Rebecca félig a szemerkélő esőtől, félig az izzadtságtól csatakos homlokkal lihegve nézett szét.

-          Viccelsz bazdmeg? – kérdőn nézett Andyre.

Az csak intett, és feszülten lesett kifelé a régi rozsdás kapun. Odakint csend honolt, az őket üldöző rendőröknek már nyoma sem volt. Megkönnyebülten sóhajtott fel.

-          Nem. Ez lesz a legjobb hely arra, hogy elbújjunk, amíg a dolgok el nem simulnak.

Szétnéztek. Ameddig a szem ellátott, vagyis amíg a borús éjszaka és a neonlámpák engedték mindenhol sírok sorakoztak. Hol kisebbek, hol pedig nagyobbak, a távolban pedig pár épület is felsejlett. A levegőben rothadó avar szaga keveredett a felnyersült föld nedves illatával. Tétován indultak meg. Nos igen. A Lake View Cemetery nem tartozott Seattle legvidámabb helyei közé, ám annál tökéletesebb hely volt, egy rablás után itt meghúzni magukat. Már hetek óta tervezték és ma kora este meg is valósították a pénzszerzés eme módját. Mivel mind a hárman munkanélküliek voltak, elég idejük akadt arra, hogy kifigyeljék az újonnan nyílott italdiszkont nyitvatartását, és azt, hogy mikor kik mennek be, mikor nyit, mikor zár, és mikor számolják le a kasszát. A koraesti zárást követően amikor is az utolsó vásárló már elment, de Kirk az eladó és egyben tulaj még nem zárta be az ajtót benyomultak az üzletbe. Rebecca és Paul késsel, Andy egy régi kétlövetű sörétessel volt felszerelkezve. Ordítva közölték Kirkkel, hogy azonnal adja át a napi bevétel mellett a széf tartalmát is, közben pedig a polcokról egy hatalmas utazótáskába dobálták a drágábbnál drágább piákat, csakis olyat amit nemigazán engedhettek meg maguknak a mindennapokban. Minden olajozottan működött, egészen addig a pillanatig amíg egy önjelölt hős az utcáról rájuk nem rontott, mikor is észlelte a rablást. Bob Payton volt az, 16 éves és minden álma volt, hogy egyszer rendőr lehessen. Gördeszkáját a feje fölé emelve lendült támadásba, s ez élete legrosszabb döntésének bizonyult. Andy mellkason lőtte szerencsétlent, aki ettől legalább 2 métert repült hátra, majd ezzel a lendülettel Andy megpördült, és Kirk fejét célozva meghúzta a ravaszt. Az utcára természetesen kiszűrődött, hogy odabent mi folyik, és mire a trió kiszaladt az épületből, már messziről hallani lehetett a közeledő rendőrautók hangját. Hosszú üldözés vette kezdetét, ám a 3 fiatalt segítette a beköszönő este és az eső. Egérutat nyertek és így jutottak el a temetőig. Most pedig elveszve bóklásztak az évtizedes, sőt,  évszázados sírok között. Andy igyekezett úgy tenni mintha tudná mit is szeretne, de ezt a két társa kétkedve fogadta, s így elég levert hangulatban követték őt.

-          Andy, most hogyan tovább? – Paul hangja remegett.

-          Hogyan tovább? – idegesen nézett Paulra – Bazdmeg, megcsináltuk életünk balhéját, ez nem elég? Itt van több mint 40.000 dollár a táskánkban és egy kazalnyi remek pia. Meghúzzuk magunkat egy kriptában, hajnalig iszunk aztán irány Florida.

A lány és Paul csendben nézték az éjsötét földet a lábuk alatt. Úgy félóra keresgélés után Andy megiramodott.

-          Ott! – kiáltotta lelkesen – Egy kripta! Látjátok? Ott meghúzódhatunk, és holnap reggel mehetünk tovább.

