Barion Pixel nuuvella

Felhúzhatós játékautók.

Felhúzhatós játékautók.


Találkozások.


Ragyogtak a csillagok az égen, egy felhő sem volt. Az időjárás kegyes volt a romantikához. Tamás, a harminc éves, fekete rövid hajú kifejezetten magas férfi becsukta szemeit és élvezte a nője nyelvcsapásait. Megállapította, hogy nagyon jól szív a csaj. A föld puha volt, amin a fiatal férfi állt, ugyanis nem rég lapátolták oda, valakit eltemetek azon a helyen. A szőke hosszú hajú, bögyös cica térdelt és szorgalmasan szopott. Egy bagoly repült a halottasház melletti öreg fenyőfára. Igazán kellemes nyári este . Mi lehet annál kellemesebb , mint mikor szopják a faszod egy friss síron a temetőben ? A szőke hajú nő erősen szopott, a fekete rövid hajú férfi kinyitotta a szemeit és mosolygott a világra. Már jó ideje minden reggel nevetéssel indítja a napjait. a nevetés megédesíti az életünk. Egyébként is a mosoly, a jókedv a lelkünk alaptermészete, és van akinek labda helyet inkább lyukérzéke van. A szőke csaj, rövid ujjú fehér pólóban volt és rövid szoknyában, készült az estére, bugyit nem vett fel. 
- Nagyon jól szívsz.- mondta dicsérően Tamás 
A csaj belenézett a fiú barna szemeibe és egy pillanatra mintha a sátánt látta volna. Olyan kecskefejszerűséget. De csak egy pillanatig tartott a látomás.
- Szívjál kurva. - mekegett a kecske.
Teltek, múltak a percek a csaj továbbra is szorgalmasan szívott. A bagoly elrepült a fenyőfáról, a holdat eltakarta egy felhő, sötét lett. A fiú érezte, hogy valami hozzáér a seggéhez, és tudta jól, hogy nem a csaj kezei. Mivel ő az egyik kezével a faszát, a másik kezével a tökét masszírozta. A fiatal férfi nagyon szerette ha szopás közben masszírozzák a tökét.
De akkor ki ért a seggemhez ? - Kérdezte és felsikoltott. Közben érezte, hogy elfröccsen, egy nagy adag gecit kapott partnernője. Egy pillanatra még az is felmerült benne, hogy mennyire ügyes a csaj, gyorsan elérte, hogy elélvezzen.
- Valaki hozzáért a seggemhez. Határozottan éreztem, hogy valaki hozzáért a seggemhez. - ismételgette Tamás bizonytalanul
- Lehet, hogy képzelődtél. - válaszolt a fiatal nő. És egy papír zsebkendővel törölgette a száját.
- Évikém, nem képzelődtem, egy hideg kéz hozzáért a seggemhez és ezt nagyon nem tetszik nekem. Olyan hideg volt a kéz, mintha már nem élne. 
- Mint egy halott keze? 
- Mennyünk ki ebből az átkozott temetőből.
A csaj kiköpte a maradék gecit. A fiú, visszapakolta a szerszámát a nadrágjába és elindultak a temető kijárata felé. Nem volt csukva a a kapu. A hold újra világított, már nem takarták el a felhők. 
- Nézd meg a seggem, légy szíves, senki sincs az utcán. Lehúzom a gatyám, a telefonoddal tudsz világítani. 
Éva megnézte a fiú seggét és felsikoltott,
- Mit látsz? - kérdezte Tamás aggódással a hangjában
- Egy horogkereszt van a seggedre tetoválva
- A fiú elsápadva megszólalt. - Akinek a sírján leszoptál, ő rajta volt horogkereszt tetoválás, épen a homloka közepén. Ott ahol golyó érte. Afféle falu bolondja volt és rosszkor volt, rossz helyen.
- Az ő szelleme visszajött csak azért, hogy tetováljon a seggedre.? - kérdezte Éva.
- Évikém, nem tudom a választ és nem szeretnélek megijeszteni rémlátomásokkal. - válaszolt Tamás. Majd átkarolta a csaj karcsú derekát és elsétáltak az éjszakában. A bagoly visszarepült a fára és kifejezéstelen szemekkel nézte a temetőt, egészen pontosan a sírt, ahol nem rég a két fiatal szexelt. 
Tamás kinyitotta a szemeit és rögtön elöntötte a boldogság, csak álom volt a horogkereszt. Nem is volt olyan rossz álom elvégre jól leszívták. Biztos, hogy gecis lett az ágynemű. Idáig jutott a gondolataiban, mikor meg akart mozdulni. Felsikoltott nagy rémülettel és meg volt rá az oka: Húsz centiméteres manóvá zsugorodott össze.
- Mi a fene történt velem? - üvöltött Tamás
- Mi a fene történt? Mi a lópikula van? - Egyre hangosabban üvöltött, érezte, hogy a pánik eluralkodik rajta . 
- Olyan magas vagyok mint egy nagyobb kanmacska, és a ruháim amik rajtam vannak szintén kicsik lettek. - Állapította meg. 
Nagy nehezen lemászott az ágyról és nézte a szék, az asztal lábait. Észrevett egy bontatlan gumi óvszer csomagot, egy könyvet a szekrény alatt. Egy régi pendrive -ot is látott, azon vannak a régi barátnője képei. Mennyit kereste ezeket a dolgokat. A tükör előtt lehúzta a nadrágját és a tükörbe épített fényképezővel, lefotózta a seggét. Nem látott horogkeresztet a képen. 
- Kérek sört - mondta és friss sör megjelent az asztalon. Az asztallábon felmászott, közben eszébe jutottak a testnevelés órák , az általános iskolai időszakából.
- Kisebb pohárba kérem a sört. - mondta. Kisebb pohár sör jelent meg, egy láthatatlan szalag vitte egyesen hűtőből az asztalra. Hanggal lehetett vezérelni. Az intelligens hűtő , az intelligens asztal, az intelligens ház, értett a szóból. Tamás , a sör elfogyasztása után. felmérte a helyzetét, annyi történt, hogy húsz centiméter magas lett. Vagy inkább alacsony. Abban a korban, amiben Tamás is élt, az intelligens robotok elvégezték az emberek helyet a munkát. És az emberek nem csak kényelembe érezték magukat, hanem kifejezetten nagy biztonságban is. Ön magukban vetett hitük hatalmas volt. Tamás ugyanolyan kényelembe maradt, 20 centiméter magasan, ugyanis az intelligens robotok ugyanúgy kiszolgálták. A technikai fejeltség , magabiztosságot adott az embereknek. A fiatal férfinak eszébe jutott, hogy este kimegy a temetőbe és megnézi a sírt, talán valaki információhoz jut. És lehet, hogy ott lesz az álomban szereplő Éva is. Egy nő az álmomból aki szeret szopni. Tamás egész nap sétált a lakásban, olykor filmet nézet és a csodálkozás egy pillanatra sem tűnt el az arcáról. Rendelt magának kicsi ruhákat. A nappaliban a szekrényében megjelentek a kívánt ruhák. Egy féregjáraton keresztül, kerültek oda.

Lassan lett este az idő tényleg relatív, tényleg nagyon lassan vánszorogtak a percek, az órák és Tamás. kétségbe esése egyre nőtt. - Talán, ahogy kicsi lettem, úgy újra nagy leszek, ebbe a gondolatba kapaszkodott, ez volt az utolsó mentsvára. És a tudomány, ma már nagyon fejlett. Hip- hop tudni fogják, hogy miért lettem manó? Ha egyáltalán megmutatom magam. lehet, hogy kifejezetten rossz ötlet lenne mivel kísérleteznének rajtam. - elmélkedett. 
Végül csak eljött az este, sötét lett. Rendelt egy automata taxit a háza elé. A kocsit irányító mesterséges intelligenciát, abszolút nem fogja zavarni a mérete. Semmi sem zavarja. On - line rendezte az anyagiakat, cserébe a taxi odaviszi ahova kívánja. A háza bejárati ajtajához közel álljon meg az autó . Nagyon egyszerűen, kiment a házból és beült a kocsiba. Sikerült felkapaszkodni, egyáltalán nem volt magasan az autó küszöb. Az intelligens ház. miután észlelte, hogy Tamás nincs otthon, bezárta a bejárati ajtót és sorban lekapcsolta a lámpákat.  
Taxizás csak pár percig tartott, kiszállt az autóból a temetőkapu előtt. Jól jött a sötétség és az eső is szemerkélt, nem valószínű, hogy bárki is lenne a temetőben. Senki sem fogja látni. Átbújt a kerítésen és egyenesen a sír felé gyalogolt. Friss sír volt. Pár napja volt a temetés, még nem volt lefedve. Pár koszorú volt rajta. - Az álmomban nem voltak koszorúk. - gondolta.
Önvédelmi fegyverkánt, paprika spray-t vitt magával, hátha jön egy macska és egérnek nézi. Tamás, csalódottan nézett körül, semmi szokatlant nem látott. Enyhe neszt halott nem foglalkozott vele, Tamás ha egér lett volna már menekülne, az állatok tudják, hogy a neszek, a zörejek veszélyt jeleznek. 
Kifejezetten nagy patkány volt, okos szemeivel nézte Tamást, már akkor észrevette amikor a fiú átbújt a temető kerítésének a kapuján. Rögtön látta, hogy a kisember nem tud gyorsan futni, és nem tud védekezni ezáltal nagyon könnyű lesz elkapni.  
A fiatal férfi tudta, hogy életveszélyben van. Ha rendes méretű lenne, akkor nem foglalkozna az állattal. Elvégre az ember a csúcsragadozó. A patkány meg csak patkány. Viszont ha 20 centiméter magasak vagyunk és egy patkány néz velünk farkasszemet, akkor jó esélyünk van arra, hogy mi legyünk az állat vacsorája. A pirospaprika, nem működött. A fiatal férfi nyomta és nem működött. A spray is kicsi volt, épen megfelelő méretűt kért és megjelent a konyha asztalon. Már küldte is a webáruház. egy féreglyukon keresztül, a lyukban molekulákra esett szét a spraydoboz a konyha asztalon újra összeállt, ez mid szép és jó. De működni, viszont nem működik. Tamás, tudta, hogy rövidesen megfog halni, érezte, hogy nincs menekvés. Nem haragudott a patkányra. Bele nézett az állat okos szemeibe és semmit sem látott. 
A 20 cm magas férfi könyörgő szemmel nézet a patkányra majd egy reccsenést halott. Soha azelőtt ilyet nem halott. A patkány harapásának a következtében, a saját gerince törött el. Furcsának találta, hogy nem érez fájdalmat. A férfi élettelenül feküdt a földön. Az állat nem ette meg, egyszerűen ott hagyta a frissen hantolt sír mellett. És a halottak nem mozognak így a férfi is egy helyben maradt.  
- Most nem vagyok éhes. - mondta egy mély férfi hang. 
A földön fekvő 20 cm magas alak, a mondat elhangzása után kinyitotta a szemeit. Nem tudta, hogy mi történt vele, pár percig szótlanul nézet maga elé. A patkány eltűnt. Egy fekete színű mobiltelefont látott, ezen nagyon csodálkozott majd elájult. Eszméletvesztése idején, képek, hangok jelentek meg előtte, ugyanis a telefonkészülék felajánlotta a segítségét. Egy idősebb nő hangján. Félóra múlva eszméletéhez tért és eszébe jutott, hogy nem rég talált egy mobiltelefont, ideje lenne használni. ideje lenne valakitől segítséget kérni, mielőtt öngyilkos lesz. Bár semmi kedve a köztes világba jutni, ahol minden szenvedést, újra és újra át kell élni. 
Abban az időben mikor az emberek bőre alá volt beültetve az internet és gondolati úton lehetett csevegni bárkivel és az egész világon . Nos ebben az időszakban nagy kuriózum volt, ha megszólalt egy telefonkészülék. Talán az utolsó készülék a föld nevű bolygón. És hol szólalt meg a mobiltelefon? Talán az utolsó padláson ahol még szanaszéjjel voltak dobálva a lomok a régi fényképek, ahol száll a por. És talán egy koszos könyv alatt, vagy az egyik sarokban még ott van a gyermekkorunk és a régi tv, újságok és egyéb lim lomok amik arra várnak, hogy megtalálják őket. Nagy véletlen , hogy ezen a padláson volt Véres Ildikó történelemszakos tanárnő. És ott volt a megszólaló mobiltelefon is a sok kacat alatt. 
Ildikónak a telefoncsörgés miatt megváltozott az egész élete. Persze ezt akkor még nem tudta. Nyugdíjas volt már, nem rég volt az utolsó munkanapja a helyi középiskolában. A kollégái szerették a nyitottság és a jó humorra miatt. Mindig felkészült az órákra a lehető legalaposabban. A telefonon történő beszélgetésre viszont nem készült fel. Bár 75 évvel a háta mögött, épen elég tapasztalatot gyűjtött már.
Szóval meghallotta a telefon csörgését, és nagyon csodálkozott. Egyáltalán, hogy tudott a telefon akkuja életben maradni? Azért csak ment a hang után, félredobált jó pár újságot, könyvet. Meglepve tapasztalta, hogy egy pornóújságot is. És felvette a fekete színű készüléket, és rögtön megnyomta a zöld színű hívást fogadó gombot.
- Tamás vagyok! Segítene nekem? Félek, hogy újra bekap egy patkány. - mondta egy fiatal férfi hang.
Ildikó felvonta a szemöldökét és nem válaszolt. Nem hitt el semmit. 
És a fiatal férfi hang folytatta.
- Egy sír mellett találtam egy telefonkészüléket, az utolsó reményem ez a hívás, véletlenszerűen beütöttem egy nyolcjegyű számot és ön vette fel a telefont. Félek az emberektől, a macskáktól, és a patkányoktól. Az emberek megfognak és kísérleteznek rajtam, az állatok pedig megesznek, egyikkel sem járok jól. Elnézést ha zavarom. Kérem, mondj meg, hogy zavarom - e? Ha igen, rögtön leteszem a telefont. 
- Az én nevem Ildikó - válaszolt a nő és egy pillanat erejéig úgy érezte, hogy valaki megérinti a vállát. Jól eső érzés volt. Ildikó tudta, hogy egy szellem érintette meg. Soha semmiben nem volt még ennyire biztos. A napfénye beszűrődött a padlásra, pár rosszul elhelyezett cserép mellett a felkavarodó porban egy fiatal, fekete rövid hajú férfi arca jelent meg. Csak egy pillanatig tartott a látomás. Az arc súgta, hogy a telefonba beszélő valaki igazat mondd. Egy rakás fénylény van körülöttem , és mindegyik segíteni akar a telefonálónak. - gondolta a történelemszakos tanárnő.
- De ki lehet ő? Hogy tudna egy macska megenni egy férfit? Ez teljesen nonszensz. 
De senki sem mondta, hogy az élet logikus. 
A telefonáló folytatta - Szeretném ha ide jönnél és magaddal vinnél.
- Hol vagy most? 
- A Győri Nádorvárosi temetőben. 
- Én Győrben lakom. - Válaszolt a nő és érezte, hogy a sors és minden úgy akarja, hogy a manót magához vegye. Mert biztos volt benne, hogy egy manóval beszélget. Azon már nem is lepődött meg, hogy egy mese könyvet kinyitott a huzat a padláson, és egy aranyos manó integettet a mesekönyv lapjain.
- A híres öreg tölgyfa mellett vagyok, ahol Mátyás király is megpihent régen, mikor a szeretőjéhez járt. Csak viccelek, valóban a temetőben vagyok és úgy tűnik, hogy még élek. - tette még hozzá a férfi hang és letette a telefont.
A nő nézte a telefont és a mesekönyvet felvonta a szemöldökét. Talán a mesevilág és a valóság összeért? Talán a mese világ egy másik nagyon is létező dimenzió, amit a gondolatainkkal teremtünk meg, és ott élnek sárkányok, manók, tündérek, koboldok és sok más fura lény. Lehet, hogy az ő álmaik pedig mi vagyunk. - gondolkodott el. 
Lesietett a padlásról - Egy taxit kérek félóra múlva a házam elé mondta a konyhában miközben itta a forró kávéját. Úgy tűnt, hogy a kávéscsészéhez beszél. Miután leadta a rendelést, elvette a mutató ujját a csuklójáról, így megszakadt a kapcsolat közte és a taxi diszpécser állomás közt.
A taxi állomáson a mesterséges intelligenciák rögzítették Ildikó kérését, hamarosan megfog érkezni a ház elé a robotautó, be kell ülni és meg kell mondani a címet. Igazán egyszerű és olcsó. A mesterséges intelligencia levette az emberek válláról a sok terhet, így az embereknek több idejük jutott a szerelemre, a szórakozásra. Nem kellet már bemenni a gyárba dolgozni. Sok minden egyszerű és olcsó abban a világban ahol már nagyon kevés mobiltelefon van . Talán már csak kettő készülék , azokon zajlott a rövid beszélgetés Ildikó és a különös férfi közt. 
Finom volt a kávé, holnap már szombat lesz, és ugyanúgy nem kell menni dolgozni mint pénteken . A várható élettartam manapság már száznegyven év, így lesz időm megfejteni a titkot, hogy egy manó mit keress a mi világunkban? Neki a mesék világában van a helye. - elmélkedett Ildikó. Letette a kávéscsészét a konyha asztalára. - ideje indulni.
A falon egy naptár lógott. Be volt keretezve egy dátum, akkor lesz a vizsga, 3 évente vizsgázni kell minden 18 év feletti embernek a föld nevű bolygón. Az egész vizsga rendszert egy mesterséges intelligencia lazán lezavarja. Akik nem mennek át a vizsgán, nekik tanulni kell. De a következő vizsgáig még van 1 év, addig még sok víz lefog folyni a Dunán. De az idő olykor felgyorsul, máskor pedig lelassul. 
Ildikó beült az autóba, rögtön elindult. Nézte az ismerős házakat. Nézte a várost, ahol gyermek kora óta él. Hamar oda ért a taxi a temetőhöz. A nőnek az volt az első gondolata, hogy kamu az egész és valaki becsapta. Valaki akinek még volt telefonja. Manapság már semmin sem lehet csodálkozni. Például azon sem, hogy Intelligens szopórobotok sorakoznak a boltok polcain. 
Kinyitotta a temetőkapuját és a sírok közt sétálni kezdett. Már jóval elmúlt éjfél de egyáltalán nem zavarta, hogy későre jár. Abban a modern világban, amiben Ildikó is élt, már mindenre bőven jutott idő. Cseppet sem félt, az időjárás kellemes volt, a temető békés és nyugodt légkört árasztott, olyan hely benyomását keltette ahol jó megpiheni örökre. 
- Szia. - szólalt meg egy vékony hang. 
Ildikó lenézett a lába elé és egy kicsi embert látott, olyan 20 cm magas lehetett. A történelemszakos tanárnő hangosan felsikoltott. Majd alaposan szemügyre vette a manót. Fekete rövid haj, vékony testalkat, farmerkabát és fekete színű póló. A póló el volt szakadva és , mintha vérezne a kisember egyik karja. 
- Negyven éve foglalkozom ezoterikával, volt időm sok tapasztalatot gyűjteni. És reményt gyűjteni, hogy csak játék az ön vezérelt autó, és a bőr alá ültetett internet és a vizsga. És az intelligens szopórobotok. - Mondta Manónak.
- Szép estét kívánok. - köszönt Tamás
A nő leguggolt és szelíd hangon megszólalt . - Szia! Az én nevem Ildikó, velem beszéltél telefonon. 
- Tamás a nevem. - válaszolt a kisember.
Rád bízom a döntést, ölj meg, vagy bújtass el engem. Nem volt erőm öngyilkosnak lenni.- mondták manó égszínkék szemei.
- Miért lennél öngyilkos?
- Viccelsz? Hogy élhetnék én, egy selejt.
- Miért vagy ilyen kicsi?
- Rakj a zsebedbe, kérlek. Induljunk el hozzád, a nappalidban elmesélem. Itt még az öreg fenyőfának is füle van, és lehet, hogy Mátyás király szelleme itt van. 
- De hiszen itt nincs tölgyfa. 
- Attól még a füle itt lehet, manapság már semmin sem lehet csodálkozni. - mondta Tamás- 
Az automata autó rövid idő alatt Ildikó háza elé ért. A manó a zsebében volt. Az egyik kezével el is takarta, ki van zárva, hogy bárki is láthatta. Otthon a konyhában ültek az asztal mellett és csevegtek. A manó igazából az asztalon foglalt helyet a kávés csésze mellett.
- Hogy lettél te ilyen kicsi?
- A temetőben hagytam a mobiltelefont. Talán más is megtalálja, tulajdonképpen egy csodakészülék, kicsit megdörzsöltem és segítséget kaptam tőled. Elnézést, a kérdésedre is válaszolok. Nos, ha én azt tudnám, örömmel elmondanám neked. Egyik reggel arra ébredtem, hogy 20 cm magas vagyok.. Lehet, hogy sokáig fogok élni, bár nem tudom, hogy a manóknál mennyi az átlag életkor. És te? A te életed? Már elnézést, hogy kérdezek tőled.
Ildikó felsóhajtott és mesélni kezdett. - Van egy húgom jelenleg börtönben ül, mivel, kész akarva bántott egy macskát, bár lehet, hogy baleset volt. Mindenesetre a macska gazdájának jó az ügyvédje. A bátyám pornószínész Floridában. Bár az intelligens szopórobotok miatt a pornóipar válságba került. Több rokonom nincs. Édesapám már rég elhunyt. Tanárnőként dolgoztam 50 évig. Pontosabban nem dolgoztam, tanítottam. Régebben károgó varjúnak neveztek, ma már semminek sem neveznek nincsenek barátaim Manapság kihalnak az emberi értékek, amik fontosak lennének pár egyének de a rendszernek nem . A rendszernek ami vizsgáztat - mondta Ildikó.
- Miért neveztek károgó varjúnak?
Megmozdult az asztal. Egész egyszerűen kicsit elcsúszott a padlón. Majd felrepült mint a rakéta. Az egész ház a fejtetőre állt. Hirtelen történt. Ildikó tudta jól, hogy földrengést élnek át. Földrengéskor mindig arra gondolt, hogy a földanya dühösen megrázza magát, mint akinek elege van már sok mindenből.. Miért fordul a fejtetőre a ház? És hogyan? Manapság már szakadozik a megszokott fizikai törvények által vezérelt világ, csúsznak össze a különböző tulajdonságú dimenziók, ezért történhetnek fura dolgok. Nem rég egy autó énekelni kezdett. Senki sem várná el egy járműtől, hogy emberi hangon elkezd énekelni, még is megtörtént a dolog. Vagy bútorok elfutottak, csupa bizarr dolog. Szétesik a megszokott világunk. A ház önműködő szerkezete hamar visszaállította az épületet. Sok minden összetört. Még jó, hogy Ildikó élete nem tört össze.
- Aludni kell. mindjárt hajnalodik. Holnap frissen folytatjuk az eszmecserét. Van egy vendég szobám, ott megtudsz pihenni. Olyan nagyon vészesen nem vagy kicsi, szerintem megtudod oldani a WC -t és a fürdést. A földrengés miatti kuplerájt, reggelre helyre hozza a ház rendet rakó programja.
Tamás jól érezte magát az est további részében. Örült, hogy nincs egyedül. Kicsinek kellett lennem ahhoz, hogy egy ember segítsen rajtam. Ez volt az utolsó gondolata mielőtt elaludt. 
Délután ébredtek, megreggeliztek és úgy döntöttek, hogy sétálnak. Ildikó a szokásos módon zsebre vágta a manót és elindultak a szép napsütésben. 
- Nem rég volt az utolsó munkanapom az iskolában. - mondta Tamásnak  
Sétáltak a nap továbbra is hét ágra sütött. Láttak egy esernyőt fogó női árnyékot, de nőt sehol sem. Jót nevettek ezen a fura jelenségen. Tamásnak kényelmes helye volt Ildikó zsebében.
- Mesélnél nekem az életedről? - kérdezte a nő.
Tamás mesélni kezdett. - Hol kezdjem? Megszülettem. A szüleim elváltak, én apukámhoz kerültem. Őt elütötte a villamos. Anyukám nem foglalkozott velem, nevelőszülőkhöz kerültem. Voltak jó és rossz pillanataim. Lényeg, hogy senkim sincs egyedül élek. És most nem a blues zenész beszél belőlem. Hanem a realitás. Egyedül blues , ez a sorosom.
- Szereted a blues zenét?
- Nagyon. Az én élethelyzeteim meséli el. De nem akarlak untatni. 
- Nem untatsz. Szívesen beszélgetek veled. Lehet, hogy lesz egy közös kalandunk. Meg kell tudni, hogy miért lettél kicsi? Annyi mindent kellene tudni.
Pár óra elteltével hazaértek a sétából. A nő adott enni Tamásnak. A kisember boldogan evett.
- Te szegény, jól megéheztél.
- A gyomrom is kicsi így nem kell sokat ennem.
- Megváltozott a világnézeted, hogy ilyen kicsi lettél?
- Igen. Abban, hogy utálom a macskákat, kutyákat, mivel meg akarnak enni. Mikor nagy voltam szeretem őket. Tudom, hogy semmit sem változtak, én változtam. Ez van. Utálom őket.
Az idős nő megértően bólogatott és imponált neki a manó őszintesége. Gyakran van így, hogy a nagyobb meg akarja enni a kisebbet. Egy fekete autó állt meg a ház előtt, fekete öltönyös férfi szált ki. Ildikónak rossz érzése lett, látta a fekete ruhás alakot, ahogy kitekintet az ablakon. Lehet, hogy temetkezési vállalkozó , és egyáltalán nem akar semmi rosszat. De továbbra is rossz érzést keltett az idős nőben a férfi megjelenése. Temetkezési vállalkozók egyébként is nagyon kevesen vannak, lassan a szerves élet átrendezi magát gépi életté. Talán Ildikó generációja az utolsó akik biológiai testben élik le az életük. A testből valókilépés után mi történik? Már nem misztérium ez, sikerült a tudósoknak egyértelműen bizonyítani, rájönni a dolog természetére. Ildikó látta, hogy a férfi a bejárati ajtóhoz közeledik, tehát beakar jönni. Hamarosan megfog szólalni a csengő.
A nő nem várta meg a csengőszót, kinyitotta az ajtót.
A férfi az ötvenes éveiben járhatott, tehát nagyon fiatal volt még. Illedelmesen bemutatkozott
- Nagy Béla vagyok, temetkezési vállalkozó. Egy nő telefonált a központba, hogy a fekete macskáját elütötte egy autó, ezen a környéken. Ön, látott valamit?
Nekem nincs macskám. - válaszolt Ildikó
- Akkor téves hívás volt, elnézését kérem. - mondta a férfi
- Semmi baj.
- Kérem, megkínálna egy pohár vízzel szörnyen szomjas vagyok.
Ildikó adott egy pohár vizet a férfinak. 
A férfi vissza adta az üres poharat, majd elköszönt és a autójához indult.
A történelem szakos tanárnő hosszan nézett utána. Nem tetszett neki ez a kérdés a macskáról. Biztos, hogy nem temetkezési vállalkozó volt. A fekete macskák pedig már rég kihaltak. Elterjedt róluk az a vélemény, hogy balszerencsét hoznak, ezért módszeresen üldözni kezdték őket. Sokan fehére festették a kedvencüket. Ez azért elég szomorú dolog, de nagyon is reális, mert évek óta nem látott élő fekete macskát. Talán a húga ütötte el biciklivel az utolsót, amiért börtönbe zárták. Vajon ki lehetett a rejtélyes alak, és mit akart?
- Engem keresett. Egy titkos ügynök volt, el akarnak fogni, elnézést, hogy bajba kevertem, valószínű meg fognak ölni téged, miattam.
- De miért vagy te ilyen fontos?
- Én vagyok az utolsó manó. Ősidők óta, bujkáltunk az emberek házaiba. Végül a háziállatok, és a mérgek szinte teljesen kipusztítottak bennünket. Én vagyok a fajtám utolsó példánya.
- De nekem azt mondtad, hogy rendes nagy ember voltál és egyszer reggel úgy ébredtél, hogy manó vagy.
- Csak poénkodtam. Nem én vagyok az utolsó manó. És szerintem téged sem fognak megölni miattam. 
Ildikó hosszú évek óta első ízben rágyújtott egy cigire. És eszébe jutott valaki, aki nagyon is vár ránk. Éhesen vár.


A tűz.


