A poros csizmában a kövek között matató középkorú nőről csak kevesen tudták a hegyen tartózkodók közül, hogy a fizikai oceonográfia professzora a Yale-en, akinek ráadásul a kutatási fókusza a Jeges-tenger. Ami alig öt fokra a Ráktérítőtől, 3600m-es magasságban kissé furcsának tűnhet, ám dr. Mary-Louise Timmermans-t egyeteme delegálta, hogy a Földtani és Geofizikai Tanszék docenseként az évente szokásos terepgyakorlatra kísérje el az utolsó év előtt álló geológus hallgatókat.

A Kanári-szigetek és egyben Spanyolország legmagasabb hegyének számító Teide vulkán, ideális terület a diákok számára a földtörténeti ismeretek szemléltetésére. A mintegy tizenhét kilométer átmérőjű kráter és a belőle kétszázezer éve kiemelkedett kénes „kabátba” öltözött Pico del Teide , szinte mindent demonstrál, amit ma a geológia ismerhet. Az egykori forrópont nyomása által az óceánból a magasba emelt hajdani tengerfenék pedig pazar tárháza az egykori vízi élővilág maradványainak és mintegy tanúja - értő szemmel vizsgálva - a klimatikus változásoknak és minden nagyobb léptékű korabeli történésnek is. Kiküldésével az egyetem is jól járt, mert az egyedül élő professzor asszony mindig szívesen vállalta a fiatalok felügyeletét, remekül beszélt spanyolul, ezért még azt is elnézték neki, hogy a saját szakterületén is jegyzetelgetett és mintákat gyűjtött a későbbi elemzésekhez az egyetem laboratóriumában.

A kiküldő tanszék előírásai szerinti, a hegy csúcsa környéki napi kőzet minta begyűjtésével végzett, már csak a jegyzeteit rendezgette, hogy melyik mintát milyen környezetből emelte ki és indulni készült „begyűjteni” az önállóan kutató diákjait, mert nem szeretett volna lemaradni a hegyi felvonó napi utolsó járatáról. Nem mintha félt volna az éjszakától, de a civilizációs értelemben abszolút kopár hegyen kellemetlen lenne éjszakázni. Egyébként is a terveiben szerepelt, hogy a fiatalokat szálláshelyükre kíséri és a teljes besötétedés előtt az előző évi lelőhelyét felkeresi a vulkán közelében - amit nem temetett el teljesen az egykori kitörés hamuja – így hódolva a régi idők tengerbiológiáját kutató szenvedélyének is..

A ritka levegő miatt csak lassú, megfontolt mozgás volt tanácsos, mert a figyelmetlent hamar utoléri az alacsony légnyomás miatt elégtelen oxigén okozta rosszullét. Ennek ellenére pattant fel amikor lövés hangját hallotta. Nem a hegy lába felől, hanem vele egy magasságból a hegyről. A hatalmas kövek közül döbbenten próbálta keresni a lövés eredetét, a lövész kilétét, hogy mire lőttek és miért. Ismeretei szerint a hegy csúcsa közelében már nem fordulnak elő állatok, hiszen a csupasz köveken a nagy magasságban nincs növény, amiért megérné felkapaszkodni, ezért találta roppant furcsának, ijesztőnek a lövés hangját.

A vulkán déli, szélvédett oldalán 3550 méterig épített felvonóval tucatszám érkeznek kirándulók, akik azonban a legritkább esetben botladoztak át az évenkénti terepgyakorlat színhelyéül szolgáló északi oldalra, még kevésbé lövöldöznek. Amennyire a tüdeje engedte sietve mászott át a hatalmas köveken, hogy megkeresse a reggel vele érkezett legkitartóbb diákjait.

Egy nappal korábban

- Gyere ki alóla! Azonnal! – rikkantotta Noor. A belga lány aggódva mutogatta a lassan kikászálódó fiúnak, hogy a kisebb ház méretű gránit tömb repedései szemmel láthatóan szaporodnak. A talpuk alatt a talaj is belereszketett amikor néhány másodperc múlva levált és félelmetes dübörgéssel forogva egy kisebb mélyedésig gurult és ott nyugalomba került. A frissen megmenekült diák a leszakadt tömb helyére meredt.

- Szívesen! - Noor kissé sértődötten vette tudomásul, hogy Brian felé sem nézett nem hogy megköszönte volna élete megmentését. Megbántottságában is feltűnt a fiú mozdulatlansága, ahogy a kevés por elültét várta. Kisvártatva egyszerre kiáltottak, mintha leckét mondanának fel.

- Fiatal arany telér! - Feledve a ritka levegőt rohantak a csillogó csíkok felé. Kalapácsaikkal megpróbálták a hosszú fémcsík vastagságát felmérni, kifejtve a kőzetből az egyik végét. Lihegve sorolták a zajra oda sereglő társaikkal az újdonsült arany lelőhely keletkezését, a látható telér becsült méretét, értékét.

- Utómagmás folyamatok eredményként született hajdan… - szuszogta lelkesen Brian.

- Te jó ég! Legalább kétszáz kilogramm lehet, csak amit láthatunk – áradozott Noor.

- Sokkal több – szögezte le levegőt kapkodva Kenneth a csapat matematikai zsenije. - Hiszen ha kerekítve húsz gramm köbcentiméterenkénti fajsúllyal számolok, az itt látott harminc méter hosszú 10 centiméter széles és fele olyan vastag telér is háromezer kg súlyt jelenthet.

