-          Beszélni akartál velem, hát itt vagyok. És mielőtt feltennéd a legalapvetőbb kérdést, igen, a Sátán vagyok.

-          Ez valami vicc? 

-          Nem, nem az. Beszélni akartál, itt vagyok. Lépjünk túl a csodálkozáson és hajrá!

-          A Sátán türelmetlen lenne? 😂

-          Szerinted türelmesnek kellene lennem?

-          Szerintem ezt jobban fel kellene vezetned… J

-          Mondjuk, hogy megtettem...

-          Hát ez elég sovány teljesítmény a pokol urától haver. :D

-          Bocs, ha nem felelek meg a sztereotípiáknak...

-          Na figyelj, rengeteg dolgom van, nem érek rá szórakozni. Ha itt akarod meginni a kávéd, akkor próbáld ezt meg tenni képtelen állítások nélkül. Még nem tartok a bulvár rovatnál. J

-          Ennyire nehéz elhinni? Használd az eszed egy kicsit. Alig fél órája válaszokat kerestél, és azt gondoltad nálam van a megoldás. Most megkérdezheted. Rajta!

-          Hát jó, játszunk! Tegyük fel, hogy Te vagy az… miért jöttél el hozzám? Úgy értem, erre azért nem sok példa van, nem?

-          Ja, persze különlegesnek érzed magad, és vissza kellene igazolnom, hogy igen, az vagy… nem, nem vagy az! Egyszerűen kíváncsi vagyok.

-          Nem vagy mindentudó? Nem tudod, hogy mit kérdezek és, hogy mi lesz ennek a vége? 

-          Érdekes, hogy félelem nélkül fogadod el a tényt, hogy velem beszélsz, de a kérdésedre válaszolva: nem látom a jövőt. Nagyobb időt látok, mint te, emiatt más a rálátásom a dolgokra. Tendenciákat látok, melyek egy ember életének időtartama alatt egész jól működnek, de néha azért akadnak meglepetések. És imádom, ha kérdeznek. 🙂

-          Sátáni hiúság?

-          Valami olyasmi.

-          Őszintén fogsz felelni?

-          Következő kérdés…

-          Bármit kérdezhetek?

-          Igen, max nem fogod érteni a választ.

-          Miért nem voltál elégedett a teremtéssel, miért lázadtál fel?

-          Hmmm… próbálj kilépni a saját korlátjaid közül. A válaszaim csekély része lesz valóban érthető számodra, de ha a kereteidhez ragaszkodsz akkor végképp értelmetlen lesz a beszélgetés. Nos, a kérdésed a keresztény teológiát igaznak feltételezi miszerint én, Isten teremtett angyala fellázadtam és a pokol ura lettem. Részem volt Ádám és Éva bűnbeesésében stb stb. A világotok keresztény nézete tele van szimbolikával. Az ember bűnbeesése nem más, mint az emberi elme működésének az ára. Nem voltam elégedetlen… De tényleg ez érdekel?

-          Akkor mi történt? Mi az, hogy az emberi elme működésének az ára? Ja, most jön az, hogy nem fogom érteni a választ ugye?

-          De, érteni fogod! Alapjában véve nincs jó es rossz. Úgy ahogy hiszitek, nincs. Lehetőségek vannak és következmények. Engem jobban érdekelnek a “rossz” következmények. A döntéseket ti hozzátok. A hozzám hasonlóak csak a lehetőségeket mutatják. 

-          Nem válaszoltál a kérdésemre…

-          Így van! Nem történt semmi. Annyit tudok mondani, hogy a létezés örök. Amit valóságnak gondolsz, csupán egy tudatállapot a sok közül. Ezek a tudatállapotok váltakoznak az okság elve alapján. Egyszer eljutsz abba a tudatállapota, ahol én vagyok és más tapasztalataid lesznek, mint most. Ennyi az egész. 

-          Ennyi lenne?

-          Mire számítottál? Hogy elrabolom a lelked, patás szörnyeteggé válok, és kínozlak a pokolban?

-          Nem számítottam semmire, sőt erre a legkevésbé… kávét akartam volna inni, de egy férfi besétált az asztalomhoz, azt állítva, hogy Ő a sátán. Egyáltalán férfi a sátán?

-          Nézd, a színfalak mögé akarsz látni, ugye? Az nem megy onnan, ahol most vagy. Ha menne, már látnád! Eddig világos?

-          Igen. 

-          Örülök. 🙂

-          Szóval mi a cél? Miért?

-          A tiéd mi?