Ildikó húga ott állt a börtön kapujában és kívülről látta a kaput, nyolc hét elteltével szabad ember lett. Nyolc hetet kapott azért mert biciklivel áthajtott egy macskán, az állatnak nem lettek súlyos sérülései .Neki viszont eltörött mindkét lába. A lábai azóta már rendbe jöttek. Sétált hazafelé és gondolkodott a kirakatokban látott néhány szopórobotot és saját magát. Vállig érő barna haját, kék szemeit, vékony testalkatát. Nem lakott messze a börtöntől. A zárka ablakából rálátott a házára. Gyakran nézte a otthonát ami csak karnyújtásnyira volt tőle, és úgy érezte, hogy jobban szenved mintha a világ másik felén lenne. Ilyen az emberi természet, ami közel van nagyon fáj, ami messze van kevésbé . Eszternek a börtönben kialakult egy leszbikus szerelmei kapcsolata a cellatársával aki egy fiatal csaj. Mind a ketten tudták, hogy ha az egyikük kiszabadul a románcnak vége szakad. Úgy érezték, hogy locsolókannák és egymást locsolják, hogy ne hervadjanak el. Az utolsó együtt töltött éjszakájuk igazán romantikusra sikerült. Többször is eljuttatták egymást a csúcsra. Reggel aztán egy puszit adtak egymásnak, majd a pusziból nyelves csók lett. Eszter partnere egyik csókolódzás közben mondta meg a , hogy többszörös gyilkosságért van bezárva.
- Kiket gyilkoltál meg? - Kérdezte Eszter.
- Három macskát felkergettem a fára és nem engedtem őket lejönni. Legalább is a szomszédaim ezt vallották. Ezért 24 hét börtönt kaptam. Ha kiszabadulok, elköltözök jó messze, egy másik országba. Mondjuk Ausztráliába, nyitok egy saját bordélyházat és nagyon oda figyelek, hogy normális legyenek a szomszédjaim.
- Sok sikert szexpartnerem!
- Neked is sok sikert Eszter!
Így váltak el egymástól. 
Eszter arra gondolt, hogy hiányzik neki a tűz és, hogy tulajdonképpen már szabad ember. Ahogy becsukódott a börtön kapuja a háta mögött, rögtön szabad lett. És nagyon hamar elfelejtette a szeretőjét. Már más érdekelte, egész más. Miután hazaért immár a konyha ablakon keresztül kinézet a kertjébe. Egy fekete rigót látott a madárka sétált a fűben majd felreppent, ahogy jött úgy el is tűnt. Észrevett egy ragadozó madarat és elmenekült, néha a legjobb megoldás felvenni a nyúlcipőt. Kezébe vet egy csomag gyufát, elővett egy szálat és megnyújtotta, nézte ahogy ég. Elképzelte, hogy Győr lángokban áll és ez a képzelet izgalomba hozta. A tűz látványától szexuális izgalmat érzett. A párja nem rég öngyilkos lett. Leugrott egy magas fáról. Bár a rossz nyelvek szerint a szomszéd kurva tangabugyiját felfújta a szél és a férfi önzetlenül le akarta venni. Csak hát vékony volt a faág és az emberek a macskákkal ellentétben nem a talpukra esnek és nem élik túl a zuhanást. Eszter tulajdonképpen már a párját is elfelejtette, a gondolatai egy dolog körül jártak. Ez a dolog pedig a tűz volt. 
A nő úgy érezte, hogy egyre gyorsabban halad lefelé egy lejtőn, élvezte a lefelé suhanást, Pontosan tudta, hogy a benzintartályos autóval felfogja locsolni a város főterét, majd rágyújt egy cigire. Jó terv ugye? Ilyen megzabolázhatatlan gondolatok kavarogtak a fejében, még arra is gondolt, hogy vajon a szomszéd kutya miért ugat állandóan? Kezdetben remélte, hogy abbahagyja az ugatást, de rájött, hogy erre semmi esély nincs. Ugatni fog a dög az idők végezetéig, sőt még azon is túl. Meg kell locsolni a várost benzinnel, hogy el ne száradjon. Mivel úgy döntött, hogy fel fogja gyújtani Győr várost, tehát szüksége lesz egy tartály kocsira. Már aznap délután ott állt a kocsi a kertvárosi házának az udvarán. Úgy gondolta, hogy hajnalban szépen meglocsolja a város főterét, utcáit, házait benzinnel, ahogy a virágokat szokták a közmunkások majd rágyújt egy cigire és eldobja. Ha valakinek feltűnik a benzinszag akkor az illetőt is lelocsolja. Szép nagy lángokkal el fog égni a város. 
Bosszút kell állni azért amiért oktalanul börtönbe zárták, ugyanis nem ő nem ölt meg egy kibaszott macskát sem. De talán nem is a bosszú vezérelte, inkább csak a lángokat akarta nézni. Olyan rég nem látott már nagy lángokat, kielégülésre vágyott. A tűz látványa fogja kielégíteni. A hülye bátya meg bassza a kurvákat Floridában. Ildikó nővére pedig élvezze a nyugdíjas éveit. Mindenki tegye ami jól esik. A kertes házának elég nagy az udvara befért az autó. Ott állt egyenlőre még üres tartállyal, de ami késik nem múlik, fel lesz töltve. 
Mindenképpen benzint akart venni, sokkal jobban ég mint a gázolaj. Több száz liter benzin rendelése sem okozott gondot, jött egy tartály autó és a munkások átfolyatták a benzint Eszter kocsijának a tartályába. A nő adott borravaló. Csak két napra volt szüksége ahhoz, hogy egy tartálykocsi, több száz liter benzinnel az udvarán álljon. Szép világ, bármit meglehet venni pénzért. Kinézett a konyhája ablakán. Észrevetette, hogy nem ugat a szomszéd kurva kutyája, a nő biztos volt benne, hogy az állat érzi, hogy holnap nagy tűz lesz. Szerencsére nem tud beszélni az a dög.

2

Ildikó füst szagra ébredt fel, és arra, hogy az automata oltó készülék sikeresen küzd a lángokkal közvetlenül a háza előtt. 
- A ház automata tűzoltó készüléke bír a lángokkal. - mondta Ildikó nyugodtan.
Nézte a lángokban álló várost és biztos volt benne, hogy a húga keze van a dologban. És egy szokatlan érzése kerítette hatalmába. Örült a tűznek, a megtisztulást látta benne. Természetesen az automata városi tűzoltó berendezések hamar eloltották a tüzet. Nagy anyagi kár nem is keletkezett, senki sem halt meg.
Eszter a közeli pacsirta hegyről nézte a lángokat. Pacsirtának nevezték a hegyet, ami tulajdonképen egy nagyobb domb volt csupán. Éles sziklákkal az oldalában. 
- Vajon tudok repülni, akár a pacsirták ? - kérdezte magától és abban a pillanatban megcsúszott és lezuhant a mélységbe. Pár másodpercnyi zuhanás után a teste egy sziklának csapódott.
Egy férfi hangot halott, nem értette tisztán, hogy mit mond. Később már tisztába értette. - Fogd meg a kezem kihúzlak
- Hol vagyok? - kérdezte Eszter
- Az indiánok földjén, én vagyok a nagy indián varázsló.
- Tényleg?
- Nem, csak hülyülök. a valóságban vagyunk.
- Tényleg? 
- Igen, tényleg. Elmondom az igazat, láttalak, hogy lezuhansz a Pacsirtáról, rögtön ide futottam és segítettem neked. Láttam, hogy nagy szerencséd volt és nem roncsoltad szét az egész tested. Vannak gyógynövényeim, azokkal betakartalak.
- Mennyi idő volt mindez?
- Három nap.
- De szörnyethaltam, nem?
Az indián nem válaszolt. 
Eszter újra kérdezett. 
- Eddig nem a valóságban hanem szimulációban, éltem?
- Igen. De nem csak te, mindenki.
- Jó tudni. És te honnan tudsz erről?
- Én készítettem a szimulációt. - mondta az indián és mosolygott. 
- Te nagyon ügyes vagy.
- Egy kupac lószar és köztem semmi különbség nincs. És utálom a macskákat - fejezte be az Indián. 
- Szeretnék hazamenni.
- Nem mehetsz haza.
- Fogva tartasz?
- igen. 
Az indián nézte Esztert. 170 cm magas vékony testalkat nő, vállig érő barna hajjal, körte alakú mellek. Íme a nő aki a rendszer ellen fordult, az embertelen rendszer ellen. A gépemberek ellen, aki kihasználva a mesterséges intelligencia tudását, leuralják az egész bolygót. Valami szerintük szent és nemes cél érdekébe. Kigyomlálják aki hülye, aki erőszakos. Való igaz, hogy katonásság, rendőrség nincs. Akik átmennek a vizsgán ők többnyire békés emberek. De ez mesterséges dolog, aminek jó vége nem lehet. Ami mesterséges elromolhat és el is romlik. A természetes dolgok is csúszhatnak félre de ott van újabb esély, ugyanis mindig utat tör magának az élet. Még a betonba is gyökeret tud verni a virág. 
Az indián később rakott egy tábor tüzet és már a tűz fényében nézte Eszter gyönyörű kék szemeit. A nő a tüzet nézte.
- Holnap felmegyünk a hegyre. - mondta az Indián.
- Leszbikus vagyok. - válaszolt Eszter.
Egyre sötétebb lett, megjelentek az égen a csillagok. 
- Hol vagyunk most? Te normális vagy? 
- Nem vagyok normális. - válaszolt az Indián.
Eszter szótlanul nézte a tüzet. Az indián pontosan úgy nézett ki ahogy az indiánokat a legtöbb ember elképzeli, a fején toll dísz, vad bőrökből készült , színes, szarvas motívumokkal díszített ruhát viselt. Széles övvel, egy tőrrel az oldalán. A arca a tűzfénynél, markánsnak, férfiasnak tűnt a nő számára. 
- Elkészült a vacsora. - mondta az indián.
A nő próbálta a gondolatait rendezni, közben észrevétlenül elaludt. 
- Postázták a kérdőíveket. Minden 18 éven felüli embernek a föld nevű bolygón. A rendszer bonyolult volt de a számítógépek megoldották a feladatott, mindenkihez eljutottak a kérdések. Kivétel nélkül mindenkihez. Az emberek remegő kézzel nyitották ki a borítékot, benne volt egy papír és rajta 3 kérdés. azokra kell válaszolni. de milyen kérdés lehet egy olyan világban ahol szabadon áramlik az információ? Minden információ szabad, bárki hozzáférhet. Kérdések amikre válaszolni kell, egyszerű kérdések, mennyi öt meg öt. A válasz : tíz. Egyszerű kérdés. Ha valaki nyolcat válaszol akkor jönni fognak érte és elviszik és többet nem jöhet vissza. Eszter is megkapta a 3 kérdést, elővett egy öngyújtót és meggyújtotta a papír lapot, amin a kérdések voltak - Basszátok meg a kérdéseiteket . - mondta és nézte a lángokat. Szerette a tüzet, néha úgy gondolta, hogy előző életében boszorkány volt, akit nem meglepő módon elégettek egy máglyán. Talán van lélekvándorlás és kapott még egy testet , hogy éljen a föld nevű bolygón. Miért nincsenek a boltok polcain az intelligens szopórobotok mellett, intelligens nyalórobotok is? Itt az ideje elmondani, hogy egy nőknek kifejlesztett intelligens nyalórobot van a zsebében. Elégé meredek dolog, de jóval kevésbé meredek gondolat, mint a szimuláció amiben talán az egész föld nevű bolygó, minden élőlényével benne van, még is hogyan? - kérdezte Eszter, majd felriadt az álmából.
- Nyalórobottal álmodtam.
- Mondani akarok neked valamit.
- Hallgatlak. De egy nyalórobot van a zsebemben, elővehettem?
- Szabad akaratod van. 
- Hogy varázsoltál ide vacsorát? Sehol egy bolt?
- A szándékom által. - válaszolt az Indián.
Eszter jóízűen ette a vacsorát, ami kenyérből és pirított szalonnából állt. 
A férfi egy kis szalonnát tűzött egy botra és a parázsló tűt fölé tartotta.
- Egyébként mi a neved Indián? Az én nevem Eszter.
- Kilenc.
- Ez a neved, hogy kilenc? Ez egy szám és nem név.
- Nyugi csak hülyülök. A nevem: István és utálom ha Pistának vagy indiánnak szólítanak.
- A kurva életbe, meg fognak bennünket találni. -. mondta Eszter
- A kibaszott hatalom? - kérdezte István.
- Odaát megterveztem a jelenlegi életem. Jóval tudatosabb voltam , mint jelenleg vagyok. Csak ezzel tudom magyarázni , hogy ennyire keserű sorsot választottam magamnak. Természetesen az értelmét nem tudom. Lehet, hogy sosem fogom megtudni. A kurva életbe - mondta Eszter. 
- Köztem és egy kupac lószar közt semmi különbség nincs - válaszolt István.
Jó estét kívánok. Málna a nevem. Világvége vihar volt a falumba, ezért keveredtem ide. Ide ülhetek közétek? - Kérdezte egy fiatal csaj, aki megjelent. Eszter és István tábor tüze mellett.
- Honnan kerültél ide? - kérdezte Eszter
- István vagyok, ő a foglyom Eszter. Esténként megszoktam erőszakolni. Ülj le, neked is jut vacsora. 
- Köszönöm. - mondta Málna 
- Szóval , hogy kerültél ide? - kérdezte újra Eszter. 
- Leestem egy gyümölcsfáról . Ez volt a poén, Ahogy már mondtam, világvége vihar által, kerültem ide. Szívesen mesélek nektek a vacsoráért cserébe. Írónő vagyok, szeretek mesélni. 
- A nap lenyugodott a szürkületben egyre nagyobbak lettek az árnyékok, enyhe déli szél fújt.
Málna folytatta. 
- Akkor még Nikoletta volt a nevem, egy kétszintes épületben menekültem az üldözőim elől. Abban az épületben férfi és női öltözők voltak, berohantam az egyik férfi öltözőbe, az üldözőim utánam jöttem. Kiugrottam az ablakon, hatalmas szerencsém volt, egy autóra estem , nem törött el semmim. Futottam ahogy bírtam, találtam egy biciklit, próbáltam gyorsan tekerni, hátranéztem és nem láttam az üldözőim. Szerintem hagytak futni, nem tudom, hogy miért? Egy erdőben laktam évekig, gyakorlatilag a vadonban, gyümölcsöket ettem. Idővel megtanultam vadászni és halászni. Kisebb emlős állatokat, madarakat lőttem a csúzlimmal. rájöttem, hogy kell tűzet csiholni. Télre építettem magamnak kunyhót, gyűjtöttem fát, tudtam tüzelni. Később találtam egy barlangot, ott még inkább biztonságban éreztem magam . Kövekből raktam kályhát magamnak, belülről agyaggal béleltem ki. A füst a kunyhó tetején távozott. egy vas csövet találtam az erdőben, az lett a füstelszívó cső. Tudom mindez hihetettekül hangzik, és, hogy kik elől menekültem? Nos a hatalom emberi elől, a vizsga lapot ugyanis összetéptem. 
- Mi is összetéptük. - vetette közbe Eszter
Málna teli torokból üvöltött. - Te jó ég egy manó. Sok novellát írtam a manókról. Érdekes, hogy nem jó ismerősként üdvözöltem a látomásom, hanem halálra rémített. 
- Nincs itt manó, csak képzelődtél. - mondta Eszter. 
Málna végül megnyugodott és kezet nyújtott Eszternek.
Eszter fogta Málna kezét és nézte a tűzet és maga elképzelte a börtönbéli szexpartnere hamvas punciját. A nő lassan elaludt és álmodott. Később felnézet.
Málna, gépiesen felállt leporolta a szoknyáját és rakott a tűzre. Dobott rá pár száraz fát, hirtelen hatalmas fáradtság lett úrrá rajta. Hogy lesz képes átkelni a sivatagon, ha a tűzrakás is kifárassza. És, hogy jutott eszébe a sivatag?
- Kurva régen írtam könyvet. Sok gondolat kavarog a fejemben, jó lenne leírni őket. 
- Én pedig kurva régen szeretkeztem. - válaszolt Eszter.
Az indián vajon hova tűnt? - Kérdezte Málna.
- Utálja ha indiánnak nevezik. István a becsületes neve. 
- Egyébként te tényleg író vagy?- kérdezte Eszter.
- igen. - válaszolt Málna. 
- Pista, hova a picsába tűntél el? - üvöltötte Eszter. 
- itt vagyok, csak láthatatlan voltam. Ugyanis láthatatlanná tudok válni. Tetszik nektek a valóság? Ne válaszoljatok most. Kérlek ne is szóljatok közbe. Szeretnék valami elmondani nektek. rendben?
A nők nagyokat bólintottak.
- A valóság úgy néz ki mint egy nemzeti park, vannak hegyek, síkságok, fű, állatok. És élnek erre felé, manók, sárkányok, tündérek, baszószörnyek. Tőlünk nagyon messze van egy királyság. Egy királynő uralkodott abban a királyságban, de elrabolta egy sárkány . A királynőnek szimpatikus lett a sárkány. Így hát neki adta a fele királyságát. Szóval zajlik a valóságban is az élet.
- Eszter közbe vágott. - A baszó szörnyeknek nevük is van?
- Igen, ők a Basszandorok.- válaszolta István.
- És, hogy néznek ki?
- Mint egy nagy fasz. 
Sötét lett, a hold elbújt egy felhő mögé. Szomorúság telepedett rájuk. Hiábavalónak érezték a létezést. Olyan feleslegesnek és értelmetlenek tűnt minden. Ráadásul nagy faszok és kószálhatnak a környéken, akik baszni akarnak.

Másnap reggel össze szedték magukat és elindultak. Eszter már örült, hogy Málna csatlakozott hozzájuk, vidám kis csaj, Vörös rövidke tüsi hajával, kis, apró cickók . Vékony termett. Vajon, vannak leszbikus hajlamai?
- Milyen jellegű könyveket írsz?
- Romantikus horrort. - Később hozzátette, hogy szeret utazni és az utazási élményeit írja le, kicsit kiszínezve azokat. És halvány fogalma sincs, hogy a világvége vihar, hogy rakta a Pacsirta hegy mellé. Érzése szerint a pokolban van.
Málna, egyedül élt, fiatal volt mikor meghalt az édesanya, már kicsi korától önállóan kellett élnie. Albérletről albérletbe vándorolt és közben kínozta a múltja. Nem tudta, hogy miért emlékszik rá, miért kínozza az emlék? Azt viszont nagyon jól tudta, hogy nem képes kiverni a fejéből. Egy kínzás jelenetsora gyakran visszatért, egy ablakban áll, kinyílik mögötte egy szekrényajtó és nincs bátorsága kiugrani az ablakon, a szekrényben megszólal egy hang. - Segíttek választani téli kabátot?
Málna kinézz az ablakon és látja, hogy nyár van. Akkor miért téli kabátot akar ajánlani a hang, és ki ő? Miért nem kapunk választ sok kérdésre? Miért nem? Miért hagyta el a szerelme. Balázs a jóképű fogtechnikus. Kivel előszót r az interneten írt sokat, majd személyesen találkoztak, már az első találkozás az ágyban végződött Különleges éjszaka volt, hullámvasúton ültek, fogták egymás kezét az ágyban és mosolyogta mikor elöntötte őket az eufória. A férfi vitt magával valamilyen szert és bevették. Málna számára ismeretlen volt a szer, de megbízott a férfiban, akivel életében először találkozott személyesen így hát bevette az anyagot. Utána várták az eufóriát, több órán keresztül nevettek, röhögtek. Majd szeretkeztek, előröl, hátulról előröl. A férfi így akarta és Málna nem ellenkezett. Akkor még Nikoletta volt a neve.
- Niki, szeretlek,. mondta Balázs és kiugrott a negyvenedik emeletről, mikor földet ért rögtön szörnyet halt, az anyag miatt elvesztette a realitás érzését és biztos volt benne, hogy tud repülni. Minden olyan gyorsan történt, Niki nem tudta megakadályozni, hogy kiugorjon. igazából nem is akarta megakadályozni, örült, hogy vége lett a randinak és félt, hogy a férfi esetleg tud repülni. 
Málnának a felkavaró gondolatai, meglepő módon úgy hatottak, mint az enyhe szellő.  
- Ti is érzitek, ezt a kellemes szellőt? - kérdezte
A többiek bólogattak
Élezték ahogy a szél fúj, legalább felfrissül a levegő.
Eszter felvonta a szemöldökökét és úgy mondta. - Ez a szél egyre erősebb. Ez kibaszott erős szél. - jegyezte meg Eszter
És már attól kellett tartaniuk hogy feldönti őket. 
- Sajnos a pusztában nincs egy zug ahova bebújhatnánk a szél elől. pedig milyen jó lenne. De legalább a hatalom térfigyelő kamerái sem látnak bennünket és a bőrünk alá ültetett nyomkövetők sem működnek itt a pusztában. Mást nem tehetünk kapaszkodjunk egymásba. - mondta Málna.

3
A nyugdíjba vonuló tanárnő a konyha asztal mellett ébredt fel, úgy tűnt, hogy elbóbiskolt egy Indiánról álmodott aki létrehozta a szimulált világot. De ahogy az anya mondaná, ezt kell szeretni ami van. És abban halunk meg, amiben születünk. Benézet a hűtőbe úgy döntött, hogy kolbászt fog sütni. Tamás a konyhaasztalon ült és nézet kifelé az ablakon. Tamás az ablak üvegben látta, hogy Ildikó összeesik, rögtön odaugrott az idős nő mellé. - Mi történt? - kérdezte
Ildikó lehunyt szemmel feküdt. Tamás egy piros vérző pontot látott a nő fehér blúzán, tehát meglőtték, egy mesterlövész egyszerűen lelőtte. Nyilván a hatalom embere. Tamás dühöt érzett . A nő arca fölé hajolt, érezte, hogy lélegzik,bár nagyon gyengén. - Manó vagyok, de nem tudok varázsolni, - mondta , és meglepve tapasztalta, hogy bár napok múltak el, de a tűz szagát még mindig érezni. 
Ildikó kinyitotta a szemeit.
- Hogy kerültem a földre?
- Valaki rád lőtt.
- Akkor most jól jött a golyóállómellény, a töltény nem tudott belefúródni a testemben. Ildikó levetve a mellényt és valóban benne volt a lőszer.
- Te aztán mindenre gondolsz.
Tamás elbújt az asztal alá. Lihegett nehezen vette a levegőt és szomjas is volt. Ez nagyon kínos dolog, főleg annak a fényében, hogy esélye sincs vízhez jutni. Mit lehetne tenni? Töprengett. Kikukucskált az asztal lába mögül, egy férfi a konyhaasztal mellett ült és itt a sörét. A korsó eredeti Burgenlandi, akaratlanul is eszébe jutott, hogy mikor nagy volt ő is szerette a sört. Teltek, múltak a percek. A sörhöz idő kell. Nagyon lassan egy örökkévalóságnak tűntek a mozdulatai ahogy a szájához emelte a korsót. Tamás nem bírta tovább kifutott az asztal lába mögül, úgy ahogy az egerek szoktak, gyorsan, hangtalanul. A férfi észrevette és vissza öklendezte a sört. - Mi a fasz ez? - üvöltötte. A fiú egy egérlyukba futott be rémülten tapasztalta, hogy nem túl nagy a lyuk. A férfi a lyuk előtt térdelt. Közben Tamás megtapogatta a falat a legnagyobb meglepetésére beomlott és egy egészen hosszú alagutat látott maga előtt. Nem habozott , rohant ahogy bírt. Eszébe jutott, hogy ha egérrel, vagy ami még rosszabb patkánnyal találkozik, akkor neki biztos, hogy vég lesz. Egér szagot érzet, de rágcsálót nem látott. Viszont látta Ildikót feküdni a nappali frissen lerakott járólapján, meglőtték, de golyóálló mellényt viselt. Tamás felriadt az álomból. De, hogy a francba aludtam el , egy ilyen helyzetben? Ildikót lelövik, én pedig elalszok?

Ildikó sepert a konyhában. A tv be volt kapcsolva.
- De hogy bírtad elviselni a lövést, a golóálló mellény nem ad teljes védelmet.
- Jók a génjeim. apu nem sajnálta a pénzt a génkezelésre a születésem előtt. 
- Így már érthető, így már tiszta minden. De a zsebedben van egy élő manó, aki én vagyok. Ez elégé zavaros.
- Ismerem a hatalmat, muszáj felkészülni, nem tehetünk mást. De most szöknünk kell, minden perc drága, ha életben akarunk maradni, összepakolni sincs időnk. Taxit sem hívhatunk. futnunk kell . Hála a modern orvostudománynak, már a születésem előtt kivették belőlem a hibás géneket és olyan embert alkottak, aki száznegyven évig jó egészségben fog élni és bírja a futást. A pusztábban nem fognak ránk találni és nincs is messze a puszta. Győrhöz kifejezetten közel helyezkedik el. - Jelentette ki Ildikó 
Tamás, szinte mindig Ildikó zsebében volt, egyszerűen ő nem tudott olyan gyorsan futni mint a nő, így jobb volt a zsebben lenni. A nap hét ágra sütött élvezték a jó időt és elfelejtették, hogy milyen évszak van. Hamar kiértek Győrből, a Pacsirta hegy felé futottak, azon túl már a puszta terült el. Tamás vette észre a farkasokat, öt farkast látott, meglepődött, hogy milyen vastag a bundájuk. Rövidesen Ildikó is észrevette az állatokat.
- Talán nem bántanak. Bár történelemszakos tanár vagyok, de nem értek az állatokhoz. 
- Kedves Ildikó, tulajdonképpen, hogy képzelted el, hogy futva menekülünk? A hatalom emberei lazán elkapnak bennünket.
- Az erdőben van egy faház, ott lakik a világ határőre, ha három kérdésére jól tudunk válaszolni, akkor átmehetünk egy szigetre ami még a pusztánál is nagyobb védelmet ad. Oda nem tudnak utánunk jönni, 40 éve foglalkozom ezzel. Bízz bennem. 
- Ne haragudj, de ezt nehezen hiszem el. 
- Én, is nehezen hiszem el, de gondolj arra, hogy már összefolynak a dimenziók, fura dolgok történek. A farkasoknak sem itt lenne a helyük, hanem az állatkertben. Csak akkor bántanak ha éhesek - jegyezte meg Ildikó bizonytalanul. 
A farkasok egyre közelebb értek, felborzolták a szőrüket. Ildikó körülnézett, nem látott semmit, csak a sivár tájat, még egy fa sincs a közelbe. Önkéntelenül is elmosolyodott arra a gondolatra, hogy felmásznak egy fára. Nevetséges néznének ki, de talán nem halnának meg. Azonban fa nincs. És az állatok egyre közelebb érnek. A farkasok olyan 20 méterre voltak tőlük szürke farkas. Vicsorogtak, morogtak és egyre közelebb értek. Ildikó elképzelte, hogy az egyik farkas felugrik és átharapja a torkát. A következő pillanatban egy ugró farkast tátott maga előtt. Akkor történt. Egy indián férfi jelent ne Ildikó és a farkas közt, az állatok elcsendesíttek és mint a jól idomított kutyák lefeküdtek. Ildikó szólni akart az indiánnak , de nem látta, ahogy jött, úgy eltűnt. 
- Ezekbe az állatok ami ütött? - kérdezte Tamás
- Ildikó rájött, hogy csak ő látta az indiánt, úgy döntött, hogy nem szól róla. A farkasok mint a jól nevelt kutyák továbbra is feküdtek. 
- Most mitévők legyünk? 
- Akár meg is simogathatjuk őket. - mondta Ildikó és megsimogatta az egyik szürke farkast, az állat megnyalta a nő kezét.
- Jól jönnek a farkasok ha megtámadnak bennünket. - mondta a nő és örült a nem várt őrségnek.
Tovább indultak az állatok mellettük sétáltak, a nap továbbra is ragyogott az égen. Négy szürke farkassal kiegészült a csapat. Sétáltak tovább egy jobb világ felé, egy élhetőbb világ felé, ahol nem kell vizsgázni. Helikopter hangját halottak, szeretek volna elbújni, de nem volt hova, egyszerűen nem találtak egy jó rejtekhelyet. Gépfegyverek hangját halotték, tehát lőnek rájuk. . Ildikó nézte a helikoptert és látta, hogy lezuhan, biztos volt benne, hogy az indián segített rajtuk. Farkasok magasan repültek végül eltűntek. Ildikó hosszasan nézett utánuk. És úgy gondolta, hogy ahogy közelednek a világ határőréhez úgy egyre furább dolgokat fognak tapasztalni. A repülő farkasok is furák. Senkinek sem lehet róluk mesélni, mert hülyének néznék. Fájt a feje, fájtak a lábai kimerült volt és éhes. Körbe nézett örült, hogy nincs egyedül. A manó a zsebében a társa volt. Nem volt hát egyedül. És volt még az indián is. Akit csak ő lát. Mentek előre, akárcsak egy légiós regényben dacolva a hirtelen feltámadó hideg széllel. Úgy érezték ha megállnak meghalnak. Tamás felkiáltott látok egy faházat, még a kéménye is fűstől, talán kapunk élelmet. Új erőre kaptak és elindultak a faház irányába, a ház ahogy közeledtek hozzá egyre nagyobb és barátságosabb lett. A kéménye pedig tényleg füstölt. 
Hamar oda értek a házhoz. Ildikó bekopogott a ajtón. Semmi mozgást nem halottak bentről és az ajtó sem nyílt ki.  
A függönyök el vannak húzva így nem tudunk benézni, de a kémény füstöl, talán még is csak itthon vannak. - mondta Tamás
Pár perc elteltével kinyílt az ajtó, egy negyvenes éveiben járó férfit pillantottak meg. Béla vagyok, a világ határőre. - mutatkozott be a férfi. Majd így folytatta. - Kerüljetek beljebb, szörnyű ez a szél. 
Bátran bementek a faházba, kellemes hangulatú hallba jutottak, a kényelmes fotelekbe leültek előtte levették a kabátjukat, végre meleg éreztek.
Sorban mindenki bemutatkozott. Béla nem rémült meg Tamás méreteitől.
-Egy manó van a zsebemben. - mondta Ildikó, ezután Tamás felugrott az asztalra. A történelem szakos tanárnőnek feltűnt, hogy Béla cseppet sem csodálkozik azon, hogy egy 20 centiméteres alak van a konyha asztalon és beszél.
- Kértek forralt bort? - kérdezte Béla
Mindenki bólogatott
Miután kényelembe helyeztük magunkat, jó lenne ha elmesélnétek, hogy mit keresek itt a világvégén?
- Nem tudtuk, hogy a világvégén vagyunk. - jegyezte meg Ildikó
- Világvége vihar volt. A szél miatt vagytok itt, összecsúsztak a dimenziók, felkavarta a szél, nem a faleveleket, hanem a dimenziókat. Az összes dimenzió egy térben helyezkedik el. Nem értitek? Nem baj. Fontosabb, hogy megtapasztaljátok. Mindenki aki erre jön bejön a kunyhómban és elmondom neki, hogy innen tovább lehet menni egy szigetre. Ez a dolgom ezért kapom fizetést. Afféle határőr vagyok.
- Sokan jönnek erre? - kérdezte Ildikó
- Nem sokan. - válaszolt Béla.
- Kitől kapod a fizetésed?
A faház felemelkedett és repült. Ildikó vette észre mikor kinézett az ablakon. - Vajon hova repülünk? - kérdezte
Egyikőjük sem csodálkozott azon, hogy repül a faház. Elvégre a felkavarodó, egymásba fonódó dimenziók fura jelenségeket hozhatnak létre. A megszokottól nagyon eltérő dolgok is történhetnek.

Nyolc helikopter repült. Katonai helikopterek, egyenesen a faház irányába A rotorok hangját hallotta Tamás és egy másik hangot is. Rakéta hangját. A rakétát azért lőtték ki, hogy lelőjék a faházat. . Az idő lassan telt Ildikó számára. Úgy érezte, hogy megállt az idő. Az egész életét végig gondolhatja addig amíg becsapódik a rakéta. Lepergett előtte az élete. Újra átélte, hogy üldözték, újra átélte, hogy kiugrik az ablakon. Félelmet érzet. Félt a haláltól. És, nem tudta, hogy egy másik ember emlékeit éli át. A rakéta becsapódott és apró törmelék maradt csak a faházból. Fűrészpor amit messze fújt a szél. A helikopter visszafordult és eltűnt. Vitte a fűrészport a szél , magasra felkapta.


Az indián felült a lovára és elvágtatott a lenyugvó nap fényében. Az idő nélküli világban ugyanakkor a mozgás világában. Az emlékek súlya alatt nehéz volt élni, de nem lehetetlen. Ildikó tüzet rakott és nézte a lángokat. Nézte a történelmet. Nézte a saját múltját. Majd körbe nézet és mosolygott, az ő saját világában volt, minden az ő teremtése. - Ildikó felriadt az álomból , újra az indiánnal álmodott. Felriadt és eszébe jutott, hogy nem rég lőttek rájuk egy rakétával. Hogy élte túl? Hol van egyáltalán? Talán a pokolban?

