Barion Pixel nuuvella

Kamaszok

A lány nem volt több tizenöt évesnél, a fiú is olyanforma lehetett, talán ha egy évvel több.

A folyóparton múlatták az időt, társaikkal együtt lógtak a semmibe.

Ők ketten kevésbé locsi-fecsik lévén le-le maradtak a többiektől, suttyomban néha egymásra pillantva sétáltak a többiek után.

Megálltak, néhány követ, kavicsot dobáltak a vízbe, azután mentek tovább.

Megbámultak egy dohogó hajót, törtek száraz ágat, rajzolgatni a homokba, aztán ismét az őket már jócskán elhagyó többiek után indultak.

Az egyik partmenti fa láttán a fiú megtorpant:

- Ilyen volt a nagyinál a régi cseresznye, ugyanezzel a villás elágazásokkal, így nagyon könnyű volt rá felmászni, cseresznyét szedni.

Már iramodott is neki a fának. Könnyedén, lendületesen szökkent fel jó néhány méter magasságba.

- Te, nem jössz?

A lány vágyakozva pislogott felfelé.

- Szoknyában vagyok!

- Na, és? - Mondta volna még a fiú, hogy majd nem néz oda, de a lány folytatta.

- Félek, hogy beleakad valamibe, - ez kötött - akkor lefejtődik.

- Hát akkor, vagy leveszed, vagy lent maradsz! - Rikkantott az ágak közül a fiú.

A lány körbe nézett. Társaik már nem látszottak, nagyon messze két horgász bóbiskolt. Gondolt egy merészet, kilépett a szoknyából, összehajtogatva egy nagy kőre tette, és szandálját is lent hagyva, mászni kezdett.

Messze föntről a fiú harsogott, a tudomása szerint a földön álló lánynak, hogy milyen jó is a fa tetejéről nézni a világot.

Meglepődött, amikor a lány utolérve megfogta a lábát.

- Hát, te? - Kerekedett el a srác szeme.

- Mi van? Azt hitted csak a fiúk tudnak fára mászni. - Vigyorgott a lány.

- Vau! Szimpatikus! - Bukott ki a fiúból.

- Micsoda? Mi szimpatikus? - Érdeklődött a lány.

- Az osztályból a lányok lent vinnyognának földön, - Kezdte a fiú - te meg bugyiban jöttél utánam. Ez nem semmi!

- Akkor ti a holdon éltek. Én gyerekkoromban sokat voltam úgy fürödni a folyóban a barátnőimmel, hogy nem volt fürdőruha nálunk. Kerestünk elhagyott helyeket, aztán bugyiban-pólóban, mars be a vízbe! Aztán ki a partra levetkőzni megszárítani a göncöt, és mentünk haza. -

- Azért megnéznélek egy ilyen szituban! - Próbált poénkodni a fiú.

- Gyáva! Hát itt vagyok! Nézz! - Válaszolt a lány.

- Nem úgy gondoltam! - Hökkent meg a srác.

- Jaj! Ne bonyolíts! Ne gondolj semmit! Itt vagyok, nézhetsz, neked vetkőztem le. -

A lány már egy magasságban billegett az ágon a fiúval.

- Tényleg? - Ámult el a fiú.

- Igen, tényleg. De, ha ilyen mulyának teszed magad, lehet, hogy megbánom. A hétvégén a moziban, úgy szemeztél velem, hogy azt hittem most már a kezemet kéred meg.

- Hát nem semmi lány vagy! - nyikkant a fiú. - Csak nem tudom, mit csináljak. Nem igazán érzem magam egy hódító dumájú nőcsábásznak. -

- Sebaj! - Vigasztalta a lány - Legyél csak természetes! -

Nehezen sikerült a legénynek természetesnek maradni. Sűrűn bámulta a másik ágyékát, a vénuszdombján feszülő fehérneműt, a combok között a szövet redőin átsejlő ajkakat, a formás popsit.

Majd egy órát hintáztak, lógtak a fán, amikor a fiúnak vizelési ingere támadt, meg különben is, erősen feszült az ágyéka.

Már leplezetlenül bámulta, ahogy a lány mászik, csüng, lóg. Nagyokat nyelt, amikor egy simább ágat a térdhajlatai közé fogva fejjel lefelé lógott. Pólója lecsúszott róla, teljes felsőtestét szabadon hagyva. Bimbói peckesen meredtek a világba.

