A belső mosolyról

Amikor a környezetemben figyelem, hallom, mennyi mindenben különbözünk, mennyi mindenben látjuk másként ugyanazt, akkor eszembe jut az egyik legfontosabb belső szabályom:
Mindig lélekben, belül kell az erényeid mentén erősödnöd ahhoz, hogy józan rálátás vezessen akkor is, ha kevesebbet kapsz, vagy rosszabb az, amit kapsz, mint, amit valaha várnál.
Ne várj semmit.
Csak tedd a dolgod és adj.
Az erényeid érlelte legjobb önmagad add.
A legtisztább, legnemesebb emberi minőségeid mentén szolgálj másokat.
Szívből.
Örömmel.
Nem számít, ki, hogyan válaszol. Nem számít az sem, ki, mit gondol. Ki, miben és mit hisz.
Csak a tiszta lelkiismereted számít és az, hogy önzetlenül, érdek nélkül, szeretettel adtál.
A köszönet sem fontos.
Az igaz tett anélkül is célhoz ér.
A lelkiismereted kiegyenlített mérlege egyedül az, ami irányadó lehet. Ha mindent megtettél, amit tehettél, rendezve érezheted a lelkedben azt, ami külső megoldásaiban még rendezetlen, méltatlan vagy hibás.
Ugyanis az erényeidben erősödve, minden külső negatív megélés, felismerés, csalódás, fájó igazság ellenére is, kifejlődik benned egy rendezett, belső stabilitás.
Akkor is, ha nem szeretnek viszont. Vagy nem úgy, ahogyan te magad szerettél. Akkor is, ha nem segítettek, nem támogattak, pont úgy, mint ahogyan te magad áldoztál, vagy tettél másokért. Akkor is, ez lesz a belső stabilitásod lényege, ha végignézed, mennyire más értékrend mellett voksolnak emberek, annak ellenére is, hogy ugyanazt látják, mint te magad.
Ez sem számít, mert a belső erőd, fixen megtart.
Minden helyzetben.
Akkor tudod ezt a sok mást, a sok különbözőséget, kiegyenlített módon, józan belső rálátással fogadni és megélni, ha folyamatosan belül erősödsz az erényeidben.
Akkor lesz a kevesebb és a rosszabb is épp elég.
És minden úgy lesz jó, ahogyan van.
Ehhez olyan erényekben kell gazdagodnod, erősödnöd, mint a türelem, az együttérzés, a tisztelet, az alázat, a mértékletesség, a vasakarattal megélt önfegyelem, az elfogadás, az önszeretet, és az önzetlen, érdek és feltétel nélküli szeretet, jól kiérlelt minősége.
Így nem csak egy belső stabilitás, hanem egy minden nappal jobban és jobban megélt belső nyugalom és béke birtokosa is leszel.
Nincs más válasz(om).
Nincs más út, ha arra törekszel, hogy a különbözőségeink mentén, mosollyal, békével éld és fogadd el ezt a körülötted élő kesze-kusza, rendezetlen, de szeretnivaló világot.
Az erényeid mentén nevelheted ki magadban a belső mosolyod, a megtartó erőd és támaszod.
Azt az erőt(d), ami minden nappal képessé tesz majd arra, hogy hittel, reménnyel, és boldogan, értelmes életcélok mentén találd meg az utad, és a helyed. Így élve az álmaid mentén, tettekben is aktív, cselekvőn szerető életet.
S miközben rugalmasan veszel minden akadályt, egyre jobban és jobban megérted azt, hogy az igazság keresése, felismerése fontos, és lényeges, de van valami, ami még ennél is meghatározóbb.
Megtanulni szeretettel rendet tartani önmagadban, és szeretettel rendet tartani a környezetedben.
Szeretettel, önfegyelemmel, mosollyal telt békével akkor is, ha a belső igazságot(d), és a megélt valóságot(d) mindenki máshogyan érti, máshogyan éli.