Barion Pixel nuuvella

Vadászok a tundrán


 Szibériában hullt a hó és hideg volt, a falu végi házban Katyenka ügyetlenül kiöntött a padlóra egy csésze kávét. A fiatal mennyecske a haját kendővel kötötte el és virágmintás kimonót viselt amit Japán turisták ajándékoztak neki.
– Ej te lány jó, hogy nem a bort öntöd ki az egereknek. – förmedt rá Mishe úr, akit a kocsmában Drakulának becéznek mert szereti a vörös bort. Az idős férfi aki fekete színú nadrágot és sárgaszínű pulovert viselt, nézte ahogy Katyenka feltörli a kiöntött kávét, békülékenyebb hangon újra megszólalt. – A férjed hol van?
– A szobájában, hajnalban jött haza azóta nagyon izgatott.
– Talán a szeretője idegesítette föl?
– Ne vicceljen.
– Akkor miért ideges?
– Élő mamut csordát látott a tundrán.
– Adjál bort inni, van az asztalon két liter.
– Kend, is odatud menni.
– Csak asszonyok ne lennének a világon. – mondta Mishe és kilépett a házból az udvarra
Idős asszony jött le a lépcsőn, ő is virágmintás kimonót viselt.
– Jó apád már megint hülye?
– Még józan, azért ilyen.
Sashenka aki köztiszteletben állt a faluban mivel harminc évig tanárnő volt a helyi általános iskolában, ivott egy liter vörösbort műanyagüvegből majd leült oda ahol előzőleg Mishe ült. Katyenka is a konyhaasztalhoz lépett, elvett szintén egy liter vörösbort és megitta. A műanyagüvegek üresen landoltak a szemeteskukában.
– Főzni kellene egy jó kis tyúk húslevest, mellé pörköltet szintén tyúkból. – mondta Katyenka.
– Tyúkot akarsz vágni? – kérdezett vissza Sashenka és egy újabb liter vörösbort ivott.
– Igen, a férjem szereti.
– Akkor vágjunk le három, négy tyúkot elég lesz az egész családnak. Jó apád egyébként mit csinál az udvaron?
– Szerintem megnézi a kerítést tegnap este farkasok ólálkodtak közel hozzánk, halottam a vonyításuk, még a hideg is kirázott.
– Majd hozzászoksz leányom.
Mishe jött be mosolyogva. – Az egyik vas fogott egy dögöt, jó nagy farkas. Megfenem a késem és megnyúzom az állatot. De előbb adjatok inni.
Katyenka adott egy liter vörösbort Mishének aki rögtön megitta.
– Nem reggelizel? – kérdezte Sashenka és gyűrögette a kimonóját.
– Nem vagyok éhes.
Az asszonyok hátramentek az udvarban jó éles késsekkel és rövidesen már három tyúkot kopasztottak. A végtelenül elnyúló Szibériai táj kellemes hangulatot árasztott. A fenyőfákat feldíszítette a hó.
Közben Mishe is rutinosan nyúzta a farkast, majd mikor végzett a dögöt kivitte a közeli erdőszélére, tudta jó, hogy nem sokáig lesz ott. Majd a vadállatok jóízűen elfogyasztják. Az idős férfi a frissen nyúzott farkas bőrt felakasztotta a fészerben mert annak száradni kell.
– Bekiabált a házba. – Asszonyok elmegyek a kocsmába.
– Hozzál bort mert lassan elfogy kiáltott vissza Sashenka
Katyenka férje a magyar származású férfi Béla jött le lépcsőn. Farmernadrágot és zöld színű pulovert viselt. Rövid barna hajú férfi értelmes tekintettel nézte az asszonyokat.
– Szép napot hölgyeim. – köszönt vidáman és szájon csókolta Katyenkát és a keze is megtalálta az ifjú mennyecske kebleit. Majd így folytatta.
– Vonzó vagy cicám, mint a tyúk a leveses fazékba.
A férfi nyúlt a szekrényhez ami a konyha sarkában volt. – Elfogyott a bor.
– Megittuk. – válaszolt Katyenka kihívóan.
– Akkor iszok vodkát. – mondta Béla.
