Barion Pixel nuuvella

Mutáció 1. fejezet

 

Peter Seevec bágyadtan ásított, miközben a szokásos ellenőrző körútján ballagott a reaktor körüli szerviz folyosón. Álmosítóan zümmögtek körülötte a műszerek és kellemes emlékek bizseregtek benne az andalító melegben. Kissé gyűrött arcvonásai élénken árulkodtak a hétvége és az elmúlt éjszaka fáradalmairól.  

Együtt ébredtek és együtt indultak. Peter a munkahelyére, Eva pedig vissza a kollégiumba, némi elkeseredettséggel, hogy most sem tanult szinte semmit. Gyanította, nehéz vizsgái lesznek. Nagycsaládból származott így az összetartozás érzése igen erősen élt benne. Anyja példája a hat gyermekkel nemhogy elriasztotta volna, hanem mintává vált. 


Álmosan konstatálta, hogy a műszer mérőkapcsain az előírt értékeket mutatta a kis kézi terminál, melyet kikapcsolva begyömöszölt a vállán lógó táskába. Visszapattintotta az utolsó műszer burkolatát és a kijárat felé indult. Mellény zsebéből előkotorta azonosító kártyáját és bedugta az ajtó melletti információs egység nyílásába. Az ajtónyitó barátságosan pislogott néhányat, majd utálatos szusszantással kinyílt az ajtó. Peter egy hirtelen ötlettől vezérelve kihajolt, és mivel kint senkit sem látott, megnyomta az ajtóvezérlő gombját, azután sietve visszabújt az ismét szusszanó ajtó elöl. Átvillant a fején, ha majd tényleg kimegy, a központi nyilvántartóban két kilépése lesz. Magában legyintett. Majd valamelyik operátort rábeszéli, törölje az egyiket, nehogy egy ellenőrzés alkalmával a rendszergazda kiszúrja. Volt már ilyen régebben is, apróbb szívességekért cserébe, kéz kezet mos alapon. Emlékezett rá, hogy a szerviz folyosó egyik kanyarulatában van egy csendes zug. Talán műszerellenőrző szobának készült, de azután mégsem lett belőle semmi. A már régebben oda csempészett kényelmes fotel puhán nyekkent, ahogy Peter belehuppant. Csak másodpercekig álmodozott az elmúlt éjszakán, azután elaludt


Az első emeleti vezénylő teremben az ügyeletes mérnök és a vezető technikus csendben figyelték a főmérnököt, aki mint a tervezőgárda tagja, itt ragadt a kivitelezésen olyannyira, hogy az Erőmű elkészülte után a főmérnöki posztot pályázta meg sikerrel. Már három éve minden munkanap reggel nyolc óra körül és délben megjelenik a központi vezénylőben, végigsétál az információs fal előtt, szinte szeretettel végigsimít egy-egy műszert néha barátságosan elbeszélget az éppen szolgálatban levőkkel. A két ügyeletes elégedetten felsóhajtott, amikor a főmérnök feléjük biccentett és kilépve az üvegajtón, az irodája felé indult.


A főmérnök nem szerette a csukott ajtókat, ezért most is csak félig hajtotta be, s íróasztala mögé ült. Előtte a GRAFIT Rt-nek címzett levele feküdt.

Már napok óta törte a fejét, hogyan tegye szóvá kellő határozottsággal, de mégis tapintatosan a nekik küldött grafit fékezőrudak ingadozó minőségét. A vezérlő automatika egyszerűen képtelen volt követni akkora ingadozást, amekkorát az RT néha produkált. Pedig többször is járt az üzemükben és elmondta, hogy ezek a rudak nem alumíniumkohóba kerülnek, ahol egy kicsit több töltőanyag nem okoz gondot, hanem az atomerőmű reaktorában a reakciót fékező, szabályozó szerepet kell betölteniük. Alig néhány hónapja történt, hogy a rossz minőségű fékezőrudak miatt a műszerek a reakció fokozódását jelezték. A jól képzett személyzet időben átkapcsolt kézi vezérlésre és a grafitot beljebb tolva visszaállította az előírt szintet, de a helyi sajtó megtudta és felfújta a dolgot. Később, amikor az erőműnek magyarázkodnia kellett, nem kerülhették el az RT bemószerolását. A főmérnököt bántotta a dolog, mert a fülébe jutottak olyan hangok is "ha nem tetszik a grafitunk, vegyen máshonnan". Az így megnövekvő szállítási költségek, azonban nem tették vonzóvá az ötletet. Mindenképpen azon kell igyekeznie, hogy sértődés nélkül jobb minőséget tudjanak kicsikarni az Egyesült Grafittól. Elgondolkodva hajolt az asztal fölé újabb piszkozatot írni.


