csak számomra fontosak, mint az olvasóknak. Fontos tanulmányút volt ez nekem, nem utolsó sorban pedig előkészítette a nagyobb formát.

A harmadik kötetem, egyben az első regényem, lényegében teljesen visszhangtalan maradt. Nagyon hosszú időnek kellett eltelnie, mire észrevették, és némi késéssel, beszélni kezdtek róla. De ez már a negyedik kötet megjelenése után volt. Talán ez emelte meg – visszamenőleg is – a harmadik ázsióját. Egy ELTE-s tanár nagyon szerette, tanította a szemináriumán. Egy tehetséges fiatal irodalmár tanulmányt írt róla. De mondom, ezek két-három év különbséggel történtek meg, akkor már kint volt a negyedik kötet is.

A negyedik kötet, szintén regény, végül azért kapott a többinél egy kicsivel nagyobb figyelmet, mert botránykönyvvé olvasták. Vagy kulcsregénnyé. Vagy is-is. Talán ezért, talán másért, ez a könyv kapott egy szép elismerést is.

Az ötödik könyvem, szintén regény, épp csak annyi figyelmet kapott, amit színpadi bohóckodásokkal össze lehetett csikarni. Aztán ez a könyv is kapott egy szép elismerést, ez elvitathatatlan.

A hatodik kötet egy játékos kis hangoskodás volt, egy egyszemélyes hajcihő. Körülbelül ennyire érdekelte bárkit is.

Amikor a pályám történeti mozzanatait fűzöm fel egy szálra, nem figyeleméhségről beszélek, hanem arról a nagyon egyszerű kérdésről, hogy vannak-e olvasói egy könyvnek.

Nem tartom magam hiú szerzőnek. Legalábbis az átlagnál biztos nem kritikusabb a helyzet. 17 éve, 19 évesen kezdtem publikálni. Egy elképzelhető pályának ez épp a harmada. Erősen őszülök. Az ember ilyenkor mérleget von.

Fel kell tenni a kérdést, hogy érdemes-e tovább csinálni. Ezt. Így.

Egy-egy szakmabeli, általában idősebb pályatárs, időnként ráemeli tekintetét valamelyik munkámra, amelyet sok év verejtékével farigcsáltam össze. Meglapogatja a vállamat, esetleg még annyit hozzáfűz: „csak így tovább”.

A kiadóm hisz bennem. Egy-két kritikus lát valamit a szövegeimben. Van pár olvasóm, akik várják a folytatást. Próbálom nagyon komolyan venni a mérlegkészítést: érdemes-e pár embernek írni? Talán igen. Talán nem. Persze félig jogos az az érv, hogy az ember nem az elismerésért ír, és nem azért, hogy széles olvasótábort verbuváljon magának. Mindezt ugyanakkor meg is lehet fordítani: ha az elismerések folyamatosan elmaradnak, az nem azt jelenti-e, hogy abba kellene hagyni? Szép volt, köszönjük. Talán majd máskor.

Túl nagy munka egy könyv. Túl nagy az ára. Személyesen; emberileg és intellektuálisan is. Tudom, hogy a kudarcaimmal, a keserűségemmel nem vagyok egyedül. Tudom, hogy mindenki rágódik belül. Az alkotói pálya, talán senkinek nem mondok újat, nem kandírozott meggyel van kikövezve.

De azt is tessen megérteni a kedves olvasó, hogy a 8 könyv, az sok. Az majdnem 2 év/1 könyv. Az valójában inkább egy fél élet munkája, mintsem egy harmadé. De ezekért a könyvekért nem is felet, nem is harmadot éltem le, hanem inkább kettőt, hármat.

Vannak olyanok, akik már elhagyták a pályát. Nagyon nagy szeretettel, mély együttérzéssel gondolok rájuk. Kettőt kapásból tudnék most nevesíteni, akik kifejezetten tehetségesek voltak. Azt hiszem, megértem, ha végül elcsüggedtek, elfáradtak.

Elfárad az ember azért, mert folyamatosan két lovat kell megülnie. Fenntartani egy polgári egzisztenciát, ki tudja, talán gyerekeket is nevelni, ereszt tisztítani, bevásárolni, este mesét olvasni, és ha jut, némi időt tölteni a társsal is. De elfárad azért is, mert a mínusz időkben létrehozott munkáit ráadásul ki kell vinnie a vásárra, és eladni. Nem tudja, hogy kell. Nincs ínyére, hogy kupeceljen. Ott ül a drágán bérelt standjában, fú a szél, emberek jönnek-mennek, rá se hederítenek arra a két árva füzetkére, ami ott hever a pultján. Sok-sok év munkája töpörödött ilyen nevetséges kis semmikké. Megértem, ha kis idő után feltápászkodik, és hagyva a már kifizetett standot, a kötetei példányát, szépen eltűnik.

Egy középkorú asszony jelenik meg a piacfelügyelő előtt. A káposztás Ildikó.

− Nem azt mondta, hogy az a stand foglalt mára?

− De igen. Foglalt is.

− De hát nincs ott senki.

Odamennek a piacfelügyelővel.

− Tényleg nincs. Pedig ki van fizetve. – Felemeli a két értelmezhetetlen papírtárgyat, megforgatja őket, aztán a tenyeréből a szomszédos kukába csusszantja. – Hát akkor tessék. Délután kettőig a magáé.

− Köszönöm szépen, Janikám. Tessék, ezt vigye haza! Egy kis kóstoló.

− Ugyan, Igazán nem kellett volna! Magának meg jó vásárt, ldikó! Látja, még a nap is kisütött.

Tetszett a történet?

2 0

Regisztrálj és olvasd Gerőcs Péter 7 történetét!


  • 1216 szerző
  • 802 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Gerőcs Péter

Abbahagyni az írást

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

Ebből a szövegből mindenki megtudhatja, miért dönt úgy a szerző, hogy végül felhagy élete szenvedélyével.

Rövid összefoglaló

Miért kell abbahagyni az írást

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Gerőcs Péter nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!