Barion Pixel nuuvella

Telefon Pisába

Egy hét pihenés után, aznap kezdtem a 7 nap munkát, a nyári csúcs kellős közepén. Még lelkes kezdőnek számítottam, az akkori viszonyok között, az 5 hónap gyakorlatommal. 

Éppen derekán jártunk a délelőttnek, amikor egy feldúlt fiatalember jelentkezett be telefonon:

-          Nem adják ide az eltört alkatrészt! – sípolta a fülembe, gondolván, hogy bennfentesként, biztosan már ennyiből is értem.

Nem értettem. 

-          Nem adják ide az alkatrészt! - ismételte meg tagoltabban, dühösebben és hangosabban.

Nem akartam mondani, hogy a hallásom, bár nem tökéletes, de ilyen kisegítésre nem szorul, viszont finoman próbáltam jelezni, hogy ennél talán kicsivel több információra lenne szükségem, ahhoz, hogy tudjam, miről is kellene meggyőző, intelligens véleményemnek lennie. A rendszámra rákeresve meg is találtam telefonálóm esetét, ami pont aznap kezdődött, hogy a szabad hetem pihentető magányát kezdtem élvezni. Ahogy az esetbe is beléptem a computerben, már rögvest értettem, miért is gondolja a fiatalember, hogy róla mindenki tud. Talán 10 perc sem lett volna elég, hogy végigolvassam azt a rengeteg üzenetet, amit a kollégák vezettek be a naplóba. Így inkább, megkockáztatva az inkompetencia látszatát, rákérdeztem:

-          Mi is most a gond?

Halk sóhajjal, lemondóan eresztette le hangját hősöm, hogy az elbeszélése során, televíziós szappanoperába illően, lineárisan emelkedhessen a drámaiság és a hangerő a telefonkagylómba szimpla üvöltéssé egyszerűsödve a végére. Egyszóval, fiatal telefonálónk ma utazott vissza Olaszországba, hogy a szervizből elhozza időközben megjavított autóját, s bár már a lerobbanáskor, egy hete is jelezte, hogy neki kell a hibás alkatrész, most mégsem akarták a szerelők odaadni neki.

-          Ezek semmilyen emberi nyelven nem beszélnek! De lehet, hogy direkt nem akarják érteni. Nekem nem fizeti ki a biztosító, ha nem viszem a rossz alkatrészt bemutatni. Kérem, beszéljen velük!!!!

Hű-ha! Igyekeztem hézagos olasztudásom minden cserépkéjét összeszedni, miközben a vonal túlsó végén heves küzdelem folyt, hogy az illetékes végre elvegye a kagylót.

Majd csend lett, amiről úgy véltem, tán’ beszélhetek:

-          Pronto! – kezdtem volna bele kínkeservesen, de a túlvégen az ismerős, mindenről lemondó hang szólalt meg:

-          Nem hajlandók átvenni a telefont. Kérem, csináljon valamit!

Sajnálattal teli, jó szívem ösztönzésére, és bízva a jó szerencsémben, ígéretet tettem:

-          Rendben. Felhívom közvetlenül a szervizt.

Miután letettem a kagylót átfutottam a naplóüzeneteket, ahova mindig bevezetjük az aktuális külföldi szerviz címét, telefonszámát. Hurrá! Meg is van a pisai cím, plusz telefonszám, már csak fel kellene hívni. Nem akarom titkolni, hogy amikor az ígéretet tettem, nem a saját zsenimben bíztam, hogy persze majd én a „kiváló” olasztudásommal elkápráztatom őket, vagy talán, merthogy szőke lévén buknak rám az olasz pasik, hát elbűvölöm őket, ez telefonon nem jön be. Az ígéretemet egy barátomra alapoztam, aki jól beszéli ezt a nyelvet, hiszen szülei Olaszországban élnek. A buktatója csak az volt a dolognak, hogy az illető pilóta, és hát mit tudom én, mikor és hogyan dolgozik. Megpróbáltam a mobilját, de semmi, ki van kapcsolva. Rendben, nem esünk kétségbe, lehet, hogy csak az őt ostromló csajok miatt kapcsolta ki, nem ez lenne az első eset. Jön az otthoni száma. Már épp letenni készültem, amikor felvették. Egy kellemes női hang. Kérdésemre, hogy beszélhetnék-e az ismerősömmel, elmondta, hogy a fia külföldön van, egész héten, átadjon-e valamilyen üzenetet? Villámcsapásként hasított belém, ha elég ügyes vagyok, még jobb is ez így, hiszen, a barátom elmeséléséből tudom, édesanyja valaha idegenvezető volt, most Olaszországban él, és nagyon unatkozik, amikor hazalátogat és a fia dolgozik. Rövid udvariassági csevely és bemutatkozás után megkértem, és ő örömmel mondott igent.