Amikor megemlítette, hogy azért akar lemenni, mert pisilni kell, a lány felvidult.

- Hohó! Azt már nem! Egy ilyen alkalmat nem hagyunk ki. Versenyezzünk, hogy ki tud messzebb! Nekem is kell, úgyhogy, gyerünk!

Egy szélső ágra parancsolta a fiút, és biztatta, mutassa meg, milyen messze tud spriccelni.

A fiú zavarban is volt, részleges merevedése is volt, éppen csak csurgott. A lány vigyorogva, győzelme tudatában, kissé hanyatt dőlt, ujjaival széthúzta a kisajkait, kicsit megemelve, és nagyot nyomott. Vastag sugárban, erőteljesen, messzebb locsolt. A fiú meglepve nyugtázta, hogy míg ő produkálta magát, a lány levette a bugyiját, és most egy szál köldökig érő pólóban vigyorog rá.

- Mi van? Nem láttál még fehér embert - Kérdezte kihívóan.

- Erre most mit mondjak? - Hebegte a fiú.

A lány nem várt választ, a fehérneműt egy száraz csonkra akasztva, már egy ágon hintázott.

A fiú megbabonázva figyelte minden mozdulatnál, minden testhelyzetben a lány ágyékának rezzenését is. A testhez simuló pihe szőrszálak rendezetlen halmazzá álltak össze pár perccel az után, hogy megszabadultak az őket leszorító bugyitól. A mászás, lógás, tornamutatványok közben a gyönyörű rózsaszín ajkak minden lehetséges pózukat bemutatták, a szétnyílt vágyra éhestől, az összezárt szinte csak vágásig. A fiú kósza ködben mászott utána, lógott alatta, felette. A lány láthatóan élvezte a rá irányuló figyelmet, és minden lehető és lehetetlen pózban mutatta magát a fiúnak, aki egyre nehezebben fért el a nadrágjában.

Egy idő után a lány javasolta, hogy próbálják ki a folyó vizét, akár csak néhány karcsapás erejéig. Karjára húzta a boldogtalan fehérneműt, és már mászott is lefelé. A fiú kelletlenül követte. Mire leért a lány már a pólóját is a kőre tette, és térdig állt a vízben.

A gyönyörű fiatal leánytest, így leplezetlenül, frenetikus hatással volt az éppen csak férfira. Elnyílt szájjal, kiürült tudattal, csak bámult. Abban a pillanatban nem volt más, csak egy fiatal tapasztalatlan hím.

- Mi lesz már!? - Nézett vissza a lány. - Vedd le te is mindened, és akkor nem kell szárítani! -

A vontatottan mozgó fiú láttán gyanú ébredt.

- Tudsz úszni?

Bátortalan fejrázás volt a válasz.

- Nem baj csak gyere! Majd én vigyázok rád!

Az alsó levételekor, szinte pendült, ahogy a fallosza előbukott. Görnyedten, önmagát álcázva, futott be a vízbe, de amint az ágyékát ellepte, megtorpant.

- Húzd ki magad! - Ripakodott rá a lány. - Nincs semmi szégyellni valód! Jókötésű, fiú vagy, az meg ott az alkalomnak megfelelő helyzetben van. Egyébként pedig lassabban menj a vízbe, meglehetősen hűvös. Nem kell keresni a bajt. -

Mögé lépett, és kezeivel finoman, kevés vízzel, hűteni kezdte a fiú hátát. Hideg víz ide vagy oda a srác makkja, sűrűn kikandikált a vízből.

A lány tett néhány kísérletet, hogy úszni tanítsa társát, de az annyira görcsösen mozgott a vízben, hogy feladta.

Persze, nem egyedül a víztől való félelem okozta a fiú görcsösségét, hanem a lány sudár alakja, tündéri, formás keblei, ágyéka sötétje, és úgy az egész varázsa. Valahányszor a lány keze az ágyékához közeledett, hogy alátámassza a vízen hasalót, képtelen volt az úszásra koncentrálni. Csak az dobolt az agyában, hogyan kellene ezt az ismeretlen feszültséget levezetni.

Érezte a lány, hogy itt már másról van szó, többről van szó, mint, hogy cukkolja a másikat. Szemben álltak egymással a vízben, és bár egyikük sem szólt, tudták, vagy remélték, hogy azt gondolja a másik is. A lány volt a kezdeményezőbb, és közelebb lépett.

