Barion Pixel nuuvella

Keserédes zabkeksz

Mikor, ha nem most, igaz?

Nem olyan régen, újabb szokást vett fel. Csodálkozott is magán, hogy ebben a korban, micsoda hülyeség ez, de nem tántorították el az érzelmei. Reggelente a komoly kiadós, falusi reggeli helyett, zabkeksz, szigorúan 3 darab, gyümölcstea, és persze kávé, majd a szokásos vitaminok. Eléggé elmúlt már az igazán aktív élete, de most valamiért úgy érezte, hogy váltani kell.

A szokásos rutinnal elkészített mindent, majd tálcára tette, és lehuppant kedvenc foteljébe, a TV elé. Nézte ugyan, de nem kapcsolta be, jobb így, mondta félhangosan magának, utalva gyenge képzelete csatornájára.

Nem igazán tudta megérteni, hogy ki a franc képes ilyen szar kekszet készíteni, ami még az elfogyasztás kezdetéig sem képes egybemaradni, ráadásul, ha megfogja több ragad az ujja hegyén, mint egy letört falat. Hallotta belülről, ahogy a kicsit sem kellemes darabkák őrlődtek a fogai között, mint valami tengerparti homok, amiről azonnal beugrott egy kis aprócska görög sziget vakítóan fehér homokos partja, még valahogy 30 évvel korábbról. Látta a hófehér, habossá szelídült hullámokat, a lefesthetetlenül kék égboltot, amely szinte eggyé vált a türkizkék víztükörrel a horizonton. Egyre jobban érezte magát. Tetszett a film, amit látott. Igen látta a képeket, hiszen félig nyitott szemmel, a képzelete odavarázsolta a merev, rideg és sötét képernyőre. Még előfizetés sem kell, gondolta magában.

Kéjesen belekortyolt a teájába, nyelve valamennyi ízlelőbimbóján érezte a gránátalma édeskés, fanyar, semmivel sem hasonlítható ízeit. Legalább ez a tea segít, hogy ezt a durva, darabos kekszet el tudja viselni. Ki és milyen darabkákat próbál összepaszírozni ebbe kekszbe. Zabos lettem a zabkekszemre, gondolta, miközben zavartalanul mosolygott a kissé bárgyú szavain. De, mindennek ellenére a nyár képei idéződtek fel, valamikorból, és hallani vélte az almafa leveleinek suttogását a szélben. Élvezte a műsort, miközben arra gondolt, hogy mindez azzal a borzalmas keksszel kezdődött. Még azt sem igazán akarta elhinni, hogy ez egészséges. Bár, gondolta, elég alkalmatlannak tűnik fogyasztásra, úgyhogy még akár egészséges is lehet.

Gyorsan túl akart lenni a kekszen, de akkor eszébe jutott, hogy a csomagoláson azt olvasta, hogy lassan, alaposan rágja meg. Ki ír ilyen hülyeségeket? Mi köze ahhoz, hogy miként eszi meg a borzalmas kekszet. Biztos nem vett részt a tesztelésen, ha egyáltalán volt ilyen, bár ez nagyon kétségesnek tűnt. Aztán ismét egy kortyintás a kedvenc teájából, még szerencse, hogy ezt nem cserélte le, valami egészségesebb borzadályra. Mégis van remény. A teát nagyon, szinte kibírhatatlanul forrón szerette inni. Csak arra ügyelt, hogy az aromák maximumon érvényesüljenek.

A képernyőn megjelentek azok, a talán 20 évvel korábbi képek, amikor ültette a fát. A képeket látva, még az is eszébe jutott, hogy milyen meleg nap volt, pedig talán március, ha lehetett. Kapott egy zsák marhatrágyát, mert a faluban azt mondták, hogy ez kell a gyökereknek, ha erős, jól termő fát szeretne. Azért van abban valami őrületes, hogy egy tehénhugyos marhaalom segít a fának. Ez a gondolata hamar elillant, mert az órában érezte a maró, lúgos szagot, amit állítólag csak a marhák képesek átszűrve a testükön kiereszteni magukból. És ekkor a szürreális kép mellé megjelenő szagok, valamint a szélben illanó gránátalma illata olyan erővel jelent meg, hogy hirtelen azt hitte, hogy ott is van.

Szagos TV, szagos film. Szagos múlt. Olyan boldognak érezte magát, mint nagyon régen, bár az utóbbi hónapokban, amióta áttért az egészségesebb életre, egyre többször érezte ezt. Pedig elsőre soknak és gyorsnak érezte a változást.

Egyre jobban tetszett a maga által készített műsor, de vajon mit kellene tennie, hogy más is élvezhesse? Egész életében az vezette, hogy bármi, amiben és akivel jól érezte magát, azonnal meg kell osztania másokkal is. Na de ezt hogyan?

Bekapta a keksz utolsó darabját, ami furcsamód nagyon ízlett neki, és mintha a szinte feldolgozhatatlanul hatalmas, talán reszelt darabok is selymesen és puhán csusszantak volna le a torkán, majd a tea utolsó cseppjei koronázták meg mindezt számára. Csodának fogta fel, és egyre inkább azt gondolta, csak arra tudott gondolni, hogy mindezt a gondolatai, emlékei, a ma újra átélt, újraélt emlékei tették.

Bárcsak elmondhatná valakinek.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Gulyás Gábor 31 történetét!


  • 1212 szerző
  • 798 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Gulyás Gábor

Keserédes zabkeksz

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

Váltani? Idősebb korban? Minek?

Rövid összefoglaló

Csodálatos dolog az zabkeksz, de csak akkor, ha nem akarod megenni. Gondolta, keserédesen.

Olvasási idő

3 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Gulyás Gábor nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!