Béla vezette az autót mellette ült Elvira. Mentek és nem tudták, hogy hova. Béla nyomta a gázpedált teljes erőből, nyomta ahogy csak bírta. És megjelent Valkoci, ott ült a kocsi hátsó ülésén és üvöltött.

- Meg akarsz ölni te szemét! Ha átmész a valóságba megdöglünk,

Béla nevetett és elképzelte, hogy ő egy gyilkos, majd Susan lábikóit látta nyalni akarta újra  csak nyalni.

- Miért baj ha meghalunk? - kérdezte Béla.

– Gyűlöllek. – válaszolt Valkoci és továbbra is a kocsi hátsó ülésén ült.

És mentek, nem tudták, hogy hova. Béla gondolkodott miközben vezetett. Itt van a nő mellette aki szeret. Most itt van és át fogja vinni ezt a nőt a valóságba, nem ébredhet fel, nem érhet véget a tudatos álom. A nyelved akarom, a nyelved akarom és a lábaid és akarom, hogy légy kedves hozzám.

Susan nem beszélt csak nézte az országutat, Béla bekapcsolta a rádiót és gondolkodott, hogy vajon bekapcsolta már előbb is? Nem szól semmi sem a rádióból, csak a zörej, szellemhangok, szeretkezések hangjai mindenféle zaj.

- Kikapcsolom a rádiót. Béla kikapcsolta és rátaposott a fékre és kiszállt az autóból és befutotta fák közé és őrjöngött. Őrjöngött mert nem sikerült átvinni valóságba a qurváját. Kijött az erdőből és az autó sehol sem volt.