Dumáltunk, énekeltünk, gitároztunk. Zsembera Jóska épp az Égi lovast játszotta Jolana gitárján. Áhítattal hallgattuk, míg közeledni nem látszott az esti rendőrjárőr. Amikor hallótávolságon belül értek a fakabátok, Józsi "átváltott" a Poljuskára.

Este kupaktanácsot tartottak a szálláson, mi legyen a megoldás, valahogyan át kell nyomni a gépsort?!  Abban maradtak, hogy aki a rövidet húzza, meghívja Nagyezsdát vasárnapi ebédre. Aztán lesz ami lesz! A rövidet hamiskás mosoly kíséretében a Miszter húzta. 

Szuggerálom a cetliket és az egyik láthatóan kijjebb áll a többitől. Ez a jel, kihúzom. Nem hiszek a szememnek: Ismertesse a Pitagorasz-tétel bizonyítását.

A tananyag feldolgozásában nem tudott segíteni, mivel a sakkon kívül semmihez sem értett - de ahhoz nagyon.

Pont Eszti néni elé toppantam, aki akkor lépett be a terembe. Ijedtében akkora pofont adott, hogy visszaültem a szekrénybe.

Győzködték a parasztokat (egyéni gazda a hivatalos nevük), hogy lépjenek be a téeszcsébe. Tóth Margit, a frissen végzett tanító néni is részt vállalt az agitációból. Ez úgy hiányzott neki mint ablakos tótnak a hanyatt esés, ám hivatali felettese az iskola igazgatója és egyben párttitkára megkövetel

A nyolcvanas évek derekán a szocializmust építő Magyarországon léteztek apróbb szigetei a kapitalizmusnak. Ilyen volt a bábolnai Zöld báró - Burgert Róbert - és a győri Vörös báró - Horváth Ede -  birodalma a Rába. De nemcsak a kis - Alföldön, Budafokon is volt erre példa. 

A nő türelmesen hallgatta végig, arcán nyoma sem látszott a meglepetésnek, csodás zöld szeme meg sem rebbent.