Barion Pixel nuuvella

Mutáció

 Roberts lassan caplatott haza a csendesen szemerkélő esőben. Bár már meglehetősen késő volt nem sietett. Úgy gondolta a munkahelyi gondok, nehézségek nem tartoznak a családra, ezért valahányszor munkából tért haza, megpróbálta az úton kiszellőztetni a fejét. Most azonban nehezen ment a dolog. Komoly figyelmeztetést kapott a rendőrfőnöktől, amennyiben nem produkálnak eredményt, elbúcsúzhat a kerületi kapitányi irodájától. A felesége már akkor figyelmeztette amikor felmerült a kinevezés lehetősége, csak akkor vállalja el a megbízatást, ha valóban érez magában erőt a feladat elvégzésére. Nos, nem a legelőkelőbb negyede a városnak, ezt mindig is tudta, de a kihívás csábítóbb volt. Persze, gondolhatta volna, hogy ha ő lesz a kerületi kapitány, a világ összes aberráltja, gyilkosa, bűnözője az ő kerületébe teszi át a működése színhelyét.


 Az egész délelőttje ráment, hogy az igazságügyi orvosszakértő munkáját figyelte és nem igazán tetszett neki. Soha nem rajongott általában kórházért sem de, a patológia kifejezetten ellenszenves volt számára. A tegnap esti gyilkosság áldozatát vizsgálta "koncmester" barátja, akit szakmai rutinjáért sokra becsült. Sok éve kezdődött barátságuk, amikor az addig kiváló sebész egy átmulatott éjszaka után végrehajtott műtét "eredményeként" a boncasztal mellett találta magát. Roberts akkor tartózkodva, távolság tartva hallgatta végig a doktor történetét és meglepve tapasztalta, hogy egy művelt jó pedagógiai érzékű, botlását valóban bánó értékes embert ismert meg, aki mellett képes volt elvonatkoztatni a boncterem légkörétől, pusztán csak mert folyamatosan szóval tartotta és érthetően magyarázta amit éppen művelt a márvány asztalon. Néhány év múltával sem váltott vissza a sebészetre, hanem átképezte magát a tetemek elemzőjévé és azóta számos orvostanhallgatói évfolyam számára tartott élményszámba menő előadásokat.

 Reggel nyolckor a boncsegédek kihúzták a hűtőből az elhunytat, felfektették az asztalra úgy, hogy a lapockái alá egy vastag fatuskót helyeztek. Késsel a egyik halántéktól hátrafelé haladva a másik halántékig felmetszették a hajas fejbőrt, majd ujjal a bőr alá nyúlva egy mozdulattal előre rántották az arcra, amitől arc nélkülivé, jellegtelenné vélt a test. Többek között ezt a reccsenést sem volt képes megszokni soha. A segéd egy egyszerű kicsi barkács körfűrésszel az előbbi vágás mentén óvatosan, hogy ne sértse az agyállományt körbe fűrészelte a koponyatetőt a homlokcsonttól indulva a koszorúvarratot átvágva a nyakszirtcsonton keresztül a másik oldali homlokcsontig. A doktor leöblítette a szilánkokat majd leemelte a koponyatetőt. Láthatóvá váltak a szürkés-barnás tekervények. Mivel a lapocka alá tett fahasáb megemelte a mellkast, fej kissé hátrahanyatlott állapotban volt, így pusztán a súlya miatt a szinte teljes agyállomány a doktor két tenyerébe cuppant. A támadt üregbe nyúlva elvágta az ereket-idegeket és zsákmányát mérlegre tette, az eredményt krétával táblára írta, majd félre vonult.

Közönséges háztartási húsvágó deszkán, hosszú kenyérszeletelő késsel mindkét féltekét vékony szeletekre metélte, közben gumikesztyűs ujjaival meg-megtapogatta a szeleteket, keményebb részeket, elváltozásokat keresve. A megvizsgált darabokat műanyagzsákba gyűjtötte, egy esetleges későbbi ellenőrzés számára.

 A segéd eközben egyetlen hosszú vágással az áll alatti nyaki bőrizomtól a szegycsont felett haladva a hason át a lágyékcsatornáig felvágta a bőrt. A sárgás zsírréteg alatt hosszában szétvágta az egyenes hasizmot ami után előbuggyantak a belek. Az előbbi fűrészgéppel átfűrészelte a bordákat fentről lefelé haladva a mellbimbók szélességénél és kiemelte a szegycsonttal együtt. Az így feltárt testüregből egy ölelő mozdulattal kiborította a tetem mellé a gyomorral, tüdővel együtt a belső szerveket is.