A fiú összerezzent, ahogy a meredező fallosza hozzáért a lány hasához, alig a szeméremszőrzet fölött. Csak egy pillanatra torpant meg a lány, azután még közelebb lépett. Kettejük hasa közé zárva, égre nézve kandikált az ágaskodó. Följebb a lány keblei, a fiú lengő bordáit készültek átszúrni. Mindketten kommunikáció képtelenek voltak.

A srác felbátorodva, két karját a másik dereka köré fonta, és magához szorította. A lány hajának illata, az összeszoruló testek keltette nyomás a falloszán, az engedelmesen hozzásimuló meztelen bőr, a mellkasán szétterülő keblek, sok volt a fiúnak. Eddig, ha éjszaka orgazmusa volt, már csak a nedves pizsamára ébredt fel. Az előtte történtek ismeretlen volt számára. Nem volt felkészülve, hogyan lassítson vagy gyorsítson a dolgokon. Erősen magához szorította a lányt, és görcsös altesti rángások közepette ejakulált. A már rég menni készülők tömege a keblekig felfröccsent.

A lány hökkenten, de megértően, sőt értően simult tovább a fiúhoz, és csak akkor lépett hátrébb, amikor a másik kissé megnyugodott, és elnézést akart kérni. Ujját a szégyenkező srác ajkaira tette, csendre intvén, közben lassan leöblítette magáról a kincset, amit az előbb kapott a fiútól.

Kevéssel később csendben öltöztek.

- Holnapután a szüleim elmennek egy hétre nyaralni. Feljössz hozzánk akkor ezt a mostani helyzetet megbeszélni? - Kérdezte bátortalanul a lány.

A fiú, még mindig kábán, de bőszen bólogatott…

Lassan indultak, a már rég eltűnt társaik után.


Órákig vívódott, hogy felhívja-e a fiút.

Félt, hogy a túlzott kezdeményező kedve, elriasztja a nem túl bátor partnerét.

A múltkori folyóparti események után, ha addig voltak is kételyei, mostanra biztos volt benne, hogy az a fiú kell neki.

Dobogó szívvel nyomkodta a srác telefonjának számát, és remegő kézzel várta a jelentkezését.

Őszinte öröm töltötte el, amikor a fiú kedvesen, hallható lelkesedéssel fogadta a meghívást, a már szülők nélküli lakásba.

Lázas igyekezettel próbált saját fogalmai szerinti rendet csinálni, takarított, amit pedig csak hosszú ideig tartó kérlelés után szokott csak felvállalni.

Ezerrel lerobogott a közértbe, ropit, meg üdítőt venni a kevés pénzből, amit a szülei hagytak otthon neki, hogy míg távol lesznek, lássa el magát.

Idegesen tördelte kezeit, mert a pénztárnál, szalagot cseréltek a gépben, és várakoznia kellett. Már majdnem sírt az idegtől, mire hazaért.

A ház előtt találkozott az éppen érkező sráccal.

Elkeseredett, mert még nem fürdött, nem öltözött át, kezében lógott a szatyor, mintegy öregasszonynak, a vásárolt finomságokkal. Iszonyú szerencsétlennek érezte magát.

A fiú azonban, látható örömmel köszöntötte, és azonnal elnézést kért, hogy ő most bizony olyan büdös, mint egy pumaketrec, mert az egyik rokon kérésére, annak házépítésében segített, de a hívó szóra azonnal rohant. Porosan, izzadtan, lihegve az igyekezettől, szeretni valóan adta elő. A lány rosszkedve egy pillanat alatt elszállt.

Röpködve az örömtől, csicseregve vezette fel a lakásba, közben igyekezett meggyőzni, hogy nem zavarja a kosz, meg az izzadtság, az a lényeg, ami alatta van.

Panellakás lévén, vagy harminc fok volt a helyiségekben, hiába a nyitott ablakok, leeresztett redőnyök.

A fiú szabadkozott, hogy nem ül le, mert nem akar semmit összekoszolni.

Villant a szeme a lánynak, és kérte vetkőzzön le. Ebben a melegben, ha kimossa a ruháit, néhány óra alatt megszárad, addig meg akár ruha nélkül is elvan.

A fiú szemei elkerekedtek, és hebegett, hogy ő most piszkos, meg hát, hogy néz ki, hogy idegen lakásban ruha nélkül szédeleg.