Az információs falon pislogni kezdett egy apró piros fényű jelzőlámpa. A vezénylő terem egyik oldalfalát teljesen beborította az Erőmű vázlatos technológiai vonalrajza, amelyen a különböző tolózárak, kapcsolók, szelepek nyitott illetve zárt állapotát jelző apró fények mellett helyet kaptak az érzékelők által szolgáltatott adatokat megjelenítő lámpasorok, műszerek, monitorok.

A vezető technikus kényelmesen hanyatt dőlve lapozgatta a színes magazinját, társa a telefonját nyomkodta bőszen.

A műszerfalon egy másik jelzőfény is elkezdett hunyorogni.

A megkínzott telefon engedelmesen pittyegett, a divatlap modelljei csábosan mosolyogtak.

A monitorok képén, a baloldali mezőben egy eddig egyenletesen növekvő számoszlop értékei gyors emelkedésbe kezdtek. A központi számítógép lefuttatott egy programot, amellyel ellenőrizte, hogy mindenki elhagyta-e a reaktor közvetlen környékét s mivel annyi kilépést talált mint amennyi belépést, úgy értékelte, senki sincs a szerviz folyosókon. A biztonság kedvéért még hang és fényjelzést is adott a szervizfolyosóra, majd mivel semmilyen reakció sem érkezett, parancsot adott a terület blokkolására. Nehézkesen szusszanva, helyükre kerültek az ajtónyitást blokkolók.

Az információs falon a mechanikus műszerek mutatói alamuszi módon feljebb csusszantak. A szerver, egyik modemje segítségével a főmérnököt próbálta telefonon hívni, de az főnöke hétvégi horgászélményeit hallgatva álldogált a folyosón és nagyon unta a dolgot, de egy főnöknek nem illik ezt megmondani. Nemrég sikerült a szerver főprogramjához egy rövidke beszédszintetizátor programocskát illeszteni, amelynek segítségével pár szóban jellemezni tudta az erőmű aktuális üzemelési adatait. A főmérnök igen büszke volt az ötletére, hogy bárhonnan egy telefonhívással tájékozódni tudott az üzemi jellemzőkről. Ám most, horgászbolond főnökét hallgatva azon tűnődött milyen irigylésre méltó, hogy valaki olyan mértékben legyen képes kikapcsolódni, mint hétvégeken az igazgatója.

Az információs fal műszereinek mutatói tovább kúsztak felfelé, megközelítve már a piros csíkkal jelzett határértéket.

A központi számítógépben, az érzékelőktől kapott adatok alapján elindult egy programrészlet, amelynek hatására döngve helyükre csapódtak a vastag betonlapok, amelyek az ajtónyílások szigetelését voltak hivatva szolgálni, az üzemmenettől eltérő viszonyok esetén. A főmérnök hallotta a döndülést és összeugrott a gyomra. Ismerte ezt a hangot - még a szerelés során a próbáknál és később az időszakonkénti gyakorlások során, hallhatta eleget - ezt nem lehetett eltéveszteni. Faképnél hagyta csevegő főnökét és futásnak eredt a vezénylő irányába. Még a folyosón száguldott, amikor felüvöltött a jelzősziréna. A két ügyeletes riadtan eszmélve, visszakapcsolta a monitorokat és az információs falra pillantva felmérték a helyzetet, majd az automatától átvették a vezérlést.

- A csuda vigye el, már megint, mi az ördög van? - robbant be az ajtón a főmérnök.