 A doktor időközben végzett az aggyal és nekilátott a nemes szervek vizsgálatának. Megmérte a szívet, májat, veséket, felszeletelte majd kis zsákokba helyezte az eredményt és jegyzetelt a táblára. A segéd a beleket az asztal végén lévő hideg vizes mosogatóba löttyentette és egy kis ollóval hosszában kezdte vágni. A folyamatos vizes öblítés mellett teljes hosszában végig haladt, közben Ő is irt jeleket krétával, a doktor jóváhagyó pillantásaitól kísérve.

 Roberts később, jegyzőkönyv írás közben is meg-megborzongott, mennyire munkadarabként kezelik a halottakat. A közösen alkotott irat szerint az áldozatot fojtogatták és megkéselték, halálát kivérzés okozta. Mellesleg Ő volt a negyedik az elmúlt hónapban. Korábban is történtek hasonló bűncselekmények, de nem volt miért összekötni ezeket az esetenként több év különbséggel elkövetett gyilkosságokat.

- Jó estét! - Köszönt rá egy fiatalember.

- Üdvözlöm - Bökte rá automatikusan, s gondolkodni kezdett ki a csuda ez?

- Kérem jöjjön velem! - Értelmes arc, gondozott haj, tiszta ruha, próbált tájékozódni Roberts.

- Hova menjek? - Eszmélt ijedten. Holnap a kollégák betegre röhögnék magukat, hogy egy rendőrtisztet elraboltak.

A kapualjból egy másik alak is előlépett. Ezt az eszelősen öltözött nagydarab férfit már láttam valahol.

- Kérem higgye el, nem akarunk Önnek semmi rosszat, de jönnie kell! - 

 Fegyverét leadta a páncélterembe így, tétován tapogatta a kabátját. A nem ellenséges, de határozott karfogás hatására elindult a két férfi között. Agyában egymást kergették a gondolatok, kiáltson segítségért, álljon ellen, menjen és várja ki mi lesz? Az autóban amihez terelték, meglepetésére egy nő ült. Most tudatosult benne, hogy a nő sem és a férfiak sem viselnek álarcot. Pancser bűnözők, gondolta. Bár igazán egyiküket sem látta bűnözőnek. Néhány perces utazás után egy lakásba kísérték. Az egyik „emberrabló” leült szemben vele és beszélni kezdett. Roberts csak ült és egyik ámulatból a másikba esett. A fiatalember részletesen elmesélte a tegnap esti gyilkosság minden részletét, mintha az elkövető, de legalábbis szemtanú lenne. Változatlanul nem tűnt gyilkosnak, azonban olyan részleteket ismert amelyek megdöbbentették a nyomozót.

A kopott farmeres kockás inges nagydarab elégedetten kezdett vigyorogni Roberts tágra nyílt szeme láttán.

- Jaj bocsásson meg, még be sem mutatkoztunk - próbálta tompítani a megdöbbenést a fiatal nő.

- Eva Rush vagyok. -

- Peter Seevec - bólintott a mesélő.

- Steve Russel - horkantott a nagydarab

- Eric Roberts - motyogta automatikusan. - Meggyőződésem, hogy nem maguk követték el a bűntényt. Azonban olyan adatokat ismernek, amelyeket csak szemtanú vagy inkább az elkövető ismerhet. Hálás lennék, ha ezt tisztáznák és megmagyaráznák miért cipeltek ide erőszakkal, amely cselekedetükkel megvalósították a Büntető Törvénykönyv 175 paragrafusa által leírt személyi szabadság megsértése kényszerítéssel bűntettet - talált magára.

- Hogyne-hogyne - tüsténkedett kockás inges Steve. - Az úgy történt, hogy a barátom - bökött az elpirult Peter felé - az Erőműben dolgozott. Nemrégiben egy üzemzavar következtében nem tisztázott mértékű sugárzás érte, aminek következtében képessé vált bizonyos eseményekre visszaemlékezni és ami a lényeg, olyanokra is amelyek megtörténtekor nem volt a történés helyszínén. Meg ne kérdezze hogy csinálja, mert sem Ő, sem mi nem tudjuk. Szüksége van a történés időpontjára és a földrajzi hely megjelölésére. Sosem látott hely esetén is működik a dolog, de jelentősen kimerül Peter.

- Állj! - csattant fel Roberts. - Mi van?! Miről beszélnek?! Mit képzelnek kit cipeltek ide?