Körbenézett megállapította , hogy egy hotel szobában van. A szoba úgy mozgott,mintha hajón lennének. Oldalra nézett és látta, hogy Tamás mellett ül.

Tamás, el volt szomorodva
- Miért vagy szomorú? - kérdezte Ildikó
- Hogy kell ódát írni? Létezik egyáltalán ilyen műfaj, hogy óda? Egyszer már gondolt rá, hogy ír, a kedvenc pornó színésznője alakításait dicsérte volna, viccesen, lazán. Csak annak van értelme amiben van öröm. Még a legnagyobb drámákban is kel, hogy legyen öröm. Elnézést, hogy untatlak az ökörségeimmel. - mondta Tamás


A fekete ruhás alakok a hotel szoba csukott ajtaján jöttek be. Olyanok voltak mint a sűrű gomolygó fekete füst, azért hellyel, közel emberi alakzatot vetek fel. Egyre közelebb értek. Ildikó kezébe vett egy seprűt, a szoba sarkában pillantotta meg, közönséges cirokseprűnek tűnt. A seprű fehér fényt árasztott, úgy nézett ki mint ha egy lézersugár törne elő belőle. Ildikó nem ijedt meg , a sugarat egyenesen a fekete füstemberekre irányította. Biztos volt benne, hogy az indián babrált a seprűvel, így segít. A segítség nagyon jól jött ugyanis egyre több feketeség tűnt fel. Tamásnak úgy tűnt, hogy osztódnak, egyre többen és többen vannak. Amelyiket érte a lézerfény, akkor úgy tűnt, hogy a szél elfújja a füstöt. Ildikónak csak egy seprűje volt, nem bírta az összes ellenségre irányítani , biztos voltak benne, hogy csap perceik vannak hátra

- Az élet oszt kellemetlen lapokat, és ez ellen semmit sem tehetünk. - mondta Tamás.
Ildikóban hirtelen feltámadt a harag. Miért kell neki ennyi ökörségeket hallgatni? Mindig közbeszól ez az idióta. Ráadásul humorérzéke sincs. Savanyú mint az uborka. Ilyen a Tamás. A nő dühétől a fehér fényű lézersugár erősebben tört elő a seprűből. 
Egy négyárbocos hajóval fogunk átkelni a tengeren. Én tudom irányítani a hajót, és úgy gondolom, hogy belőletek jó matróz lesz. - mondta az Indián, határozottan.
- Hogy kerültem ide? Nem rég szállodai még a szobában, boszorkányként használva egy seprűt harcoltam a fekete füstemberek ellen. Most meg olyan érzésem van, mintha hajón lennék. Ne mondjatok semmit. Tudom a szél és a dimenziók, a felkavarodás, összefonódás. Elvégre mostanában gyakori a világvége vihar.
Mikor lesz már vége a világvége viharnak és mikor lesz már nyugta az embernek? - kérdezte Ildikó
Látta az Indiánt a hajó korlátjának támaszkodott, tolldísz volt a fején. És úgy nézett ki mint egy sült bolond. Olyan érzése volt, hogy tudatos álomban van része. A nap felkelt és hétágúra sütött. A tenger végtelenek tűnt. Volt ebben a végtelenségben, valami megnyugtató. Csak a vizet látták és a kék eget, szárazföldet nem. 
Tamás felkiáltott - Föld! 
Elérték a part közeli vizet, leengedték az egyik csónakot, látták, hogy nagyon praktikus módon van berendezve mivel van benne evező is. Egy vastag kötélen lemásztak a csónakba és evezni kezdtek. Pontosabban csak Ildikó evezett. Tamás a biztonságot jelentő zsebből nézett kifelé. A csónak megfenekeltet a homokos parton. Tamás kiugrott és furán érezte magát. Tapasztalta, hogy visszanyerte eredeti magasságát. 
- Ezen a szigeten, nem vagyok manó. - jelentette ki örömmel.
Ildikó egyetértően nagyot bólintott a fejével. És örült, hogy értelmes tőmondatot halott. És nem látta a hajót sem a csónakot, szóval eltűntek, és a néha megjelenő Indián barátja sem mutatkozik. Viszont a sziget valóságosnak tűnik. És hál Istenek véget ért a világvége szél. Már nem fonódnak egymásba a dimenziók, minden a helyén van . A hőmérséklet kellemes, a nap süt. Egy fiatal férfi is a rendelkezésére áll, aki nem rég még manó méretű volt, most meg akkora mint egy kosárlabdázó. Szóval minden oka meg van az örömre. Még akkor is ha a szájában érezte a sós tengeri levegőt, szédült. 
- Szép szál legény vagy. Gyere fedeztük fel ezt az átkozott világot.

Gyümölcsfákat láttak, pár fácán repült. És láttak füstöt ami tábortűz füstjének tűnt. Arra vették az irányt. 
Ildikó és Tamás egyre csak mentek a sziget belsejébe. Egyre több gyümölcsfa tűnt fel. Egy réten sétáltak, a távolban hegyeket láttak, de jobban érdekelte őket, hogy ketten ülnek a tábortűz mellet. Egy Indián és egy fiatal csaj. Izgatottak lettek, az első emberek akiket látnak a szigeten. Ildikó, szaporázta a lépteit és próbált egyenletesen lélegezni , bár a szíve nagyon hevesen vert. Az enyhe déli szél a tenger sós levegőjét hozta. Zöld lombkoronájú fák jelentek meg . Pontosan úgy nézett ki a hely, mintha egy park lenne, még a fű is le volt szépen nyírva. Madarak énekét hallotta. A nap szikrázóan sütött, felötlött benne a gondolat, hogy milyen érdekes, hogy a sziget pont olyan mint a megszokott világunk. Habár meglepetések biztos, hogy fogják érni.
- Szép napot kívánok!. - köszönt Ildikó.
- Kellemes szép napot kívánok!- köszönt Tamás is.
- Üdvözöllek benneteket. - válaszolt a tábortűz mellet ülő férfi, aki Indián jelmezt viselt.
Málna a fiatal csaj mosolyogva köszönt. 
Kezet fogtak egymással.
- Véres Ildikó, történelemszakos tanárnő vagyok. 
- István vagyok. Gyűlölöm ha Indiának vagy Pistának neveznek. Egyébként Ildikó, párszor megjelentem neked. 
- Tudok róla.
- Málna vagyok, édes és picikét szőrös. - mondta Málna és nagyot nevetett.
- Akkor epilálnod kell. - mondta István. Majd hozzátette. - Ehhez a művelethez szükséged lesz egy borotvára és egy vibrátora. A vibrátor azért kell, hogy ne unatkozz amíg epilálsz.
- Tamás vagyok. Nem rég manó méretű voltam, most rendes méretű vagyok.
Málna picit hosszabban Tamáson felejtette a tekintetét. Majd zavartan elkapta. 
- Üljetek le biztos elfáradtatok. - mondta István 
- Sőt még tengeri betegek is lettünk a hajón. - jegyezte meg Ildikó.
- Azt hiszem, hogy sok mindenre kíváncsiak vagytok, például arra, hogy, hol vagytok most? A Basszandorok szigetén vagytok, én gyakran járok itt . Nyugodjatok meg ide, soha nem jönnek utánatok az üldözők. A sziget pontosan úgy néz ki mint egy gondosan ápolt park. -Tájékoztatott István.
- Jó ezt hallani. - mondta Ildikó. És nem hitte el István szavait.

- Ezen a helyen teremteni tudunk a gondolataink erejével. Elmagyarázom, ha érdekel. 
- Érdekel
- Málna, például egy vibrátora gondol, akkor a vibrátor megjelenik a kezében.
- És ha arra gondol, hogy egy felrobbanó kézigránát van a kezében? - kérdezte Ildikó 
- Akkor semmi sem jelenik meg. Nem tudunk ártani magunknak ilyen direkt módon, hogy kézigránát megjelenjen.
- Miért nem?
- Így van programozva a sziget. - mondta István, olyan hangsúllyal ami jelezte, hogy részéről lezárja ezt a témát.
Szótlanul nézték a tüzet. Pár percnyi hallgatás után, István megszólalt. - Induljunk. Ne kérdeztétek, hogy hova.

Sétáltak kellemes erdei ösvényen. Elértek egy erdőhöz. Akácfákat láttak és kifejezetten magas fákat, felül elterülő, esernyőhöz hasonlító lombkoronával. Nem tudták ezeknek a fáknak a nevét, sosem láttak még ilyet.
Széles ösvényen haladtak, a napfénye átszűrődött a fák lombkoronáján, patakcsobogást hallottak.
- Szomjas vagyok. - jelentette ki Ildikó.
Letértek az ösvényről, pár fa között áthaladva oda értek a kristálytiszta patakhoz.
- Most, hogy fogunk inni? - kérdezte Tamás.
A többiek már javában a szájukhoz emelték a kezük. A fiatal férfinak rögtön beugrott, hogy csupán egy pohárra kell gondolni és megfog jeleni a kezében. Meg is jelent, egy üveg pohár, jóízűen ivott a patakból.
- Korsó sör sem jelenhet meg a kezemben, úgy tűnik nem szereti a sört aki a szigetet programozta. - Vélekedett Tamás.
Senki sem reagált a szavaira. Visszasétáltak az ösvényre.
Málna nagyot kiáltott. - Egy sellőszerű lényt láttam a fák között. Azt hittem, hogy sellők csak a tengerek szigetein vannak, ott próbálják a gyanútlan hajósokat elcsábítani.
- Vannak szárazföldi, erdei sellők is. Nem kell velük foglalkozni, ha nem engedjük meg akkor ránk sem nézhetnek. - Válaszolt István.
- És ha valaki enged a csábításuknak, akkor vele mi történik? - kérdezte Tamás.
- Leharapják a farkát. 
Tamás, Málna mellett sétált. A fiú úgy látta, hogy egy fejjel magasabb mint a fiatal lány. 
- 30 éves vagyok- mondta Tamás.
- Én, 29. válaszolt Málna.
- Hogy kerültél ide, kedves Málna?
- Kérlek ne nyálasodj, nem vagyok kedves. Romantikus regényeket írok, de a nyáladzást még sem szeretetem. Hogy kerültem ide? Ha én, azt tudnám. Arra emlékszem, hogy egy fehér macska kifutott elém, mikor görkorcsolyáztam. Láttam az állaton, hogy festékszóróval van lefújva és valójában fekete, ezen annyira elgondolkodtam, hogy neki mentem egy fának. A fa tetejéről a fejemre esett egy 50 kg - os cementes zsák. Mielőtt megkérdeznéd. Nem, nem tudom, hogy hogyan került oda a zsák. A következő emlékem, hogy sétálok a Pacsirta hegy mellett. Majd az indián és egy világvége vihar által ide kerültünk a szigetre. Volt velünk egy harmadik nő is. Eszter volt a neve. Ő eltűnt. 
- Eltűnt az Indián is . - jelentette ki Ildikó.
- Vagy csak láthatatlan lett. - vélekedett Tamás.
- Érzésem szerint, valahol máshol fontosabb dolga akadt. Mindenesetre menyünk tovább az ösvényen. Aki szomjas kérhet egy limonádét, kipróbáltam működik. Remélem, nem a húgom az a bizonyos Eszter aki eltűnt. - mondta Ildikó.
Tamás keze véletlenül hozzáért Málna kezéhez a csaj nem rántotta el, pár pillanatig a kezük összeért. És mindketten egy rózsaszín felhőt láttak a fejük felett. - Hm, mindketten ugyan arra gondoltunk. - mondta Málna és próbált közönyös arcot vágni. 
Ildikó nézte a fiatalokat és a saját fiatalsága jutott eszébe. Rég volt. Egy szép nyári napon ismerkedett meg a párjával. Egy strandon. A férfi odalépet , azzal, hogy látom egyedül vagy, bekenhetem a hátad? Ildikónak tetszett a férfi határozott fellépése, szó, szót követtet. Lángost ettek, söröztek, az estét pedig az egyik közeli panzió szobában töltötték el. Egy évvel később összeházasodtak. Gyermekük nem született,Ildikó nem akart gyereket. A párja elfogadt a a döntését. Nagyon hosszú időt adott neki a sors egymás mellett. Azon a végzetes napon is kora reggel ment horgászni a párja, ez már abban az időszakban volt, mikor az embereknek nem kellet már bejárni dolgozni. A robotok dolgoztak. Szóval jól indult az a nap is. Aztán egy fekete macska esett a férfi fejére, és elesett a motorral, nem viselt bukó sisakot, a járda segélyben beütötte a fejét, ez végzetesnek bizonyult. Voltak vizsgálatok, próbálták kideríteni, hogy a fekete macska, honnan zuhant ki? Egyáltalán, mit keresett a levegőben? A városban egy helyen nem voltak térfigyelő kamerák, épen ott ahol a baleset történt. És szemtanúk sem voltak. A vizsgálat azzal az eredménnyel zárult le, hogy a macska. Nagyot ugrott, valamitől megijedt. Ez az eset is tovább növelte a fekete macskák elleni gyűlöletet.

Málna elővett a zsebéből egy tükröt és megnézte magát. Fiatalos arc, rövid, tüsi vörös haj. Szexis csaj mosolygott a tükörben. - Mit keresek én itt? - kérdezte Málna, szavak nélkül egy sóhajtással. Senki sem felelt. A nap sütött, lassan sétáltak, ha szomjasak voltak limonádéra gondoltak és megjelent a kezükben. Málna, több nagy sikerű regény szerzője volt. Pár történetéből, film született, illetve színdarab. Szépen ívelt felfelé az írói karrierje. - Ezt az eszelős kalandot biztos, hogy meg fogom írni. - mondta.
A mellette sétáló Tamás nem válaszolt. 
Málna figyelte a fákat a napot és kíséretezett azzal, hogy mi jelenik meg a kezében? Kért már vibrátorokat, azok megjelentek. Kézigránát nem jelent meg. Kés sem jelent meg. Egy csokor vörös rózsa megjelent. Megállapította, hogy aránylag értelmesen van programozva a sziget és a hasznos, szép dolgok megjelenek, az ártó dolgok pedig nem. Persze egy konyhakés is nagyon hasznos, ha például kenyeret akarunk felszelni. 
29 éves vagyok, még előttem áll az élet. Vajon, hogyan fogok innen visszajutni az én valóságomba? - kérdezte önmagától. 
Tamás, egykedvűen sétált. Eszébe jutott egy fésű, megjelent a kezében. Megfésülte magát. A fésű eltűnt. Vajon hol lehet az indián? Újra és újra ez jutott az eszébe. 
A szüleire gondolt, meglepődött ezen, hogy ők jutottak az eszébe, hiszen nem is ismerte őket, párszor látta őket, az árvaházban pedig sosem látogatták meg. Azért művelt, illem tudó lettem, csak mikor a farkam feláll az eszem megáll. - vélekedett.
- Mint minden férfinak. - tette hozzá Málna.
Tamás, arra tippelt, hogy a fiatal csaj hallja a gondolatait. Ezen az átkozott szigeten nincsenek titkok. A titkok fontosak elkísérnek bennünket egy életen át, őrizzük őket, bár tulajdonképpen a titkok sem fontosak, a legfontosabb dolog mindenki előtt nyitva állnak..
- Mi? - kérdezte Málna.
- Hányas méretű melltartót viselsz Málna, ez a legfontosabb. - vetette oda dühösen Tamás. Zavarta a csaj az elmélkedésében. Gyorsan bocsánatot kért, - Ne haragudj, hogy a melltartódról beszéltem. Zavart vagyok, nem tudom, hogy miért vagyok ezen a szigeten? 
- Értem. - válaszolt Málna. És arra gondolt, hogy Tamás a szülei miatt zavart, a feltörő emlékei miatt és nem a sziget miatt.
- Milyen állatok élnek ezen a szigeten? - kérdezte Ildikó.
A kérdés elhangzása után rögtön megjelent az indián.
- Szia Pista, megjöttél. - poénkodott Ildikó.
- Válaszolok. Mivel ez a Basszandorok a baszószörnyek szigete. Pár szó a Basszandorokról. Hogy néznek ki? Macska termetű élőlények, méreteikhez képest hatalmasra megtud nőni a faszuk, akár egy méteresre is. Ez a hatalmas fasz a pszichológiai fegyver, aki meglátja, főleg ha nőstény , jéggé dermed a látványtól. Így a Basszandorok el tudják kapni, egyébként mindenevők, Ha nem jut nekik hús, akkor a füvet is lelegelik, vagy gyümölcsöket esznek. Voltak már Basszandor átnevelési programok. Próbálták őket arra rávenni, hogy térjenek át a teljesen vegetáriánus életmódra. Ez a program azonban kudarcot vallott. A programban résztvevő nők sem érezték jól magukat, a hatalmas, ágaskodó faszok látványától.
- Nem hangzik túl biztatóan. - vélekedett Ildikó.
- Ugyan, ti már nem szűz lányok vagytok, egyszerűen nem kell megijedni a nagy faszoktól és akkor semmi kellemetlenség nem érhet.
- Most hova sétálunk? - kérdezte Ildikó.
- A királynő kastélyához. Ő egy afféle természet tündér, ő uralkodik a sziget állatai és a Basszandorok felett, semmiben sem korlátozza őket. A királynő azért van itt, hogy aki segítségre szorul, tőle kérhet segítséget, mi is azért jöttünk ide. Csak a királynő tud rajtunk segíteni.
- Mivel? - kérdezte Ildikó.
- Azzal a dologgal ami a kastélya egyik tornyának a legfelső emeletén van. Oda kell eljutnunk és használni kell azt a dolgot.
- Mit? - kérdezte Málna.
- Egy eszközt. - felelt István.
- További részleteket is tudni szeretnénk az eszközről. - jelentette ki Ildikó.
- Majd ha odaérünk meglátjátok. Mondta az indián.
Némán sétáltak tovább. A nap továbbra is hét ágra sütött-
Az erdőben fácánok hangját hallották. 
Málna vette észre a macska termetű fekete állatot, pontosan előttük volt az ösvényen.
Ildikó egykedvűen nézte. - Csak egy Basszandor. - Jegyzete meg, ránk biztos, hogy nem veszélyes. 
Azért megállt. Mindannyian vártak talán elmegy. 
Málna jól megfigyelte az állatot, úgy nézett ki mint egy fekete macska. Észrevette, hogy a Basszandor a hátsó két lábára áll, meglehetősen biztosan, cseppet sem dőlt se jobbra, se balra, magabiztosan állt két lábán.
- Olyan mint egy macska - jegyzete meg Tamás
A Basszandor lábai közt hirtelen nőni kezdett valami és egyre nagyobb lett.
- Te jó ég, ez egy gigantikus fasz. - csúszott ki Ildikó száján, és dermedten nézte a látványt. A fasz közel egy méteresre megnőtt, makk alakú volt a kalapja és rózsaszín színű. A bőre lassan lecsúszott így az egész makkot látták. Ildikó, dermedten nézte.
- Mi van veled, Ildikó? Ez csak egy nagy fasz. - mondta Málna.
A történelemszakos tanárnő nem válaszolt, mint akit hipnotizáltak elindult a Basszandor felé. 
Málna, felkiáltott. - Ne engedjük a közelébe, ki tudja, hogy mit tesz vele ez a csúfság.  
De már későn szólt, a Basszandor farka megremegett és fehér, nyálas, ragadós tejszerű anyag spriccelt ki , egyenesen Ildikó arcába. A Nő rögtön elájult. A Basszandor fasza még mindig köpköd, húzzuk el Ildikót. - mondta Izgatottan Málna. És próbált nem ránézni a köpködő gigantikus faszra. Tamás ás Málna elhúzták Ildikót a Basszandor közeléből. 
Tamás letört egy ágat azzal közelebb lépett az állathoz és teletorokból üvöltötte. - Tűnj el innen te dög! A Basszandor farka lassan kicsi lett. Az állat egy ugrással eltűnt a fák között.
Ildikó, kinyitotta a szemeit. 
- Van zsebkendőtök? - kérdezte
A kezében rögtön megjelent egy papír zsebkenő. Még a szemembe is jutott geci. - mondta és nagyot sóhajtott.
- Gondolj tiszta ruhára, megjelenik és át tudsz öltözni. Szerintem ez a geciszerű folyadék teljesen ártalmatlan. - vélekedett Málna.
Megjelent a ruha, pontosan olyan, amit Ildikó viselt farmer nadrág, farmer kabát. A fiatalok félre vonultak a történelem szakos tanárnő átöltözött. Azért egy törülközőt is kért amivel letörölte magáról a gecit.
- Túl vagyok életem első Basszandor támadásán. Igazán, büszke vagyok magamra. Bár kihagytam volna ezt az élményt jelentette ki. 
Már látom a királynő kastélyát. - mondta Tamás
Ildikó nagyot nevetve megjegyezte, hogy érdekes, hogy a legkisebb veszi először észre a kastélyt. Tényleg kastélyszerű épület volt. Három szintes. Négy magas toronnyal. Hatalmas angolpark vette körül, szökőkutak, medencékkel.
- A királynő, igazán tud élni. - jegyezte meg Tamás.
A kastély kapuja, nagy vaskapu volt. Egy csengő volt. A kapu jobb oldalán, felette egy felirat.: csengess ha el akarsz merülni az érzékek birodalmába. 
Kérdően egymásra néztek. - Nyomjuk meg a csengőt, rég szexeltem már. - mondta Málna. És Nem várva a többiek válaszára megnyomta a csengőt.

A hang megszólal.

Nagy Béla,ült az íróasztala mögött. A ráncok sokasodtak a homlokán. Fekete színű öltönyben volt, fehér ing, nyakkendő. Felállt a tágas irodája ablakához lépett. Embereket látott. Terepszínű ruhában voltak, és magas akadályokon másztak át. - Mintha csak egy légiós filmet néznél, ugye? - mondta egy mély hang.
Béla hirtelen hátrafordult és nem látott senkit. Zavartan rágyújtott egy cigire. 
- Igen, főnök, mintha csak egy légiós regény lenne. - válaszolt.
Hirtelen kivágódott az egyik ablak és az üveg apró szilánkra tört. - Mi a faszra vársz? Szerezd meg az eszközt, ha nem sikerül. Élve megnyúzlak. - mondta a hang dühösen. Az összes ablak kivágódott, az iroda tele lett szilánkokkal. Béla kihajolt az ablakon és lekiabált.
- A kurva életbe. Ne ácsorogjatok, gyakorlatoztok, mindjárt közétek lövök, lusta disznók.
Leült az íróasztala mögé, csodálkozó arccal bámulta a remegőkezét. Nem tudta a cigit a szájába tenni, annyira remegett a keze. 
Elővett egy papír lapot, a lap is remegett a kezében. A fejlécére egy szó volt írva: Szerződés.
Kotorászott az asztalfókában, talált egy kis csomagot, benne fehér porral, a port kiöntötte az asztalra és egy a padlóról felvett üvegdarabbal csíkot formázott belőle az asztalon. Megfogta újra a papírlapot majd dühösen lerakta. Újra kotorászott a fiókban, talál egy másik lapot, letépett belőle egy darabot és szívószálra hasonlító csövet tekert belőle. Annak segítségével felszívta a fehér port az orrába. Türelmesen várt. Nem kellett sokat várni érezte, ahogy az eufóriától remeg a teste, hátradőlt a székében. A kék szeme, piros színű lett. - Bekapcsolta a magnóját az íróasztalon és beszélni kezdett. - Tulajdonképen, mi a fasztól félek? Most átgondolok mindent ebben a tudatállapotban ha visszajöttem visszahallgatom. 
- Nagyon rég volt már. Velem is mint sokan másokkal kibaszott a hatalom, nagyon kibaszott, nem sikerült a vizsgám, ezért megakartak ölni, és ez nem vicc. Jöttek értem, hogy vigyenek és nincs menekvés. Nem akartam meghalni, de nem ám. Nem akartam, hogy a szeretteim meghaljanak, mert nekik sem sikerült a kibaszott vizsga, kicsit sem feltűnő, hogy senkinek sem sikerült a családban. Tehetetlen dühöt éreztem, emlékszem ültem a nappaliban és vártam az autót ami majd jön értem. Akkor történt. Kivágódott egy ablak és megszólalt egy mély férfi hang.
- Én segíthetek neked, nem fognak se neked, se a családodnak ártani a hatalom emberi, ezért egy szívességet kérek tőled. El kell menned egy helyre és el kell hoznod nekem valamit. Én nem mehetek oda ezért küldelek téged. Egyedül nem járhatsz sikerrel, társakra lesz szükséged. Szerez társakat. Van egy hely, energiaburok védi, oda nem léphetnek be a hatalom emberi, ott fogtok felkészülni a küldetésre. A szeretteid is ott lesznek. Teljes biztonságban. Az én erőm is véges, nem vihetek mindenkit oda, nem menthetek meg mindenkit akinek nem sikerült a vizsga. De ha megszerzed nekem az eszközt akkor, a hatalom megbukik és véget ér a kibaszott vizsgáztatás. Most meny ki az utcára. A családoddal ülj be egy robot autóba, az autó tudja, hogy merre kell menni. De kezdetben neked kell irányítanod, két embert vehetsz fel az autóba. Ők is veled mennek az energiaburokba, ők lesznek a csapatod. Siess. Minden úgy történt ahogy a hang mondta, gyakorlatozunk ez energia burokban biztonságban vagyunk és közben az idő is telik, annyira telik, hogy pár nap és indulni kell a küldetésre, egy másik világba.

Nagy Béla, felállt az íróasztaltól, kikapcsolta a magnóját és nem az ablakhoz lépet hanem az ajtóhoz. Ideje közölni a többiekkel, hogy holnap bevetés lesz. Lemenet az udvarra egy nagy darab szakállas férfi jött elé, és egy vékony, magas mosolygós kopaszodó férfi terepszínű ruhában voltak. - Sándor és Sziki holnap reggel 6 kor mindenki teljes harci felszerelésben legyen az udvaron Holnap lesz a küldetés. Kurvák bejöhetnek ma este, legalább ma este érezzék jól magukat a fiúk. 
A nagy darab szakállas férfi tisztelgett és vigyázva vágta magát. Béla, hangosan felnevetett. - Nem katonák vagyunk, ne tisztelegj. Tolvajok vagyunk, el kell lopni, valamit, valakinek, érted valakinek. Nem ismerem az illetőt, csak a hangját hallom . Néha, kurva mély a hangja van és nem tudom, hogy ki a fasz lehet? De megmentette az életem és a családom életét és a te életed is, Sándor. Az ujjával megbökte a nagydarab férfi mellkasát.

Az energia burok ami védte őket láthatatlan volt, egy sok szobás emeletes ház és egy magas kerítéssel elzárt udvar állt a rendelkezésükre. 
Úgy érzem, hogy felkészültünk főnök. - mondta a nagy darab szakállas férfi.
Béla idegesen válaszolt - Ne szólíts engem főnöknek, más itt a főnök nem én. 
- Akkor, hogy szólíthatlak?
- Bélának.
- Béla, úgy érzem magam, mintha a piszkos 12 című filmben szerepelnék.
- De, mi csak hárman vagyunk.

Győr ez a kisalföldi város pezsgő volt, sok színház működött. Az emberek vidámak, boldogok voltak, nem kellet senkinek sem unatkozni. Szinte minden kívánság teljesült, aki kurvákra vágyott, számára jó megoldások voltak a bordélyházak, aki horgászni akart voltak tavak. Kívülről nézve, minden szép és jó volt. És volt egy hely a város szívében, ami energiaburokkal volt védve, ott gyakorlatoztak Béla és az emberei. 
Ugyan kívülről minden szép és jó volt, de belülről, már nagyon zavaró tudott lenni a három évenkénti vizsga. És ebből már nagyon sok embernek elege lett és amikor nagyon sok embernek elege lesz a dolgok menetéből akkor megindulnak a változások akár társadalmi szinten. Az energiaburok alatt érezni lehetett, hogy az emberek változást akarnak. Ketten ültek egy kör alakú asztal mellett. Nagy darab szakállas és egy vékony magas kopaszodó.
Kinyílt a legénységi szoba ajtaja, Nagy Béla jött be, gondterhelt arccal, úgy nézett ki, mint aki napok óta nem aludt. Ő is leült az asztalhoz, így már három férfi ült a kör alakú asztal mellett.
- Nem mi vagyunk a kerek asztal lovagjai, de ha kell azok leszünk. - mondta a szakállas nagy darab férfi. Mindenki helyeslően bólintott.

Béla, végig nézett a társaságon. Kertvárosi emberek voltak egy ács, és egy kőműves. A szakmáját senki sem gyakorolta, elvégre már ők is abban a világban lettek felnőttek, ahol az intelligens robotok dolgoznak az emberek helyett. Viszont gyerekként, megtanulták ezeket a szakmákat.
Csupa tisztességes ember, nyílt, tiszta tekintettek emberek, akik lázadnak az elnyomó rendszer ellen, a nevelő rendszer ellen. Milyen dolog az, hogy három évente vizsgázni kell? Béla, dühöt érzett, ahogy eszébe jutott a vizsga. Érezte, ahogy a düh elindul a feje felé, ha eléri robbanni fog. Próbált másra gondolni, eszébe jutott a felesége, mikor először randiztak. Dühöt érzett a vizsga miatt. Eszébe jutott a szeretője, mikor a hitvesi ágyban hancúroztak, kedves emlékek voltak a számára, elfelejtette a vizsgát, a küldetést és felidézte, ahogy a szeretője leszopta . Nem is hallotta amit Sándor a nagy darab szakállas férfi mesélt mellette.

- Átadnám a szót Bélának. - mondta Sándor.

Béla, kiesett a kellemes álmodozásból.
- jól szop a csaj. - mondta
Értetlenkedő arcok néztek rá. 
Köszönöm. Egyetértek veled Sándor, ha kell a kerekasztal lovagjai leszünk. Ha kell mások leszünk. Ma este átbeszéljük újra a stratégiát, tudom, fiúk, hogy már unalomig ismeritek. De ez nagyon fontos. Csak egyszer, ismétlem, egyetlen egyszer próbálkozhatunk, ha hibázunk akkor végünk van. Értitek?