– Az én uram mindig föltalálja magát. – jegyezte meg Katyenka és sárgarépát szelt a levesbe. A férfi leült a konyhaasztal mellé. Öntött magának egy deci vodkát. Miután megitta az előszobába ment felvette a rókabundából készült kabátját és beszólt a konyhába.
– Elmentem a kocsmába.
– Délre gyertek haza. – válaszolt Katyenka és a hangjában nevetés bujkált.
Az asszonyok főztek, telt - múlt az idő. Olyan 11 óra magasságában Sashenka megszólalt.
– Elugrok a kocsmába amíg fől a leves és a pörkölt.
– Én is megyek, beprogramozom a gáztűzhelyt, hogy egy óra hossza múlva kapcsoljon ki.
– Ej te lány nincs is annál jobb mint főzés közben elugrani a kocsmába inni.
A kocsmában Mishe és Béla a pultba kapaszkodva próbáltak megállni, közben a saját dolguk nehezítve még ittak a helyi borból.
Sashenka is a pulthoz lépett. – A szokásost fél vodkát mellé egy liter vörös bort.
Katyenka is rendelt. – Két liter bort.
Üvegből ittak.
– Minek koszolni a poharat? – kérdezte Sashenka és elindult oldal irányba egy asztal állította meg.
Mishe nézte a földön heverő asszonyát és kért egy fél vodkát.
Dél körül a díszes társaság megindult hazafelé. Sashenka és Katyenka egymást támogattak. A férfiak igaz, hogy nem egyesen de tudtak menni. A Szibériai falu csendes volt, csak a négy ember üvöltözése hallatszott.
– Este kimegyek a tundrára. – mondta Béla.
– Előbb érjünk haza. – jegyzete meg bölcsen Mishe.
Katyenka szájon csókolta Sashenkát. – Azt hitem, hogy Béla vagy. – mondta a fiatal nő. Végül hazaértek és a tyúkhúsleves és a pörkölt is megfőtt.
Délután 6 órakor keltek fel a sziesztából, akkor hangzott el a bűvös mondat.
– Este vadászni megyünk. – mondta Mishe.
– Veletek mehetek? – kérdezte Katyenka.
Béla válaszolt. - Galambom, nem asszonyoknak való a vadászat.
Mishe elővett két nagy golyós vadászpuskát és a Lada terepjáró csomagtartójába rakta.
– Pálinkát vigyetek. – aggodalmaskodott Katyenka.
– Viszünk. – válaszolt szűkszavúan Mishe.
Tudták a dolguk, a csomagtartóba került 2 liter pálinka, tűzszerszámok, kések, fejsze, és sok lőszer.
Mishe a felesége elé állt.
– Kedves feleségem, figyelj rám. A hálószobában az éjjeli szekrény mellett van a kalasnyikov a szokásos helyán, ne legyél szégyellős használni ha idegen akar bejönni a házba.
– Nem lesz gond.
– Igyunk a vadászat sikerére. – mondta Béla és mindenkinek töltött házi pálinkát.
Az öreg Lada terepjáró motorja felbőgött.
– 100 kilométert kell autózni, hogy a vadászterületen legyünk. Este 8 rá épen jó lesz ha megérkezünk. – mondta Béla és rátaposott a gázpedálra.
A földút mentén fenyőfák álltak. A távolban egy szarvas ugrott. Hamar elhagyták a falu határát, rátértek az aszfaltozott útra, messze távosban vadlibák repültek. Nem beszélgettek, mivel a vadászember keveset beszél. Mishe néha ivott bort, Béla is gyakran nyúlt a flakon irányába.
– Úgy érzem, hogy ma este szerencsénk lesz. – mondta Béla.
Megérkeztek. Kiszálltak a fegyvereket magukhoz vették, lőszereket raktak a zsebükbe és a hátizsákunkba.
– Igyunk célzóvizet. – mondta Mishe.
A fenyőfák némán nézték a két férfit.
A tokba rakott kést felrakták a derékszíjukra. Mishe. egy kis fejszét is csatolt magára.
– Induljunk. – mondta Béla. Ebben minden benne volt.
A Ladát lezárták.
Mentek, a fegyverek csövét a föld felé tartották. Egy őz ugrott eléjük, nézett rájuk majd elugrott.
– A fenyő erdőben mentek, majd kiértek egy tisztásra. Ott volt egy magasles. Felmentek és leültek.