- Úgy tűnik, megint pocsék a grafit - tájékoztatta röviden a vezetőtechnikus.

- Lássuk mennyire? - zongoráztak a főmérnök ujjai a billentyűzeten. A monitorokon megjelenő adatokból kiderült, hogy a hőmérséklet nem, de a sugárzás jelentősen megemelkedett, természetesen csak a reaktor aktív zónájában. Még valami felkeltette a főmérnök érdeklődését, egy eddig nem tapasztalt sugárzásféleség jeleit láthatta néhány másodpercig.

- Talán a grafithoz használt töltőanyagtól van - futott át a fején. A felgyorsított szervomotorok beljebb tolták a grafittömböt a reakciótérbe és hamarosan visszaálltak a normális értékre a paraméterek. Az ajtón egymás után bezuhanó vezetőknek megnyugtatóan intettek .

- Semmi gond nincs, a fékezőrudak minőségi hibája okozta a reakció intenzitásának változását, de sem túlhevülés, sem rendszermegfutás nem történt - adott hevenyészett tájékoztatót a főmérnök, majd az ellenőrző tesztek és mérések után engedélyt adott a biztonsági rendszernek a tiltások és blokkolások oldására. Helyükre csusszantak a betonlapok, törlődtek az egyéb gátlások. Az eseményeket kommentáló zsivajban senkinek sem tűnt fel, hogy a szervizfolyosók egyik kijárati zsilipének ellenőrző lámpája néhány másodpercig világított...


Peter felébredt. Álomittasan pislogva próbált rájönni, mi ébresztette fel, de nem sok sikerrel járt.

- Talán bejött valaki - morfondírozott. - Ilyenkor

senki sem szokott erre járni - Sóhajtva feltápászkodott és a kijárat felé indult. Messziről észrevette az információs egységen a figyelmeztető piros fényt.

- Az ördögbe, még a végén lebukok - dörmögte magában, de közelebb érve látta, ha akarna se tudna kimenni a biztonsági tiltás miatt. 

- Két lehetőség van - gondolta. - Ha éles a helyzet, akkor a hőmérsékletnek emelkednie kell - A legközelebbi hőmérő műszerhez lépett és meredten figyelte a békésen tekeredő papírt.

- Hát, ezt akár vonalzóval is húzhatták volna - nyugodott meg néhány perc múlva. - Ha ez gyakorlat, akkor a betonajtók csukódására ébredtem fel - Most, hogy tudatosult benne a bezártság ténye rossz érzése támadt. - Még csak az kellene, hogy klausztrofóbiám legyek, szedhetném a sátorfámat a legközelebbi orvosi kontrollnál - Némiképpen beletörődve helyzetébe, a fotel felé indult, amikor iszonyú fájdalom sikoltott az agyába. Erőtlenné válva, képtelen volt bármire, azután a padlóra hanyatlott.

Olyasmit élt át, mint amikor az emberben halála előtt, igen rövid idő alatt lepereg az élete. Később arra gondolt, hogy mintha nem is mind az ő élményei lettek volna a megéltnek vélt jelenetek...

Kisvártatva már csak sűrű sötét massza örvénylett előtte és szél süvített körülötte...


 Csendesedett az orkán és világosodni kezdett. A padló puha, csúszásmentesített volt, a műszerek halkan zúgtak, az információs egység fényei békésen világítottak.

 Peter felült. - Hát ez nagyszerű! Bentrekedek az aktív zónában, rosszul leszek, így kell egy hétfőnek kezdődni?

- Vajon mitől fájdult meg a fejem, s miért szédültem el? - Se meg nem fáztam, se kimerült nem vagyok - mozgatta meg erőteljesen kezét, lábát. Mese nincs, orvoshoz kell mennem, mielőtt mások előtt összeesnék, mert akkor fuccs ennek a jó beosztásnak. A reaktor közvetlen közelében levő műszerek ellenőrzésére, karbantartására csak teljesen egészséges embereket alkalmaz az erőmű.

