Barion Pixel nuuvella

Réka

 Réka fáradtan ért haza. Hosszú napja volt az óvodában, ismét került egy szülő, aki meg akarta mondani, hogyan kell végezze a munkáját; az egyik gyerek megharapta, a másikkal egész nap nem lehetett bírni, annyira hisztis volt. Nem volt mit tenni, vannak ilyen napok - gondolta és beletette a kulcsot a kis tányérba, majd lehúzta a cipőjét. A bevásárlást letette a konyhába; a borosüveg alja koccant a csempén. 

A lakásban állott szag volt. Résnyire nyitotta az ablakot, megborzongott a beömlő hideg levegő érintésétől. Gyorsan elhúzta a sötétítőket. Haragudott magára, amiért reggel elfelejtett szellőztetni. Igaz, estére kihűlt volna a lakás. Fáradtan ledobta a ruháit, megkönnyebbülten sóhajtott fel a lekerülő melltartó fogságából. Köntöst kapott magára, és a fürdőbe indult meleg vizet engedni. 

A hűtőben jóformán alig volt készétel. Annyira zsúfolt volt a hete, hogy nem jutott ideje főzni. "A ma estét még kihúzom valahogy, holnap amúgyis lesz alkalmam főzni" - gondolta és a telefonjára esett a tekintete. Elkapta az egyedüllét sötét oldalának fájdalma, egy pillanatra elgondolkodott. Mielőtt meggondolta volna magát, felkapta a telefont, szinte vakon érintette meg az ismerős számot. 

- Halló, Hunor? Szia, Réka vagyok. Zavarlak? - szólt bele idegesen. 

- Szia, Réka, dehogy. Mi újság? - a férfi hangja megbizsergette a tarkóján az apró szőrszálakat. Jól esett újra hallani. 

- Azon gondolkodtam, van-e ma estére programod...?

- Igazából nem nagyon. Gondoltam, meccset nézünk a fiúkkal, de le kellett fújni. Minden rendben?

Réka szíve egy percre összeszorult. Olyan rég kérdezték ezt tőle. Amióta az édesanyja elment, senki nem simogatta meg az arcát és kérdezte ezt meg. Még túl frissnek érezte, pedig eltelt fél év azóta... 

- Én... nem tudom. Gondoltam, rendelek pizzát, de egyedül nem tudok megbirkózni vele. Esetleg ki tudnál segíteni? - mosolyodott el Réka és kivette a bort a tasakból. - Van vörösborom is! - tette hozzá, és sejtette, hogy ez meghozta a kívánt hatást. 

- Egy óra és ott vagyok. Az úgy okés? 

- Abszolút. Hívj ha leparkoltál! 

- Mit hozzak?

"Fogkefét" - gondolta magában Réka, de csak ennyit mondott:

- Magadat.

- Akkor egy óra s ott vagyok. 

- Várlak.

Réka szétnézett a lakásában. Nem volt nagy, de legalább könnyebb volt rendet tartani. Igyekezett jól kihasználni a helyet, minél kevesebb kacatot tartani. Sikerült otthonossá varázsolnia, és ami a legfontosabb: csak az övé volt. Beleült ameleg habfürdőbe, gyertyákat gyújtott, belekortyolt a borába, elmerengett az életén.

Szép gyerekkora volt. Édesanyja egyedül nevelte őt és a bátyját, igyekezett mindent megadni nekik, annak ellenére, hogy úszott az adósságokban. A bátyja volt az apja valamilyen módon, senki nem mondta el, mi történt vele valójában. Mikor kislányként kérdezte, mindenki lesütött szemmel kerülte a választ. Ma már tudta, hogy öngyilkos lett. Az ital és az adósságok egy kötél végére és egy ingatag kisszékre kergették. A bátyja találta meg a testét, őt hamar a keresztszüleihez vitték, hogy nehogy meglássa. Az édesanyja szép asszony lehetett valamikor, de az élet leradírozta az arcáról a lágyságot és a fiatalságot, helyére gond-barázdált ráncokat tett. A bátyja amint nagykorú lett, kiment Angliába dolgozni, hogy segítsen nekik megélni: Réka egyedül maradt édesanyjával. A hat év korkülönbség ellenére Réka legszorosabb szövetségese a testvére volt, ő kísérte át a kamaszkor rögös útján. 