A távolban valóban sejlett egy elég romos építmény, kupoláján megdőlt kereszttel. Ahogy közelebb értek, látszottak a téglák a lemállott vakolat mögött. Zseblámpáikkal gyorsan körbevilágították, nem akartak hosszan fényt használni, nehogy észrevegye őket valaki. A kripta falaiban hatalmas színes ólomüvegek voltak, és a túloldalon pedig egy régi félig elkorhadt és elrozsdált ajtót találtak. Bizonytalanul álltak előtte. Bár Paul nagyon félt, mégis bizonyítani akart, így egy határozott mozdulattal meglökte az ódon ajtót. Az engedett a ránehezedő, hirtelenjött erőnek, és hatalmas recsegés, illetve hangos nyikorgás közepette úgy félméternyire megnyílt. Bentről avas, dohos és hűs szellő csapott az arcukba. Nem mozdult egyikük sem. Andy, ha már ő volt a vezető igyekezett bátornak mutatni magát és belépett.

Odabent néma csend honolt, lába egy régi eldőlt fakereszten tiport. Feszülten figyelt, de nem észlelt semmi gyanúsat.

-          Gyertek be. Minden csendes! – szólt ki a társainak.

A kint lévők összenéztek, majd beléptek. Lassan becsukták maguk mögött az ajtót. Nem gyújtottak fényt, csak letették a táskát a földre, majd lerogytak oda, ahol éppen találtak egy talpalatnyi tisztának látszó helyet. A fejük felett monoton kopogással csapkodta az eső a kupolát. Egyszer csak valami moccant a sötétben, és egy hang is társult hozzá:

-          Ki van itt? Ki jött? – a hang a kripta belsejéből kúszott elő a hatalmas kőszarkofág mögül, mely uralta a teret. Valamiféle vénember reszkető öreges hangja volt.

Egyszerre pattantak fel, és kaptak a fegyvereik után.

-          Ki a fasz vagy? – kérdezte remegő hangon Andy. – Lépj elő és mutasd magad!

Gyufa sercent majd egy gyertya halvány fénye sejlett fel sötétben. Az alak előlépett. Egy idős, 70 év körüli csavargóra emlékeztetett. A ruhái a kora hatvanas éveket idézték, és bár súlyos nyomot hagytak az évek úgy az öregen, mint a ruháján, mégis volt benne valami felséges, valami elegáns, valami felsőbbrendű.

-          Üdvözöllek titeket szerény hajlékomban! - meghajolt -  Uncle Francis vagyok. – köszöntötte a kis csapatot ünnepélyesen, majd felemelte az ujját - Egy szabály van csak! Nem nyúltok semmihez, nem piszkoltok ide és a nap első sugarával távoztok!

-          Mit beszélsz öreg? – horkant fel Andy. – Akkor mondom én mi a szabály vén csöves. Fogod a motyódat, bármidet amid van és elhagyod a kriptát, mától ez a mi helyünk.

Súlyos csend ereszkedett rájuk. Rebecca és Paul igyekeztek beolvadni az árnyékbe, Andy viszont harciasan előlépett.

-          Kifelé vén buzi! – És megragadta az öreg vékonyka karját.

Uncle Francis meglepődött ám nem adta magát könnyen, küzdeni kezdtek, dulakodtak, viszont bármennyire is védte a területét az idős csavargó, esélytelen volt. Andy miután megunta azt, hogy állva birkóznak, többször ököllel arcon ütötte ellenfelét, majd egyszer csak kisöpörte az öreg egyik lábát, aki nem tudván lereagálni ezt, teljes súlyával és persze fejjel esett a kőszarkofágnak, és hangos reccsenéssel zúzta be a homlokát. Egy hang nélkül rogyott a földre, és üveges szemmel nézte a helység plafonját. Nem lélegzett, füleiből és a szájáből vér csorgott. Csend ereszkedett a helységre. Mind a hárman megdöbbenve álltak, erre Andy sem számított.

-          Én…, én ezt nem akartam – motyogta, majd igyekezett magabiztosnak mutatkozni – de megérdemelte, mert velem nem lehet packázni. Az esélyt megkapta! Nincs igazam? NA KI A KEMÉNY????!!!!!

A másik kettő csendben bólogatott, ám az arcuk a félhomályban mindent elárult.

-          Gyertek, húzzuk el a szarkofág tetejét és rejtsük bele az öreget! Reggelre elfeledjük mindezt és lelépünk mintha itt sem lettünk volna.