- Nem mi vagyunk a piszkos tizenkettő, nem mi vagyunk a kerekasztal lovagjai, de bármik leszünk a siker érdekében. - mondta Béla.
A férfiak ujjongásba törtek ki.
- Lássuk a részleteket. - folytatta Béla. - Mint már jól tudjátok, egy négy toronnyal rendelkező kastélyba kell behatolni és az egyik toronyból ellopni az eszközt. Tudjuk, hogy az egyik toronyban van, mert a hang tájékoztatott. Viszont, nem tudjuk, hogy melyik toronyban. Hárman vagyunk így nem jut minden toronyra ember. A kastély előtt fogunk megjelenti. Előjelzések szerint a hold világítani fog. Ami még lényeges, fontos, hogy a kastélyban buli lesz. Ne kérdeztek, hogy milyen jellegű nem tudom. Ne kérdezzétek, hogy kik lesznek a buliban , mert nem tudom. Ne kérdezettek, hogy hogyan nézz ki a királynő. Mert nem tudom. Egyet tudok, ellopjuk az eszközt vagy mindannyian meghalunk. 
Kinyílt a legénységi szoba ajtaja. Béla szülei jöttek, be, fiatalosan kinéző idős korú emberek.
- Béla, mi is veled megyünk. - mondta az idős férfi.
Bála zavartan válaszolt
- Apu, te nem jöhetsz, maradjatok itt anyuval az energiaburok alatt, ha sikerrel járunk akkor megfog bukni a vizsgáztató rendszer.
- Szeretlek Béla - mondta az idős asszony.
- Én is téged, anyu.
Átölelték egymást, puszit adtak egymásnak.  
- Késő van., mennyetek aludni, holnap ilyenkortól már itt lesz az eszköz. Amivel a főnök legyőzi a rendszert. - mondta Béla, és könnyes szemmel nézte a legénységi szobából az ajtón át távozó szüleit. 
- Mesélnél nekünk a főnökről, Béla? - kérdezte a nagy darab szakállas férfi.
- Csak a hangját halottam, annyit tudok róla, hogy megmentette a szüleim és engem miután megbuktunk a vizsgán, ennyi elég nekem, egy életre lekötelezett.
A magas kopaszodó, vékony férfi emelte fel a kezét, mintha csak iskolában lenne és jelentkezne. - -- - Milyen ruhát vegyünk fel, holnap? - kérdezte. 
- Olyan ruhát, amit buliba vennénk fel, lazát, színeset, van jó illatú kölni azzal is bekenjük magunkat. Természetesen a buliban hölgyek is lesznek, de remélem senkinek sem kell mondani, hogy a küldetésünk a legfontosabb. Nem ismerkedni, bulizni megyünk. Az eszköz nem túl nagy méretű, a főnök szerint egy férfi ember könnyen elbírja. Amint meg van az eszköz, mindenki kimegy a ház elé szépen elindulunk az erdőbe és a féreglyukon keresztül és visszakerülünk ebbe a világba. A főnök utasítását követjük, az eszközt lerakjuk a földre, kör alakban körré állunk, megfogjuk egymás kezét, koncentrálunk az átkerülésre és itt leszünk. Ez a dolog egy erdei tisztáson fog megtörténni. 
- Van még kérdés? - Kérdezte Béla, és szétnézett a legénységi szobába. Senki sem jelentkezett.
- Akkor mehetünk aludni, holnap reggel 6 kor ébresztő. Holnap nappal, mindenki. megkapja a báli ruháját, a kölnijét, este 8 órakor pedig indulunk a bevetésre.


A kastélyban.


Málna megnyomta a csengőt és Ildikó felkiáltott a húgát Eszter látta kapuhoz közeledni. 
- Hogy a fenébe kerültél ide? - kérdezte István.
Egy cigi lógott a szájában. Felül egy bikinit viselt, alul rövid szoknyát, kicsit bizonytalanak tűnt a járása.
- Hát te, hogy kerülsz ide? - tette fel a kézenfekvő kérdést Ildikó is.
Eszter miközben a kaput nyitotta ki nevetve válaszolt. - Lecsúsztam a Pacsirta hegyről és István megmentett. Szerintem a világvége vihar fújt ide. 
Mindannyian bementek az udvarra. A Kastély sárga színű volt. Sárga színű és különböző formájú virágok voltak, rendezett sorokban a kastély előtt, a medencék a szökőkutak követék egymást. A kerítés teljesen körbekerítette a kastélyt, erős öntöttvas kerítés volt, fekete színű. Vékony szálakból állt, így tökéletesen át lehetett rajta látni. Mikor mindenki beért. Eszter becsukta a kaput. Ildikó, megfigyelte, hogy a húga valószínűleg részeg, nagyon nehezen talált bele a kulcsával a kulcslyukba.
- Mutatkozunk be . -Mondta Eszter vidáman. - Az én nevem, Eszter és Ildikó húga vagyok.
- Tamás vagyok. -
Eszter felnevetett. - Te olyan picurka vagy, hogy észre sem vettelek.
- 190 centiméter magas vagyok. Ez neked kicsi?
- Málna vagyok, Tamás barátnője. - mondta a rövid vörös hajú csaj, Megnyomta a barátnője szót. Egyszerűen zavarta, hogy Tamást lenézik és mellé állt. 
Ildikó is megszólalt. - Engem pedig már ismersz kedves húgom.
- Kerüljünk beljebb. - javasolta Eszter. És elindultak a kastély bejárata felé, két nagy oszlopot láttak, és egy nagy ajtót.
- A királynő, most nincs otthon, de este biztos, hogy itt lesz, ugyanis nagy bulit fog tartani. Már készülődnek az inasok, terítik az asztalokat. Hűtik a sörös hordókat.
- Szóval lehet inni sört a szigeten, ezek szerint nem jól kértem. - jegyezte meg Tamás. 

- Pista, este mi is bulizni fogunk? - kérdezte Ildikó.
- Egészen biztos. - válaszolt István.
- Fürödjön, mindenki le, az emeleten több fürdőszoba van, utána ebédeljünk és készüljünk az estére - javasolta Eszter. Majd hozzá tette - Én nagyon fáradt vagyok , ezért kicsit lefekszek. Eszter felment az emeletre az egyik hálószobába.
Ildikó, félrevontra Istvánt - Milyen ördögi tervet eszeltél ki? Miért vagyunk itt?
- Azért, hogy táncoljunk Ildikó. - válaszolt.

A négy torony nagyon magasnak tűnt. 
Tervem szerint este pontosan éjfélkor bekapcsolom az eszközt amivel tudom programozni az egész világot. És akkor visszatérhetünk Győrbe. 
- Ebből egy szót sem értek. És szerintem nem tudod, hogy mit csinálsz. - jegyezte meg Ildikó lemondóan.
- Este mindent meg fogsz érteni - mondta István.
- Talán, még azt is, hogy miért nincs közted és egy kupac lószar közt különbség?
- Talán még azt is. 
A négytornyú, sáraga falú kastély az erdő közepén volt, kellemes levegőt hozott a szél, befújta a nyitott hálószoba ablakokon, ahol a fáradt vándorok pihentek. Málna és Tamás egy szobában. Miután lezuhanyoztak, mindketten természetesnek gondolták, hogy egy szobában fognak pihenni várva az esti bulit. Feküdtek a kényelmes ágyon és nézték a sáraga színű plafont. 
- Itt szinte az összes fal színe sárga. - jegyzet meg Tamás
Málna nem válaszolt. mindketten rövid sortban voltak és trikóban. Málna, még a melltartóját sem vette fel, ezt is természetesnek érezte, és örömmel látta, hogy Tamás úriemberként viselkedik, nem esik ki a szeme a mellbimbók látványától. Egy úriember, minden helyzetben úriember marad. Málna, nyugodt lehetett Tamás mellett melltartó nélkül is. A fiatal férfi miközben nézte a sárga színű plafont elgondolkodott, nem is olyan régen még egy síron szeretkezett valakivel, igaz csak álmában. Nem is olyan régen, még sűrűn váltogatta a szexpartnereit, vagyis erkölcstelenül élt. És ez már a múlt, itt fekszik mellette egy fiatal kívánatos csaj, és hetek óta nem látott meztelen nőt. Ennek ellenére, nem támadja le.
- Szép a plafon. - jegyzet meg Tamás.
- Nekem annyira nem tetszik. - válaszolt Málna. 
- Értem
- Miért is tetszene egy sárga plafon?

Egy másik hálószobában Ildikó egyedül volt. Nézett ki az ablakon csodás rálátása volt az angolparkra, mivel a harmadik emeleten volt. Érdeklődve nézte, hogy a fű mennyire zöld és, hogy a munkás emberek, milyen szorgalmasan viszik ki a székeket minden asztal köré. Négy szék került minden asztal mellé. Észrevette, hogy kis halmokban vágott, hasogatott fákat is raknak le, fölé pedig kampót helyeznek. Minden bizonnyal este bográcsozás is lesz, talán verseny is. Egy nagy táblát is látott, filc tollakat mellet. Nem tudta, hogy a tábla miként fog hasznosulni. Vajon mit írnak rá, majd este?
Kellemes zene szűrődött be a nyitott ablakon keresztül, egy francia sanzon. Ildikónak, jó kedve lett a zenétől, pár hang elég ahhoz, hogy jó kedvünk legyen. Hátrafordult, az István állt mögötte. 
- Hát te mióta vagy itt? - kérdezte a nő.
- Nem rég jöttem be. 
- Pista, te játszol velem
- Csak amíg engeded addig.
- Este mi fog törtnéi? - kérdezte Ildikó.
- Éjfélkor be fogom kapcsolni az eszközt . És akkor helyre áll a rend a mi világukban.
- Este mit vegyek fel?
- Mondanám, hogy semmit. a királynő szexbulikat szokott tartani, senki sem fog túl sok ruhát viselni. 
- A tábla miért van a parkban?
-Ne legyenek kétségeid, a parkban lévő tábla egy számláló lesz. Arra fogják írni, hogy hányan dugták meg a királynőt.
- Ugye, csak viccelsz?
- Én, mindig. Belőlem mindig dől a hülyeség. Egyébként simán leugorhatnánk innen a harmadik emeletről, elrepülhetnénk a fák felett. A közelben vannak, gyönyörű hegyek, megnéznénk a hegyi kecskéket, a tiszta vizű forrásokat. Éreznénk a tenger felől áramló sós víz illatát. A sziget úgy van programozva, hogy tudunk repülni.
- Inkább sétálni szeretnék. Egyébként, szerintem te semmit sem tudsz a programozásról - mondta zavartan Ildikó.
- Úgy is jó. Gyere sétáljunk egyet. - Válaszolt az István. Majd udvariasan maga elé engedte a nőt és mind a ketten elindultak a földszintre. Sok embert láttak, hordák ki az asztalokat továbbra is, dekorációkat raktak fel.
Ildikónak feltűnt egy tábla az erdő szélén. Vigyázat az erdőben Basszandorok kószálhatnak. Minden kedves erdőlátogatónak felhívjuk a figyelmét a következőkre. 
" A Basszandorok macska nagyságú négy lábú állatok. A következőképen vadásznak. Meglátják a zsákmányuk, akkor a hátsó két lábukra állnak és a faszuk elkezd nőni, akár egy méteresre is megnőhet. Ez a pszichológiai fegyverük, aki meglátja a gigantikus ágaskodó faszt, ledermed így könnyűszerrel el lehet kapni. Ráadásul, mag mennyiségű gecivel lekodácsolják az áldozatuk, aki így rövid ideig semmi sem lát. „
Ildikó rántott egyet a vállán és úgy mondta. - Én, cseppet sem félek a Basszandoroktól, már átestem a tűzkeresztségen alig tudtam kifürdetni magam a sok geciből. 
Eltűntek a fák között, beszélgetek, nevetek, felmentek a hegye nézték a tengert. Hátrafordultak és látták a négy tornyú kastélyt. És az ajkaik összeértek.

A buli

A négytornyú kastélyban este 8 órakor kezdődött a buli. Francia sanzon szólt az éjszakában. Begördültek a hintók, úgy néztek ki mintha csak a mesékből léptek volna elő. Négy ló húzta őket, cilinderes férfiak ültek a bakon. És olyan hölgyek szálltak ki a hintókból, akik simán lehettek volna egy pornófilm főszereplői, mélyen dekoltált ruhák, falatnyi rövid szoknyák.
Egy öregasszony, rikácsolt. - Finom a söröm, az erdei varázsló ajándéka. És egy táskából kínálta a sörét. 
- Van még időnk éjfélig, addig táncoljunk. - mondta István.
Ildikó, nagyot bólintott a fejével és mosolygott. A történelemszakos tanárnő testhez simuló sárga színű ruhát vett fel, mélyen kivágottat a combjait jól engedte látni, a férfiak nagy örömére. Mindenki találhatott kedvére való ruhát a szobájában. István, világos kék színű öltönyt viselt és fehér inget.
Ildikó engedte, hogy a férfi vezesse. A francia sanzon dallamaira, lassan, összebújva táncoltak. A négytornyú kastély megtelt bulizó emberekkel. 
Eszter az emeleten kézen fogva vezetett egy jóképű férfit, benyitottak egy hálószobába, majd gyorsan elnézést kértek a zavarásért. Az ágyon egy nő lovagolt a szeretőjén. 
A királynő este tíz órakor érkezett meg. Ő is egy hintón gördült be. Kifejezetten alacsony, duci nő volt, világos barna haja a válláig ért. Mélyen kivágott ruhában. Páran összesúgtak a háta mögött, hogy ilyen ruhában simán kiállhatna sz utcasarokra.

Az energiaburok alatt készülődött a csapat. A három ember.

- Elégedett vagyok veletek, látom, hogy a frakkotok zsebébe raktatok díszzsebkendőt, oda fogjuk elrejteni a titkos adó vevő készülékeinket. Amivel tudjuk egymással tartani a kapcsolatot. Most kiosztanám a készülékeket. Gyufás skatulya méretűek, nem kell semmilyen gombot nyomni rajtuk, a psziché energiák működteti, elég csak rá gondolni. Tulajdonképen a telepátiát erősíti. Fiúk, akkor ne szaporítsuk tovább a szót induljunk a bevetésre. - mondta Béla.
Sziki felelte a kezét, úgy jelentkezett mint egy diák tanórán. 
- Tessék Sziki, segíthetek? - kérdezte Béla, előzékenyen.
- Inni szabad?
- Mértékkel, igen.

A szekrény teljesen átlagosnak nézett ki, ütött , kopott, mindannyian bementek a bútorba, összezsúfolódtak a benti sötétben, majd Béla , becsukta az ajtaját. - Semmi se történt. - jegyzete meg Sziki.
Béla, nem törődött a megjegyzéssel, kinyitotta a szekrény ajtaját és körte ciciket látott táncolni. Egy hálószobába jutottak, ahol is az ágyon, Eszter lovagolt a szeretőjén. A csapat tagjai elnézést kértek, miután sorban mindenki. ki jött a szekrényből és kisiettek. Sajnálták, hogy meglátták őket,
- Lehet, úgy gondolják, hogy buzik vagyunk, azért voltunk a szekrényben. - jegyezte meg a magas, vékony, kopaszodó férfi. 
- Sziki, a szeretkező pár egymással van elfoglalva s nem velünk. Már este 8 óra van, gondolhatják, hogy részegen bebújtunk a szekrénybe. Este 8 órakor már lehetnek részegek. Így biztos, hogy nem keltettünk feltűnést. Egyébként, ihatunk is, tegyünk úgy mint a valódi bulizók. - utasított Béla.
Sándor a nagydarab szőrös férfi, nem szólalt meg.

István és Ildikó a tánc után kisétáltak az angolparkba. Kellemes, mediterrán este volt.
- A lényeg önmagunk. - mondta István
- Ezt, most miért mondtad? 
- Csak úgy. De legalább piros szívet nem rajzoltam a cicidre. - válaszolt a férfi.
Sétáltak, feltűnt neki, hogy sok részeg van már. Egy magas, vékony testalkatú, kopaszodó férfit láttak, frakkban. A férfi egyik kezében sörös korsót, a másikban pálinkás poharat fogott. Hallották, hogy a körülötte állók, Szikinek nevezik az illetőt. 
- Ildikó, mesélnél nekem az elmúlt negyven évedről? Hogy kerültél kapcsolatba az ezoterikával?
- Tudni akartam, hogy hol vannak a válaszok. És már tudom is, kedves Pistám, már nagyon is tudom. A válaszok bennem vannak. Te is mesélhetnél, hogy hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a világgal?
- A sziget királynője a feleségem volt.
Ildikó csodálkozóan felhúzta a szemöldökét és úgy válaszolt - Ezt, nem hittem volna. 
- Nyugi régebben több hajam volt, és kifejezetten nagyon voltak a mellkasomon a szőr szállak, ez volt a szexepilem. Kerestem és a királynőt találtam meg. A neve, Orsolya. Orsi, egyik este megjelent a szobámba. Ez már rég volt. Épen pornóvideót néztem, ő felajánlotta, hogy segít. Nyugi csak hülyülök. Belőlem mindig dől a hülyeség. Az áruházban találkoztam vele, ő is, én is toltuk a bevásárló kocsit. Az első mondata amit mondott nekem, ez volt. - Mindannyian felhúzhatós játék autók vagyunk.
Szó, szót követett és hamar kiderült, hogy van egy eszköze amivel programozni tudja a saját szigetét. Nagyon érdekesnek találtam. Többször találkoztunk, kezdetben egy szekrény segítségével jöttem át ide, később már elég volt rá gondolnom és már meg is jelentem itt.
- Szét mentetek?
- Igen. Egyik este részegen húsvágó bárddal széttakartam loccsantani a fejét. Nyugi csak hülyülök.
Egy valamit elhatároztam, hogy az eszközt átviszem Győrbe a mi világunkba és úgy programozom azt a helyet, hogy ott is lehessen teremteni. Akik készítették , ők gondoskodtak róla, hogy át lehessen vinni. A hatósugara amin belül működik a hatása, egy Győr nagyságú városhoz ideális. 
- Kik alkották meg az eszközt?
- A tököm tudja. Az a fő, hogy működik és ma este az enyém lesz. Tudom, hogy melyik toronyban van. Tudom, hogy ma este többen is megpróbálják megszerezni, de az enyém lesz érzem.
Ildikó, látott egy hullócsillagot. - Pista, kívánj valamit. - kiáltotta.
- Azt kívánom, hogy Ildikó változzon varangyos békává.

- Béla, támaszkodott az egyik bárpultnál. Megigazította a dísz zsebkendőjét, és telepatikusan üzent a társainak. Készüljetek, hamarosan éjfél lesz. Mindenki a tornyok közelébe.
- Sziki, túl sokat ivott, alszik egy bokor alatt. - mondta Sándor, a nagydarab szőrös férfi.
- Szerintem, te sem vagy mát szomjas. - válaszolt Béla. És idegesen megigazította a zsebkendőjét. Egy olasz zenét fújt felé a szél. Itt mindig fúj a szél, és mindig zenét hozz. - állapította meg.

Háromnegyed tizenkettő van. - jelentette ki István.
- Akkor most ellopod az eszközt.? - kérdezte Ildikó
- Ilyen hülyét is csak egy nő kérdezhet. Nem a komplett idióta eredi varászló söre miatt vagyok itt. Nincs bezárva a torony, simán felsétálunk a lépcsőn és a toronyszobába jutunk. Lift persze nincs. - jött a válasz.
István, előre engedte Ildikót. A nő örült, hogy nem miniszoknyát húzott. Az átlátszó tangabugyiját szerencsére úgy ahogy takarta a mélyen dekoltált testhez simuló szoknyája.
-Szeretnék neked valamit megígérni István.
- Mit?
- Sosem mondom el neked, hogy mennyire hülyének nézlek.
- Elmondhatod, engem más véleménye nem érdekel.
Sétáltak fel a lépcsőn. A torony kereken harminc méter magas volt. Sárga színű volt belülről is. Aki a kastélyt építette szerette a sárga színt.

Odaértek a torony szoba ajtajához. Az ajtó úgy nézett ki, mint egy panel lakás ajtaja. István rátette a kezét a kilincsre és az ajtó nem nyílt ki, belülről hangos beszédet halottak.
- Belülről bezárták az ajtót, valakik megelőztek bennünket. Mindjárt teremtek egy föld levegő, ballisztikus rakétát és kifüstölöm a betolakodókat.
A férfi hangosan kopogott az ajtón és üvöltött- A szoba pincér vagyok meghoztam a kaviárt. 
- Egy férfi hang visszakiáltott a szobából. - Mi nem kértünk kaviár.
Ildikó lépéseket halott lentről, valaki jön súgta. 
- Én is azt hiszem, hogy jön valaki, gyere bújjunk el, van itt egy nagy zöld virág és a levelei elég nagyok.
Két férfi jött fel a lépcsőn, fekete frakkban voltak, negyvenes éveikben jártak. Az egyik feltűnően vékony , magas , kopaszodó volt és láthatóan nagyon be volt rúgva.
- Az egyik férfi bekopogott az ajtón és megszólalt. - Béla vagyok az őrsvezető.
- Honnan tudjuk, hogy tényleg te vagy? - kérdezte egy férfi hang a szobából.
- Béla. idegesen válaszolt. - Az anyád picsája, te barom, engedj már be.!
A vékony, magas aki Béla mellett állt elővett a frakkja zsebéből egy flaskát. István látta, hogy egy gyufás skatulya méretű szerkezet kiesett a zsebéből a földre és ők nem vették észre. Az ajtó először résnyire, majd teljesen kinyílt, a két férfi eltűnt a szobában. 
Nagy darab szőrös férfit láttak egy pillanatra a toronyszobában ő nyitott ajtót - Főnök, egyedül voltam itt, azért beszéltem egyes szám többes személyben, hogy aki kint van, úgy gondolja, hogy többen vannak itt.
- Sok a rizsa.

Málna és Tamás futottak lefelé a lépcsőn. - Még egy torony van. Ott kell lenniük. Biztos, hogy ott van István és Ildikó- mondta lihegve Tamás.
Futottak az utolsó toronyhoz, hamar felértek , a szoba ajtajához, szomorúan látták, hogy senki sincs ott. - Eltűntek, itt sincsenek -mondta szomorúan Málna.
- Itt vagyunk, a túlméretezett páfrány mögött. - jegyezte meg István.
- Mit csináltok ott?
- Az orális szex örömeiről csevegek Ildikóval
- István is Ildikó előjöttek a takarásól. István felvette a földre leejtett szerkezetet, forgatta a kezében. - Ez egy adó vevő készülék. Szerintem jól fog jönni.
István kopogtatót az ajtón.
A legnagyobb megdöbbenésükre kinyílt az ajtó, három részeg férfit, láttak és egy asztalt. Az asztalon volt az eszköz. 
Nem tudjuk elmozdítani. - mondta Sziki. 
- Talán azért nem, mert be vagy baszva. - válaszolt Nagy Béla.
István megszólalt. - Az eszköz annak a birtokába kerül aki el tudja mozdítani és aki be tudja kapcsolni, ez így fair.
Mindenki egyetértően nézett. A felvetés egyszerű volt és logikus. Tamás meglátott egy intelligens szopórobotot a sarokban, Érezte, hogy a robot összefüggésben áll az eszközzel. 

- A robot intelligens, és tudja a dolgát, valószínű, hogy el fogja érni, hogy merevedésem legyen. Talán még el is élvezek és a szopórobot, kap egy kis tejet. - gondolta Tamás
Tamás levette a nadrágját, közben magyarázott. - Elvégre baszáshoz le kell vetkőzni,úgy kényelmes. Ne zavarjon ez a ruhadarab. Látta, hogy nyugalmi állapotban van a nemi szerve. Berakta a robot szájába, rögtön kéjérzete lett. Az inger folyamatos volt és elmondhatatlanul jó. Teszik, nem tetszik a robot jobban szopott mint sok hús vér nő. 
- Fasz feláll , ész megáll. -jegyezte meg Málna.
- Okos a fiú, biztos, hogy nem véletlenül van a szopórobot közvetlen az eszköz mellett. Tamás, megértett valamit a technikai fejlődésből. Egy szopórobot vezette rá fejlődés lényegére. - mondta Ildikó.
Élvezte ahogy szopja a robot, cseppet sem csodálkozott azon, hogy kőkeményre merevedett a szerszáma. Nagyon élvezte, a kéjérzet kiült az arcára. A többiek szótlanul nézték, abban a korban mikor intelligens szopórobotok voltak az orális szex és egyáltalán a testiség teljesen természetes volt. Abban az értelemben is, hogy az emberek gyakran estek egymásnak mások előtt. Voltak parkok ahol szabadon lehetett szeretkezni. Ezért sem háborgott senki sem Tamás ágaskodó farkának a látványán.
- Élvezed? - kérdezte Ildikó
Tamás. nagyít bólintott a fejével.
- Ti, nők som fogjátok megtapasztalni, hogy milyen jóérzés mikor egy intelligens szopórobot leszív. Elmondhatatlanul jó.
- Hunyd le a szemeid és képzeld mag elé a barátnőd. Tudod akinek kifejezzen aranyos arca van és vállig érő narancs színű haja van. És tud énekelni.
- Nekem nincs ilyen barátnőm.
- Majd lesz. 
- Inkább téged nézlek, Ildikó. Nagyon szépek a combjaid. Szeretném nézni a lábaid, mikor elélvezek.
- Szerinted miről énekel a barátnőd?
- A szerelemről. Mi másról énekelne? Minden a szerelméről szól, az egész élet minden fűszál és falevél.
Minden a szelemről szól és legyünk szerelmesek elsősorban saját magukba. - mondta István és nézte az időközben kidőlt földön fekvő három részeg férfit.
A fiú folyamatosan érezte a kellemes ingert, mikor a gép erősen szívott, halkan felsikoltott a gyönyörtől. Elmondhatatlanul jó érzés volt, ahogy a gép szívott. A robot nyelve is szépen járt körbe, úgy ahogy kell. Érezte, hogy elindult a tej a heréjéből.
- Elindult a tejem. - mondta Ildikónak.
- Rendben van, én pedig nem simogatom a puncim ahogy egy B kategóriás pornófilmen i csinálná egy nő hasonló helyzetben. De nem zavarlak, fröcsögjél csak.
Az elélvezés jól sikerült. Tamás kihúzta a faszát. Elégedetten nézett Ildikóra.
A nő megszólalt. - Most már be lehet kapcsolni az eszközt.
István, a kezébe vette az eszköz, ami egy laptopra hasonlított. - Ügyes vagy fiú, tényleg a szopórobot és a spermád volt a megoldás . A monitoron számsorok sorakoztak, nagyon sok szám. István némán nyomkodta a billentyűket. egyre közelebbről halottak az üldözők hangjait. - Ha ideérnek meghalunk. - gondolta Tamás és megvakarta a tökét. 
- A sziget programozói futnak a lépcsőn felfelé. Na, de sikerült törölnöm őket. Úgy programoztam a szigetet, hogy senki sem tudjon lépcsőn felmenni ebben a toronyban.
- Hát ez igazán remek. - jegyezte meg Ildikó és friss levegőre vágyott.
Málna nézte Tamást és megkérdezte a fiútól. - jól esett, mikor a gép leszopott?
- Te biztos, h jobban szopsz. - válaszolt a fiú és elpirult. 
István, megtömte a pipáját. - Most elszívjuk a béke pipát, annak örömére, hogy a tudomány diadala, megalkotta a szopórobotot, ami leszopta Tamás. Éljen a szopás.

Nagy Béla nem gondolkodott, előkapta a fegyverét és tüzelt, egyenesen István fejét vette célba. Az automata fegyver nem működött. . Mint egy ragadozó állat, nagyot ugrott és kitépte István kezéből az eszközt. Meglepve tapasztalta, hogy a férfi egyáltalán nem szorítja. István elesett és beverte a fejét. A két fiatal, Málna és Tamás. Leguggoltak István mellé.
- Ildikó, látta rajtuk, hogy sohasem vettek még részt harcban. Az ellenséget kellene likvidálniuk, erre István babusgassák.
Ildikó felsikoltott.- Kijózanodott, nagyon hamar ez a részeg ember.
- Csendben légy szuka! - üvöltött Béla.
- Sziki , nyisd ki az ajtót. A kopasz magas férfi is kijózanodott próbálta kinyitni az ajtót. Rohannunk kell, hamarosan üldözni fognak bennünket, a szekrény az erdőben van. 
Sándor a nagy darab, szőrös férfi, továbbra is részegen feküdt. 
- itt kell hagynunk, úgy tűnik, hogy nem bírja az alkoholt. nem cipelhetjük, túl nehéz. Nincs idő, vagy mi, vagy ő. A kurva életbe! - üvöltött Béla.
- Az ajtó nem nyílik. - mondta Sziki.
-Akkor ugrunk. - üvöltötte Béla.
Kiugrottak a toronyból a nyitott ablakon keresztül, lassan leereszkedtek.
- Az idiótája, elfelejtet átírni a repülés programját. Ezért tudtunk leereszkedni.
- És ha átírta volna?
- Akkor már halottak lennénk. 
Rögtön az erdőbe futottak és bementek a szekrénybe és becsukták maguk mögött az ajtót. Csak ennyi történt, két férfi bement egy szekrénybe. - Nem vacakolunk az erdei tisztással, hogy körül álljuk az eszközt, egyébként is csak ketten vagyunk. Nem tudjuk teljesen körül állni.

2.

István , nem érzet félelmet, sokkal inkább nyugalmat. Nem fogom odaadni az önbecsülésem senkinek sem. - Ez járt a fejében. Teljesen jellegtelen szobában volt, bár ahogy jobban megnézte a falak réginek tűnő téglából voltak építve és hideg is volt. Egy várban vagyok. - Erre a következtetésre jutott. 
- Az én váramban vagy. - mondta egy férfi hang.
- Jó tudni. - válaszolt István.
- Nyugodtan fáradj át a lovagi terembe bőséggel találsz kaját.
- Éhes vagyok, ezért átfáradok. 
Kinyílt a szobájának és a falra szerelt nyilak mutatták, hogy merre induljon. A lovagi teremben magasított támlás székek voltak. Az ételt hamarosan hozta egy kellemesen bögyös nő. A ruha felső része mélyen ki volt vágva, a mellei szinte teljesen kibuggyantak. István, némi nyomást érzet a nadrágjában. Evett, ivott. Később a hang megkérdezte, hogy nőt igényel - e? István, igennel felelt, a bögyös nővel hajnalig szeretkeztek. Felriadt, rögtön tudatosult benne, hogy csak álmodott, nem várban van és ráadásul éhes is. Ildikót látta, a nő vállig érő barna haját, formás testalkatát. Már régen szerelemes belé. Angyalként látta a történelem szakos tanárnőt. Őrangyalként. Vizes borogatást rakott a férfi fejére, új ágyneműt húzott fel. 
- A te házadban vagyunk?- kérdezte István.
- Sajnos nem. Továbbra is a szigeten vagyunk. - felelt a nő szelíden.
- Az eszköz?
- Alaposan megváltoztak a dolgok, Pistám.
István, nem érzet dühöt amiért Ildikó, Pistának nevezte. 
- Szeretném igazságot. - mondta Ildikó
- Ez a célod? - kérdezte a férfi.
- Igen, ez a célom.

