Jelenleg a világ legnehezebb és legcsodálatosabb pozíciójában igyekszem helytállni kisfiam és kislányom mellett; mint anya. Illetve ha a férjemet kérdeznénk „luxusfeleség”-ként tengetem napjaim. Utóbbihoz - feleség - kétség sem fér, előbbihez -luxus - lennének meglátásaim, …de maradjunk annyiban minden relatív. Éltem hosszabban Németországban, kicsit Thaiföldön és Mexikóban, imádom a családom, és szeretek utazni, más kultúrákat, embereket megismerni nem egy luxushotel szobájából, hanem testközelből.
Közgazdász vagyok, de voltam már matektanár, „nyóckerben” üzemelő kínai pénzmosoda étteremben pincérnő, animátor, takarító, házaló zöldségárus, marketing asszisztens, brand manager, riporter, vezettem rádióműsort a Petőfin, kutattam hogy ki hogy eszi a tejfölt, árultam citromsárga tüllszoknyában operettjegyet a Vörösmarty téren, okítottam már kereskedőket Romániában borotva eladásra, szerveztem csokibirkózást a Szigeten, és még ki tudja mi nem voltam és mit nem csináltam.
18 évesen csókolóztam először, mert valahogy akárhogy álmodoztam róla előbb nem jött össze, aztán 3 különböző földrészen lettem menyasszony, de ugye „három a magyar igazság”, harmadikra így 30-on túl sikerült megtalálnom az igazit.
Gimnazistaként nagy irodalmár hírében álltam, aztán végül másfelé kanyarodott velem az élet, és amikor a magyar tanárom - akinek sokat köszönhetek - megtudta, hogy matekból felvételizem, nem a bölcsészkarra megyek, nem állt szóba többé velem, de azért én továbbra is mindig szerettem (volna) írni. Ki tudja, egyszer még hátha kiégett menedzser leszek, aki újra magára talál és önmegvalósít majd a művész világban, …az úgyis olyan menő manapság.