Nekiestek a szarkofág többmázsás tetejének, melyet iszonyatos munka és harc árán ha nehezen is, de annyira arrébb tudták csúsztatni, hogy a vézna öregember teste beférjen. A kősírból avas porszag és rothadó szövet szaga csavart az orrukba. Egyikük sem akart belesni, hogy ki is lehet a nyughely lakója. Paul és Andy megemelték az öreget és becsúsztatták a résen, majd miután átkutatták a motyóját amiben semmi érték nem volt, leszámítva pár konzervet és egy hatos csomag Bud-ot, azt is az élettelen test után dobták. A fedél is a helyére került nagynehezen. A kaja és a sör természetesen maradt, melyet mind a hárman el is fogyasztottak, mellé a rablásból zsákmányolt Peaky Blinder whiskeyt kortyolgattak melyet valahol a messzi Írországban pároltak egykoron. Mikor a szesz beütött, egészen feloldódtak, hangosan kacarásztak, Rebecca pedig mind a két srácon könnyített kézzel. Éjfél után összebújva aludt el a kis trió, reménykedve egy szebb holnapban, és álmukban két kézzel szórták a pénzt. Hajnal felé járhatott az idő amikor is neszezésre ébredtek.

-          Andy! Andy, hallod ezt? – Rebecca hangja remegett.

-          Kussolj, hallom… - suttogtta válaszul a csapat önjelölt vezére.

Lassan feltápászkodott fektéből és a fegyverét megtöltötte, majd zseblámpát kapcsolt. Kurta káromkodás hagyta el a száját.

-          Ezt nézzétek. – hangja vékony volt a félelemtől, s közben a szarkofágra mutatott.

A kősír teteje félre volt húzva, pont annyira, hogy egy vézna öregember teste beférjen vagy éppenséggel kiférjen rajta. Riadtan néztek körbe, de csak a homály gomolygott körülöttük, és kintről a kósza villámok fénye világította be néha a teret. Mivel nem mozdult semmi, lassan oldódni kezdett bennük a feszültség. Andy is leeresztette a fegyverét.

-          Talán rosszul emlékeztünk és nem is toltuk vis … - eddig jutott az elméletével, ugyanis úgy emelkedett fel mögötte egy alak a semmiből, hogy szemmel nehezen lehetett követni a mozgását.

Könyörtelen volt, és alapos. A mondat közepe táján rátette hatalmas karmoktól nem mentes kezét /mancsát?/ a rabló fejére, és úgy roppantotta össze, mintha csak egy olcsó papírmasé fej lett volna. Mindenfelé spriccelt a vér és az agyvelő, a szemek kiugrottak a helyükről és élettelenül lógtak. Elmorzsolta a teremtmény Andy fejét, majd felvonyított. Ebben a pillanatban csapott be a villám a közelben, az iszonyatos robajt vakító fény kísérte, és abban egy kétembernyi farkasforma ám mégis humanoid lény körvonalazódott ki. A két túlélő felsikoltott és menekülni próbált. Rebecca volt a gyorsabb, és már az ódon ajtónál is termett, hogy annak kilincsét megragadva megpróbáljon kijutni. Esélytelen volt. A farkaslény mögötte termett, majd a lány hosszú haját a mancsára tekerve egy rántással letépte annak fejét. A test elhanyatlott, a lény pedig megfordult, miközben a kezében láncosbuzogányként pörgette a lány fejét. Paul csak állt, és bepisilt. Már nem akart menekülni. Olyan sokkot kapott amely elnyomta benne a legminimálisabb életösztönt is. A farkasfélének könnyű dolga volt. A lány fejével szó szerint véres masszává verte a srácot.

Másnap reggel egy tipp végett a temetőnél megjelentek a rendőrök. Valaki névtelenül bejelentette, hogy a tegnapi támadás után 3 főt, 1 fiatal nőt és két fiatal férfit látott bemenni a temetőbe egy nagy utazótáskával. Ahogy a rendőrök benyomultak a temető területére, egy magányos alak jött velük szembe. Miután a rendőrök igazoltatták, felírták az adatait, majd annak rendje s módja szerint meghallgatták, tovább is engedték a férfit aki semmi gyanúsat nem látott. Uncle Francis hosszan nézett a távolodó rendőrök után, miközben a kabátja belső zsebéből elővett egy megkezdett üveg Peaky Blinder whiskeyt, és ráérősen meghúzta azt. Miután a folyékony arany lecsúszott a torkán, csak ennyit motyogott maga elé: Na, ki a kemény?