Nagy Béla és Sziki., kilépet a szekrényből. Vissza kerültek Béla irodájába.
- Tedd le az eszközt az asztalra. - mondta a mély férfi hang, parancsolóan.
Béla, engedelmeskedett. Mi mást tehetnék? Bár végeredményben , minek félek egy hangtól?
Csak hang, befogom a fülem és nem hallom. - elmélkedett.
- És ha nem teszem le? - kérdezte kihívóan.
- Akkor megdöglesz. - válaszolt a hang.

Sziki rohant be az irodába, láthatóan feldúlt volt, kócos volt a haja. Bélának eszébe jutott, hogy a fiatalkori szerelme is gyakran kócos volt, ez nagyon tetszett Bélának ezért gyakran eldugta előle a fésűt.
- Az előbb még itt voltál, most meg berohansz? Mi a fene történik itt? - kérdezte Béla.
- Megváltozott Győr programozása. - Jelentette ki Sziki.
- Még is mi változott?
- Amióta az eszköz átkerült a mi világunkban, nos, azóta mi is tudunk teremteni. Én például egy korsó sörre gondoltam és megjelent a kezemben. Kipróbáltam kézigránát, nem jelent meg.
- Csodás. - válaszolt Béla.
- Rakd le az asztalra az eszközt. - utasított a hang,
- És miért pont az asztalra?
Béla, alaposan szemügyre vette az asztalt, közönséges bútornak tűnt. Diófából készült.  
- Szerintem, csak akkor lesz az eszköz a hang tulajdona, ha leteszed az asztalra. - mondta Sziki
- Logikusan gondolkodsz. - válaszolt Béla.
Sziki, nagyot nevetett.
Ketten nézték az asztalt, mindent lepakoltak róla. Pár dossziét, lámpát, néhány szivart, hamutartót. A dossziék csak díszek voltak. Felfordították. Alulról is megnézték.
Az eszköz a padlón volt, Béla a sarokba rakta le.
Kivisszük az asztalt az udvarra. - mondta Béla.
Majd kinyitotta az ablakot. - Úgy tűnik, hogy kifér. Gyere Sziki, inkább dobjuk ki. Kidobták, majd lesiettek. - A fészerben van fejsze, feldaraboljuk és elégetjük. - mondta Béla.
- Van a zsebemben, négy füldugó. - jelentette ki Sziki
- Remek, bedugjuk a fülünk és a kibaszott hangot, nem fogjuk hallani. Nem tudom, hogy miért került a zsebedbe a füldugó és, nem tudom, hogy hogyan? De mindegy is.
Bedugták a fülüket és Béla szét verte az asztalt. - Hozz ki gázolajat, lelocsoljuk és elégetjük.
Sziki, kihozott egy marnom kannában, olajat. 
- Minek az olaj? Úgy értem, mire használtad?
Béla, látta, hogy Sziki beszél, de semmit sem halott a füldugótól.
Leöntötték asz asztalt és Béla pár papír lappot vett elő a zsebéből és meggyújtotta. Dohányos ember volt, mindig hordott magánál tűzet. Nézték ahogy teljesen elég az íróasztal, a füldugó továbbra is a fülükben volt. Béla, kivette a füldugót és a tűzbe dobta. Sziki is követte a példáját. Egymásra néztek, nem halottak a hangot. Csend volt, csak a tűz pattogását halottak, úgy éget az öreg diófa íróasztal, mint a zsír. 
Béla, felnézett az ablakába és rohant fel a lépcsőn. Sziki utána rohant, benyitottak az irodába. nem volt az eszköz a padlón. 
- Valaki ellopta, tisztán emlékszem, hogy leraktam a padlóra, tévedés kizárva - mondta keserűen Béla.
Sziki, széttárta a karjait. Ez bizony eltűnt.
- Senki sem látunk feljönni a lépcsőn, persze a tűzzel voltunk elfoglalva. De miért rabolna el valaki egy vacak számítógépet? Napjainkban egy számítógépet, mikor a hangunkkal bármit tudunk vezérelni, irányítani. Talán múzeumba akarja rakni? Nagy gond, hogy nem tudja, hogy a számítógép mire képes. Honnan is tudná?
- Van a lakás bejárati ajtaja felett egy kamera, visszanézhetjük a felvételt. - mondta Sziki.
- Ez remek ötlet. - válaszolt Béla.
Felsiettek a lakásba. Oda ültek a nagy képernyőjű tv elé. - Lássuk csak. - mondta Béla. 
- Ki ment be a lakásom ajtaján az elmúlt 2 órában? - kérdezte Béla az intelligens tévétől.
Rögtön megjelent a válasz. 
- Szöveg formájában értekezik velünk ,jobban szeretem a szöveges válaszokat a hangalapúnál. - magyarázta Béla. 
- Egy macska, egy dolmányos varjú és egy meghatározhatatlan korú narancshajú nő, ment be az ajtón. - olvasták a képernyőn.
- Mekkora ökörséget ír. Dolmányos varjú, macska. A narancshajú nő, ki lehet? - Kérdezte Béla. Majd hozzátette. - De legalább a kibaszott hangot nem hallom, a zsigereimben érzem, hogy többet nem fog megszólalni. Az íróasztal szelleme volt, nincs asztal, nincs szellem. Tököm tudja!

A Narancshajú nő , futott a számítógéppel. örült, hogy sikerült megszerezni, a füst vezette el a géphez. Gyanús volt neki a füst. Sok éve várt már erre a kékes színű füstre. Már kislány korában megjósolták neki, hogy a füst vezeti el valamihez. 
Látta, hogy a két férfi, az asztal elégetésével vannak elfoglalva a gázolaj szagát is érezte. A lakás ajtaja nyitva volt. Tudta, hogy eljött a tökéletes pillanat. Teljesen megbízott az intuíciójában. És cseppet sem kellett csalódni. A csalódás hülyék játékszere. Egy tudatos nő, eléri amit akar. Az eszközzel a kezében gyorsan haza sietett. Leült a konyha asztalhoz, kifújta magát. Nézte az eszközt, ami egy közönséges laptopra hasonlított. És megfogta a jobb csuklóját a bal kezével . És egy férfira gondolt. Rögtön megjelent a férfi a nagy méretű monitoron, ami a konyhába a falon lógott. Negyvenes éveiben járó, kicsit kopaszodó férfi. Terepszínű túrakabátot viselt.
- Szia, Narancs, régen beszéltünk már.
- Szia, Erdei varászló. Nálam van az eszköz, két férfi megtalálta én pedig elloptam tőlük. Beteljesedett a jóslat, amit kislány koromban mondtak nekem. Neked adom az eszközt erdei varázsló, téged illet. Evvel a gesztusommal kiegyenlítem a számlát, egyszer megmenteted az életem.
- A Basszandorok szigetén vagyok és úgy van programozva a sziget, hogy semmit se lehessen ide küldeni féreglyukakon keresztül. Személyesen kell idehoznod. Nyithatok neked egy csatornát amin keresztül ide tudsz jönni és magaddal hozhatod az eszközt.
- Az eszközt önmagában nem küldhetem el, de ha én is megyek akkor magammal vihetem?
- Igen. Így van programozva a sziget. 
Úgy nézz ki, mint egy közönséges számítógép. - jegyzete meg Narancs
- Egyébként, hol találták meg az eszközt?
- Nem tudom. Ma este nem akarok menni. Más programom van. 
- Jelez mikor neked jó. Ma hatalmas túrázást terveztem a sziget Északi oldalához. El is búcsúzok.
-Szia! -köszönt el Narancs.

3

A Basszandorok szigetén, a királynő felkelt az ágyából, úgy érezte, hogy jól kialudta magát. Kellemes volt a tegnap esti buli is, ez járt a fejében, tulajdonképpen nem is emlékszik arra, hogy hogyan került az ágyba. Utolsó emléke az éjszakáról, hogy finom koktélt iszik a bárban és figyeli, ahogy páran felmennek a toronyba. 
- Tudtam, hogy el fogják vinni a laptopot. Pontosabban éreztem. Az intuícióm, nagyon ritkán csap be engem. Így kellett történnie. Enyhe déli szél fújt, a nap is felkelt már. A királynő úgy döntött, hogy kilovagol az erdőbe. Jól esik a mozgás, zuhany, alapos reggeli és már indulok is. - Gondolta. 
Teljesen meztelen volt, a testén, ragyogott a napfény. Belenézet a tükörbe, szépnek látta saját magát.
- Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, hogy ki a legrondább? - Kérdezte a tükörtől és nagy ott nevetett. Kiment a fürdőszobába és lezuhanyzott. 
Bejött a komornyikja, egy halk szavú asszony, mindig szürke ruhákban járt. Segített felöltözni a királynőnek. A reggeli, sonkás tojás volt. Jól lakva utasította a lovászát, hogy nyergelje fel a fekete csődör lovát. Pepita volt a ló neve. Gyönyörű, fekete Arab telivér. Csak a királynőnek fogadott szót, senki másnak. Reggeli után, levetkőzött és a komornyik segítségével felvette a lovagló ruháját. A csődör, már felnyergelve várta, a lovász fiú, egy félős 20 év körüli srác, félszegen mosolygott, a királynő nem vett róla tudomást. Felült a lóra. És az állat elindult. 
- A gondolataival irányítja a lovat. - mondta a lovász fiú csak úgy magának és a királynő, elővillanó bokáján felejtette a tekintetét.
Kellemes volt az erdő. Ló és lovasa jól érezték magukat. 
A Királynő észrevett egy csészealj formájú tárgyat, körülötte alacsony világos zöld színű ember formájú lényt látott. Hangosan felsikoltott.
A lény megszólalt. 
- Békével jöttünk, meghibásodott a repülőnk ezért kényszer leszállást kellett végrehajtanunk. Kettő bajtársam meghalt. Egyedül én, éltem túl, a leszállást.
- Segíthetek valamiben? - kérdezte a királynő
- Hrunk vagyok és igen. Kellene a csodatévő számítógép, ami az egyik toronyszobában van.
- Honnan tudsz te erről? - kérdezte gyanakodva a királynő.
- Szóval, jól tudtam és ott van az eszköz. Az eszközt ismerik szinte az egész bolygón, azok akik már eljutottak a tudatosodás egy magas szintjére. Minél tudatosabb valaki, annál több mindenre tudja használni a gépet . Egyébként Hrunk a nevem. - válaszolta a lény. 
A királynő várta, hogy felébredjen, de ez nem következett be.

A világos zöld színű lény nekitámaszkodott a csészealj formájú űrhajónak. Pihennem kell. - jegyzete meg.
A királynő felült a fekete színű csődör lovára és köszönés nélkül ellovagolt egyenesen vissza a kastélyába. Megfújatta a vészjelző kürtöt. Becsukták a kastély kapuit és felkészültek a támadásra.  
- Honnan tudtad, hogy a lény ellenség? Miből jöttél rá? - kérdezte a komornyik.
A királynő tudta, hogy az idős halk szavú asszony, soha az életbe nem beszélt még ennyit egyszerre.
- Abból, hogy ő sértetlen volt a társai pedig meghaltak, Ő ölte meg őket, a kapzsiság hozta ide . Az eszközt akarja.
- De a gép már nincs itt.
- De itt van. Egy értéktelen vacakot vitt el, István és csapata. A valódi számítógép, nem a toronyban van hanem a pincében. És egyáltalán, nem úgy néz ki, mint egy számítógép. 
- Megyek a pincébe, itt az ideje, hogy véget érjen a rémálom. És itt van az ideje, hogy felkészüljünk a támadásra.
A világos zöld lények egyre többen lettek és nagyon hamar rájöttek, hogy modern fegyverek nem működnek a szigeten. 
Sándor. a nagy darab szőrös férfi, miután kijózanodott kilépet a toronyszobából és egy tüzes fáklya fúródott a bal szemébe rögtön szörnyet halt. Ő volt a szigeten kitörő háború első áldozata. A kastély folyamatosan ostromolták a zöld lények. A királynő egy gyertyát tartva sietett le a pincébe és a gyertya fényénél, látta az eszközt.

- Úgy tűnik, hogy sikerült visszaverniük a rohamot. A kastély jól védik az erős öntött vas kerítések, kapuk. - jegyezte meg Ildikó az egyik kastélyszoba ablakán kinézve.
István, feküdt az ágyban. - Jobban vagyok, már hála a gondos ápolásodnak. A fiatalok, hol vannak?
- Egy alagutat keresnek. Titkos járat, ami elvezet bennünket a szigetnek arra a pontjára, ahonnan visszajuthatunk, Győrbe.
- Málna, jött be a szobába.
- Elnézést, még kopogni sem tudok, annyira izgatott vagyok. Ruhát akartam elővenni a szekrényemből és felfedeztem, hogy a szekrényben van a titkos alagút bejárata. Igazából a szekrény hangja súgta meg, hogy ott van az alagút bejárata. Kislány korom óta halok hangokat a szekrényekből. Elmeséljem?
- Majd máskor. - válaszolt István.
Ildikó, István és a fiatalok nem késlekedtek. Rögtön, a Málna által javasolt irányba futottak, vagyis egyenesen a szekrényhez. Hamar odaértek, mert ugyanazon a szinten volt. Kinyitották a szekrény ajtaját és beléptek, pá fogason lógó ruhát kikerülve egy hűvös meglepően nagy alagútba jutottak. Futottak, ahogy bírtak . Majd leültek a földre pihenni. - Eszembe jutott, mikor iskolás voltam. - Kezdett egy történetbe Málta.
Tamás közelebb húzódott a fiatal csajhoz és hallgatni kezdte.
- Bakfis leányzó voltam, szeplős, duci, a fiúk nem vettek észre. Egyik nap sétáltam hazafelé, akkor Győr kertvárosi részében laktam, anyuékkal, olyan 13 éves lehettem. Sétáltam hazafelé, jöttek, mentek a biciklisem mellemet. Amikor az út szélén észrevettem egy mobiltelefont. Egy évtizeddel ezelőtt, aszért még voltak mobiltelefonok, akkor még nem volt a bőrünk alá ültetve az internet és egyéb finomságok. Rózsaszínű mobil volt, rögtön gondoltam, hogy csaj lehet a gazdája, esetleg egy buzi férfi. felvettem, láttam, hogy ki volt kapcsolva, már elindultam vele a közeli szemeteshez, oda akartam beledobni. 13 éves voltam és nem érdekeltek az olyan vackok, mint a mobiltelefon. Ahogy mentem a kukához, megszólalt egy hang, vékonyka hang, lenéztem és egy törpét láttam magam előtt. Hangosan sikoltottam. Oda futott hozzám pár felnőtt és kérdezték, hogy mi a baj Gondtan, hogy láttam egy törpét. Kérdezték, hogy hol? Válaszoltam, hogy itt van előttem. Hamar rájöttem, hogy ők nem látják, mivel nem akartam diliházba kerülni, ezért elvicceltem a dolgot, azzal, hogy túl sok horror filmet nézek, mikor anyu nincs otthon. Ezen jót nevettek felnőttek és magamra hagytak a törpével.
- Hogy nézett ki a törpe? - kérdezte a fiú
- Pont úgy ahogy te. Te voltál a törpe Tamás - válaszolt Málna.
- De, én nem lehettem.. .10 évvel ezelőtt. teljesen átlagos magasságom volt.
- Ne, kérlek ne beszélj, felesleges, tudjuk, hogy nem lehettél te. De még is te voltál, Tudom, felesleges győzködnöd, bármit is mondanod. 10 évvel ezelőtt, ezt említetted. Lehet, hogy másként működik az idő. Nem tudom.
- Miért mondtad ezt el nekem, Málna?
- Azért, hogy tud, egy nap talán az életed menti meg ez az információ. 
A fiatal csaj felkapta a fejét és egy zöld színű hatalmas krokodilt látott. Majd hányingert érzett. Látta, ahogy a krokodil leharapja Tamás fejét. Majd tompán érezte, hogy valaki lökdösi hátulról. 
- Menekülnünk kell. - kiáltotta István. 
Futottak az alagútban. Félhomály volt és hideg, arra mentek amerre az ösztönük vezérelte őket. Elágazáshoz értek, jobbra fordultak és futottak tovább. Mikor semmi neszt, nem hallottak fáradtan lerogytak a földre.
- Mi történt ? - kérdezte Málna., és a szemeiből törölgette a könnyeket.
- A falból előjött egy krokodil és leharapta Tamás fejét. - válaszolt István.
- A falból?
- Igen, a falból. 
- Most mi lesz? - kérdezte Málna.
- Mivel hárman maradtunk, lehetünk a hármak szövetsége. Röviden hármak.
Indultak tovább egy rácsos vas kapuhoz értek, pár perc múlva megjelent egy középkori lovagnak kinéző alak, páncél ruhát viselt. Szó nélkül elővett a zsebéből egy kulcscsomót és kinyitotta a kaput.
- Már várnak bennetek. A nő csak eszköz. - mondta a középkori katona.
- Ezt, miért mondta? - kérdte Málna. 
Mindannyian tudták, hogy válasz nem fog érkezni, legalábbis akkor és ott nem. 
- Ha nem követtek meghaltok éles a bárdom.
Követék a középkori lovagnak kinéző alakot. Vissza jutottak a kastélyba, egészen pontosan a királynő dolgozószobájába. A királynő, vagyis az alacsony, duci, vállig érő barnak hajú nő nem rég fújta be magát dezodorral. Érezték a szobában az illatot.
- Nem lehetne kinyitni az ablakot? - kérdezte Málna.
Hrunk a világos zöldek vezetője, egy rugós lövő eszközzel lőtte a kastélyt, egy nagyobb kő, betörve az ablakot a királynő feje mellett zúgott el.
- Tessék, már jön is be a levegő- jegyezte meg a Királynő a kitört ablak felé fordulva. Majd folytatta - Üljetek le, tudom, hogy el akartatok menni a szigetről, amint, látjátok ez nem sikerült. - mondta és elhúzódott a kitört ablaktól.

Világvége vihar.

Ágnes sétált Budapest utcáin, terein élvezte a nagyváros illatát. Számára illat volt, mások szerint halszaga van a városnak. A kislánya elutazott három hétre az apjához, hirtelen jött mindez, nyakába szakadt az egyedül lét. Tervezte, persze, hogy tervezte, hogy elutazik a lánya, de még is úgy érezte, hogy nem volt erre felkészülve. Mondhatjuk, hogy váratlanul érte. És hát az is gond, hogy az apja a kamuember még őt a biológus nőt is meg tudta etetni a mesékkel. Mekkora meséket tudott előadni mikor megismerkedtek és evvel vette le a lábáról. Annyira nevetségesnek érezte már utólag, hogy a férfi elhitette vele, hogy ő a hercegnő, egy felnőtt nőnek beadta ezt a süket dumát. Csupán azzal, hogy volt egy luxus hajója, szép nagy, tágas. Ugyan jókat szeretkeztek a fedélzeten miközben nézték a tenger hullámait, utána pedig nézték, ahogy este lesz, lassan sötét, és felgyúlnak a csillagok. És egy ilyen emberrel lesz a lánya, kemény három hétig. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejében. - Kell egy kis süti . - jutott eszébe.
Beült egy cukrászdába. Rendelt egy Rigó Jancsit, megette és kifizette. A telefon a zsebében lapult, gondolt rá, hogy telefonál a kislányának, de meggondolta magát, majd este. Hamar este lett megnyúltak az árnyak, a szürkületet felváltotta a sötétség. És már otthon a negyedik emeleti panel lakásában be kapcsolata a televíziót.

A harminc éves rövid szőke hajú nő virág mintás hálóingben befészkelte magát a kedvenc fotelba. És egy forró, zamatos hársfa teát szürcsölve nézte a tévét. Épen másik csatornára akart váltani mikor megszakadt a műsor. Egész egyszerűen egy életunt  fekete öltönyös férfi jelent meg a képernyőn.
- Szokatlan természeti jelenség tapasztalható ezekben a percekben Magyarországon, fekete sötét füstszerű anyag takarja el az eget. Nem kell megijedni, a füst a világvége vihar velejárója. Most kapcsolunk a stúdióba , ahol a szakértő elmagyarázza a vihar természetét.
Ágnes , miközben nézte a tévét, a kislányán járt az esze, aggódott érte, nem habozott, telefonált. Régebben már olvasott a világvége viharról , de nem hitte volna, hogy a valóságban is megtörténhet. Remegő kezekkel kézbe vette a rózsaszínű csajos dizájnos mobilját és hívta az exét. A lányának még nem volt telefonja. Hál istenek felvette a férfi.
- Halló. - Hallotta a nő, a férfi kicsit rekedtes hangját
- Nézed a tévét? Mi a francért kellet ennek a viharnak ma este lecsapni? - Kérdezte Ágnes
- Nem tudom. - válaszolt a volt párja
- Szilvi, alszik már?
- Igen, alszik ma sokat sétáltunk, sok programunk volt elfáradt.
- Kérlek nézed meg, hogy a szobában van e?
- Persze, hogy ott van. Hol lenne?
- Nézd meg kérlek.
A férfi nagyot sóhajtott és kezében a mobiltelefonal, felment az emeletre. Benyitott a szobába, a kislány aludt.
- Alszik a nyuszikánk.
- Köszönöm, hogy megnézted.
- Szívesen.
- Holnap, megyek a lányomért. Ne mondj semmit.
- Istenem. - válaszolt a férfi
- Tessék?
- Nézd a tévét.


Az emberek kimentek az utcára Budapesten, fekete volt a mennybolt egy csillag sem volt az égen.
Ágnes, úgy döntött, hogy taxival a lányához megy rögtön, egy percet sem késlekedik. Gyorsan lezuhanyzott és vett fel lezser utcai ruhát. Kilépett a lakása ajtaján.

- Évek óta nem adtam férfinek kulcsot a lakásomhoz. - mondta magának és örült, hogy senki sem hallja. A lifthez lépet, beszállt és pár perc múlva már az utcán volt. Épen egy taxi várakozott a sarkon gyors léptekkel oda ment az autóhoz.
- Kérem, elvinne a Földmező utcába?
- Természetesen, hölgyem, szálljon be. - mondta a taxis egy fiatal férfi.
Ágnes a hátsó ülésre szállt be.
A lábaira rakta a táskáját és egy szót sem szólt a taxi sofőrhöz, nézte a kivilágított Budapestet . A taxi a Lánchídon átment Budára, kiránduló hajók úsztak a folyón. Ágnes, látta őket majd elfordította a fejét.
- Még pár perc és megérkezünk hölgyem.
Még pár perc és láthatja a lányát és a volt párját. Kezébe vette a telefont és tárcsázott.
- Nyisd ki a kaput pár perc és ott vagyok, ne mondj semmit.
Megérkezett az autó a címre, Ágnes mosolygott a sofőrre és adott borvalót.
A nő volt párja a villanegyedben lakott és a nyitott kapuban állt türelmesen , kifogástalan volt a megjelenése lezser, bézs színű öltöny, nyakkendő.
-Szia Ágnes. Gondoltam, hogy jönni fogsz így nem ért meglepetésként a hívásod. - Köszönt a férfi.
A nő viszonozta a köszönést. - Szia, János.
A férfi mosolygott a nőre.
Ágnes kicsit emelt hangon megszólalt. - Itt fogunk ácsorogni reggelig, ez valami érdekes szokás újgazdagéknál , hogy a kapuban kell ácsorogni? Vagy várod a komornyikot, hogy becsukja helyetted a kaput?
A férfi szótlanul maga elé engedte nőt majd becsukta a kaput.
A villa ajtaja nyitva volt.
- Szilvi, a második emeleten alszik a szobájában.
- Miért nyomtad meg ez a szót, hogy a szobájában? Én, is tudom, hogy tíz évig itt élt, aztán elváltunk. És a lány hozzám került.
Beértek a földszinti hallba. Ágnes körülnézet, giccses mindenhol.
- Pár kerti törpét beszerezhetnél még. Neked teljesen elment az eszed? Elhányom magam a sok giccstől, falusi búcsúkban sincs ennyi szar kitéve. De nem ezért jöttem.
- Örülök, hogy itt vagy.
- Látni akarom a lányom.
- Ismered az utat, amíg visszaérsz, keverek egy italt.
- Ne próbálkozz semmivel se ismerlek te szemét

Ágnes, elindult a lépcsőn az emeletre, lassan benyitott a lánya szobájába. A kis csaj nyakik be volt takarva és láthatóan úgy aludt mint a bunda. - Annak a szemétnek is a lánya aki lent keveri nekem a mérget. A közös Szilvink az egy jó dolog az életében ami tökéletesre sikerült neki. - mondta Ágnes. Majd lassan, halkan becsukta az ajtót.


A férfi egy pohárral a kezében várta. - Tessék, ez a tiéd.
Whisky volt jéggel. Férfi folytatta. - Mondanám, hogy üljünk ki a kertbe, de szerintem a füst még nem oszlott el.
- Nézzük meg, - javasolta a nő.
Ágnes ment elöl a férfi követte. Kimentek a gondozott kertben leültek egy padra a szökőkút mellé. - Látom a Göncöl szekeret. Már oszladozik a fekete füst, sőt nagyon sok csillagot láttok. Szerintem maradhatunk kint, a levegő nagyon friss.
A férfi is leült a padra. Nézték a szökőkutat.
- Te mindig öltönyben jársz?
- Ha vendéget várok, akkor az alkalomhoz illően öltözködök. Az üzleti életben dolgozok gyakran viselek öltönyt, mintha nem tudnád. Ágnes.
- Tudom, hogy sokat üzletelsz. Egyébként a világvége viharban egy dolog nagyon ciki, emberek eltűnhetnek és a tér egy másik pontján jelenek meg, állítólag még másik dimenzióba is átlehet kerülni. De ha nincs füst, nincs vihar így hát beszéljünk másról. Még mindig nőket futtatsz?
Egy teherautó állt meg a házuk előtt, a tetején egy hangszóró volt - Nyugodtan mindenki kimehet a füst eloszlott. - üvöltötte a hangszóró.
- Még felkelti a lányom, ez a barom. - mondta Ágnes dühösen. Majd örömmel tapasztalta, hogy az autó elment.
- Bécsben üzemeltetem bordélyházat, nem titok, szeretem csinálni. Olyan dolgokat teszek, amiket szeretek csinálni. De te ezt nagyon jól tudod, még mindig csípős a nyelved. Talán ez vezetett a válásunkhoz.
- Manapság mivel foglalkozol?
- Kutatok
- Mit?
- Keverek még egy italt.
- Köszi, az nekem is jól fog esni.
Pár perc elteltével a férfi visszaért.
- Majd egyszer elmesélem, hogy mit kutatok.
- Csodás. Nem akarom tudni, hogy mit kutatsz, nekünk a közös lányunkon kívül, nincsenek közös dolgaink.
- Akkor miért kérdezted? Na jó, holnap elviszed a lányt?
- Ha rendeződik a helyzet és teljesen eltűnik ez a francos fekete füst akkor nem.
- A bíróság ítélt nekem láthatást, jogilag el sem vihetnéd.
- Ne bosszants
- Későre jár, nem szívesen engedlek haza, kérlek aludj itt.
- Igazad van, okosabb ha itt alszok. - mondta Ágnes és felállt a padról. Ránézet a férfira, olyan olyan volt, mint egy nagyra nőtt kamaszgyerek
- Köszönöm, hogy itt aludhatok. Ismerem a villád, itt éltem tíz évig, még a vendégszoba gondolom még a helyén van. Jó éjszakát! - mondta a nő és elvonult
A férfi hossza nézett utána.
- Még mindig formás. - mondta

Megitta az italát és rágyújtott egy cigire. A legnagyobb megdöbbenésére Ágnest látta visszajönni.
- Anyámnak elment az esze. - jelentette ki a nő.
- Mi történt?
- Összeállt, egy iszákos barommal.
- Ez szomorú.
- Várj, ez még nem minden. Olyan veszekedéseket lezavarnak, hogy csodálkozok azon, hogy a szomszédok nem hívják ki a zsarukat. Az egyik barátnőm is ott lakik, ő mesélte. Képzelheted, majd elsüllyedtem a szégyenemben. Az én anyám és egy részeges disznó.
- Keverek, még egy italt.
- Köszi jól fog esni.
János, visszaért a két pohárral a kezében. A ház előtt egy autó húzott el.
- Az én szüleim, lassan már negyven éve boldog házasságban élnek. Sosem láttam őket veszekedni.
- Tudom. Mivel az apósom és az anyósom voltak. Engem most nagyon érdekel, hogy anyám nem tudom, hogy miért állt össze egy részeges disznóval. Phd fokozatom van  molekuláris sejtbioszból és mégis tehetetlenek érzem magam,az emberi lelket nem ismerem nagyon úgy fest a dolog. Nem szólhatok bele az ő életébe. Milyen alapon szólhatnák bele? Mert a lánya vagyok. Ugyan már! Viszont kiegyensúlyozott vagyok és fent az emeleten alszik életem értelme és ennél többre nem vágyom. Mondok valamit, sosem vágytam ennél többre. Egy férfi még jó volna. Ne nézz rám így köztünk mindenek vége már évek óta. Legalább emberi módon tudunk értekezni ha muszáj, most muszáj volt a világvége vihar miatt. Egyébként egyre kevésbé érdekel a munkám, tudod, hogy ez mit jelent? Váltanom kell.
- Milyen új munkát szeretnél magadnak?
- Nem tudom. Egész életemben a biológiával foglalkoztam és már unom, ráadásul sok a gyökér a munkahelyemen.
- Gyökerek mindenhol vannak.
- Köszi. Igazán kedves vagy, de fáradt vagyok a közhelyeidhez, le akarok feküdni.
- Lefeküdhetünk
- Te hülye nem úgy értem.- mondta a nő és mosolygott.
Felálltak a székekről és besétáltak a házba. Fent az emeleten egymás mellett voltak a hálószobák. Ágnes, nézte a volt párját, ahogy bemegy a saját hálószobájába. A férfi nem mondott semmit, egyszerűen tudomásul vette, hogy véget ért a csevegés. Változott volna? - gondolkodott el nő. Persze nem hülye, hogy bepróbálkozzon, van neki esze. És tudom, hogy neki sincs szüksége érzelmi zűrökre. Semmi értelme felmelegíteni azt a bizonyos káposztát.
A harminc éves nő feküdt az ágyon és nézte a plafont. Oldalra fordította a fejét és senkit sem látott. Eszébe jutott, hogy átmegy a volt párja szobájába, ettől a gondolattól undort érzet saját maga iránt. Próbálta elfelejteni. Jobb lesz ha alszok. - mondta saját magának.

