Barion Pixel nuuvella

Fura

A fiúk furák. Ezt 17 év tapasztalat után nyugodtan megállapíthatom. Vagyis, hogy pontosítsunk, nem mind fura. Például ott van Máté, aki mindig figyelmes, vicces, érett és karizmatikus. Az osztályban az összes lány szerelmes belé. Mindig ő van a figyelem középpontjában. A tanárok is szeretik, mert jól tanul, okos és segítőkész. Ő a diáktanács elnöke, szóval mondhatni, hogy tökéletes a srác.

Ezzel ellentétben ott van Bulcsú, aki mindig morbid vicceket mond, folyton ironizál, levakarhatatlan és még kocka is. Ő leginkább a fiúk körében népszerűbb. Állandóan a legújabb sorozatokról, játékokról és filmekről beszélgetnek. Szerintem nekik nincs is más témájuk ezeken kívül. Ő sem rossz tanuló, de nem ér fel Mátéhoz. A tanárok nem szeretik, mert pimasz és néha lusta. Habár egy jó azért mégis van benne, elég szépen rajzol.

Egyszer egyik délután egy papírt találtam a padomban, nekem címezve. Felismertem a ritka ronda kézírást, Bulcsúé volt. Mikor megnéztem egy rólam készült rajz volt az. Elég kidolgozott és szép volt. Nagyon meglepődtem, még sosem kaptam hasonló dolgot. Másnap rákérdeztem nála, hogy ezt mégis mire véljem. Azt mondta, hogy fura arcom van és le akarta rajzolni, de mivel rosszul sikerült a kép és elkezdett félni tőle, mert olyan ronda lett, így inkább nekem adta. Erre nem tudtam mit reagálni, csak álltam ott hatalmasra nyitott szemekkel. Ő ekkor elkezdett röhögni, azzal az infantilis nevetésével, majd elsétált. Nagyon mérges lettem, összegyűrtem a képet, Bulcsú után szaladtam és fejbe dobtam. A fiú meglepődve fordult hátra és mikor látta a földön hempergő galacsint, arca elkomorodott. Én fujtatva és trappolva sétáltam el. Nem értettem, hogy miért vagyok annyira mérges, talán azért mert legbelül tetszett a rajz, vagy talán azért, mert Bulcsú azt mondta, hogy fura a külsőm, nem tudom. Bulcsú ezután az eset után hamar hazament, nem ment el bandázni a többi fiúval, mint általában.

Ezért mondom, hogy idegesítő és fura a srác. Nem csak egy ilyen különös eset történt. Volt olyan is, mikor levágattam a hajam és egész szünetben körülöttem keringett szó szerint. Nem volt egy perc nyugtom sem. Vizsgálgatta a hajam, fogdosta és közben hümmögött. Nem értettem, hogy mire fel csinálja ezt. Majd egyszer csak vigyorogva megállapította, hogy nem is olyan szörnyű. A matek füzetemmel vertem fejbe, mire ő nevetni kezdett. Ekkor történt meg velem legelőször az, hogy aranyosnak találtam azt a rozmár kiálltáshoz hasonlatos röhögést. Furcsálltam is a dolgot, és végül arra a következtetésre jutottam, hogy biztos csak megsütött a nap.

Egyszer olyan is történt, hogy osztálykiránduláson az állatkertben elmentem a mosdóba. Pár barátomat megkértem, hogy várjanak meg. Mikor végeztem és kiértem csak Bulcsút találtam ott. Azt mondta, hogy az osztály már rég elment, a barátaim pedig kapva kaptak az alkalmon és Mátéval közösen elmentek fagyizni. Megkérték őt, hogy várjon meg engem. Mérges lettem a többiekre, hogy miért pont Bulcsút kellett megkérniük. A fiú ezután azt mondta, hogy hogyha már így alakultak a dolgok nincs-e kedvem vele jobban körülnézni az állatkertben. Sóhajtva végül igent mondtam neki. Bulcsú nagyon megörült ennek. Azt hittem, hogy borzalmasan kínos lesz a séta, de elég vicces volt. Kiderült, hogy a fiú sokat tud az állatokról és még néha tud humoros is lenni. Habár mikor odaértünk a vizilovakhoz és azt mondta, hogy köszönjek a rokonoknak, megcsapkodtam párszor, de legbelül élveztem a helyzetet. Ezután a séta után egyre többször köszönt a suliban, vagy jött oda hozzám beszélgetni. Sok filmet és sorozatot ajánlott nekem. Kíváncsiságból az összeset megnéztem. Mind nagyon tetszett. Kiderült, hogy egyezik az ízlésünk.