-          Megérteni a…

-          Tudom -szakítja félbe -, belátni a színfalak mögé! És mi van, ha nem fog tetszeni, amit látsz. Persze nincs ott semmi különös, de a jelenlegi helyzetedben lehet, hogy nem fogsz neki örülni. Azt hiszed, van ott egy eleve rossz, nagyon gonosz valaki, aki mozgatja a szálakat. Aki egyszemélyben tehet a betegségek, tragédiák, háborúk, és a rengeteg borzalom létéért. Mi van, ha a színfalak mögött csak önmagadat látnád? Mi van, ha az van a kérdéseid végén, hogy mi ketten egyek vagyunk? Készen állsz erre? 

-          Meg akarsz ijeszteni?

-          …

-          Mi a létezés oka?

-          Nem tudom. 

-          Nem tudod, vagy nem „nem érteném meg”?

-          Nem tudom mi az oka!

-          Jó, akkor menjünk tovább. Ha te valójában nem a sátán vagy, akkor ki vagy te?

-          Ugyan az vagyok, mint Te, csak más tudatállapotban. Előrébb tartok az úton. Olyan ez, mint az iskola rendszeretek. Valaki most kezdi az óvodát, valaki pedig egyetemi docens. 

-          Te hol tartasz a példa szerint? Hol tartok én?

-          Mondjuk, hogy te egy kisiskolás vagy, én pedig egyetemi professzor. De ez sem példázza helyesen a valóságot. Nézd, ahol én vagyok ott kevesen vannak. Erre épül az emberi hiedelmek nagy része. 

-          Miért akarsz nekünk rosszat? 

-          Nem akarok. Én lehetőségeket mutatok nektek. A döntéseket ti hozzátok. 

-          Holokauszt…

-          Mi van vele? 

-          Nem volt rossz?

-          Nem én tettem. Sok-sok millióan tették, emberek, egymás ellen. Viszont… ennek a következménye az ENSZ, az atomenergia, egy sor orvosi eljárás, nem is beszélve a rengeteg személyes motivációról. 

-          Azt akarod mondani, hogy nézőpont kérdése, hogy valami rossz, vagy jó? 

-          Fordítsuk meg! Mi az abszolút jó? Mondjuk a gyermeked léte az abszolút jónak tekinthető, ugye?

-          Igen, azt gondolom igen. 

-          Nos, a gyereked élete során sok ezer állat és növény élete árán marad életben. Ha úgy tetszik ő egy tömeggyilkos. Csak azért halnak meg állatok, hogy Ő életben maradjon. Egyszerű primer kényszer miatt, még csak nem is valami magasztos cél érdekében. Szóval biztos, hogy abszolút jó? 

-          Érdekes, amit mondasz. De nem ez a dolgok rendje?

-          Észre kell venned, hogy a jó és rossz fogalma önmagában értelmezhetetlen. Ebben a tudatállapotban nem tudtok mit kezdeni azzal, hogy a személyes döntések határozzák meg a következményt. A találékony elme kitalálta az abszolút jó és rossz fogalmát, és ezzel a trükkel önmagán kívülre helyezte a problémát és a megoldást is. A vallások korában egy, vagy több isten, esetleg démon tehetett az életetek alakulásáról. A megismerés rögös útján a vállasok szerepét átvette valami más. Nevezzük techno mítoszoknak őket. Most földönkívüli beavatkozás, mikrochip, világkormány, globális összeesküvés tehet minden rosszról, és politikai messiások hozzák el a közjót. Ami ugye nem jön, de lehet benne hinni, mert talán majd most… Holott csak ti tehettek arról, ami történik. Ahogy Ré nem tett semmit, úgy nem tesz semmit a világkormány sem. Mert egyik sem létezik.

-          Folytasd…

-          Hol vannak Egyiptom istenei, vagy az Olimposziak? Eltűntek az emberi gondolkodásból, pedig valamikor emberek haltak meg a nevükben. Nem gondolod, hogy téves azt hinni, amit hiszel?

-          Mit akarsz ezzel mondani? Mert ez olyan nesze semmi fogd meg jól…

-          Azt akarom mondani, hogy az emberiség egész történelme során felmentő magyarázatokat gyárt a tetteinek következménye alól. Istenek, szellemek, a Sátán, manapság néhány gazdag család játszik az emberiséggel. Nézd, a miért kérdésre szeretnél választ, ha valóban be akarsz lesni a színpadi függöny mögé akkor elengedhetetlen néhány dolog. 1. Tisztázni ki vagyok én. 2. Tisztázni ki vagy te. 3. Tisztázni, hogy működik a világ. 4. Tisztázni, miért úgy működik. Ezek nélkül nem fog menni. Ha ezek megvannak rá térhetsz a világod szörnyűségeinek okára. 

Roger hívatja a pincérlányt és rendel kettő italt a további beszélgetéshez.