Zajong a város füstös szerető,
lobban a hajnal reszket lepedőm,
ébredés riad az éj tetemén,
a hús remeg még csontom melegén.
Ágyam tenyerén ülök hallgatag,
a fény lehull nap bágyadt csillaga,
csak bámulom táncát mily ingatag
és pőre csendje lágyan simogat.
Szemem keres most fülledt álmokat,
szívem szíved és szájam csókodat,
kihűlt a reggel hamvad nélküled,
talán holnap majd elfelejtelek.