Miközben leütök pár karaktert,
Az eső csendben kopog ablakomon,
Mint régi kedves ismerős.
A háttérben Cseh Tamás énekel,
Az arcomon a borosta és a ráncok
Csendben összebújnak.
S míg az ujjaim lágyan táncolnak
A klaviatúra kattogó tengerén,
Gondolatom messze repít.
Messze egy oly korba,
Hol önmaga lehetett az ember,
Hol nem volt szégyen a könny,
Nem volt bűn a csók,
És nem volt hiány a mosoly.
Álmom végtelen.
Már van Nuuvella felhasználóm.
A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.
Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Hangyási Mihály nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.
Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!
