Dühöngő húshalmaz vagyok,
Magamban lágy képzelettel.
Lelkem bennem reszket s fél,
Ő sem tudja hol veszett el.
Ötletelnek ösztöneim,
Érzékeim lassan forrnak.
Emlékeim rám cseppennek,
Egyszer az majd vissza hozhat.
Tudatomnak mély medrében,
Még ember vagyok nem állat.
Hallhatom hát az Ő szavát,
Így kerül el vég és bánat.