Steve csak vigyorgott. - Pontosan tudjuk, hogy Ön a kerületi rendőrfőnök. Ezért hoztuk ide. Képzelje el, ha a bűnözők tudomást szereznének rólunk. Mit tippel meddig élnénk? Az sem volna szerencsés ha nagydobra vernénk, hiszen a nyakunkba szakadna a sajtó, a tudományos világ, kísérleti nyúl lenne a barátom. Ezért döntöttünk úgy, hogy fű alatt, csendben felhasználjuk ezt az új tudást a bűnüldözés oldalán.

- Ez most vicc? Spiritiszta szeánsz? Én racionális ember vagyok, ilyen ostobaságokat nem hiszek el. - gyengült az ellenállása.

- Gondoljon bele! - győzködte Steve. - Ha névtelen telefonok nyomán egyszerre csak megjavul a felderítési százalék, az előbb-utóbb szemet szúrna és keresni kezdenék a jól értesült informátort. Mi azonban közvetlenül Önt tájékoztatva, észrevétlenül meghúzódhatunk, arról nem is beszélve, hogy a kerület statisztikájának javulása sem utolsó szempont.

- Várjanak, ez sok nekem így hirtelen, lassítsunk... Nézzék, kész vagyok az Önök meséjét elhinni... Tudom már honnan volt olyan ismerős - biccentett Steve felé - az egyik biztosító társaság ténymegállapító osztályán dolgozik, ugye? Tehát működjünk együtt, mondják Önök. Régóta dolgozom, élek a bűn közelében és tudom, mindennek ára van. - nézett kérdőn a fiatalokra.

- Nem látszanak olyan mulyának, hogy ne kérjenek semmit. - próbálkozott még egyszer. Látva a sértődött arcokat, fordított. - Hogyan képzelik a konkrét megvalósítást? Elmesélt történetekkel nem mehetek az ügyészhez, azon a szinten kőkemény, megingathatatlan tények kellenek.

- Na látja ez az! Itt jön Ön a képbe, hogy megmondja egy-egy adott ügyben mi lehet az a tárgy, eszköz, bármi amit keresnünk kell, s amelyet ha megtalálunk, az eljárás során perdöntő, bizonyító erejű lehet. Közöljük Önnel a feltalálási helyét, az Ön beosztottjai ezek után egy minden részletre kiterjedő helyszíni szemlén megtalálják, felgöngyölítik az ügyet és így mindenki jól jár. Kivéve természetesen a rosszfiúkat, akik ezért egy idő után ha rájönnek, morcosak lesznek.


- Ha ez igaz, befellegzene a szervezett bűnözésnek. - morfondírozott Roberts tétován

- A mindenkori rendőrfőnöknek meg van a lehetősége hozzáférni a már lezárt iratokhoz is. Ön előveszi, átnézi, valószínűsíti azt a tárgyat, eszközt amelyet ha megtalálunk, előrébb viszi az ügyet.

- Túrjam fel az irattárat? - csuklott bánatosan Roberts.

- Mindig utáltam a papírmunkát! - kesergett, szinte csak magának.

Fog ez menni. - ujjongott magában Steve. - Még egy picit győzködjük az öregurat és már működhet is a The Truth Seekers Team.

- Nézzék! - maga is megdöbbent önmagán, hogy ilyen gyorsan beadta a derekát.

- Szóval, azt hiszem tehetünk egy próbát. Volt egy csúfos kudarcként megélt ügyünk fél éve. Kirámolták a székesegyház értéktárát, és még csak ötletünk sem volt az elkövetés módját illetően. Mikor kezdhetjük? - kezdett egyre jobban lelkesedni.

- Akár most is. - nyikkant váratlanul Peter.

- December 15-én a reggeli órákban, a személyzet fedezte fel a hiányt. - Roberts már megállíthatatlan volt.

- Az értéktermet többszörös rendszer védi. Az egyik érzékelő infra tartományban figyel, 20-25 kg-nál nehezebb élőlény mozgását 80 %-os, 30-35 kg-tól 99,99 %-os valószínűséggel jelzi, a másik érzékelő ultrahangos füttyentéseket hallat és a visszaverődő hangmintákat hasonlítja össze és eltérés esetén jelez, a harmadik jelzési módhoz egy kamera szolgáltat képet nagyjából másodpercenként, egy számítógép ezeket veti össze a korábbiakkal, és különbség esetén jelez. A kiállító vitrineket ugyan még védi egy az ajtó kinyitását figyelő mikrokapcsoló, de az említésre sem méltóan primitív. Nos, innen vittek el felbecsülhetetlen értékű régi ékszereket úgy, hogy a riasztó rendszer alapon maradt.