Barátnőim az elején nem vettek a fiúról tudomást, majd egyszer csak elkezdtek azzal piszkálni, hogy biztos szerelmes vagyok belé, vagy ő belém. Ezeket mindig hangosan cáfoltam. De minél többet nyaggattak, annál többet gondolkoztam a dolgon. Mi van, ha tényleg tetszem neki, mit fogok mondani, ha egyszer szerelmet vall, nekem vajon bejön ő? Ezek a kérdések vetődtek fel bennem. Egyszer azon kaptam magam, az egyik unalmas matek óra közben, hogy már hosszú ideje bámulom őt és azt próbálom eldönteni, hogy vajon helyes-e. Végül nem tudtam megállapítani, mert véletlenül találkozott a tekintetünk és el kellett, hogy nézzek.

Ezután karácsonykor történt életem egyik legfurább élménye. Az iskola utolsó napján, délután hazafelé sétáltam a nagy hóban gázolva. Fáztam, kezeimet alig éreztem, cipőm orra egy kicsit átázott. Legalább a hó esett, ami egy kicsit el tudta velem feledtetni a téllel járó kellemetlenségeket. Egyszer csak az egyik sarkon egy fának nekidőlve egy ismerős sziluettet láttam meg. Bulcsú volt az, aki épp a telefonját nyomkodta. Oldalról egész helyes volt. Mikor odaértem hozzá köszöntem neki, mire ő kissé idegesen visszaköszönt, majd matatni kezdett a táskájában. Azt mondta, hogy rám várt és, hogy oda akar nekem adni valamit. Ezen meglepődtem. Bulcsú egy kis ajándékot húzott elő táskájából, majd nyújtott át nekem, miközben boldog karácsonyt kívánt. Csodálkozva köszöntem meg a csomagot, majd kibontottam. Rajzok voltak benne, rólam. Nagyon szépek voltak, tetszettek. Az egyik az a kép volt az, amit még összegyűrtem anno mérgemben. Bulcsú a sálja alá rejtett arccal, kissé pirosan azt mondta, hogy most ne dobjam meg őt ezekkel és hogy azért rajzolt le engem, mert szépnek tart, és hogy azelőtt is annak tartott és azért rajzolt le, csak nem merte megmondani. Meglepődve néztem rá. A fiú a cipője orrát bámulta. Hasamban valami furát kezdtem el érezni, amit eddig még soha. Ekkor Bulcsú hirtelen közelebb hajolt, megpuszilt,vörösen és makogva elköszönt, majd elsietett. Dermedve álltam, kikerekedett szemekkel a rajzokat szorongatva, fázva és piros arccal. A pillangók a hasamba egyre nagyobbra nőttek. Zavaromban leguggoltam és fejemet a térdembe temettem. Sikítani volt kedvem és ugrándozni, de ehelyett inkább összegubózva, mozdulatlanul maradtam, csak a hideg és boldogság  miatt remegtem. Kezemet lassan arcomhoz érintettem, ahol előbb a fiú megpuszilt. Forró volt. Mosolyogva és kuncogva fúrtam bele fejemet mélyebben a térdembe. Akkor először gondoltam, hogy a fiúk furák, mind, kivéve egyet…

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd a kedvenc szerzőidet!


  • 1213 szerző
  • 799 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

romantikus

Rövid leírás / Beharangozó

"A fiúk furák. Ezt 17 év tapasztalat után nyugodtan megállapíthatom."

Rövid összefoglaló

Egy rövid szerelmi történet egy lány és egy fura fiú között.

Olvasási idő

5 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni horvath_zselyke nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!