Hamar reggelt lett. Ágnes, kimászott az ágyból és belenézet a tükörbe. Szörnyen nézek ki állapította meg. Gyors zuhanyzás, majd gondolkodás, hogy mit vegyen fel? Szerencsére a szekrényben még voltak régi ruhái. Válogatott közben dúdolta, hogy, nyár van. Egy rövid szoknyát vett fel. Mélyen kivágott felsővel. Elvégre nem vagyok apáca, jegyezte meg saját magának. Megfésülte hosszú szőke haját és indult kifelé a hálószobából. Már a lépcsőn érezte a mennyi kávé illatot, eszébe jutott, hogy a párja régebben is kávéval várta reggelente akkor valóban hercegnőnek érezte magát mellette, közben leért. A férfi felállt az asztaltól és kihúzott egy széket .A nő önkéntelenül is mosolygott. A férfi rövid nadrágot és trikót viselt
- Szép jó reggelt. - mondta Ágnes
- Neked is, jól aludtál?
- János, nagyszerűen aludtam. A kis csaj még alszik?
- Most jön le a lépcsőn.
Ágnes a fordította a tekintetét és meglátta a gyönyörűségét. Laza, csajos, rövidnadrágban, kényelmes sportos ruhát viselt. Hosszú fekete haja ki volt bontva.
- Sziasztok, anyu és apu - köszönt. Majd mindenki kapott tőle egy nagy puszit.
- Apu, bekapcsolhatnád a tévét, jó rajzfilmek mennek ilyenkor
Az apja, ránézett Ágnesre. Majd megszólalt. - Evés közben ne nézz rajzfilmet kislányom.
- Nem vagyok már kicsi 13 éves vagyok.
- Na jól van. Szólt közbe Ágnes. - ha rajzfilmet szeretnél nézni , délután beültök egy moziba.
- Te nem jössz velünk? - kérdezte Szilvi.
- Én, nem megyek veletek kislányom, más dolgom van, de ezt már megbeszéltük, most apádnál nyaralsz három hétig.
- Azt hittem, hogy kibékültetek, gondolom te is itt aludtál.
Ágnes kényszeredetten elnevette magát. - Ja nem. Ne értsd félre, tegnap este történt valami és szükségét éreztem, hogy közeledben legyek.
- Mi történt?
- Ágnes ránézett Jánosra
- Arról van szó kislányom, hogy tegnap este felkeltette füst volt Budapest felett, de már eltűnt.
A nőnek feltűnt, hogy volt párja amennyire türelmes a lányához.
- Ez érdekes. - jegyezte meg Szilvi
Ágnes közbeszólt. - Mi ebben az érdekes?
- Fekete füstemberekkel álmodtam.- válaszolt Szilvi
- Keverek egy italt. - Mondta János és felállt az asztaltól nő úgy gondolta, hogy a volt párja szerette volna ha kettesben marad a lányával. Ügyes.
- Kik azok a füstemberek?
- Anya, nem tudom. És nem tudom, hogy mit kerestek az álmomban.
- Értem.
János, visszajött két pohárral.
- Bocs, ezt most ki hagynám. - mondta a nő.
- Anyu, már mész is?
- Igen, kislányom, anyunak menni kell, érezd jól magad apáddal, este telefonálok.
Nagy puszit adtak egymásnak anya és lánya. Majd Ágnes elindult a villa kijárati ajtaja felé a volt párja kísérte.
- Vigyázz a lányunkra.
- Vigyázok. - válaszolt a férfi.
Elköszöntek egymástól és a nő kilépet az utcára, a férfi még látta, hogy leint egy taxit majd eltűnt.

Reggeli után, apa és lánya megbeszélték, hogy elmennek a vidámparkba.
- Felöltözzünk és már indulhatunk is.
Szilvi válaszkánt nagyot bólintott a fejével.
Szilvi, nagyon szerette a szellemkastélyt. - Apu, felszeretnék ülni a szellem vasútra.
- Semmi akadálya, veszek neked jegyet. - mondta János és nagyot mosolygott a lányára.
Nem álltak sokan sorban. Pár perc és Szilvi felülhetett a szellemvasútra és már el is tűnt a kísértet kastélyban. János, leült egy padra és várta a lányát. Remek jó nyári idő van. - állapította meg. Kellemes zenét fújt felé a szél. Rég járt a vidámparkban, felidéződtek benne a régi emlékek, mikor őt hozta ki az apja. És itt ismerkedett meg Ágnessel is, a nő jegyárus volt az egyik pörgő játéknál de csak mellékállásban. Gyakran járt ahhoz a játékhoz bár szédült a sok pörgéstől, egyszer hányt is, Ágnes segített neki némi papír zsebkendővel. Akkor összeszedte a bátorságát és meghívta a nőt vacsorázni. És alakultak a dolgok köztük, Három évre rá ,megszületett Szilvi a közös gyermekük. Idáig jutott az emlékek felidézésében, mikor sikolyt halott. Tudta jól, hogy a lánya sikított. Semmiben sem volt még ennyire biztos, oda rohant a szellemkastély kijáratához és várta a lányát. Pár perc múlva meglátta , síró arccal ült a kis vonaton. Mikor oda ért a férfi mellé János hamar kicsatolta a biztonsági övet és felvette a kezébe a lányát. - Mi történt veled, Apa szeme fénye?
- Majdnem elnyelt a szekrény világa.
- Megijedtél egy szekrénytől?
- Nem a szekrénytől, hanem attól ami benne van.
- Mi van benne?
- Egy örvény, ami majdnem berántott, apu úgy megijedtem.
- Veszek neked egy fagyit. Nem volt jó ötlet a szellemvasút.
- Apu, nagy baj van.
- Anyu szekrényében is örvény van és ő erről nem tud. És ma válogatni fog a ruhái közt. Tudom pár hete mesélte, hogy állófogadásra megy, meghívta az egyik barátnője, tudod az államtitkár asszony.
- Hogy tudsz ilyen részletekre emlékezni? Én is halottam ezekről de már rég kimentek a fejemből.
- Anyu, életéről van szó így tudok emlékezni.
- Beülünk egy cukrászdába és mindent elmondasz. Oké csajszi?
- Apu, siessünk anyuhoz.
- Nem állíthatok oda a lakásához, elváltunk.
- Az életéről van szó.
- Rendben van, oda megyünk és beszélsz vele. Várj picikét, felhívom telefonon.
A férfi kezébe vette a telefonját és tárcsázott. Sokat csörgött de senki sem vette fel.
- Nem veszi fel.
Szilvi sírógörcsöt kapott - Akkor elkéstünk. Mondta zokogva.
- Mióta tudsz az örvényről? Miért nem beszéltél erről soha anyáddal? Egyáltalán nevel téged az a nő?
- Apu, ne kiabálj. Anyunak beszéltem róla.
- És?
- Nem hitt nekem. Én, sem hittem saját magamnak, de a szellemkastélyban láttam a jövőt, anyut elnyeli a szekrény, látomásom volt.
- Te jó isten, miket beszélsz. Hogy jutnak ilyenek az eszedbe?


A férfi kézen fogta a lányáét és elindultak az autóhoz, látták, hogy nagy a forgalom. A férfi tudta, hogy akár egy órába is kerülhet mire Ágnes házához érnek. Mint egy rossz álom. - Ez a gondolat járt a fejében. A lánya, csendesen sétált mellette, már nem sírt.
- Anyu, nem veszi fel a telefont. - jegyezte meg János, már az autóban ülve.
Negyven percnyi autózás után odaértek, Ágnes lakásához. Egy tíz emeletes panelhoz, csengettek, de nem szól vissza senki sem.
János dühös volt a lányára. Miért kell állandóan keverni? Csodálatos nap van élvezzük, örüljünk, de nem, itt kell nyomoznunk, mert a volt feleségem elnyelte egy örvény, ami a ruhás szekrényben van. Miért vannak ostoba, hülye filmek? Szilvi, biztos azokból veszi ezeket a hülyeségeket. Pszichológushoz nem vihettem az anya kiakadna mint a sezlon rúgó. - Gyertek fel szólalt meg Ágnes hangja hangszórón keresztül.
- János kiesett az elmélkedéséből és már fogalmazta magában a mondanivalóját. - Nézd a lányunk hülyeségeket beszél. Nem, nem azt mondtam, hogy hülye, nem azt mondtam.
Bementek a lépcsőházba és beszálltak a liftbe. Egymásra néztek és nem szóltak semmit. Fél perc sem kellet és már a negyedik emeleten voltak, kiszálltak és indultak Ágnes lakásának az ajtajához.

Kinyílt a lakás ajtaja, hallották a nő csilingelő hangját.
- Sziasztok, hát ti mit kerestek itt?
Hallották, de senkit sem láttak.
- Láthatatlanná váltál. - Mondta tárgyilagosan János.
- Ittál? - kérdezte Ágnes.
- Nem ittam semmit sem, de ezek után biztos, hogy fogok.
Szilvi, felkiáltott . - Apu húzunk innen.
A lakás ajtaja bevágódott. A konyhában a falón lógó tévéből hallották a híreket. - Világvége vihar van. Rájöttek, hogy Ágnes hangja valójában a hálószobából jön, pontosabban a ruhás szekrényből.Közelebb mentek a szekrényhez és rájöttek, hogy a szekrény húzza őket és minél közelebb vannak, annál jobban. Régi igazság, hogy bizonyos dolgokhoz nem szabad közel menni.

A világvége vihar Budapestre csapott le komoly fejtörést okozva a meteorológusoknak. Az internetet nagyon hamar elárasztották az összeesküvés elméletek. Az akadémikus tudomány a következőket fűzte a dologhoz. Világvége vihar, rendkívül ritka természeti jelenség, a dimenziók véletlenszerű egybe fonódásával jár, aki a viharba kerül, számíthat rá, hogy a tér egy másik pontjára kerül, vagy egy másik dimenzióba. A jelenséget minden esetben sűrű fekete füstszerű anyag kíséri, ami nagy kiterjedésű és a légkörben sokáig megmarad. A vihar ellen nem lehet védekezni, a véletlen dolga, hogy kit ragad magával, kit helyez át egy másik helyre. Bár vannak kutatók akik szerint a fekete füstszerű anyag intelligens és tervszerűen ragadja el az embereket és helyezi át őket. Mindez külső szemmel úgy tapasztalható, hogy akit elragad a vihar ő egyszerűen eltűnik. - Harsogta a konyha falán lógó tévé.

- Hova kerültem? - kérdezte Ágnes magától miközben körülnézett. Nem olyan rég még a lakásában volt, a ruhásszekrényben keresett magának ruhát. Azóta alaposan megváltozott a környezete ugyanis erdőt látott maga körül, akácfákkal és számára ismeretlen fajtájú fákkal.
A nő rémült szemekkel körbenézet kiült az arcára a félelem, rövid szoknyában volt és rövid mélyen kivágott felsőben.
- Nem épen túrázáshoz való ruházat. - mondta egy férfi hang. A nő ijedten hátrafordult egy terepszínű ruhába öltözött mosolygós férfit látott, olyan 40 év körülinek nézett ki.
- Szép napot kívánok, szép asszony. - mondta a férfi.
- Önnek is, de kérem tegeződjünk. És akarok egyet kérdezni. Hol vagyok?
- Ahogy látom nem idevalósi. Biztos, hogy világvége vihar volt a dimenziódban így átkerültél ide. Bemutatkoznék Az erdei varázsló vagyok.
- Ágnes vagyok és mi a fene ez a világvége vihar.
- Meghívom egy hársfateára a kunyhómban, mindent elmondok amit tudok.
- Az jó lesz, már alig várom.
- Indulhatunk már hazafelé tartottam ha feljön a nap szörnyű meleg lesz.
- Mi ez a kiáltozás a távolból?
- A királynő kastélyát ostromolják.
- Tulajdonképen, hol vagyunk?
- A Basszandorok szigetén.

Félóra séta után elértek a kunyhóhoz, fából készült, három nagy ablaka volt.
- Itt laksz?
- Igen. - válaszolt az erdei varázsló.
- A keresztneved tudhatnám? Nem lenne jó ha mindig erdei varázslónak kellene téged szólítani.
- Szilárd a keresztnevem
Bementek kunyhóba. Ágnes fából készült bútorokat látott, virágokat az ablakban egy gyertya éget a falakon állatokat és egy idős nőt ábrázoló képek voltak.
- Nagyon inger gazdag ez a bolygó sorban állás van ide. - jelentette ki Szilárd.
- Haza akarok menni, ebben tudsz segíteni?
- Nyitok egy féregjáratot és már haza is jutsz, de ne siesd el, lehet, hogy a hozzád tartozóid is átkerültek. Gyakran egy családból több embert ragad el a vihar.
Ágnes, elsírta magát. - Remélem a kislányom jól van. - mondta zokogva.
- Főzök egy teát.
- Nincs gáz, nem ég a tűz, hogy raksz fel teát?
- Ez a dimenzió játékosabb mint a tiétek, mi technikailag jóval előbbre vagyunk. Közvetlenül az univerzumból, kapja az ingyen, örök energiát a tűzhelyem. És sok csoda van még itt köztük kellemetlen dolgok is, de ez is a játékrésze. Mondom nagyon játékos ez a világ.
- Kérlek mesélj el mindent, különben sírva fakadok
- Elmesélek mindet.
- Köszönöm.
- De előbb kimennék a kertbe, hozok be friss fűszernövényt. A férfi kiment a kunyhóból, az épület mögött a kertjében a jobb kezével megfogta a bal csuklóját. - Narancs, neked üzenem. Megérkezett a nő, igaznak bizonyulnak a próféciák, sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a férje és a kislánya is átkerült.  De mindegy érdekesebb lesz a játék. Elvette a kezét a csuklóról, majd leszakított pár fűszernövényt és sietett vissza a kunyhóba.
Ágnes türelmesen várt a kényelmes székben ülve.

- Az összes dimenzió egy térben van tulajdonképe átszövik a teret a világvége vihar felkavarja a különböző minőségű dimenziókat és  így egymásba fonódhatnak. Mi itt ahol most vagyunk, fejlett technikai társadalomban élünk, dolgozni már senkinek sem kell, mindenki nyugodtan hódolhat a szenvedélyének én például sokat túrázok.
- Lélegzetelállító ökörségeket beszélsz, a lányom akarom nem a te hülye meséid. - jelentette ki Ágnes.
- Nyugi, mindjárt visszaküldelek.
Szilárd egy tálat vett elő és kongatta és szavakat mondott. Majd lerakta a tálat az asztalra és megszólalt.
- Sajnos, nem tudlak visszaküldeni megváltozott a sziget programozása nem lehet új járatot nyitni.
- Itt kell maradnom?
- Egy ideig biztos.
- Megyek sétálni az erdőbe, szerintem a volt párod és a kislányod is ide kerültek. - jelentette ki Szilárd.
- Várj veled megyek - üvöltött Ágnes és zokogni kezdett.
- Induljunk, minél előbb találjuk meg őket. De előtte igyuk meg a teát.
Sokat sétáltak az erdőben de nem látták Szilvit és Jánost.
- Holnap újra megpróbáljuk a keresést most vissza kell térnünk a kunyhóba, este sok fura lény kószál ebben az erdőben. -mondta Szilárd.
Ágnes újra kapott hársfa teát. - Egész jó ez a tea. Egy macskát láttam ugrani az ablak előtt. Szép fekete macska volt.
- Biztos, hogy nem macska volt, a fekete főleg nem , azokat kipusztították már régen, pár egyed talán maradt. Basszandor volt az ablak előtt ugró állat a szigeten őshonos. Nem kell tőlük félni ártalmatlanok az emberre, ha nem félünk akkor eltakarodnak. Gyorsan elmondom, hogy sárkányok nincsenek a szigeten sőt sehol sincsenek csak a mesékben ne gondolj ilyen egzotikus lényekre. Erdei sellő, tündérek, manók, ártó szellemek viszont vannak.
- Más is átkerült már ebbe a dimenzióba a világvége vihar által? - kérdezte Ágnes.
- Igen de őket hamar visszaküldtem.
- Csak erdők vannak ebben a világban?
- Szó sincs róla, vannak nagy városok is, kontinensek, gyakorlatilag olyan ez a világ, mint a te dimenziód, csak technikailag jóval fejlettebb A központi hatalmat a gépemberek gyakorolják ők nagyon intelligensek. Lehetséges autonóm területeket létrehozni, ahol a gépemberek nem tudnak semmilyen befolyással bírni, ez a sziget is teljesen autonóm. Természetesen nem arról van szó, hogy erőszakkal ide hozunk embereket és csinálunk velük amit akarunk mert megtehetjük és senki se szól bele. Erőszakkal senkit sem lehet bevinni az autonóm területekre, úgy van programozva a föld bolygó, szóval vannak fékek. De gondolom téged sokkal jobban érdekel, hogy mi lehet a lányoddal?


2

- Apu, hogy hogy erdőben vagyunk?
- Halvány fogalmam sincs kislányom neked kellene tudni, te beszéltél örvényről. Nem emlékszel?
- Nem hittem volna, hogy igaz lesz a látomásom. Szerintem átjöttünk anyu után, és ő is itt van valahol az erdőben.
- Ágnes! - kiáltott hangosan János.
- Apu, ne kiabálj veszélyes lehet.

János vette észre a világoszöld alakot, úgy gondolta, hogy egy mozgó bokor csupán. Szilvi, üvöltése, azonban sok kétséget nem hagyott, nem bokor, hanem egy lény, aki el akarja őket fogni.
- Fussunk. - Kiáltotta a férfi.
Látta, hogy a világoszöld lény egyenesen feléjük tart, középkorinak tűnő páncél ruhát viselt. A fura lény gyors futónak bizonyult, hamarosan utolérte őket. Szembefordultak vele, alacsonyabb volt mint ők egy bárdot tartott a kezébe. - Velem kell jönnötök. - Közölte ékes magyarsággal
- Tud magyarul és valószínűleg nagyos éles a bárdja. - Villant be János elméjébe.
- Vajon, mikor ébredünk fel, apu?

- Nem tudom kislányom, szerintem kövesük az alakot, túl erőben van. A bárdjával szemben tehetetlenek vagyunk. 
- Kövessetek. - Mondta az alak. Majd hozzátette. - Szökéssel felesleges próbálkozni mert azzal csak a saját sírotok ássátok meg ugyanis hátra felé is tudok látni, a teljes 360 fokot belátom. Pár percnyi gyaloglás után egy tisztásra értek ahol sok sátrat és sok világoszöld bőrű lényt láttak.

Szilvi és János egy sátorba kerültek a kijárat előtt egy őr állt szintén nagy bárdal a kezében. Cudar egy helyzet, egyik pillanatban még Budapesten voltunk a következő pillanatokban pedig már egy sátorban aminek a kijáratta előtt egy őr áll nagy bárddal a kezében. A világvége vihar miatt vagyunk itt, szerintem átkerültünk a tér egy másik pontjára. Nem ismerem ezt a szigetet, nem tudom, hogy hol vagyunk? Nem tudom, hogy milyen jogon áll valaki őrként a sátor előtt? Semmit sem tudok. Abban biztos vagyok, hogy nem álmodunk ez a valóság. - mondta János.
- Apu félek. - mondta Szilvi
János a sátor kijáratához ment és kiabált. - Mi a jó fenét művelnek? Milyen elmebetegek vannak itt? Azonnal magyarázatot várok.Senki sem válaszolt . A középkori páncél ruházatot viselő férfi aki a bárdot fogta, végül megszólalt. - Nem kell aggódni hamarosan jön Hrunk és tájékoztat benneteket.

- Ki az a Hrunk?

- A világoszöldek királya.

- Milyen ökörség ez, hogy a világoszöldek királya?  Miért van itt mindenkinek világoszöldre festve a bőrre?

- Senki sem festette be a bőrrét, ez a természetes színünk, egy távoli kontinensen lakunk erre a szigetre egy küldetés miatt jöttünk. Benneteket pedig a világvége vihar sodort ide, mondhatjuk, hogy véletlenül vagytok itt.  A többit majd elmondja a királyunk. Természetesen enni, inni kaptok és van fürdőszoba is , ahhoz át kell fáradni egy másik sátorba.

- És mikor jön ide ez a Hrunk?

- Hamarosan látni fogjátok, most jelentik neki, hogy itt vagytok.

Hrunk, újabb nagy követ rakott be a rugós kilövő szerkezetébe és lőtt a kastély irányába. Körülnézett nem sok világoszöldet látott, ahogy saját magukat nevezték.
- Mára befejeztük, a sziget programozása lehetetlené teszi, hogy kövekkel , elérjük, hogy bemehessünk a kastélyba. Egyszerűen semmit sem érünk el azzal, hogy pár ablakot kilövünk. A hatásosabb eszközeink pedig nem működnek. Nagy szívás ez. - mondta Hrunk.
A világoszöldek sátrakat állítottak fel egy tisztáson a közelben volt patak így inni tudtak. Élelmet pedig féregjáratokon keresztül tudtak hozatni. Hrunk gúnyosan megjegyezte, hogy a királynőnek és a sziget programozóinak még annyi esszük sincs, hogy az élelem utánpótlást elzárják. Nem tapasztaltak még háborút de majd fognak.
Hrunk bement a sátrába, egyedül volt. Egy lovat halott nyeríteni, csodálkozott nem tudta, hogy lovak is vannak a szigeten.
Egyik katonája futott be. - Hrunk, látogatók jöttek egy nő és a kislánya.
- Egy férfi és a kislánya itt? -kérdezett vissza és  csodálkozó arckifejezést vágott. Majd így folytatta. - Vezesd ide őket.
- Értem. - mondta zsoldos és kilépett a sátorból.
- Most légy okos, Hrunk. Biztos, hogy ez a két személy a kulcs a várhoz. Zsarolással, vagy bármi mással elérem, hogy enyém legyen az eszköz, és két személyt fogom felhasználni, lehet, hogy a királynő rokonai. Annyi minden lehet. - mondta saját magának


A sátor előtt álló őr megszólalt. - Jöjjetek utánam.

Rövid séta után a sátrak közt János egy nagyon jellegtelen zöld színű lényt látott , ő is alacsony volt és páncélruhát viselt. Mikor a férfi közel ért, hozzá a világoszöld lény mélyen meghajolt. - Elnézést kérek a kellemetlenség miatt A nevem Hrunk.
- János vagyok és a kislányom Szilvi. Eddig nem tartottam valósnak, hogy a vihar spontán térugrást okozhat.
- Én is kételkedtem benne, de mikor átkerültem egy távoli helyre, akkor megértettem, hogy nagyon is létező dolog a viharnak ez a tulajdonsága, hogy embereket rak át a tér egy másik pontjára. Ha már itt tartunk. Lehetséges védekezni a vihar ellen. Citrom sárga színű eső kabátot kell felvenni, akkor teljesen védelem alatt vagyunk.
- Megtudhatnám, hogy miért ilyen szájbarágósan magyarázol? - kérdezte János.
- Szeretném ha megértenétek, végül is ezek a dolgok nagyon para dolgok, meredekebb mint például a gömbvillám. A kislány gondolom éhes. Gyertek át a sátramba eszünk , iszunk és kitaláljuk, hogy hogyan tudtok visszajutni.
- Ez igazán remek. Engem érdekelne, hogy a világoszöld kontinens , hol helyezkedik el? Sosem hallottam róla. Ezért kénytelen vagyok arra gondolni, hogy egy párhuzamos világba jöttünk át Szilvivel.
- Én csak ezt az egy világot ismerem. - mondta Hrunk.
- A sárga színű eső kabát, mint védelem, gazdaggá fog engem tenni. - jelentette ki János.
- Örülök, hogy segíthettem, talán feltaláló vagy?
- Nem. Kutató vagyok és nem árulom el, hogy mit kutatok.

Hárman besétáltak egy nagyobb sátorba, a kislány és a két felnőtt.
Hrunk megmutatta a zuhanyzót , sorban lezuhanyoztak. A férfi a kezdeti félelem után, már az érdekes lehetőséget látta a fura szituációban. Ez a fordulat Szilvire is átragadt , ő is kezdte érezni, hogy a kaland a javukra válhat.
Egy másik sátorban leültek az étkező asztalhoz és enni kezdtek. Sült fácán gyümölcsöket, vörös bort ittak mellé. Szilvi kapott gyümölcslevet.
- Csupa olyan dolgot eszünk ami a szigeten megterem, nagyon sok fácán van. A sziget déli oldalán pedig szőlő ültetvények vannak, onnan van a finom vörösbor.
Evés után volt lehetőség beszélgetni. Hrunk javasolta, hogy kezdjék úgy, hogy először ő mesél.
- Rendben van mesélj. - mondta János és csodálkozott, hogy mennyire közönyös a hangja.

- Az eszköz miatt vagyunk itt. Ezen a szigeten van egy eszköz, amit már az ősi iratok is említenek a dologgal az egész bolygót lehet programozni. Mit jelent a programozás? Ezen a szigeten lehet teremteni a gondolatokkal, egy korsó sörre gondolsz és megjelenik a kezedben. A modern fegyverek itt nem működnek, a kézigránát, modern aknavetők abszolút hatástalanok. Az eszköz a kastélyban van. Ostromoljuk középkori fegyverekkel, mert ahogy az előbb mondtam csak azok működnek. A kastélyban lakik a sziget királynője, teljes hatalma van a sziget felett. Ide még a földet uraló hatalom sem jöhet. Valaki egy saját szigetet kapjon, amin tényleg szabadnak érezheti magát, ehhez szerencse kell. Az itteni királynő például nemes egyszerűséggel örökölt.
- Mennyi ilyen autonóm sziget van ebben a világban? - kérdezte János
- Nagyon sok. Egyébként a világoszöld kontinens ahonnan én származok a csendes óceánban van. Akik nem autonóm szigeteken élnek őket a földön uralkodó központi hatalom irányítja. Nagyon kényelmes az élet, dolgozni nem kell minden ingyen van. A hatalom csak egy valamit kér az emberektől, mindenkinek vizsgázni kell három évente, mármint mindenkinek aki betölti a tizennyolcadik életévét, egyszerű kérdésekre kell válaszolni. Természetesen nem csak autonóm szigetek vannak, lehetnek autonóm városrészek is amik nincsenek programozva, ott lehet erőszakoskodni. A hatalom engedi, vagy nem is tudja megakadályozni az autonóm területek létrejöttét. A szigetet és a többi autonóm helyet tulajdonképpen egy energiapajzs veszi körül. A pajzs nem engedi, hogy központilag programozzák ezeket a helyeket. Hogy kik a hatalom? Ők a gépemberek, nagyon intelligensek, és tulajdonképpen jót akarnak, a gépemberekre nem vonatkozik semmilyen programozás ők bárhol tudnak erőszakot elkövetni.
- Túlzás lenne, hogy ezt értem. - mondta János.
- Pedig nem bonyolult, szájbarágósabban nem tudom elmondani.
- Apu, én is mondhatok valamit?
- Igen, kislányom, mit szeretnél?
- Én, tudom, hogy hol vagyunk?
- Hol?
- Egy másik dimenzióban.

A vacsora után egy másik sátorba vezették őket, ahol kényelmes ágyak voltak, és lefeküdtek aludni. - Legyen már vége ennek a komédiának. - ez volt János utolsó gondolata mielőtt elaludt. Szilvi, nézte a sátrat maga körül és ő is próbált aludni.


3


Ildikó és István egy zárkában voltak, tulajdonképpen a kastély egyik szobájában. Kényelemmel nem volt gondjuk , annyi volt a problémájuk, hogy nem mehettek ki. István átkarolta Ildikót gyengéden, a nő odabújt a férfihoz. Érezték egymás testét. A ruháik hirtelen kényelmetlenek lettek a számukra, minél előbb megakartak tőle szabadulni.
Ildikó a melltartóját fent hagyta és a bugyija is rajta volt. - Lekapcsolom a lámpát. - Mondta István és a kapcsolóhoz lépett. A nő látta, hogy a férfi nemi szerve ágaskodik, szinte elreped a vicces mintázatú alsónadrágja, apró piros szívek voltak rajta.
- Látom, hogy nagyon kívánod. - mondta Ildikó
- Megőrjítesz. - Válaszolt a férfi.
A férfi ügyetlen mozdulatokkal kikapcsolta a nő melltartóját és gyengéden megfogta a ciciket. Szájába vette és szívta a bimbókat a jobbat majd a balt.
- Szívd, édes. - mondta Ildikó és kéjesen felnyögött.
- Szívom, imádom a formás cicid. Annyira gyönyörűek. Nem tudok velük betelni.
István, a kezében tartotta. Hogy az egyik , hol a másik cicit és szívta őket.
Ildikó keze elindult, a férfi merev nemi szervéhez. Lassan föléje hajolt, közben a férfi lefeküdt háttal az ágyra és lehunyta a szemeit, várta a nő nyelvcsapásait vagyis hogy Ildikó körbejárassa a nyelvét a makkján.
A nő nagyon gyengéden szívott. - Szólj ha rosszul csinálom. - jegyezte meg.
- Tökéletesen csinálod.
Élvezték a dolgot, Ildikó örömmel szívta a férfi nemi szervét. István pedig csodálatosan érezte magát, az inger amit a nő szája, nyelve okozott folyamatos volt A férfi felhördült.
- Tulajdonképen kik a gépemberek? - kérdezte Ildikó és törölgette a száját egy zsebkendővel
- Az okos hatalom. - válaszolt István.
Ebben maradtak, néztek ki a szoba ablakán, látták az angol kertet, távolabb hegy csúcsokat.
- Meg kell szökni innen. - jelentette ki István.
Ildikó nagyot bólintott a fejével.
István folytatta - Eléggé zűrzavaros a helyzet. A világoszöldek ostromolják a várat. Akik elvitték tőlem az eszközt, nyilván már rájöttek, hogy nem a valódi eszközt vittél el, ők is tervezhetnek dolgokat. Az erdei varázsló is szeretné megkaparintani. Egyik este kinéztem az ablakon, láttam, hogy Hrunknak foglyai vannak, egy férfi és egy kislány. Nem a mi világunk szülöttei. A világvége vihar hozta ide őket egy másik világból, az ő megjelenésük sem lehet véletlen
- Hogyan szökünk meg?
- Felvesszük a kapcsolatot Málnával, telepatikusan nem lehet mert a sziget programozása nem engedi. Ha megfigyeled piros csövek vannak a plafonon és a falon , kopogtatni fogunk , és Málna ha hallja visszakopog.
- Ismered a morze jeleket?
- Nem ismerem. De valahogy üzenni fogunk a csajnak, hogy készüljön. Próbáljon teleportáló szekrényt találni, lehetőleg olyat ami közvetlenül vissza visz bennünket Győrbe. Bár lehet, hogy jobb ha nem megyünk vissza, elvégre üldöznek bennünket a gépemberek.
- Hova mehetnénk?
- Az erdőbe kijutunk , akkor felvesszük a kapcsolatot Hrunkkal , magyarán szövetkezünk vele
- Ez jó ötlet? - kérdezte Ildikó.
- Majd kiderül. - válaszol István.
-Ismered Hrunkot?
- Sokszor voltam nála vendégségben a világoszöld kontinensen.
- Ildikó levennéd a magassarkú szandálod?
- Most akarsz kopogni?
- Igen. Gyönyörűek a lábaid.
- Köszi. Ma reggel lakkoztam a körmeim. Te még aludtál. Hogyan kopogsz ha nem ismered a morze jeleket?
- SOS jelet küldök három hosszú, három rövid jelet.
István kopogtatott a piros csövön. Háromszor kopogott gyors ritmusban, majd háromszor lassan.
- Sikerült.- mondta boldogan.
Málna kinyitotta a szemeit és csodálkozva nézett. - Mi ez a kopogás?. -Kérdezte.
Felkelt és a piros csőhöz lépett. A szandáljával visszakopogott, szintén SOS jelet. Majd ötször kopogott, hallotta, hogy válaszként öt kopogást hall.
- Málna, öt betűből áll. Azért kopog ötször..- magyarázta István. Majd folytatta.

