Elfáradtál.

Legyen szent ez a zsoltár!

Mert a mese könnyen jár,

talán majd rád talál,

s akár az óceán,

az öszi széllel tovaszáll,

s viszi a hírt már

az egység birodalmán át;

a szél, s a nyár szagát,

hogy ússzon a fényben egy életen át,

aki terád vár.

Mert mosolyogsz már minden nyárban,

Mert szép a fény a napsugárban.

A csodára vársz.

Szenteld meg a fényt, ha itt jársz!

Ámen.

Vége.

Ennek a mesének vége.

Hát újulj meg végre!

A napsugárban könnyen jár a madárdal,

és a mesével az égig ér majd a hajnal.

Akár a nappal, úgy marasztal majd

az őszi fényekkel a hajnal.

Ez a mese csoda volt,

lásd, rád is ragyogott,

és mosolygunk már,

akár a lágy napsugár.

S mosolyogsz te,

mert a fény egy veled.

A rügyekkel járunk,

s megszenteljük az óceánunk.

Csak a szent fény éljen bennetek,

s legyen szent a képzelet!

Mert a mese tükrében

veled száll a létem.

Lásd, így meséltem,

s mindig megszenteljük a Léted.

Lásd, mosolyogsz már,

s legyen szent a napsugár!

...Mert a mese csodára vár,

s mindjárt megszentel a napsugár.

Mindjárt megszentelünk szépen,

Az éj tüzében.

Ez a mese tovább hergel 

mindeneket szépen.

Hergelünk, hergelünk,

a mesében könnyekkel nem leszünk.

Így ébredezünk,

s a fény itt lesz velünk.

A JEL itt lesz velünk.

S a mese könnyen jár majd,

itt leszünk tavasszal.

Így ébred a hajnal,

majd ha kisüt a Nap.

Ábrándozz te csak a JÓ-ról!