- Csakhogy előbb ki kellene jutnom szép csendben - nézett szemrehányón az információs egységre, de rögtön elvigyorodott. A piros fény búcsúzóul hunyorított, majd kihunyt, s mellette szelíden felfénylett a szabad utat jelző zöld fény. Felkászálódott és az ajtóhoz lépett. Még hallotta a blokkoló rudakat és a védő betonlapokat a helyükre csúszni. Bedugta kártyáját és még ki sem nyílt teljesen az ajtó kilépett és gyorsan vissza csukta. Várt néhány másodpercet. Ha fent a vezénylőben észrevették az ajtónyitást, akkor a feje felett levő hangszóró reccsenne és érdeklődnének, mit keres itt? Ám a hangszóró csendben lógott a falon. Óvatosan elindult, egyre szaporázva lépteit az operátorok főhadiszállása felé, hogy megkeresse és második kilépésének törlésére rábeszélje ismerősét.


- Semmi fiziológiai elváltozást nem észleltem, talán mégis inkább kimerültség - vélte a doktor, a hosszas vizsgálat és a tesztek kitöltése után, s az asztalához lépett. - Nem fizikai értelemben, hanem szellemi, pszichikai vonatkozásban. - Azt javaslom, néhány napot pihenjen, persze csak szellemileg. Ússzon, fusson, vagy vágjon fát, de a fejét csak mérsékelten használja. Ért engem ugye? -


- Minden jót főnök, jövő hétfőn megyek... Köszönöm, igyekszem... Viszlát - letette a telefont és a mobilja után nyúlt.

- Pénteken nem dolgozom, jöhetsz korábban is. Peter voltam, szia. - Hadarta, Eve üzenetrögzítője jelentkezésekor.


- Tulajdonképpen nem is rossz - turkált később a hűtőszekrényben. - Már nincs is semmi bajom. Mintha szabadságon lennék. Most már akár alhatnék is - tűnődött, hirtelen összekapott ebédje roncsai felett.

Éppen elhalt a csobogás a tus alatt, amikor megcsörrent a telefon. Már az ötödiket csengette, mire Peter úgy döntött mégis felveszi. - Hello, agonizálsz már? - mennydörögte egy kedélyes hang a kagylóból.

- Hello! Steve! Egy frászt, élek és virulok. A doki kisütötte, hogy szellemileg-átmenetileg-toprongy vagyok. - Á, semmi, csak délelőtt megfájdult a fejem és kicsit megszédültem. Az orvos szerint idegkimerültségem van, ezért pihentetnem kell a zsenialitásomat. - Nem, nem megyek este sakkozni. Ugyan a doki csak szellemi pihenést javasolt, de álmos is vagyok, azt hiszem bebújok a rongyok közé és végre kialszom magam. Köszönöm, hogy hívtál. Szevasz. - Hálásan gondolt a hívás és az érdeklődés miatt gyermekkori barátjára, aki miután ifjúkori álma nem sikerült - rendőrnyomozó szeretett volna lenni -, az egyik biztosító társaság nyomozója lett. Barátságuk és közös szenvedélyük, a sakkozás ürügyén gyakran összejártak és ha munkabeosztásuk megengedte, esténként sakkoztak.

Felnyalábolt néhány újságot a dohányzóasztalról és a hálószobája felé ballagva magában dünnyögve válogatta a lapokat. - Ez se kell. Ez se. - Útját szétdobált újságok jelezték a padlón. A maradékkal az ágyra hemperedett, s pár másodpercig tanakodott melyiket olvassa, ám végül ledobta a kupacot a fekhely mellé, felnyúlt és egy mozdulattal berántotta a sötétítő függönyt. Falnak fordult, kényelmesen elfészkelődött, s hamarosan elaludt.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Jenes Gyula 36 történetét!


  • 1201 szerző
  • 785 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Jenes Gyula

Mutáció 1. fejezet

Műfaj

krimi

Rövid leírás / Beharangozó

Az elkövetett bűnök jó része soha nem évülhet el, vallják a különleges ügyek felderítésére szövetkezők.

Rövid összefoglaló

Fiatalok csoportja, egyikük különleges képességét kihasználva a bűn nyomába indul, sajátos felderítési módszerrel.

Olvasási idő

9 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Jenes Gyula nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!