Köszönöm az Univerzumnak, hogy élek, s tisztességgel, egészségben és életerőben lejegyezhetem ezen történeteket, melyet az ÉLET-UNIVERZUMOM elém sodort.
Ugyanakkor köszönöm a családom minden tagjának, még ha látványosan nem is, mert sokszor morognak, de attól függetlenül segítik a munkámat.

Az elmúlt pár évben (2019) pakoltam, rendezkedtem. Nem költöztem, csak egyszerűen rendet próbáltam rakni magam körül.
Kezembe akadt néhány évekkel, évtizedekkel korábban leírt megsárgult papírok. Jegyzetek, melyekbe az ember az élettörténete során akarva akaratlanul is belefut. Majdnem kidobtam, begyújtani a kályhába jó lesz alapon... Beleolvastam. Előfordult, hogy halkan sírtam, mérgelődtem s néhányszor hangosan kinevettem a világba. "Minden rendben apa? - rohantak be a családom tagjai... Semmi baj! - feleltem mosolyogva."
A jegyzetek, maga a nyers és a való életet tartalmazták kendőzetlenül. A jegyzeteknek nem volt eleje, közepe, vége, csak a nyers történés, mint egy krimiben a konkrét gyilkosság.
Gondoltam egyet, s elkezdtem számolni... Ez legkevesebb 6-8 vastag könyvnek való "alapanyag"! A motoros korszaktól kezdve a a tehetősig.

Csináltam néhány verset és egy pár próbaírást. Eljuttattam néhány ismerősnek, idegennek.
- "..Ugye kapok belőle egy példányt?- kérdezte Hangácsi, Az Olasz Meló-Ódia-történet kapcsán", vagy
- "A svéd történettel kapcsolatban - ..ugye nem akarod abbahagyni?...nade, mesélj már, mi volt tovább? - egy aranyos B. Pál kollégám által," és a
- "A motoros világa kapcsán - ..hol tudom a folytatását olvasni? - M. Sanyi barátom kérdése,"
ilyen és hasonló visszajelzések után tudtam, hogy ezeknek a történeteknek, amiből sokat lehet tanulni, annak a nyilvánosság előtt a helye. :)

Eddigi megjelenések

https://thisistotallyunreal.weebly.com/eletut_1992-2019.html