Barion Pixel nuuvella

Nézőpontok

Az áruház szokásos kedd délelőtti forgalma zajlott, az emberek jöttek mentek. A bejárat mellett álldogáló biztonsági őr lapos pillantásokkal méregette az érkező csinosabb nőket. 

Csörömpölést hallott. Nem ma kezdte a pályát és mert tompa puffanást is kihallani vélt a zajban, a hang felé indult. Már messziről észrevette a padlón fekvő férfit.

Többször vett részt egészségügyi képzésen, így odaérve azonnal látta, ez nem egy részeg öregember.

Túlordította a bolti zsivajt:

- Kérem a defibrillátort ide, azonnal. -

Többnyire az eladótér átellenes sarkában tartózkodó kollégája faképnél hagyta locsogó ismerősét és vágtatni kezdett a terem közepén elhelyezett gépért. Letépte a falról és most ő üvöltött:

- Hová? -

A vásárlók ijedten rebbentek szét az útjából.

Az érkező válasz után az önkiszolgáló pénztárak felé vette az irányt, egy padlón fekvő férfiről a felső ruhát gondolkodás nélkül letépő kollégájához.

- Hívd a mentőket, keringés összeomlás, idős férfi. -Fogadta az öreg mellett térdelő. - Aztán tartsd távol a bámészkodókat és ha szólok, válts le! - Az utolsó szavaknál már erősen lihegett. Harminc mellkas kompresszió után két befúvásos lélegeztetés. A negyedik sorozatnál már hiába az edzettség, fulladozva kapkodta a levegőt. A telefonálást befejező kollégája, a mentők értesítése, tájékoztatása közben is csomagolta szét, helyezte használati állapotba a készüléket.

- Háromszázra töltöttem. Félre! - Az eddig pumpáló hátra dőlt, és miután az idős férfi összerándult, majd elernyedt, csuklóját megragadva a pulzusát ellenőrizte. Pár másodpercig figyelte, aztán csalódottan lihegte:

- Nem megy. - Kollégája azonnal az eszméletlen öreg mellé térdelt és harminc, kettő, harminc, kettő váltással mellkas kompressziót és befúvást végzett.

- Töltés háromszázötvenen! Félre! - Kiáltotta kevéssel később, lassan rendeződő légzéssel a fibrillátor papucsait emelő férfi.

Az idős férfi újra fájdalmasan összerándult. 

- Megvan. - Sóhajtott mindkét biztonsági őr. Sietve ragasztgatták a férfi mellkasára az EKG monitor érzékelőit.

A távolból már hallatszott a riasztott mentő vijjogása.

A hordágyra tett emberről azonnal levágták a mentőautóban a ruháit, hogy a megfelelő érzékelő és figyelő eszközök minél hamarabb a helyükre kerülhessenek, letolták a tubust a torkán a légzést biztosításához 

A két őr az öregember táskáját nézték át és megtalálva az iratait és az egészségügyi papírlapocskát, amelyen szerepelt a bácsi légzési problémája is, ezért rögtön a légzés figyelő monitor csövéhez oxigént is kezdtek fújni. Miután stabilnak tűnt a beteg állapota, mentősök megköszönték az őrök munkáját és elindultak a városi egyetemi klinika felé.

----------

A kórházban töltött második nap délelőttjén a stabil önálló légzés okán eltávolították a légzést biztosító eszközt a férfi torkából és időről időre apránként csökkenteni kezdték az altató mennyiségét.

- Hát te mit keresel itt? - Nézett nagy szemekkel a fölé hajló fiára.

- Két napja rosszul lettél egy üzletben, mentővel behoztak a kórházba – Jött a válasz.

- Ühüm – Volt a reakció több tíz másodperc múlva.

- Hogy kerültem ide és hol vagyok? - Került elő ismét a kérdés pár perc elteltével.

A fiatal férfi elismételte.

- Igen? Jé, mikor? - Ámult az idősebb.