Társa megnyugtatta, senki sincs közel, s távol, aki a lakásba most beléphetne, a kosz ne zavarja, mert ő is fürödni készült, a meztelenség se zavarja, legfeljebb ő is levetkőzik, hátha úgy kevésbé feszélyezi a dolog. Már húzta is le a fején keresztül a kis kartonruhácskáját, és csepp tangájában mosolygott a vérvörös képű srácra.

Töltött kevés üdítőt két pohárba, és már taszigálta is a fiút a fürdőszoba felé, fél kézzel a pólóját rángatva felfelé, közben folyamatosan csivitelve, hogy most aztán tökfejtől, lúdtalpig lesúrolja a srácot.

A fiú még mindig hebegve, talán tiltakozva, de végül is, hagyta magát vezetni, és vetkőztetni.

Együtt álltak a kádban, a lány beállította a vizet, és anyáskodva locsolgatta a fiú testét, majd ráparancsolt, térdeljen, vagy üljön le, mert a fejét is szeretné megmosni. A térdelő szeme, egy magasságba került a másik ágyékával, és pislogva a víztől, mit sem törődve a samponnal, bámulta az igézően domborodó vénuszdombot, a gyönyörű „homlokos” puncit. A drótszőrű combhajlatokat, a meleg víztől megereszkedett, kissé kilógó kisajkakat, a vérbően duzzadt nagyajkakat.

A lány időről-időre, amikor mindkét kezét használta, a tus fogantyúját az először széttárt, majd összeszorított combjai közé fogta. A fiúnak utoljára, kisgyermek korában mosták a fejét, amit már rég elfelejtett. Mostani érzéseit, csak a mennyei szóval tudta volna jellemezni. A fején matató ujjak, a hab, a meleg víz, a szeme előtti látvány...

A fellegekben érezte magát. A fejbőrét dörgölő ujjbegyek, ahogy a halántékát, tarkóját, füle környékét mosták, pompás érzés volt. Arra gondolt, legszívesebben elaludna, meg hogy sokáig tartson a dolog, hogy hosszan élvezhesse.

Ám, a lány amint végzett, kérte álljon fel, hogy folytathassa. Az igyekezettől kilógó nyelv-el, nagy szeretettel mosta a fiú hátát, élvezettel markolászta a mellkasát, féltő óvatossággal érintette a herezacskóját, borzongással vette kézbe a másik hímvesszőjét. Csodálattal mérte fel a hosszát, átmérőjét, állagát, finoman húzta hátra a fitymát, várva a makk felbukkanását. Szappanos markával letisztogatta a fénylő, sima "fejet", többször hátrahúzva, majd előretolva az előbőrt, közben kíváncsian figyelve, ahogy a makk eltűnik-előbújik.

A fiú eddig sem igen tudta mit is beszélhetne, most azonban minden szókincse alászállt az ágyékába.

Erősen kapaszkodott a falba épített fogódzóba, és csukott szemmel, átszellemült képpel hagyta, tegyen a lány, amit csak akar. Az egyik következő húzásnál, szinte csattantak a farpofái, ahogy megfeszültek az izmai, levegőt is elfelejtett venni, a szája is tátva maradt, és a lány tenyerébe élvezett. Görcsös rángásokkal, préselte ki a magját, miközben a másik kíváncsian szemlélte a csillogó cseppeket.

A fiúnak lelkiismeret furdalása támadt. Ő már kétszer is kapott önzetlenül a lánytól szexuális élményt, neki pedig még semmit sem sikerült összehoznia. Lecsillapodva, kivárta, amíg a leány befejezi testének tisztogatását, megismerését, és összeszedve bátorságát, férfiasságát, leküzdve a visszautasítástól, és a sikertelenségtől való félelmét, szó nélkül megfordította a másikat, és a hátát kezdte simogatni hátmosásnak álcázva.

A lány készségesen fordult, érződött az öröme, hogy a fiú végre tettre készé vált.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Jenes Gyula 36 történetét!


  • 1235 szerző
  • 829 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

felnőtt

Rövid leírás / Beharangozó

Kamaszkori próbálkozások, a megismerés folyamata, az első lépések.
Egy ifjúkori nyár emlékei.

Rövid összefoglaló

Kamaszkori próbálkozások, a megismerés folyamata, az első lépések.
Egy ifjúkori nyár emlékei.

Olvasási idő

10 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Jenes Gyula nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!