"Elcseszett huszonegyedik század - odáig fejlődtünk, hogy meghódítjuk a világűrt, miközben a saját földünkön nem tudunk rendet tenni. Mi, a "civilizáció csúcsa", a szofisztikált életvitel megtestesítői, tétlenül nézzük, ahogy hús-vér emberek még ma is (...) lelövik, lebombázzák egymást elvekért, hatalomért vagy néhány száz négyzetméter földért."

Ezeket a gondolatokat Al Ghaoui Hesna magyar-szír származású újságíró, riporter és haditudósító fogalmazta meg, és sajnos bár szeretnék ezzel egyet nem éreteni, de minden betűje tűpontos és igaz. Pár napja úgy fogalmaztam, hogy a civilizációnk visszafelé halad, méghozzá egyenesen a sötét középkor felé, és ezt tartom mind a mai napig. Már régen le kellett volémna vetkőznie az emberiségnek a háborút és a vérontást, és a jövőbe tekintve azon kéne munkálkodnia, hogy élhetőbbé tegyük, az egyébként egyre kevésbé élhető bolygónkat. De ez mindaddig nem fog menni amíg lesz csak egyetlen ember is aki háborúzni akar a béke és fejlődés helyett. Mert azt tudni kell, hogy ahol háború dúl, ott nem megreked a fejlődés, nem egyhelyben toporog, hanem visszafelé halad, abba az irányba ahonnan eljönni igyekszünk immáron évszázadok óta. Az utóbbi éveket a koronavírus határozta meg, és nem pozitív értzelemben. Betegek, halottak, tönkrement vállalkozások és életek, mentális betegségek és alkoholizmus, csak pár dolog ami kialakult párhuzamban a járvánnyal. Mire ez enyhülni látszik, egy önmagától, egy az önmaga hatalmától megrészegült ember, vélt  vagy valós sérelmei miatt a csatateret választotta a tárgyalóasztal helyett. Ezzel az amúgy is megtépázott embereket egy újabb szenvedés spirálba taszította. Én csak remélni tudom, hogy hamar pont kerül ennek a háborúnak a végére, ember módjára sikerül kompromisszumot kötni, és végre megrázva magát az emberiség egy életre hátatfordít a háborúnak, mert az nem lehet válasz semmire. Az agresszió felesleges agressziót szül. Nekünk pedig az marad, hogy mindenki a maga módján, de igyekezzen segíteni a háború elől menekülő embereken. Remélem mindenki megpróbál hozzájárulni ahhoz, hogy a pokol elől menekülő családok, gyermekek, nők menedéket és tisztes életet kaphassanak ebben a helyzetben. Marad az összefogás, és a remény abban, hogy egy jobb világot teremthetünk.