Az éppen csak ébredező férfi még többször is elkérdezte ugyanazt, mire a fia türelmesen ismételgette a választ.

Harmadnapra csökkent az altató mennyisége annyira, hogy tisztult az öreg elméje, nemcsak értelmezni, hanem már megjegyezni is tudta a hallottakat.

Ekkortájt tudatosult benne, hogy tucatnyi cső, katéter, kanül és vezeték lóg ki belőle, illetve róla az ágya mögötti falat csaknem teljesen betöltő pittyegő, néha sípoló műszer rengeteghez kapcsolva.

Már szégyenkezni is tudott, hogy az alá tett ágytál használata után oldalára görgetve, idegenek törölték ki a fenekét. Ámbár magatehetetlensége miatt önmaga nem tudta volna megtenni.

Rendre párásodott a szeme, ahogy az alig több mint egy éve ismerőseivé vált emberek sorra érkeztek látogatni, ki gyümölcs salátát, ki húslevest, ki gyenge csirkehúst hozva és felépülését kívánva. Feküdt már kórházban korábban, de sokkal kisebb “érdeklődés” kísérte akkor, pedig ott évtizedes barátságnak hitt kapcsolatai voltak.


Negyedik napon már felismerte az intenzív osztály napirendjét, a rendszeres vizsgálatok idejét, módszerét. Nyitotta a száját a hőmérőnek, tartotta a karját a vérnyomás méréshez, elfordította a fejét a vérvétel idejére.

Már név szerint szólította a személyzetet ha szüksége volt valamire, amit az egyébként is szolgálatkész nővérek örömmel nyugtáztak és lehetőség szerint, gyorsan segítettek is.


--------------

Ráérősen sétálgattam az áruházban. A program ahova menni készültem, még nem kezdődött és egyébként is mindig mindenhova jóval korábban indulok a kelleténél, mert nem szeretek késni. Most a túl korán érkezést kerülendő, tértem be az üzletbe nézelődni, egy-egy apróságot is vásárolva, mintegy megindokolva miért is tértem be.

A műszaki cikkeket tartalmazó polcok előtt talán bele is bóbiskoltam egy pillanatra a lámpák, szerszámok, egyebek tanulmányozásába, amikor csörömpölést és futó léptek dobogását hallottam. A pénztárak felé fordulva láttam, hogy egy idősebb férfi fekszik a padlón. Ide érkezett futva az egyik alkalmazott. Elcsodálkoztam, az öregúrnak pont olyan válltáskája volt, mint amit én is használok, abban a hiszemben, hogy másnak nincs ilyen a közelemben. A bolti egyenruhás közben megfordította a bácsit és egy műanyagon keresztül, aminek az egyik végét - mint a búvárok a lélegeztető csutoráját - a szájába vette, a másik végét az öreg szájába dugta és mesterséges lélegeztetésbe kezdett. Néhány fújás után, borda ropogtató erővel szívmasszázs következett. Ekkor érkezett egy másik alkalmazott a defibrillátor táskájával. Távolabbra küldte a bámészkodókat -alig láttam már tőlük – és a készülék összeállításának állt neki. A táguló tömeg és az éppen felegyenesedő, eddig a bácsi mellett térdelő férfi miatt láthatóvá vált a földön fekvő arca. Ismerősnek tűnt az arca is a szemüvege is, de nem tudtam hova tenni. Az üzemkésszé tett újraélesztő készülék két papucsával a kezeiben, messzebb küldte a lihegő kollégáját és az öntudatlanul fekvő mellkasára nyomta a tappancsokat. Nézni is rossz volt ahogy az öreg összerándult az áramütés hatására. Ebben a pillanatban iszonyú erejű ütést éreztem a bordáim között, talán fel is kiáltottam, bár ez senkit nem zavart, mindenki az öreget bámulta tovább. A szinte felrobbanó és sajgó mellkasom ellenére is feltűnt, hogy lekapcsolták a villanyt, mert halványabban és sötétebben láttam mindent. Amikor az alkalmazott ismét az öregúr mellére tette a tappancsokat, döbbentem rá honnan ismerem a padlón fekvőt. Én vagyok az! Ismét felrobbant a felsőtestem és teljesen sötét lett. Nem láttam, nem hallottam, már nem fájt semmim, elnyelt a lágyan ringató sötétség…

