Számolatlanul rohanó nyári napok,
Csókok a lugasban, titkos randevúk,
Az első cigi, tudod, ott lent a parkban,
S a féltékeny szívek is örök harcban.
Az ég parazsa közben ifjúságot vet,
És megannyiféle történetet arat:
Nevetést, könnyeket, nagyritkán halált,
De néha a lélek megnyugvást talált.
S az ifjú elme is idővel halkabb lett,
Tavaszi estéken mandolint ragadott,
Érzi a sors is, övé e tartomány,
S megpihen az ifjak rubinszín alkonyán.