A Miszter, a TMK vezetője, félúton járt a negyvenes és ötvenes évei között. Sovány arca gyomorbajos barázdákkal szabdalt. Ha nevetett, ezek a redők elgörbültek és szinte zárójelbe tették a száját. Sötét, gombszeme figyelmesen fürkészte a környezetét. Nyugodt hangja meggyőzött bármiről és az ellenkezőjéről is. Makulátlan, búzavirág kék munkaköpenye bal felső zsebén ott virított pirossal a vállalati pecsét és sötét tintafolt mutatta, hogy használójának napi munkaeszköze a folyós toll. Évente egyszer, kétszer összeválogatott egy csapatot és elvállalt egy szerelést a szojúzban. 
Legnagyobb gépsor, prototípus,  a legkommunistább moszkvai gyárban, (Lenin maga engedélyezte neve viselését az üzemnek, meg is lőtték a kapuban mérgezett golyóval, szobor emlékeztet az eseményre)  egy válogatott csapattal, ez Miszter vállalása. Siker esetén konkrét nyugati megrendelések. Óriási érdeklődés, TASZSZ, MTI, Tv-híradó gyakran látogatott a gyárba. Hogy üzletileg megalapozott legyen a vállalkozás mindenki annyi farmert hozhatott amennyit csak akart. Miszter még a gyárban bezárta a vezérlőszekrénybe a gatyákat, a kulcsot zsebre vágta és legközelebb a moszkvai üzemben nyitotta ki. Útközben jól megfért egymással a japán elektronika, a német mechanika és a magyar gatya. Mindegyiket rubelért adták el !  Nyolc köbméter finánc mentes farmernadrág zuhant a földre, dugig volt Levi's  - szel a gépsor irányító szekrénye. A fél gyárat felöltöztették, és minden darus lány fenekén is magyar farmer feszült. A szerelés alatt ezek a lányok "viselték gondját" Miszteréknek. 

Folyik a próbaüzem, jár a gépsor mint a schaffhauseni óra. De a kemencék hőmérséklete alacsonyabb, mint a gépkönyvben megadott érték. Ez nagy gáz. Még nagyobb gáz, hogy Nagyezsda Ivanovna rögtön ki is szúrta. A főtechnológus asszony olyan Miszter korabeli, "jó karban  lévő" negyvenes asszony. Festett vörös haj, zöld szemek. Nem majmolta a divatot, de csinosan öltözött. A rokonszenves asszonyt mindenki kedvelte a gyárban, gyakran beszélgetett a magyarokkal a gépről. Két éve  vált el az urától, mert az igen nagyon ivott.  
Mondta is a Miszternek, hogy ebből nem lesz gépátvétel, ha így maradnak a dolgok. Már pedig így maradnak, mert ezt a rendszert újra kell tervezni és át kell alakítani. Erre, most se pénz, se paripa, se fegyver. Este kupaktanácsot tartottak a szálláson, mi legyen a megoldás, valahogyan át kell nyomni a gépsort?! 
Abban maradtak, hogy aki a rövidet húzza, meghívja Nagyezsdát vasárnapi ebédre. Aztán lesz ami lesz! A rövidet hamiskás mosoly kíséretében a Miszter húzta. 
A menü: Stefánia vagdalt, vele sült krumpli és csemege uborka. Meg bolgár vörösbor, a Medve vére, az jó erős. Éva a tolmács fél Moszkvát felforgatta egy tekerős húsdarálóért. Utána meg jófajta disznóhúsért. (az állami boltokban nem orjára bontották a húst, hanem mint a kenyeret szeletelték. Került abba szőr, bőr, csont, zsír, néha még hús is.) A kolhozpiacon, némi sárdagasztás után, többszörös árért kaptak "rendesen" felbontott disznóhúst. Igazi csapatmunkában zajlottak az előkészületek. Pontban tizenkettőkor megérkezett a vendég és asztalra került az ebéd is. 
Jó hangulatban falatoztak, fogyott a bor is rendesen, munkáról egy szó sem esett. 
Aztán úgy intézték, hogy Nagyezsda és a Miszter maradtak ott kettecskén. 
Hétfőn Nagyezsda Ivanovna aláírta a gépátvételi jegyzőkönyvet.