----------

- Szia Apa! -

Jó ez a csend, a nyugalom, mindenki hagyjon békén…

- Hallasz engem? -

Az ördögbe, ez nem nyugszik. Kinyitottam a szemem, illetve csak akartam, mert mintha ólomból lettek volna, nem nyíltak a szemhéjak.

- Türelem, fiatalember! Csak lassan ébresztjük. Várjon egy órát! -

Jótékony lebegés, időtlen idő, nyugalom.

- Hello! Itt vagy? -

Sikerült kinyitni a szemem. Fény és egy fölém hajló alak. Másodpercekig tartott, mire élesedett a kép és az ezer kilométerre élő fiamat ismertem fel. Elfáradtam, becsuktam a szemem.  

- Azt hiszem felismert. - Hallottam a hangját ismét.

Kis pihenő után ismét megpróbálkoztam használni a látószerveimet. Azonnal tökéletes képet kaptam. Kérdeztem a fiamat, mit keres itt, miért nincs otthon. Nem sikerült jól.

- Nem értem amit mond! -

- Nyugalom fiatalember, csak száraz a szája. Fecskendővel kevés vizet juttatunk a szájüregbe és akkor jobb lesz. -

A pár csepp hideg víz nagyon jólesett és amikor a hölgy látta, hogy szaporán nyelem, még egy keveset nyomott a számba. Hálásan pislogtam neki, mire mosolyogva bólintott:

- Menni fog. -

A fiamra néztem és újra kérdeztem:

- Hogy kerülsz ide? Mi történt? -

Elmondta.

Ennyi erőfeszítés után elbóbiskoltam.

Kis pihenés után ébredve, rácsodálkoztam az ágy mellett ülő fiamra.

- Hello! Hát Te hogy kerülsz ide? -

Mosolyogva elmondta.

A diskurzust hallva ismét megjelent az előbbi hölgy a vizes eszközével és kaptam vizet újra. Kellemesen hideg volt, jólesett.

A helyzetet, állapotomat érintő beszámoló feldolgozása és az ivás kimerített. Szunnyadtam picinyt.

A kezeim mozgatására riadtam. Egy ősz pasas állt mellettem sztetoszkóppal a nyakában és egy ápolónőt kérdezgetett, aki a kezeimből lógó tűket, csöveket igazgatta. A doki kiszúrta, hogy őt sasolom, közelebb hajolt:

- You feel good? -

- Oh, yes! Thanks. - Válaszoltam. Elégedetten bólintott, hamarosan búcsút intett és a következő ágyhoz léptek.

Az eddig mögöttük álló fiam ült le ismét mellém. Amikor kérdeztem a történtek részletei felől, széles vigyorral az arcán válaszolgatott. Rá is kérdeztem, mi a vigyor tárgya. Mint kiderült – számomra legalábbis – már többször is elmondta, de semmi gond, mert figyelmeztették, hogy az altatásból ébredők memóriája eleinte kissé lyukacsos. Ám úgy érzi a kérdésekből, hogy most már kezdek képben lenni.

Tetszett a történet?

3 2

Regisztrálj és olvasd Jenes Gyula 36 történetét!


  • 1262 szerző
  • 858 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Jenes Gyula

Nézőpontok

Műfaj

spirituális

Rövid leírás / Beharangozó

Szívmegállás a bevásárló központban

Rövid összefoglaló

Egy majdnem tragédia, a szereplők szemével látva...

Olvasási idő

7 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Jenes Gyula nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!