-          Akkor mindjárt konferenciakapcsolást csinálok… mű-mű-mű… hol is van az a szám?

Őrületes keresésbe kezdtem a computer naplóüzeneteiben, és már találtam is egy pisai számot, azonnal hívtam. Kicsöngött. - …mű-mű-mű… itt vagyok, ha felveszik, lehet beszélni – közvetítettem.

És amint felvették, barátom anyukájából ömlött a szó. Hadart, kiabált, mint egy igazi olasz. Csupán szavakat kaptam el és furcsamód az volt az érzésem, a vonal másik végén nyöszörgő női hang mintha nem beszélne olyan jól olaszul, nem is értette, hogy miről van szó, hát elment hívni a főnökét.

-          Nem ért semmit, hív valakit – magyarázta alkalmi segítőm, s a várakozás kínos pillanatai alatt én szórakozottan nézegettem, mit is szenvedtek eddig a kollégáim ezzel az üggyel.

„ Üf.(ügyfél) nem tudja hol van, üf. telefonált – órák óta vár, üf. ismét telefonált  - az autót a helyszínen hagyja, pontos cím: Pisa, Kínai Vendéglő…tel.szám:00-… „ - Jajjj! NE! Hiszen ez a mi számunk, amit hívtunk! Mire a felismerés, hogy én egy pisai kínai vendéglő, leginkább csak kínaiul beszélő pincérnőjén próbálom behajtani a hibás alkatrészt, eljutott az agyamig, már újabb hang értetlenkedett a vonal végén. Egyre nagyobb volt a kiabálás, a barátom anyukája úgy küzdött, mintha az õ autójáról lenne szó, így senki sem hallotta meg, amikor erőtlen próbálkozással jeleztem, a hiba nálam van. Amikor a kínai, végképp megelégelve a zaklatást, lecsapta a telefont, végre lehetőségem adódott bevallani: elcsesztem. De nincs gond, 3 üzenettel lejjebb megvan a jó szám is, talán próbáljuk meg újra. Bevallom, kicsit remegtem attól, hogy a haverom frissen megismert anyukája talán megelégelte a „szórakozást” velem, de hál’ Istennek hasonlóan türelmes a szőke nőkkel, mint a fia. Második próbálkozásra már jobban sikerült, s bár rettentő kelletlenül, de mégis csak hatott a szerelőkre segítőm parancsolóan tökéletes olasz kiabálása. Végül mindenki jól járt, én megismerhettem barátom aranyos anyukáját, õ nem unatkozott, és az életkedvét is elvesztett hősünk megkapta tönkrement alkatrészeit, bár állítólag a szerelőknek a szemétből kellett azt előguberálniuk. 

Csak azt nem tudom, vajon a kínai vendéglő alkalmazottai mit gondolhattak?

Tetszett a történet?

1 0

Regisztrálj és olvasd Heiling-Koltai Bea 16 történetét!


  • 1200 szerző
  • 784 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

nem fikció

Rövid leírás / Beharangozó

És amint felvették, barátom anyukájából ömlött a szó. Hadart, kiabált, mint egy igazi olasz. Csupán szavakat kaptam el és furcsamód az volt az érzésem, a vonal másik végén nyöszörgő női hang mintha nem beszélne olyan jól olaszul, nem is értette, hogy miről van szó, hát elment hívni a főnökét.

Rövid összefoglaló

Van az úgy, hogy az olasz nyelv egészen kínai a telefon túlsó végén lévőnek.

Olvasási idő

5 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Heiling-Koltai Bea nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!