Miután sikeresen leérettségizett, óvónéninek szeretett volna tanulni, ezért beiratkozott egyetemre. Lelkiismeretesen tanult, így ösztöndíjat kapott, hogy anyukájának anyagilag több jusson. Gólyatáborban ismerte meg a negyedéves mérnökit végző Attilát, akivel első látásra szerelem lett. Közösen tervezték a jövőt, őszintén, tiszta szívből szerette a férfit. Az anyukájának amikor bemutatta, a középkorú asszony megnyugodva látta, milyen jól kijönnek. Talán ezért is maradt csendben a betegségével. 

Réka pedig élte az egyetemistalányok szabad mindennapjait: jól tanult, készült kilépni a szakmájába, és olyan szerelmes volt, mint még soha. Ám Attila egyik napról a másikra változni kezdett: hallgatagabb, ingerlékenyebb lett, és Réka nem értette az okát. Próbálta kideríteni, mi lehet a gond, de mindig azt a választ kapta, hogy úgysem értené. A lány megpróbálta megmenteni a kapcsolatukat, de mint a dominók, úgy hulltak össze a téglák, amiket együtt tettek le. Aztán a vizsgái kellős közepén Attila zavartan elmondta, hogy állást ajánlottak neki Japánban, ahol négyszeresét kínálták annak a fizetésnek, amit itthon kaphatna, hát elfogadta. Réka döbbenten bólintott - mi mást tehetett volna? Közölték vele a tényeket, nem beszéltek meg semmit. Összeszedte a cuccait a férfi lakásából, és visszaköltözött anyjához. 

Akkor kezdte el észrevenni a jeleket. Addig erőltette, míg az anyukája orvoshoz nem ment. Ott derült ki, hogy mellrákja van. Az anyukája nyugodtan fogadta a diagnózist, de Réka szinte beleőrült a kétségbeesésbe. A bátyját sírva hívta fel, aki azonnal repülőre ült, és hat óra múlva otthon is volt. Ami megspórolt pénzük volt, mind elment a kezelésekre, de semmi nem segíthetett azon a betegen, aki feladta a harcot. 

- Ne költsétek rám a pénzeteket, van ahová tegyétek! - kérte őket és a testvérek ilyenkor dacosan elutasították ezt. A végén az orvos megmondta, hogy az tenne a legjobbat az édesanyjuknak, ha otthon, a szerettei körében tudna elmenni. Réka fájdalomtól mardosva vitte vissza a törékeny testet a lakásukba. Egyetlen év alatt a rák megette az ő imádott édesanyját, belekapaszkodott a bőrébe, szemébe, hajába és kiszívta belőlük a csillogást. Az asszony egy év alatt mintha húszat öregedett volna. Utolsó szavaival arra kérte őket, vigyázzanak egymásra. 

Réka nem emlékezett a temetésre. Tudta, hogy elment rá, hiszen együtt rendezték az egészet, de nem tudta felidézni. A testvére vissza kellett menjen, mert a tartalékokból éltek, így egyedül maradt. Az ügyvéd amikor felhívta, nem is értette, mit akar. Amikor bement az irodába, a bátyját felhívták videóhívással, és felbontották anyjuk végakaratát. A testvérek ledöbbentek. Az asszony a lakást Rékára, az évek alatt megkuporgatott pénzecskéket, amelyről nem tudtak, hogy ott duzzad a bankban, a fiára. A bátyja így tudott egy kis házat venni Angliában egy farmmal, ahová a kedvesével költöztek. El is jegyezte, így felgyorsultak a dolgok. 

Réka azonban otthon maradt az üres lakással. Nem tudott bemenni: fojtogatta a hideg, ott érezte az édesanyját minden falban. Megbeszélte a testvérével, és eladta a lakást. Nagyon szép összeget kapott érte, de nem akart többé nagyvárosban élni, ezért leköltözött egy kisebb városba, ahol a lakásvásárlás után még tartalékai is maradtak; fel is vették az egyik helyi óvodába. Muszáj volt új életet kezdenie. 