- Ha ezt megfejtenénk, az nagy fegyvertény volna. Mit szól csodagyerek barátom? - nézett provokálóan Peterre.

Az időközben szemét becsukó Peter azonban nem reagált, láthatóan már nem vett tudomást környezetéről.


Az idős hölgy szinte szeretettel simította végig tisztító rongyával a legdíszesebb nyakéket tartalmazó tároló üveglapját. Párás szemmel emlékezett vissza arra a negyven évvel korábbi tavaszi napra amikor későbbi férje megkérte a kezét és semmije nem lévén, a vitrinben lévő gyűrűt "ajándékozta" arájának, egyúttal elmesélve a gyűrű történetét, hogy egy nagyon szerelmes ifjú készíttette szerelmének századokkal korábban. Most arra gondolt, hogy utoljára látja - hiszen holnaptól nyugdíjba megy - és ez sem emlékezteti két éve elhunyt élete párjára. Az elmúláson tűnődve ballagott tovább, ügyet sem vetve a másik tároló mellett nézelődő fiatal férfira, aki a személyzet távoztával lázas munkába kezdett. Felugrott a kamera alá és óvatosan egy fényképet ragasztott ferdén a lencse elé, majd vékony műanyag fóliát helyezett el az UH érzékelő elé u alakban hajlítva és ugyanezt megismételte az infra figyelőnél is ilyen módon mintegy kiiktatva a védelmet. Amikor végzett, lekuporodott a szekrények mellé szinte láthatatlanná válva.

A kijárati látogató számláló előtt toporgó középkorú férfi kivárva a megfelelő alkalmat amikor az őr másfelé néz, kiléptette a messze maga előtt tartott táskáját, majd saját testével is kitakarva egy pillanatra a számláló fénysugarát, távozott

A múzeum rendben bezárt.

A reggeli nyitás után idős úr érkezett, aki botjával pillanatok alatt eltávolította a riasztókat bénító takaró fóliákat. Társa eközben tarsolyában a kincsekkel kisétált az ajtón. 

A felvonuló teremőrök csak most vették észre a hiányt, és azonnal riasztottak. A bezáródó ajtók mögött rekedt idősebb úr nyugodtan megvárta a kiérkező rendőröket, kérdésekre elmondta, hogy ő nem látott-hallott rendelleneset. Ezek után elengedték.


Roberts tátott szájjal hallgatta az egyre fáradtabb Petert. Magához térve felhorkant

- Most mi az ördögöt keressünk? - magában döbbenten konstatálta, hogy teljesen fenntartás nélkül fogadta az előadást.

- Ha a személyekre koncentrálunk, felmerül a kérdés, vajon fiatal barátunk tud-e olyan személyleírást adni, amely alapján felkutatható az elkövetők valamelyike? Ha a tárgyra összpontosítunk, képes-e a tárgyak mozgását követni az idő és a hely ismerete nélkül? Ez esetben a megbízókhoz jutnánk el.

Az ifjak tétován bólogattak.

- Nyilvánvaló, hogy az igazságszolgáltatásban számosan lesznek akik bármi okból is, de akadályozni igyekeznek bennünket - Roberts ismét megdöbbent saját lelkesedésén.

- Ha másért nem, irigységből mert nem nekik sikerült megoldani az adott ügyet. Más probléma is van! - ráncolta aggódón a homlokát.

- Minden korban, minden hivatalban voltak - vannak korrupt vagy korrumpálható emberek, akik jó pénzért felfednék a csoport tagjainak kilétét, még akkor is ha pontosan tudható, hogy a rosszfiúk bérgyilkolászási szándékkal érdeklődnek utánunk. Végig gondolták ennek kockázatát ? Ha napvilágra kerülne ennek a csoportnak akár csak létezésének ténye is, nem sokat tehetnénk az állandósuló zaklatások, merénylet kísérletek ellen. Nem szólva a bosszút lihegő keresztapákról, a szenzációhajhász újságírókról, a vétkesek rokonairól akik palástolni igyekeznék szeretteik vétkeit, a titkos üzleteiket féltő drogkereskedők, illegális fegyver eladásokat bonyolítók és még sok sok más deformált lelkületű embertársunk. A gyilkosok, emberrablók, nemi erőszakot elkövetők, mind mind azok közé fognak tartozni akiket biztos, hogy jól értik? Mind magunkra szabadítjuk. Mint palackból a szellemet. Csakhogy sem szellemek számát sem a palack nagyságát nem ismerjük. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, ha felvállaljuk az ahogy Önök mondták a THE TRUTH SEEKER TEAM létezését, feladatait, akkor az eddigi életünknek vége. Ami következik az bujkálás, konspiráció és iszonyú élmények, tekintve, hogy a bűntények a legritkább esetben ártatlan játékok, sokkal inkább tragikus és véres események sorozatai.