Mishe megnézte az órát este 8 óra volt. Nem szóltak.
A távolban mamuttok tűntek fel, a gyapjas állatok méltóságteljesen legeltek. De feltűnt egy szarvas is.
Mishe felemelte a puskát és célzott.
Durr. – mondta az öreg puska a meglőtt szarvas felugrott és befutott az erdőbe.
– Utána kell menni. – mondta Béla.
– Veszélyes, a sebzett vad vonzza a tigriseket.
– Nem asszonyok vagyunk. – válaszolt Béla.
– Legyünk óvatosak. Emlékezz rá, hogy Gergelyt a szomszédunk is elragadta egy tigris mikor vadászott.
– Megváltozott a szélirány, nem tetszik nekem. – mondta Mishe.
Sötét lett, a fenyőerdőben nézték a letört ágakat és a vércsapát, követték a sebesült szarvast.
– Ott fekszik a szarvas a bokorban. – mondta Béla.
A kardfogú tigris, nagyot ugrott a körmeit Mishe vállába mélyesztette.
– Megmart ez a dög. – üvöltött a férfi.
– Lőj már! – üvöltött újra.
– Félek, hogy téged talállak el.
– Ne foglalkozz az én életemmel. A tigris prémért szép pénzt kapsz
A tigris elugrott, majd vissza Mishe felé, a férfi nem tudott nyúlni s puskája után, – Ej fáj a vállam.
– Szép nagy, kifejlett felnőtt egyed a kardfogú tigris. Sajnos elromlott a puskám. – mondta Béla.
– Nincs szerencsénk. – mondta lemondóan Mishe
– Használd a fejszét. – üvöltött Béla.
Mishe a bal kezével a fejsze után nyúlt. A hatalmas állat ugrott, a férfi bal keze lendült, a fejsze repült, a többi már a sors dolga. A fejsze az állat mellet repült el, a férfi helyzete kilátástalan lett. Béla próbálta megjavítani a fegyverét, majd dühösen eldobta a kés után nyúlt.
– Menekülj, mentsd az életed nekem már úgy is mindegy, legalább egyikünk mennyen haza. – mondta Mishe parancsolóan.
– Nélküled nem megyek haza.
– Menekülj!
A tigris Mishe mellé ugrott mivel a férfi gyorsan elmozdult oldalra. Béla késel a kezébe rohant az állat felé, nem késlekedett, az éles kés eltűnt a tigrisben. Az állat nagyot ugrott, jól láthatóan vérzett.
– Hol van a fejsze? – kérdezte Béla.
– Bedobtam a fák közé
– Akkor mivel védekezzek? Mindjárt ugrik a tigris.
– Menekülj, majd én lefoglalom a tigrist.
Béla elővett a zsebéből egy lapos palackot.
– Most akarsz inni?
– A fémpalackot dobom a tigris felé.
Mishe lemondóan nézett.
– Szerencsénk van úgy látom, hogy a tigris már nem mozog. - mondta Béla.
Az idős férfi vidám hangon megszólalt.
– Béla ügyes voltál. Nem is tudtam, hogy ilyen jól kezeled a kést.
– Én sem tudtam. Fáj a vállad?
– Kicsit igen, túl mélyre nem mentek be a tigris fogai. Vastag a kabátom. De neked kell lenyúzni az állatot és a szarvast is ki kell zsigerelni.
Béla gyorsan dolgozott, félóra múlva a tigrisprém és a szarvas a Lada csomagtartójában volt.
– Jó, hogy a hideg miatt nem romlik meg a hús.
– Jó vadászat volt.
Mishe a pálinkás üveg után nyúlt.


Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd gklkaltgrgt 155 történetét!


  • 1199 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

gklkaltgrgt

Vadászok a tundrán

Műfaj

felnőtt

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Mamutra vadásznak a férfiak. A vadászat után pedig pálinkát isznak.

Rövid összefoglaló

Mamutra vadásznak a férfiak. A vadászat után pedig pálinkát isznak.

Olvasási idő

8 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni gklkaltgrgt nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!