Lakat vagyok. Angyallakat.
Feléd olyan nyitott, ha úgy akarod akár be is zárok, hogy biztonságot adjak, hogy szorosan magamhoz öleljelek, hogy elrejtselek mindenki elől, mint hideg téli estén a meghitt paplan. Vagy csak félig nyitom ki magam, hogy belém karolhass, de ha ahhoz van kedved, hát azt sem bánnám ha ékszerként hordanál magadon elrettentendő a hordát.
Neked adtam mindenem, az összes csavarom, alkatrészem, nálad van a biztonságom, a nyikorgásom, nincs előtted semmi titkom... azonban kérlek – csak hogy maradjon belőlem nekem is valami, hogy meg tudjam magam határozni, hogy ne legyek végül kifordított ördöglakat - a záram, a működésem, a gyenge pontom ne akard megfejteni. Tiéd vagyok, de - hagyj meg abban a hitben, hogy - a kulcsot magamnál tartom.

Haiku:

Nem titkolózom

csak féltve őrzöm ami

hozzám tartozik