Hunort, aki mentősként dolgozott, a bátyja baráti társaságából ismerte. Jóval idősebb volt nála, de ez nem igazán zavarta őket: mindig jól kijöttek. Aznap, amikor Réka leköltözött az új városba, Hunor mintha megérezte volna, és küldött egy üzenetet neki, hogy miújság. A lány elmesélte, hogy most költözik, de egyedül nem bírja a bútorokat, és nem ismer senkit az új városban. Kiderült, Hunor is ott él már rég. 

Elvette a barátnőjét, akivel hét évig együtt voltak, de egyre romlott a kapcsolat: Hunor gyereket, családot szeretett volna, ám a barátnője, Lilla orvosként dolgozott, és nem engedhette meg magának, hogy teherbe essen. Lassan közel voltak a harminchoz, és nem akart érkezni a gyerek. Amikor Hunor rájött, hogy Lilla titokban fogamzásgátlót szed, elköltözött tőle. Akkortájt írt rá Rékára. 

A költözés rengeteg kihívást jelentett, de Rékának erre is volt szüksége: le tudja magát foglalni. Teljesen felújította a lakást, úgy, ahogy elképzelte, és a végén a kuckója valósággal mesés lett. Pont, olyan, ahogy képzelte. A lakásavatón, ami egy csendes iszogatás és beszélgetés volt, ott voltak az új kollégái, páran a szomszédok közül és persze Hunor. Még a bátyja is beköszönt videóhíváson, és megemlítette, hogy pár hónap és esküvő, hamarosan küldi a repjegyeket. Réka kicsit megszeppent, mert egyedül sose utazott ennyit, de szívből örült. A bátyja sem bánta, hogy Hunort ott látta Réka mellett. Ahogy a vendégek szállingózni kezdtek, Hunor maradt segíteni elpakolni, amikor a rádió egy spanyol balladát kezdett játszani. 

Hunor elkapta Réka derekát, magához húzta, és mezítláb táncolni kezdtek. A lánynak jól esett a férfi közelsége, mélyen beszívta az illatát, és azt vette észre, hogy a férfi bámulja őt. Lábujjhegyre állva lágyan nyomott egy puszit a szakállába, és elsúgott egy "köszönöm"-öt. 

Réka mosolyogva beleborzongott az emlékbe. A férfi elkapta, a hajába túrt, és úgy csókolta meg, ahogy még férfi soha. Mielőtt azonban a helyzet felforrósodott volna, vett egy mély levegőt, eltolta a lányt, elnézést kért és elment. Réka sejtette, hogy a férfi összezavarodott, de nem bánta a csókot. Napokig lebegett, a hetet vigyorogva kezdte. Közben üzenetben váltottak pár szót, de a férfi nem tűnt távolságtartónak. 

Egy buborék felszállt a gyertyafényben, és ahogy kipukkant, halk kopogás hallatszódott. Réka kiszállt a kihűlő vízből és magára kapta a köntösét, behúzta a fürdőajtót, mint egy kiskacsa, apró tócsákat hagyva maga után elindult az előszobába. Amikor kinyitotta az ajtót, ott állt ő. 

Hunor. 

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Hanna Firkál 28 történetét!


  • 1215 szerző
  • 801 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

Rékával nem volt kegyes az élet: édesapja korán elment, az egyetlen testvére külföldre költözött szerencsét próbálni, édesanyja fájdalmas haldoklást követően követte apját. A lánynak egy támasza maradt az új élete elkezdésében: a testvére jóbarátja, Hunor.

Rövid összefoglaló

Rékával nem volt kegyes az élet: édesapja korán elment, az egyetlen testvére külföldre költözött szerencsét próbálni, édesanyja fájdalmas haldoklást követően követte apját. A lánynak egy támasza maradt az új élete elkezdésében: a testvére jóbarátja, Hunor.

Olvasási idő

7 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Hanna Firkál nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!