Gyerekként meséken nőttünk fel. Ismerjük a történeteket, a jó és a rossz szereplőket, a csattanókat a végükön. De ez a mesekönyv más. Ebben a könyvben az Erdő történetei vannak. Az Erdőben pedig mindig van valamilyen mély bölcsesség. Talán a fák lombjai teszik, talán a véget érni nem akaró csönd, esetleg a fenevadak, akik megvédik az otthonukat, nem tudni.
Az emberek tartottak az óriástól, a varázslattól, ami körbeölelte az Erdőt, a boszorkánytól, a nagyerejű tündéktől és mindattól, amiről tudták, hogy ott van, de sosem láthatták. Mára ez megváltozott: az Erdő mesélni kezdett, én pedig elhoztam a történeit...