- Én hatszor kopogok, mert a nevem hat betűből áll, így tudni fogja, hogy én vagyok.
Málna a kopogtatás után  felállt és az ablakhoz lépett, látta a gondozott angol kertet és arra gondolt, hogy mennyire más ugyanannak a dolognak a látványa így , hogy rab. Szabadon nézve szebbnek tűnt a kert és minden más. Mikor rájövünk, hogy szabadok vagyunk akkor minden másnak tűnik. Málna idáig jutott a gondolkodásában ,mikor mozgolódást látott a világoszöldek között, ugyanis látta őket, a kastély előtti tisztáson. Egy jóképű férfi és egy kislány mellet sétált az egyik zöld lény aki egy bárdot fogott a kezében. - Ezek szerint ők is rabok. - gondolkodott Málna.
- De vajon, hogy kerültek ide? Mit keresnek itt? Sok a kérdés és nincs válasz, nagyon nincs.
Lassan sötét lett. Sötétbe borult a Basszandorok szigete. Az atlanti óceán felől mindig kellemes légtömegek érkeztek esténként lehűlt a levegő, sokan ilyenkor kirándultak az erdőkben, vagy a hegyekbe.

Málna egyre biztosabban érezte hogy István volt aki kopogott.

- Az érzéseim nem csalnak meg. - jelentette  ki a vörös hajú csaj.

4

Győrben is este volt. Béla és Sziki az irodában ültek és beszélgettek bőven volt miről. Az energia pajzs ami védte a házukat eltűnt, ezt onnan tudták meg, hogy egyik este jött egy autó, fekete öltönyös férfiak szálltak ki belőle, a mozgásuk nagyon gépies volt, úgy mozogtak mint a robotok és Béla szüleit keresték, - El kell őket vinni, mert nem sikerült nekik a vizsga. - mondták. 
- Nem mennek a szüleim sehova. - jelentette ki Béla.
- A szabály, hogy jönniük kell, semmi bántódásuk nem esik, tanulni fognak. Ez a vizsgáztatás lényege, hogy társadalmi szinten magasan tartsa a műveltséget, akinek nem sikerül a vizsga neki tanulni kell.
- Nem érdekel. - válaszolt Béla és eszébe jutott a fejsze ami a fészerben van. Érezte, hogy izzad a tenyere
Majd így folytatta. - Tudom jól, hogy mi a vizsgáztatás célja, alapvetően jól is hangzik. Tanulásra ösztönöz, aki nem elég művelt, tanulhat. Csak az a kurva nagy baj, hogy mindez kényszer és nem engedem, hogy a szüleimből majmot csináljanak. Ebbe a kurva nagy kényelembe amiben élünk, nem kell dolgozni és a gépek kiszolgálnak bennünket. Ideje lenne feltenni pár kérdést. Minek kényszerítenek ránk egy dolgot? Már rég kihaltak akik megszavazták, hogy ne legyen demokrácia.
- Hol vannak a szülei?
- Kerüljenek beljebb.

A fészer mellet haladtak el.

- Bemegyek kicsit a fészerbe. - mondta Béla.
- Miért?
- Mindjárt tudni fogjátok.
Béla mivel régebben kapott kommandós kiképzést ezért a fejszével is jól tudott bánni . Fél perc alatt véget ért a vérfürdő, felaprította a két férfit. Sziki, fentről az iroda ablakból nézte fal fehér arccal az eseményeket.
Béla felkiáltott. - Mivel mindent láttál így bűnrészes vagy. Egyébként ne sajnált ezt a két dögöt, ezek csak robotok voltak. Nézd mennyi fém alkatrész van itt. Ebből állt a testük. Kihozom a gázolajos marmonkannát és lelocsolom. Legalább a műanyag részük égjen el.  - Ami megmarad pedig elássuk, majd a jövőben megtalálja egy régész. - mondta Béla és nagyot nevetett.

Sziki segített kihozni a marmonkannát, lelocsolták a földön szét szóródott alkatrészeket majd némán nézték a tüzet.

-Sziki, induljunk, minél előbb a szigetre kell jutnunk. Közösségi teleportáló szekrényt fogunk használni, szóval gyerünk az állomásra.


Gomolygott a fekete füst a Basszandorok szigete felett, az Atlanti óceán felől fújó szél hozta a füstöt. A sziget északi részén lévő havas hegycsúcsokat  ellepte A sziget Déli részén a szőlő ültetvényeken dolgozó szolgák aggódva néztek Észak felé. - A füstemberek világvége vihart küldenek a szigetre - mondták egymásnak.
Az erdőben a mások éneklő madarak néma csendben voltak. Beállt a vihar előtti csend..
- Az erdei varázsló kinézett a kunyhójának az ablakán és csodálkozó arckifejezést vágott.
Teljes volt a némaság a kunyhó körül. - Vihar előtti csend van. - mondta saját magának. Majd folytatta - Nagyon felgyorsulnak az események, végzetesen felgyorsulnak. A füst emberek ellen tehetetlen vagyok. A sárga színű esőkabát megvéd a világvége vihartól jut eszembe. Ahány kabát van, annyi ember lesz biztonságban. Három kabát van. Egyiket én veszem fel. Hrunk foglyait ki kell szabadítanom , ők a kulcs az eszközhöz, úgy érzem. Csak tudnám, hogy a hülye királynő mivel érte el, hogy a füstemberek támadjanak? Ember emlékezett óta nem küldtek vihart autonóm területre.

A királynő kinézett az ablakán, hallotta, hogy bejött a komornyik. A halk szavú asszony megszólalt. - Szökni akarnak.
- Engedni kell őket.
- Az eszközt akarják.
- Engedni kell őket szökni, a lovász fiút kell a nyomukba küldeni, tudod aki mindig rajta felejti a szemét a bokámon.
- Ő még gyerek.
- Tudom , csak vicceltem, Matild.  A szigetről nem tudnak elmenni, senkit sem kell utánuk küldeni. Esztert a leszbikus barátnőm nem láttad? Vágyom a bőre illatára
- Királynőm, ma reggel Eszter kilovagolt azóta nem láttam.
- Nem is tud lovagolni. Melyik lovat választotta?
- A Pepitát.
- Mi? A legvadabb lovat? Ezek szerint hazudott nekem , tud lovagolni, sőt kitűnő lovas. Vitt valamit magával?
- Igen. Egy skatulya gyufát
- Ettől féltem.
Eszter lovagolt a fekete csődör paripán zsebében a gyufás skatulyával. Olyan helyre akart menni ahol sok száraz növény van. Jobban ég ami száraz. - Fújhatna a szél. - mondta csak úgy saját magának. Eszébe jutott a szerelme akivel a börtönben leszbikus kapcsolata volt.Vajon kiszabadult már? Annyi minden történt azóta. Jó lenne ez a sziget, nagy szexorgiákat lehetnének itt. De állandóan ostromolták a kastélyt, mindig valamilyen eszközért. Eszköz? Ugyan már, nem létezik semmilyen eszköz. 
Megállította a csődör lovat, a ló nagyot nyerített. - Eszter biztos volt benne, hogy az állat a tüzet érzi, pedig még nem is lángol az erdő.
- De miért akarom felgyújtani a szigetet? Meg akarom tisztítani, sok a mocsok ezen a helyen és hát kielégülésre vágyok, a nagy lángok tudnak kielégíteni.

Elővett a nyereg alól pár pornóújságot és meggyújtotta majd a száraz növényzetre dobta, rögtön felcsaptak a lángok és hirtelen feltámad a szél. Eszternek meg kellet kapaszkodnia annyira fújt. Akkor jött rá, hogy valaki kihasználta őt, nem a saját akarata volt a gyújtogatás, talán egy démon szállta meg. - Valamilyen faszság akaratát teljesítettem. Kedves faszság nézd a tüzet. Én megtettem amit kértél tőlem, mit kapok cserébe? Egy nagy műfaszt?
Pepita felnyerített és elfutott, Eszter láttam hogy a tűz körbeveszi és egyre jobban szűkül ,érezte a zsigereiben, hogy nem menekülhet. Nyerítést halott a ló visszajött, a nő nem késlekedett felült az állatra és engedte, hogy az ló arra vágtázzon amerre akar. Pepita bár ösztönösen félt a tűztől, még is rálépet a parázsló növényekre, a nő tudta, hogy az állat pokoli kínokat él át. Pár percnyi vágtázás után eljutottak az óceán partra. Az állat belegázol a vízbe. A nő érezte a sós óceán ízét. Jól eset a lábainak a víz. Egy csónakot sodort feléjük az egyik hullám. Nagy csónak volt. Eszter a lóról beleugrott a csónakba. Majd döbbenten tapasztalta, hogy a ló is beszáll, sőt rutinosnak tűnt , úgy viselkedett az állat mint aki már többször ült csónakban. 
- Remélem, nem kezdesz el evezni. - mondta Eszter és nagyot nevetett.
A csónak tényleg nagy volt a ló és Eszter könnyen elfértek benne. A nő talált evezőket, de egy benzines motorral működő hajócsavar is rendelkezésre állt. A nő meghúzta az indító zsinórt a motor felbőgött és szelték a habokat. A ló négy lábon állt és élvezte a sós tenger vizet mikor egy nagyobb hullám megfürdette. Eszternek jókedve lett.
Nagy óceánjáró hajót láttak. - A matrózok befognak pisilni a gyönyörtől ha meglátják a lovat. - gondolta a nő. Végig nézet magán a tűzben szinte az összes ruhája elégett. Meztelen felső testét semmi sem takarta, ahogy végig nézet magán látta, hogy a cicik szépen állnak. A matrózok biztos szeretik a körtéket is. - gondolta a nő és még nagyobbat nevetett.
- Jim, az egyik árbóc tetején, a távcsőbe nézet és megnyomta a riadó gombot.
- Miért riadóztatsz Jim? - kérdezték. - Egy bögyös meztelen nőt , és egy fekete csődör lovat látok egy motoros csónakban egyenesen felénk jönnek. - válaszolt a negyvenes éveiben járó, nőtlen matróz.
Eszter közel ért a hajóhoz. A csónakot erős kötelekkel felhúzták egy motoros csörlő segítségével, a ló nagyokat nyerített a művelet közben. A kapitány utasított pár matrózt, hogy adjanak zabot és friss vizet a lónak.  És a hölgynek is hozzanak ásvány vizet A matrózok csodálkoztak, hogy zab van a hajón pedig ők melltartókat és tangabugyikat szállítanak Európából az újvilágba, de megtalálták a hajófenékben a zsákokat tele zabbal.
A kapitány egy jóképű ötvenes éveiben járó férfi volt. 
Szeretnék bemutatkozni hölgyem . - Károly vagyok , a becenevem pedig Kúrógép. Parancsoljon az ásványvíz, biztos megszomjazott.
-  Köszönöm jól fog esni az ásványvíz. Kedves Kúrógép, köszönöm,hogy megmentette az életem és a lovam életét.
- Kötelességem volt, egyébként honnan jött szép hölgy?
-A Basszandorok szigetéről.
- Sosem halottam arról a szigetről.
- És a gépemberekről hallottál?
- Nem.
- milyen év van jelenleg? - kérdezte Eszter és látta, hogy a kapitány a fedetlen melleit nézi és kicsit folyik a nyála és a nadrágja is dudorodik.
- 2019 van.
- Kurva jó, én nem rég még 2200 - ban voltam, ezek szerint átkerültem a múltba, de cseppet sem bánom, kurva szar volt 2200 ban élni. Egy normális férfi nem volt, nőkre kellet fanyalodnom, most képzeld el, ráadásul abban a korban irtották a fekete macskákat,szörnyű.
- A hajónk több nap múlva köt ki és nagyon sok férfi van itt, már fél éve hajózunk és azóta nem láttunk nőt.
- Előtte lezuhanyoznák és ennék, na meg egyet aludnák. - Mondta Eszter és nagyot nevetett.


5

Ágnes a biológus csodálattal nézte a számára teljesen ismeretlen állatot. A szárazföldi sellőnek négy lába volt és tulajdonképpen úgy nézett ki mint egy csődör ló, viszont tudott beszélni. Hogy tudott, beszélni! Egyenesen a nő lelkéhez. - Gyere, kedvesem te vagy a legszebb. - mondta. És Ágnes ment, egyre gyorsabban ment a sellő irányába. Szilárd, felkiáltott. - Ágnes, fordulj vissza! De a nő ugyanúgy ment tovább. A szárazföldi sellő hangosan felnyerített . A férfi látta a nagy fogait.

- Sokat veszekedtünk anno. - mondta a csődör ló.
- Tudom. - válaszolt Ágnes.
- Utáltalak mint a szart.
- Ezt is tudom. Jobb , hogy vége lett.
- Napjainkig is vannak rémálmaim, álmodom, hogy visszajössz.
- Sajnálom.
- Van egyáltalán olyan dolog amit nem sajnálsz? - kérdezte a ló. Majd hozzátette

-Ha ránézek az ajkaidra mindig a szopás jut az eszembe.

-Szeretlek Drága. - mondta Ágnes. 
- Én utállak téged és továbbra is egy szemétnek tartalak.

Ágnes felriadt az álmából. - A kurva életbe ez a szárazföldi sellő mennyi faszságot összehordott.


Narancs befújta magát a legújabb dezodorral, nem rég vásárolta, imádta az illatát. Olyan jó volt beszippantani. Kicsit kesernyés nőies illat, a férfiak biztos, hogy megbolondulnának tőle. Narancs egy fekete színű táskába rakta a laptopot majd határozottan elindult a lakása kijárata felé. Nagyokat dobbant a szíve az izgalomtól, nem attól izgult, hogy a féregjáratban majd molekulákra esik szét. Attól izgult, hogy talán hamarosan látni fogja, hogy mire képes az eszköz? Kár, hogy egyedül nem képes bekapcsolni, és kár, hogy lekötelezettje az erdei varászlónak, de a számlát hamar törleszteni fogja és onnantól kezdve csak is ő fog számítani. - Enyém kell, hogy legyen az eszköz. - mondta és mosolygott. 
Sétált Budapesten , nem sietett, már régen leszokott a sietésről emberek jöttek vele szemben. Nők akik szinte alig viseltek ruhát és a kéjsóvár férfiak. A modern világ nem tudta kiölni az emberekből a párzóösztönt.
Sétált tovább rövid szoknyában kivágott felsőben. Odaért a teleportáló állomáshoz, világ körüli bérlettel rendelkezett. Bedugta a kártyát egy résebe és egy mikrofonba bemondta a címet.
- Basszandorok szigete, az Atlanti óceánban található.
Egy kijelzőn megjelent a sziget látképe, Narancs megnyomott egy zöld gombot ezzel jelezte, hogy oda akar amit a berendezés mutat. Egyszerűen bement egy zöld színű ruhásszekrény nagyságú téglalap alakú dobozba majd a következő pillanatban egy ugyan ilyen dobozból kiszállt de már a szigeten.
-Mindig meglepődök, hogy milyen gyorsan el lehet jutni a föld egy távoli pontjára, kislánykoromban csak repülőgéppel volt lehetséges.
Narancs kicsit sem csodálkozott azon, hogy az erdei varázsló várta közvetlen a berendezés mellet.
- Szia Szilárd. Itt van a táskámban az eszköz, hamarosan megtudjuk, hogy mire képes.
- Le kell, hogy hűtselek téged, semmit sem ér a táskádban lévő vacak. Egy értéktelen régi laptopot vitt el, István és csapata. A királynő természetesen tudod róla, hogy egy értéktelen vacakot visznek el, ezért engedte.
- Értem
- Egyébként vendégem van, egy komplett családot ide fújt a világvége vihar, anya, apa és a közös kislányuk. Az anya a kunyhómban van, az apa és a lány Hrunk fogságában. Valahogy a javunkra kell fordítani, hogy ők itt vannak.
- És mit mondunk? Én vagyok az erdő jó tündérkéje, vegyek fel cuki rucit?
- Elfogadom ha neked így jó.
- Tudom te mindet elfogadsz ezzel mész az agyamra
- Megyünk esőre áll az idő.
Sétáltak a fák között, a lombkoronák magasan nyúltak az ég felé. Minden élt a föld lélegzett a lábuk alatt, a napfény nevetett. Ugyanakkor a madarak nem énekeltek és továbbra is vihar előtti csend hangulat volt az erdőben.

Hamar a faházhoz értek, Szilárd előre engedte Narancsot. Ágnes felállt az asztal mellől és mosolygott a vendégre.
- Szia Narancs vagyok. - mutatkozott be a vendég.
-Szia Ágnes vagyok. Majdnem mondtam, hogy nem tudom, hogyan kerültem ide? De kurva sokszor mondtam már és már unom.
Szilárd becsukta az ajtót a hölgyek elé állt és megszólalt. - Szeretném ha ezután a keresztnevemen szólítanátok, és senki sem mondaná, hogy varázsló vagyok. Nem kell mindenkinek tudni ezt. Most rakok fel kávét.
- Jól fog esni. - mondta Narancs válaszképpen.
-Üljünk le. - javasolta Ágnes.
-Kint megeredt az eső, úgy látom. - hallották Szilárd hangját és látták, hogy a férfi felrakja a kávét. 
-Szilárd,hova tehetem a táskám? - kérdezte Narancs.
- Ahova akarod.
- Akkor a kukába dobom, egy értéktelen , vacak laptopra semmi szükségem nincs.
Ágnes érezte a kávé illatát és nézte a Narancs színű hajú nőt és végig futott rajta a borzongás. 
A férfi mindenkinek adott egy csésze kávét. - Cukrot az asztalon találtok. - mondta.
- Jól megeredt az eső, nézzétek. - mondta Narancs. 
Kinéztek és látták, hogy felhőszakadás van. Beszélgettek, elmondták, hogy honnan jöttek. Ágnes beszélt arról, hogy ő biológus. Narancs megjegyezte, hogy a világon sok titok van.


Ágnes másnap kora reggel kérdőre vonta Szilárdot. - Itt vagyok már napok óta ebben az elvarázsolt erdőben, látni akarom a lányom.
- Induljunk. - felelt szűkszavúan Szilárd.
- Hova?
- A lányodhoz.
- Narancs, hol van?
-Biztos reggeli sétára indult.
Sétáltak az erdőben és hamar megérkeztek Hurk táborába. - Itt van a lányom, érzem. - mondta Ágnes boldogan.
Egy középkori lovag a kezében nagy bárddal jött eléjük. - Kövessetek.- mondta
Követék, egyre több sátrat láttak és alacsony növésű világoszöld bőrű embereket.- Hát ez igazán remek, itt mindenkinek világoszöld a bőre. - jegyezte meg Ágnes.
A nő érezte, hogy egyre szaporábban ver a szíve, hamarosan látni fogja a lányát és a volt párját és véget ér ez a rémálom. 
Az őr szétnyitotta az egyik sátor ajtaját. A nő belépett a sátorba. A lányát látta felhúzhatós játékautókkal játszott. Ágnes, nem tűnt meglepetnek, szinte közönyös volt az arca. Látta a kis méretű felhúzhatós játékautót. Pontosan úgy nézett ki mint egy játék a gyerekkorából , szerette volna megfogni és játszani vele, vagy inkább jó erősen a földhöz csapni, hogy apró darabokra törjön. Ágnes, neszt halott, rögtön eszébe jutott, hogy talán patkány, nem érzett félelmet, nincs idő félni. Semmire sincs már idő. Viszont a nesz egyre hangosabb és van még azért félóra a robbanásig. A nő elindult a nesz után, majd hangosan felsikoltott és pár pillanatra elfelejtette a robbanni készülődő autót és a kislányát is. Mosolygott, micsoda képtelen ötlet, hogy semmire sincs idő. Pár perc és felrobban az autó. Eldobni? Ugyan már felesleges lenne, túl nagy a robbanás, de legalább szenvedni nem fog. És akkor eszébe jutott, hogy a kibaszott autó miatt vannak zavaros gondolatai. És a zavaros gondolatoknak még nem volt vége. Hálás volt a fura lénynek aki adott neki pár gondolat mentes pillanatot. Egy manót látott maga előtt, olyan 20 centiméter magas volt, fekete rövid haj, farmer kabát, úgy nézett ki mint egy normális ember, leszámítva, hogy kicsi.

- Szia Tamás vagyok. Nem tudom, még mindig nem tudom, hogy miért lettem manó, nem olyan rég egy krokodil leharapta a fejem, de egy fajta zombiként visszatértem. Ne kérdezz, lényeg, hogy tudok segíteni, ismerem a játékautó titkát.
- Biztos képzelődöm- válaszolt Ágnes.
- Vedd fel a kezedbe az autós és húzd fel, van rajta egy tekerő, és rakd le a padlóra el fog indulni és átfog menni egy másik dimenzióba és ott fog felrobbanni. Egy lakatlan dimenzióba irányítom az autót. Pontosan arra legyen az autó eleje ahol én állok most, ez a jó irány, ha erre jön akkor a lakatlan dimenzióba jut. Még van huszonnyolc percünk délig, délben kell elkezdened az autó felhúzását.
- És délig mit csináljunk?
- Mesélj nekem, hogy cseppentél ide?
- inkább szexeljünk. Mondta Ágnes.
Hallod a harangszót a távolból? Vedd fel az autót és tekerd, most kell.
-Ilyen hamar dél lett?
- Itt felgyorsul az idő, néha.
- Aha, jó tudni.
Ágnes felvette a kezébe a fehér színű játék autót, megtekerte a felhúzó fogantyút és lerakta a padlóra majd elengedte az autó elindult a manó irányába. Szépen lassan ment a kisember felé. Mikor oda ért Tamás lábaihoz, az autó eltűnt.
- Ennyi volt? - kérdezte Ágnes.
-Igen. Győztünk, megsemmisült az autó és már senkinek sem tud ártani. - válaszolt a manó
-Ágnes a nevem és be sem mutatkoztam.
- Tamás vagyok.
-Úgy veszem észre, hogy elkezdtél nőni.
-Már rég tudom, hogy az autó miatt lettem kicsi. Most, hogy nincs autó visszanyerem az eredeti magasságom.
- De attól még zombi maradsz?
- Nem vagyok zombi.
- Előbb mondtad, hogy zombi vagy.
- Akkor még úgy éreztem magam.
- Nagy stressz hatás ért bennünket, vetkőzünk és szexeljünk. - mondta Ágnes.
-Tényleg szexelni akarsz?
- Csak vicceltem, tudod poénnal oldom fel a stresszt. Amúgy, hogyan kerültem ide? Az előbb még a kislányomnak örültem.
- Nincs kizárva, hogy most is a kislányodnak örülsz. Mostanában a világvége vihar nem csak áthelyezi az embereket a tér egy másik pontjára, hanem osztódást végez.
- Osztódás?
- Igen osztódást , vagyis egyszerre vagy két helyen. Két ember lesz az egyből. Itt is vagy és ott is ahova a világvége vihar a klónod, vagy a másolatod, vagy nem tudom minek nevezzem áthelyezte. Szóval lehet, hogy itt is vagy és Hrunk táborában is.
-Ez egyre bizarrabb lesz.
-Szerintem ahogy közelebb kerülünk az eszköz titkához, úgy fognak szaporodni a fura dolgok. Tényleg szexelni akarsz?
- Nem. Eltűnni akarok.
- Anyu, itt vagy, úgy örülök neked. - kiáltott a kislány.
Zokogva megölelték egymást.
- Anyu nagyon hiányoztál. - mondta Szilvi.
- Te is hiányoztál nekem, Szilvi.  Apukád hol van? Nem esett bántódásod? Anyu az egész bagázst fel fogja jelenteni, hatalmas pereket aggatok a nyakukba. Mit képzelnek ezek a faszok? Ráadásul az előbb egy manóval akartam szexelni. Elmebetegek. - mondta a nő és undorodva a világoszöld színű Hrunk felé fordította fejét. - Úgy nézz ki ez a fasz, mint valami madárijesztő.

Hrunk nagyot üvöltött. - A férfi megszökött, páran induljanak a keresésére, bár ha jobban belegondolok felesleges, a tűz nyilván őt is megfogja ölni.

-Lányom, miért szökött el az apu? Ráadásul nélküled?

-Szerintem segítséget akar szerezni. - válaszolt Szilvi bizonytalanul.

- A kurva életbe!

- Ne beszélj csúnyán anyu. Tulajdonképpen nem bántottak. Szerintem ők sem értenek semmit sem.
- Ne haragudj kislányom. Próbálok nem csúnyán beszélni.
Hrunk mosolyogva közölte, hogy szeretné ha a társaság együtt ebédelne, sok mindent megtudnának beszélni. 
- Nagyon sok dolgot be kell pótolni. -mondta Hrunk.
- Milyen dolgokat?- kérdezte Ágnes.
- Ha megengeded szeretnék bemutatkozni. Hrunk vagyok a világoszöldek királya.
- Ágnes vagyok, Szilvi anyukája. 
-Kedves Ágnes, te is a kislányos a túszaim vagytok mostantól. Ha nem engedelmeskedtek akkor meglengeti az egyik zsoldosom a bárdját közel az aranyos fejedhez Ágnes cica.
- Ne nevez engem cicának, te büdös görény!
- Lehetsz vadmacska is. Most pedig induljunk nincs sok időnk hamarosan lefog égni az egész sziget. Hiába volt felhőszakadás nem oltotta el a tüzet.


Másnap hajnalban Narancs halkan észrevétlenül kiosont a kunyhóból és határozott lépésekkel egyenesen a kastély felé indult, az erdőn át vezetett az útja. Út közben látta a lángokat, próbált utat találni de bármerre ment egyre nagyobb forróságot érzet. - Este álmomban az eszköz beszélt hozzám közölte, hogy a kastély pincéjében van. Elhittem de úgy tűnik, hogy hiba volt mivel csapdába csalt, legalábbis úgy tűnik, hogy a lángokat is az eszköz irányítja és épen ellenem. Narancs utolsó gondolatát félbeszakította egy nagy árnyék ami megjelent a nő körül. Az idős nő felnézett az égre. Szilárdot látta egy nagy griffmadár hátán ülve. - A férfi dobot le egy kötelet, a nő gyorsan felmászott. - Köszönöm, hogy megmentetted az életem. Jó lesz még élnem Narancsként.

- Az eszköz nem akarja, hogy a közelébe jussunk , ugyanis én is álmot láttam ahogy szerintem te is. És én sem jártam sikerrel.

- Jól tudod. - vágott közbe Narancs.

Szilárt folytatta. _ Ágnest és a kislányát elvezettem Hrunk sátrába, csináljanak amit akarnak rájöttem, hogy semmi szükségem rájuk, és rögtön indultam a kastély pincéjébe. Röviden elmondom nem akarlak untatni. A királynő már a pincében volt, egy fekete macska akit az eszköz irányított átharapta a torkát.

- Téged nem akart bántani a macska?

- De engem is megakart ölni, de sikerült kifutnom a pincéből, akkor történt a csoda, megjelent az égen ez a Griffmadár a csőrével fogott egy hosszú kötelet azon másztam fel. És repült a madár épen ide ahol te életveszélyben voltál.

- Na és ki küldte a madarat?

- Kifog derülni, látod nem én irányítom a Griff madarat, biztos vagyok benne, hogy oda repül, ahonnan küldték. Szóval meg fogjuk tudni, hogy ki volt a sziget eseményeinek a rendezője.

Narancs beszívta a friss levegőt és átszellemült arccal közölte.

- Biztos vagyok benne, hogy a fekete füstemberekhez megyünk. Sokszor éltünk már fizikai testben te is, én is. Úgy tűnik hogy most jött el az idő egy jó kis beavatásra. Megfogjuk tudni a fekete füstemberek titkait.

Narancs és Szilárd ültek a Griff madár hátán, repültek az Atlanti óceán felett, ha hátra néztek volna láthatták volna, hogy az egész sziget lángol. De ők nem néztek hátra, előre tekintettek.