A fiatalok döbbenten dolgozták fel magukban, hogy Roberts a valóságot festette fel nekik. Végül, percek múlva Steve nyikkant először:

- Nos, valami hasonló nekünk is megfordult a fejünkben, ha nem is sikerült ilyen pontosan töményen fogalmaznunk.

- Ez nem valami hasonló. - Roberts igyekezett türelmes maradni - Most arról van szó fiatal barátom, hogy felrúgja-e az egész eddigi életét, elveszíti az eddigi csaknem összes barátját, a munkahelyét, az egzisztenciáját, a szüleit, a családját. Kitenné bármelyiküket is vagy önmagát egy ostoba vagy elkeseredett zsarolás kínjainak? Önnek, Önöknek, nekünk a világ számára meg kell halnunk, hogy azután titokban feltámadva dolgozhassunk minél kisebbre csökkentve a lelepleződés veszélyét.

- Jaj Istenem - nyögte Eva - ez hatalmas áldozat. Szabad nekünk ilyet tennünk a környezetünkkel, a szüleinkkel? 

- Örülök, hogy fel sem merült Önben a kérdés miszerint megéri-e?

Ez azt mutatja az én szememben, képes felelősséggel dönteni.

A csapatban a helye. - Roberts újólag meglepődött önmagán. Gyakorlatilag a néhány órával korábbi elrablóival beszél úgy mintha a vezetőjük lenne. Bár némileg meghasonlott az erkölcsi érzékeivel, mégis úgy vélte helyes lenne a fiatalokhoz csatlakozni. Nem az elérhető siker, dicsőség vonzotta, hanem a kísértés, miszerint a rosszakra rámérheti a megérdemelt büntetésüket. Agyában villámgyorsan forogtak a gondolatok, így hamar előállt a javaslatával.

- Azt gondolom, hogy a legnagyobb titoktartás mellett kezdjünk munkához. Azaz én szállítom az ügyeket maguk pedig az infót, hogy mit hol keressünk a munkatársaimmal. Steve, maga mint biztosítós szimat, bármikor bejöhet a kapitányságra feltűnés nélkül, tájékoztathat engem a fejleményekről, megtudhatja mi lehet az ami nyomra vezethet és még reális is, nehogy híre menjen a dolognak mert és ezt most vegyék komolyan, az életükkel játszanak!

Peter vigyorogva bólogatott, magában arra gondolva, hiszen ezt mondták ők is, ezért kísérték ide.

- Holnap reggel első dolgom lesz kiküldeni a nyomrögzítőket a még biztosan kimutatható ragasztó nyomokat az érzékelőkön felkutatni és ha végig nézzük a kamerák felvételeit, tudván kit kell keresni, kinagyítjuk a megfelelő kockákat, így a nyilvántartóból hamarosan kiderülhet az elkövetők kiléte. - Roberts kezeit dörzsölve állt fel, búcsúzás közben Steve-hez fordulva megjegyezte: Néhány nap múlva keressen fel az irodámban, addig pedig diszkréció, diszkréció!

Eva lekísérte a felvillanyozódott főrendőrt, és visszatérve még órákig beszélgettek, taglalták a lehetőségeiket egymást biztatva.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Jenes Gyula 36 történetét!


  • 1213 szerző
  • 799 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

krimi

Rövid leírás / Beharangozó

Az elkövetett bűnök jó része soha nem évülhet el, vallják a különleges ügyek felderítésére szövetkezők. „Elrabolnak” egy a patológiáról hazatérő rendőrtisztet, aki később nem bánja ezt.
Múzeumi rablás.

Rövid összefoglaló

Fiatalok csoportja, egyikük különleges képességét kihasználva a bűn nyomába indul, sajátos felderítési módszerrel. „Elrabolnak” egy a patológiáról hazatérő rendőrtisztet, aki később nem bánja ezt és önkéntes segítőjük lesz. Múzeumi rablást oldanak meg hőseink.

Olvasási idő

13 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Jenes Gyula nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!