6


Sziki és Béla kiszálltak a szekrényből a Basszandorok szigetén. 
- Kellemes idő van. - mondta Sziki
- Na ja már csak pár bikinis kurva kellene - válaszolt Béla.
- Hallod ez a ropogást? 
- Tűz van az erdőben. - üvöltötte Béla. És kiült a félelem az arcára. Nagy lángokat látott.
- Futunk kell de kurva gyorsan. - jelentette ki Béla
- A szekrény is elfog égni. - jegyezte meg Sziki.
- Remélem nem gondoltál arra, hogy a tűz miatt gyáván visszamegyek meg kell szerezni az eszközt akár az életünk árán is. Elvégre azért jöttünk ide, szerencsére Győrben az Fussunk egyenesen a kastély felé. Sajnos konkurenciánk is van mert biztos, hogy nem véletlen ez a tűz és biztos, hogy nem lehet eloltani mivel úgy van programozva a sziget. Az egész sziget lefog égni szerintem csak órák kérdése. Szekrény nincs lehet, hogy csónakkal, repülővel kell lelépnünk. Bár se csónakunk, se repülőnk nincs. Valaki pontot akar tenni a dolog végére. Végül is most értelmet nyer, hogy a tűz megtisztít és már nagyon érett, hogy az eszköz napvilágra kerüljön. Már régóta parázslott ez a tűz most lángra kapott.
- Értelek Béla.
- Fussunk Sziki.
A két férfi futott az erdőben hallották a tűz ropogását . Félórányi futás után már látták a kastély tornyait. A kovácsolt vas kapu nyitva volt egy teremtett lelket sem láttak. Berohantak a kastély udvarba. Két fekete macska futott feléjük.
- Ők is félnek a tűztől. - gondolták.
Egy világoszöld bőrű alacsony lényt láttak kihajolni az egyik torony ablakán, és volt ott egy nő is a kislányával. Látták, hogy egy íjat tart a kezében és rájuk céloz, a nyílvessző közvetlenül Béla feje mellett húzott el, és egyenesen az egyik fekete macska szívébe fúródott. - Szegény Macska. - jegyezte meg Sziki
- Mocskos háború ez. - válaszolt Béla. Majd így folytatta - Fussunk, nehogy mi legyünk a következő halott a szigeten. Egy vadbarom le akar bennünket lőni.
Nyitva volt a bejárati ajtó így be tudtak menni a kastély nappalijába. Az ajtó becsapódott mögöttük. - Jól van foglyok lettünk. - mondta Béla
- Mi is foglyok vagyunk - szólalt meg egy férfi hang. Béla a hang irányába nézett és Istvánt látta, a férfi indiánnak volt öltözve. Egy nő állt mellette. - Véres Ildikó történelem szakos tanárnő vagyok. - mutatkozott be a nő.
- Üdvözlöm Béla vagyok és itt van még a társam is Sziki.
- István vagyok, utálom ha Indiánnak, vagy ha Pistának szólítanak. Bár mi ismerjük egymást régről Béla.
- A sziget biztos, hogy lefog égni és biztos, hogy a kastély foglyai vagyunk. A kastély is porig fog égni szóval ha itt maradunk meghalunk egyébként eszközért jöttünk. - mondta Béla
- Rendben van. Mi is az eszközt keressünk , egyébként nyilvánvaló igazság amit mondtál a szigeten minden lefog égni. - válaszolt István.
- Nem lehetne átprogramozni? Akkor el tudnánk oltani a tüzet.
- Ildikó, ilyen egyszerű megoldás csak a mesékben van. Hogyan programoznád át? Mivel? Nincs programozógép a szigeten.
- Fel kellene menni az emeletre és kinézni az ablakon. Látnánk, hogy a tűz milyen pusztítást végzett. - mondta Béla.
- Ez jó ötlet. - válaszolt István.
Mindannyian felrohantak az első emeletre. Kinéztek az ablakon és látták, hogy lángokban áll az erdő. 
- Nem sok időnk van és ide ér a tűz. - mondta Ildikó és nagyot sóhajtott.
- Én gyerekként önkéntes tűzoltó voltam de nem hiszem, hogy ez sokat segít. - mondta Sziki és elnevette magát.
Nézte a négy ember a lángokat és a fehér füstöt. Nem messze tőlük az egyik toronyban. Hrunk idegesen kiabált. - A fenébe mellé lőttem, nem sikerült likvidálnom a konkurenciát. Nagyon sokan akarjuk megszerezni az eszközt és nagy poén, hogy senki sem tudja, hogy egyáltalán, hogy nézz ki? Vagy ha valaki tudja okosan titkolja én még nem láttam olyan embert aki az eszközt látta volna. Talán nem is létezik, lehet, hogy régi mitológiák alapján ebben a modern világban eszközzé szelídült valami. Ágnes és a kislánya Szilvi némán álltak a világoszöldek királya mellet. 
- Lehet, hogy nem is létezik az eszköz. Gyerek voltam mikor az emberiség átadta a hatalmat a gépembereknek, azóta nincs korrupció, nincsenek hatalmai harcok, teszik a dolgukat a gépemberek, megbízható módon mint egy gép. És még olajozni sem kell őket. A három évenként vizsga sem vészes dolog. A programozás nagyon jó. Az autonóm , saját területek is jók, a legjobb, hogy erőszakot nem lehet elkövetni sehol sem. jó ez nem igaz, de nagyon kevés az erőszak. Ildikó, tudom, hogy rád lőttek a konyhában egyik nap, és szerinted a gépemberek voltak. De szerintem nem ők voltak, senki sem lőtt rád csak képzelted. Talán éber álom volt, tudom semmit sem szedsz. Normális vagy, és minden oké veled, de ettől még képzelődtél. Nem hinném, hogy jelentősége van. Most itt vagyunk ezen a szigeten egy kastélyban, mindenki érzi, hogy most vagy felemelkedünk, vagy más fog történni.Látjátok a fekete füstöt? Talán a fekete füst lesz a megmentőnk, talán az utolsó pillanatban eltűnünk innen mielőtt elsüllyed a sziget. Lehet, hogy tévedek. Mit mondanak az ősi iratok? Semmit. Próbáljunk meg semmire sem gondolni. Számomra a valóság, hogy nem akarok itt meghalni.- mondta István.
Kint magasra csaptak a lángok.Berobbant az ablak a következő pillanatban lángokban állt a szoba. Éget az egész sziget. A fekete füst egyre sötétebb lett.
- Csukjuk be a szoba ajtaját. - javasolta Ildikó.
- Akkor nem tudunk kimenni- válaszolt István. 
- Fussunk a függönyök már égnek. - üvöltött Sziki. 
Málna kopogott, belépve mosolygott és rögtön közölte, hogy nagy stressz hatás alatt van, amit mesével tud feloldani. Szóval muszáj mesélni.
- A szereplők nem javulnak a könyv végére, hanem hullanak mint a legyek. Ez a mesém röviden.
- Fura dolgok történek ebben a kastélyban. - jegyezte meg Ildikó. 
- Ez elégé borús mese. - jegyezte meg István.
- De lehet, hogy igaz ránk. - válaszolt Málna.
- Egy Foucault inga lengedez a fejünk felett. - mondta István.
- Eddig észre sem vettük. - válaszolt Ildikó.
- Talán mert itt sem volt. Talán a világvége vihar miatt van itt, bár mostanában nem tapasztaltam vihart.
- Mit szeretnél most csinálni?
- Jó kérdés. Biciklizni szeretnék és két sört inni. De most nincs rá lehetőségem mert egy szigeten vagyok ami hamarosan a lángok martalékává lesz. Úgy tűnik, hogy megfogunk halni.
- Na de most már induljunk egyre jobban lángokban áll a szoba. . - javasolta Ildikó.
Kimentek a kastély szobából és a folyosón elsétáltak, felmentek a harmadik emeletre. Majd a negyedik emeletre.
- Az eszköz a pincében van. - mondta Ildikó
- Honnan tudod? - kérdezte István.
- Minden lent van ami fontos.
-Nem mondhatnám, hogy értem ezt. Egyáltalán nem értem, de nem is fontos, bízunk a női megérzésedben. Kirohantak a szobából minél előbb a pincébe akartak érni. 
-Szerencsére van hely ismeretem elvégre sokáig éltem ebben a kastélyban. Mikor a sziget királynőjének a felesége voltam. Egyébként ő hol lehet most? - kérdezte István.
A pince ajtaja nyitva volt sötét és hideg fogadta őket.
- Kurva sötét van itt. - jegyezte meg Sziki.
- És hideg is van. - válaszolt Béla.
Sötétben, hidegben kell megtalálni az eszközt. - jegyezte meg Málna.
- Van valakinek öngyújtója, azzal lehetne világítani? - kérdezte Béla
- Nekem van, néha rágyújtok. - mondta Málna és a kezébe fogta az öngyújtót, hamarosan felvillant a pici láng.  A sziget királynője,  átharapott torokkal holtan feküt a pince padlóján. 
-Úgy tűnik, hogy valami elharapta a torkát.- mondta tárgyilagosan István.
-Lehet, hogy az a valami még mindig itt van. - válaszolt Ildikó.
-Valamiből fáklyát kell készíteni, nagyon kicsi az öngyújtó lángja, szinte semmit sem látunk. - mondta István.
Találtak néhány újságot, meggyújtották és a nagyobb fénynél körül néztek. A pincében szerteszét sok lim lom volt, régi játék autók, köztük nagyok is amibe bele lehet ülni és tekerni lehet, papírsárkányok.
- Találtam egy kisautót. - üvöltötte Sziki.
Sziki, fogta a kezében , érezte, hogy valami áramlik a testében. 
- Fiúk, lányok, ki fogunk innen szabadulni. Látom a saját jövőm. Lesznek gyerekeim és nagy mellű feleségem. Mindig is a nagymellű nőket szeretem. Már általános iskoláskoromban is a nagymellű osztálytársnőmbe voltam szerelmes, sajnos nyolc év alatt egy szót sem beszéltem vele. Érzem a forróságot a kezemben, forró az eszköz, de nem bántó ez a forróság. Forróság és a jövő összefügg.
- Dobd el. - üvöltött Béla
- Miért dobjam el?
- Mert amilyen ökör vagy, még az én jövőm is elmeséled. Lehetséges, hogy az autó írja a jövőnk. Az eszköz elintézi, hogy ennek a vadbaromnak tényleg nagymellű felesége legyen. Egyébként nem sajnálom tőle. lehet, hogy tévedek, mindenesetre büdös dolog , hogy belenyúlunk a jövőbe, ennél is rosszabb, hogy a jövőben biztosan tudják, hogy mi itt vagyunk, és, hogy mit csinálunk minden megtörtént már amit csinálunk jelenleg. A kommandós kiképzésen nem készítettek fel erre a helyzetre. 
- Lehet, hogy Sziki az eszközt találta meg. Most hangosan gondolkodtam. - mondta Málna. 
- Végül is mire jó az eszköz? - kérdezte Ildikó
István érezte, hogy egyre idegesebb, nézte ahogy remeg a keze. Fojtott hangon beszélni kezdett. -Eddig kábé ezerszer el  lett mondva, hogy korlátlan hatalmat ad az idő felett. Biztos vagyok benne, hogy a gépemberek nem tudnak hozzáférni, valamilyen ok miatt. 
- Kurva sötét van. - jelentette ki Sziki.
-Eléget az újság. - tájékoztatott Málna. 
- Ildikó, gondolj arra, hogy a gépemberek elpusztulnak és visszaáll a régi világ, elég volt már ebből a kibaszott idióta világból.
- Nem akarok erre gondolni
- Akkor mire akarsz gondolni? Sziki, ad oda a hölgynek az autót. Vagyis ne ad oda, csak akkor ha kéri. Ha kíváncsi a jövőre.
- Kérem az autót. 
Sziki oda adta az autót Ildikónak. Málna talált újabb újságokat és meggyújtotta őket, újra fény volt a pincében.
Béla lépéseket tett Ildikó felé. - Nekem fogod adni azt a kibaszott varázsautót, vagy mi a faszom van a kezedben?
- Nem adom.
- Ad ide, különben megdöglesz.
- Ne veszekedjetek. - kiáltott István.
Hatalmas dörejt halottak és nagy forróságot éreztek, tudták, jól, hogy megfognak halni a tűz betört a pincébe.
- Ad ide!
- Nem adom! Látni akarom a jövőm! 
- Majd meglátod ha odaérsz! - mondta Béla és lefogta Ildikó mindkét kezét. 
- Sziki,most csavard ki a kezéből az eszközt.
- Értettem főnök.
- Nagy Indián varázsló a dimenziók királya, nem avatkozna közbe?
- Bocsi, más felé figyeltem.
- Van eldobálva pár pornóújság, de azokat figyeled? Mikor engem meg támadtak - mondta Ildikó dühösen.
- Nem tudunk kimenni a pincéből lángol a lépcső, sőt kint minden lángokban áll, itt fogunk meghalni. - közölte Málna, remegő hanggal.
- És felvett pár pornóújságot és meggyújtotta. Akkor történt az újság koromfekete füsttel égett. 
- Kurva nagy szerencsénk van, a fekete füst jelzi, hogy a pincében világvége vihar van. Ilyen vihar esetén minden fekete füsttel ég.
- Még mindig tudunk meg új dolgokat erről a viharról ami nem is csoda, hiszen szinte semmit sem tudunk róla. - jegyezte meg Ildikó
Málna kezében éget a pornóújság, fekete füsttel, nézték és várták, hogy elragadja őket a vihar. Remélték, hogy a tűz betörése előtt elfognak tűnni. Sötét volt és hideg, Ildikó kezében volt a játékautó, a nő látta a jövőt. Budapestet , a lánchidat , a sok autót és a Szent István parkot. Istvánról eszébe jutott István, ő is itt van valahol. A nő végig gondolta, hogy hányan is vannak a pincében. - Én, István, Béla, Sziki és a vörös rövid hajú csajszi Málna, aki meséléssel oldja a stresszt.
- Hülye kurva, ne az út közepén ácsorogj! - üvöltötte egy férfi hang. 
Ildikó rémülten nézet körül, pontosan ott volt amit elképzelt Budapesten a lánchídon, körülnézett ott voltak mindannyian. Budapesten a Lánchíd közepén vészfékezett egy autó mivel négy kormos ember állt az út közepén. Béla, rögtön átlátta a helyzetet, világvége vihar volt a szigeten és ide sodort bennünket. Majd Sziki kezeire nézett a férfi egy játékautót tartott szóval sikerült megkaparintani . Szóval ide magával hozta az eszközt ami korlátlan hatalmat ad , nem is rossz. Mindig is arra vágytam, hogy egy világot a saját ízlésem szerint rendezzek be. -gondolkodott el Béla.
Gyorsan elmentek az útról és próbáltak nem feltűnést kelteni, elvegyültek a tömegbe. Végül a Szent István szoborparkban leültek egy padra.
- Nálunk van a föld bolygót programozó eszköz. - jelentette ki Béla.
- Több száz évet visszajöttünk az időben. Mi 2200 ban éltünk, jelenleg 2019 van. Nem idegen nekünk ez a világ, cseppet sem idegen, ugyanis mi már éltünk itt, az egyik régi előző életünkben, akkor is birtokoltuk az eszközt és mi alakítottuk úgy a dolgokat, hogy gépemberek és három évenkénti vizsga legyen, illetve programozások. Tehát mi rendeztük nagyrészt a föld bolygó történéseit. Mi voltunk a titkos négyek. Most visszajöttünk és újra kezünkben van az eszköz, újra mi vagyunk a titkos négyek. - magyarázta István.
Béla megszólalt. - Nekem kell az eszköz hatalmat akarok.
- Egyszer már kipróbálhattuk, hogy milyen befolyásolni egy egész bolygó életét. Az eredményt láttuk. Béla, a te idős szüleid is bántani akarták a gépemberek mert nem sikerült nekik a vizsga. nem sikerült egy normális világot teremtenünk. 
- Így igaz. - mondta Béla lemondóan.
- Szerintem amit egyszer megcsináltuk, ne csináljuk meg újra, meg kell semmisíteni ezt a játékautót és minden formálódjon a maga természetes módján ezen a bolygón, ne szóljunk bele. - mondta István.
Ildikó szót kért, felemelte a kezét, a többiek elhallgattak a nő beszélni kezdet. - Szerintem is meg kell semmisíteni az eszközt, egyszerűen a vihar rendet tett, azzal, hogy idefújt bennünket. 2200 ban, most mi lehet? 
- Soha sem fogjuk megtudni hogy 2200 ban, jelenleg mi történik , de szerintem 2200 nem is létezik, és minden lélek aki akkor élt velünk együtt átfog kerülni ide, szépen lassan. A születések során a biológiai testbe a jövőt megjárt lelkek kerülnek. 
Sziki felüvöltött. - Eltűnt az autó, az előbb még itt volt a kezemben ,most meg nincs.
- Biztos leejteted. - mondta Béla.
- Nem ejtetettem le.
- Az eszköz hallotta, hogy nincs rá szükségünk ezért eltűnt. - magyarázta István.
- Málna, meg se szólalsz? - kérdezte Ildikó
A fiatal csaj elnevette magát. - gondolkodok azon, hogy könyvet írok az eseményekről.
- Írj, jó kis pornóregény lesz biztos. - mondta István. 
- Tamás vajon hol lehet? - kérdezte Málna. 
- Lehet, hogy ebben az életében ő a Marika a sarki kurva. - válaszolt István.
Ildikó felállt és megszólalt. - lehetünk a négyek, néha összejövünk majd beszélgetni ennyi. Ki, hogy tervezi a jövőjét?
-Ildikóm én veled akarok élni. - válaszolt István.
- Én temetkezési vállalkozó akarok lenni. - mondta Béla.
- Csatlakozhattok? - kérdezte Sziki.
Béla elnevette magát. - Csak vicceltem. Nem tudom, hogy mit fogok csinálni. Se pénzünk, se lakásunk, az igazolványunkban, a születési dátumunk olyan 2100 körül van mindenkinek, jelenleg meg 2019 van. Innen szép nyerni. - mondta Béla és nagyot nevetett. A Többiek vele nevettek.

Hrunk, belenézet Ágnes szemeibe. - Madárkám, tudsz repülni? Hallom, hogy a torony alja lángokban áll, a lépcsőn nem mehetünk le, ki kell ugrani. 
- Anyu félek.
- Ne félj kislányom nem lesz semmi baj. Ez a világoszöld emberke csak poénkodik.
- Én sosem poénkodok. - válaszolt Hrunk, majd kiugrott az ablakon, egy pillanat alatt földet ért, nagy csattanást halottak. Hrunk felállt , leporolta magát és elfutott. 
- Erősek a csontjai, ha mi leugrunk biztos halál vár ránk. - közölte Ágnes.
- Ott van apu.- mondta Szilvi és lefelé mutatott. már Ágnes is látta a férfit, az egész teste kormos volt a ruhák lógtak rajta, láthatóan a végsőkig kimerült. 
Lekiabáltak, a férfi rögtön felnézet és felismerte a kislányát ás a volt párját. 
János felkiabált. - Nincs sok időnk a tűz idefog érni. Valamit kitalálok, hogy letudjatok jönni, olyan 20 méter magas a torony, leugrani nem lehet. De mi a faszt csináljak?
Ágnes síró szemekkel körülnézet, miközben szorosan ölelte a zokogó kislányát. 
- Láttok egy rugós kilövő szerkezetet a közelben. Úgy látom, hogy hosszú kötél is van mellette. Próbáld meg a kötelet ide juttatni nekünk.
- De még is hogyan? Ja értem. lőjem fel a kötelet. Ez tényleg jó ötletnek tűnik.
János nem késlekedett, a kilövő szerkezetet a torony közelébe tolta, nem volt nehéz, tulajdonképen úgy nézett ki mint egy szekér, négy gumiborítású kereke volt.
János a kilövő kanálba rakta a kötelet és kézzel felhúzta a gépet, látta, hogy van rajta irányzék, egyenesen Ágnes irányába célzott
- Indítom! - üvöltötte János
A férfi megnyomta a kioldószerkezetet és a kötél már repült is a levegőbe egyenese a nő és a kislánya irányába. Ágnes egy ügyes mozdulattal elkapta. Örömében felkiáltott. -ezért kapsz egy extra jó leszopást. - mondta és görcsösen felnevetett.
- Ne a lányunk előtt, üvöltött vissza János lentről
Mindhárman érezték, hogy a dolgok jól alakulnak, megnőttek az esélyeik az életben maradásra. Ágnes a kötelet egy vasrácshoz kötötte.
Indulj, Szilvi, gondolj arra, hogy iskolai testnevelés órán vagy és egyszerűen le kell másznod a kötélen.
-Rendben van anyu.
-bátor csajszi vagy.
Ágnes kidobta a kötelet. 
- Nem ér le a földig, olyan 5 métert ugrani kell. - mondta János. És körülnézett. -Talán van egy szénás szekér a közelben idetolom, arra tudtok ugrani. Ha nem találok akkor megpróbállak elkapni benneteket.
Szilvi és Ágnes másztak le a kötélen. János talált egy szénás szekeret, nagy nehezen oda tolta a torony mellé először Sziki, majd Ágnes ugrott le. Még ki sem másztak a szekérből, már látták, hogy ég a széna.
- De érdekes koromfekete füsttel ég a széna. - jegyezte meg Sziki
Akkor néztek körül, megállapították, hogy az egész sziget lángokban áll, a kastély egyik tornyára rádőlt egy több ezer éves fenyő fa, a torony ledőlt. - felsóhajtottak, Hrunk hál istenek nem oda ment fel.
A világos bőrűek királya, mint az a bizonyos szürke szamár megjelent. A kezében az íj volt.
- Kérem az eszközt. - mondta dühösen.
- Látták, rajta, hogy rohama van, a szemei vérben forogtak. - az eszközt ismételte meg.
- Nincs nálunk semmilyen eszköz és hagyd békén a családom. - válaszolt István.
- választhatsz, hogy kit öljek meg először. - mondta Hrunk és felhúzta az íját, a nyílvessző egyenesen Szilvi fejét célozta.
- Háromig számolok. Három, kettő.
Egy nagy reccsenést halottak, Egy villám belevágott a toronyba egy hatalmas kő levált és Hrunk fején landolt. A világos bőrűek királya rögtön szörnyet halt.
- Hatalmas szerencsénk volt. - jegyezte meg János.
- Vagy intelligens a vihar és nekünk akart segíteni. - mondta Ágnes.
Nézték a tüzet körülöttük a fekete füstöt a leomló kastélyt a kidőlt fákat, a menekülő állatokat a madarakat akik az óceán felé repültek. Messzitől kutya ugatást halottak, tudták, hogy azok a kutyák megfognak halni. Egy kistestű macskaszerű lény futott feléjük, egyáltalán nem félt tőlük.
- Egy basszandor. mondta Ágnes, és jó jelnek vélte az állat megjelenését. 
- Jó lenne egy hajót vagy egy repülőt szerezni és elhúzni innen, az egész erdő ég, mondjuk az óceán partra sem tudunk eljutni. - jelentette ki János.
- Ahol leéget az erdő, ott már szabd az út, igaz, hogy a felismerhetetlenségig kormosak leszünk és a lábaink megfognak égni, de legalább nem halunk meg. Felkészültetek? Induljunk. - mondta Ágnes határozottan.
Futottak a leéget erdő felé, mintha a pokolban lennének olyan érzésük volt, állatokat halottak, madarak kétségbe esetten repkedtek.
Szilvi elesett, Ágnes felsegítette- Anyu, szörnyen félek. 
e félj kislányom hamarosan véget ér a rémálom.
-Előbb mint gondolnátok. Ágnes te is látod a szekrényt előttünk, érthetetlen, hogy miért nem éget el? Biztos valamilyen spéci tűzálló anyagból van. Ez egy teleportáló szekrény csak be kell menni és szerencsés esetben visszajutunk a saját valóságunkba. Más esélyünk nincs, csónakot nem tudunk készíteni, de ha tudnánk is, neki vágni az Atlanti óceánnak? - magyarázta János
-Döntenünk kell, bemegyünk a szekrénybe?
- Szerintem igen. - válaszolt János.
- Szerintem is, anyu.
Nem késlekedtek bementek a közönséges ruhásszekrénynek kinéző szekrénybe és becsukták maguk mögött az ajtót. A szekrényről lekoptak az ábrák, világoszöld színű volt. A következő pillanatban. Ágnes lakásán kiléptek a nő szekrényéből. 
- Megmenekültünk . mondta a nő és megcsókolta Jánost. A férfi nem tolta el a volt párját, hanem ő is szenvedélyesen csókolta.

Epilógus.

- Jól esik ez a kávé. - mondta Ágnes. 
A volt párja válaszként nagyot bólintott a fejével, biztos, hogy finom a kávé, elvégre Dél Amerikában pörkölték, mi pedig luxus kávézóban vagyunk, ahol 10 ezer forint egy csésze kávé, mert gazdag vagyok.
- Elárulod, hogy mit kutatsz? - kérdezte a nő.
- Majd igen.
- Mikor?
- Három perc múlva, addig mesélek. Egyszer meghalt öt hétig voltam halott.
- Szívatsz.
- Nem. Csak akkor szívatnálak ha leszopnál, de ez elégé gyenge poén volt. 
- Az előző, hogy öt hétig halott voltál még gyengébb. Bevetél valamit? Köpd ki rögtön.
- Elárulom, hogy mit kutattok. A női lelket.
- Csodás. Bár életkorodból adódóan már nem vagy kúrógép.
- Csökken a libidóm, kicsit impotens vagyok. Ágnes, valamit csináljunk. Jó pár tízezer forintot elbasztam itt már, mehetnénk a Duna partra sétálni.
- Mehetünk.
És mentek kézen fogva sétáltak a Duna parton. Szólt nekik egy aranyhal a vízből, négy kívánságukat teljesíti. A Duna folyt, a szerelmesek sétáltak. Ágnes eszébe jutott, hogy töltött káposztát kellene enni.

Budapest egy másik részén István kinézet a kocsijának az ablakán, zsúfoltnak látta a várost , még sokat kell szokni ezt a világot - gondolta. 
Leparkolt és a kedvenc cukrászdája előtt, bement és evett egy Rigó Jancsit. - Kér még valamit? - kérdezte a pincérnő
- Az esőtől az Atlanti óceán jutott az eszembe. - válaszolt István és a fiatal lányra mosolygott. A csaj visszamosolygott. - Még egy Rigó Jancsit kérek.
- Rendben van, máris hozom.
A férfi később rendelt magának egy kávét, és elővette a jegyzet füzetét és írni kezdett. 
Esik az eső, eszem a sütit iszom a kávét és ha nagyon akarom akkor a pincér csaj velem hál ma este. - írta le.
Intett a kezével, - Parancsol az úr még valamit? 
- Igen. Szépségem meghívlak randira ma este.
- Írókkal, költőkkel nem randizok megbízhatatlan alakok.
- Honnan veszed, hogy író vagyok?
- A jegyzetfüzetéből és az átszellemült arcából amivel a füzet fölé hajolt. Uram, szerintem ön rólam áradozott az írásában. Megnézhetem?
István odaadta a kis méretű füzetet a csaj elolvasta az egy leírt mondatot és visszaadta a füzetet.
- Köszönöm. Szépeket írt rólam, a meghívást vissza kell utasítanom, mert van párom és féltékeny típus.
István fizetett és kilépet a cukrászdából. Megállapította, hogy már nem esik az eső, Beült a kocsijába és egyenesen Ildikó lakásához hajtott. 
És élték a közös életük. István, boldogan ette a tortát amit Ildikó sütött. - Igazán finom ezt a torta.
- Örülök, hogy ízlik, a nagymamám receptje alapján sütöttem.
- Akkor jó régi recept, sok száz évvel ezelőtt élt a nagymamád.
- Bizony Pistám, nem vagyunk már mai bútordarabok. jut eszembe, venni kellene egy új teleportáló szekrényt a régi már kopott. És elutazhatnánk egy szigetre, ahol csak ketten vagyunk.
- Édes kettesben. - felelt a férfi.
- Pista, rendelj szekrényt és utazunk. Bizsergek a vágytól.
- Rendelhetek, de utazni nem fogunk tudni a szekrénnyel. 2019 ben nem léteznek teleportáló szekrények.

- Mindig elfelejtem, hogy már nem 2200 ban élünk.


Ildikó nézte ahogy István levetkőzik, igazán férfias a teste. - gondolta a nő. A férfi teljesen meztelenre vetkőzött és a szoba ablakához lépet, kinézet.
- Nem látok fekete füstöt gomolyogni, ezek szerint nem lesz vihar. - jegyezte meg.
Ildikó nagyot sóhajtott. - Akkor nem tűnünk el a picsába, Pistám. 
A férfi lefeküdt a nő mellé. Ildikó virágmintás hálóinget viselt.

-Ezért a Pistázásért megfoglak büntetni.

-Büntess meg, te állat. - válaszolt Ildikó és nagyot nevetett.

Istvánnak tetszett a hálóing. A nő mellei szinte kiestek a mélyen kivágott ruhából. A férfi érezte, hogy merevedése van. - " A " kategóriás merevedésem van. - jegyezte meg.
. Érezték egymás testének a melegét szorosan összebújva. 
- Akarod? - kérdezte Ildikó.
- Nosztalgiáz. - válaszolt István.
- Nosztalgiázok, úgy csinálom ahogy régen. - mondta Ildikó és bekapta a férfi nemi szervét.

Félóra múlva István megszólalt. - Akkor most megbüntetlek Ildikóm.


Málna sétált a Váci utcában, a szél fújta a faleveleket ,sokan andalogtak a jó időben. A csaj egy könyvkiadóba sietett ugyanis telefonáltak neki, hogy elfogadták a kéziratát. Mindenki úgy fogja gondolni, hogy csak mese, pedig valóság volt a másik dimenzió. Az emberek is valóságosak voltak, Ildikó, István na meg Tamás akinek menekülés közben leharapta fejét egy krokodil. Talán Tamás is újra fizikai testet öltöt, talán a közelben is van. - Ilyen gondolatok kavarogtak Málna fejében. Csodálkozott ezeken a gondolatokon, mert úgy érezte, hogy már mindent kiírt magából. Rá kellet jönnie, hogy közel sincs így. Sétált tovább nézte a színes faleveleket ahogy repültek. Még pár perc és odaér a könyvkiadóhoz. Mikor megérkezett picit váratták, majd beengedték egy irodába. Mosolygós férfi felállt az íróasztala mögül és kezet nyújtott a fiatal nőnek. Egymásra mosolyogtak.
- Emlékszel rám? - kérdezte Málna.
- Sosem láttalak még. - válaszolt a férfi.
- Akkor nem te vagy akit keresek. Kár, szép lett volna.
- Ehhez nem tudok hozzászólni, viszont a történeted kiadom  szerintem nagy sikerű könyv lesz. A részleteket rögtön elmondanám, egy félórába bele tudom sűríteni.
- Annyi időm van.
Félóra múlva aláírták a szerződést.


Béla ült a Duna parton és horgászott, jó barátja Sziki is mellette ült. 
- Sziki, áruld el nekem, hogy miért dugtad el az eszközt a zsebedbe? Jól átbasztál mindenkit.  
- Gondoltam túl értékes és ahhoz, hogy eldobjam.
Béla hangosan nevetve válaszolt. - Hát sokat tud valóban. Zsákszám vannak a húsz ezresek a lakásomban. Egyet gondolok és megjelenik egy zsák húszezres vagy egy luxus terepjáró a garázsban. Nevessünk Sziki.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd gklkaltgrgt 211 történetét!


  • 1234 szerző
  • 828 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

gklkaltgrgt

Felhúzhatós játékautók.

Műfaj

felnőtt

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Misztikus történet ami arról szól, hogy emberek keresnek egy eszközt ami korlátlan hatalmat biztosít a megtalálójának. Mindez a jövőben játszódik egy olyan világban ahol senkinek sem kell már dolgozni és nagyon kényelmes az élet de ennek némi árnyoldala is van. Összeverődik egy csapat akik időn és téren át sok kalandot megélve végül megérkeznek oda ahova szeretnének. Tulajdonképpen a történet a szimulált világot mint témát és egy nem demokratikus társadalmi berendeszkedést tárgyal ki. Abszurd humorral fűszerezve.

Rövid összefoglaló

Misztikus történet ami arról szól, hogy emberek keresnek egy eszközt ami korlátlan hatalmat biztosít a megtalálójának. Mindez a jövőben játszódik egy olyan világban ahol senkinek sem kell már dolgozni és nagyon kényelmes az élet de ennek némi árnyoldala is van. Összeverődik egy csapat akik időn és t

Olvasási idő

160 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni gklkaltgrgt nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!