- Az nyers aranyként is több mint hatvan millió dollár... – sóhajtotta Brian.

- Mi van, ha nem jelentjük be? - suttogta Totoj.

Láthatóan mind a nyolcuk fejében felmerült a gondolat.

- Ne szóljunk egyelőre még Nurse Tim-nek se – mondta Julia és most senki sem mosolygott a professzor asszony Tim nővérként említésén.

Este Vilaflor településen a szállásukon tanakodnak a leletmentésen.

Úgy döntenek, hogy csak hárman mennek fel másnap a hegyre, a többiek beteget jelentenek és lent maradnak a szállítást és a majdani értékesítést megtervezni.

Senkinek sem tűnik fel a sarokban telefonáló lány, aki eldicsekszik szerelmének a talált kincs méretéről, értékéről. A telefonáló lánynak sem tűnik fel, hogy a helyszín pontos adatait faggatja kitartóan a szerelmének vélt férfi, aki nem vallja be, hogy éppen az Atlasz hegység déli nyúlványain próbál arany lelőhelyet találni szorító adósságai enyhítésére, mint ahogy azt sem, korábban ő is a Yale-en tanult geológiát és járt a Teidén is, dr Timmermans vezetésével.

A másnapi terepi munka során Briannak feltűnik, hogy egy a radarok észlelési magassága alatt osonó, szinte hullámokat érintő helikopter közeledik a tenger felől. A repülési magasság szokatlansága miatt többször is megkereste tekintetével a közeledő gépet. Azon végképp meglepődött, hogy néptelen partszakaszhoz érve, szinte rátapadva a hegyre, emelkedni kezdett éppen a diákok irányában.

Bár az amerikaiak 2004-ben felhagytak a lopakodó helikopter tervezéssel, az addig elért eredmények alapján máig készülnek, az alapgépek a Sikorsky connecticuti gyárában és Elmirában alakítják át őket. Kapnak radar elnyelő festést, hátul cső rotort a zajcsökkentés érdekében és az égésgázok elvezetésénél kapcsolható zajcsillapítást. Olyankor nem hangosabb egy csendes kamionnál.

Nem tehetett mást, meg kellett állni az elfogyó levegő miatt, bármennyire is sietett volna aggódva a diákjait keresni a hatalmas hegyen. Dr Timmermans ismét nekiindult, ám megtorpant amint lassan forgó rotorokkal egy laposabb sziklán álló helikoptert vett észre. Maga sem tudta miért, de visszahúzódott a takarásba és rossz érzése támadt. Neheztelt is önmagában, hogy nem a fiatalok esetleges balesete jutott először eszébe, hanem valamilyen törvénytelen dolog sejtése. Óvatosan kukucskált a kövek közül.

Csaknem felsikoltott ahogy egy férfi fegyvernek látszó valamivel hatalmas ütést mért Brian állára, aki azonnal a földre rogyott. Megdöbbenése csak fokozódott amikor a másik fegyveres férfiban egykori diákját ismerte fel. Róla többször is hallott, hogy tiltott aranylelőhely kutatásai miatt több ország hivatalos szerveivel is összetűzésbe került. Távcsövével hamar rájött mit keresnek a hegyen az idegenek. A sárgásan csillogó aranytelér a távolból is jól észrevehetően virított. A beszélgetést nem hallotta, de miután Kenneth is elterült egy következő ütés nyomán, Noor rémülten mutatott a lapuló asszony irányába. Két fegyveres azonnal el is indult felé. Mielőtt menekülni kezdett, még látta a diákjai által kitermelt kupacnyi nemesfémet. Dohogva szidta magában őket, ostobaságukért.

Miután napok óta a hegyen dolgozott tudta, hogy a felvonó és ezáltal az emberek felé nem mehet, mert a meredek apró köves hegyoldalban semmi lehetősége se megbújni, se a felvonót elérni. Úgy döntött a hegyen lefelé, a hatalmas bazalt és lejjebb mészkő tömbök takarásában, a gyakorlatilag járhatatlan terepen próbál menedéket keresni.

Aggodalmát csak fokozta a tudat, hogy a több mint ezer métert ereszkedő felvonó hamarosan leáll és a másnap délelőtti újra indulásáig senki sem lesz a hegyen. Gyalog ekkora távolságot-magasságot nagyon komoly fizikai megerőltetés megtenni, ha rásötétedik kifejezetten életveszélyes vállalkozás az óriási kövek között botladozni a meredek hegyoldalon.

Időről időre kikukucskált egy-egy nagyobb tömb mögül és azt látta üldözői megálltak, pontosan tudva nincs hova mennie, ezért elállták az apró köves részt, elzárva felvonó felé menekülés útját.

 Ugyan ott lapult a zsebében a telefonja, de térerő híján nem sokat ért a magasban. Egy ötlettől vezérelve mégis elővette és a kőtömb mögül megpróbált képeket készíteni a fegyveresekről. A távolság miatt nem sokat értek a képek, ám a fegyveresek kiszúrták. Talán a helikoptertől nem akartak eltávolodni, talán a kevés levegő miatt, de nem üldözték tovább. Vagy egyszerűen csak kivárásra utaztak, ne tudjon a felvonó felé menekülni, ameddig az üzemel. Ezt bebiztosítandó két lövéssel, szilánkokat robbantva ki a fedezéket nyújtó sziklából, mozdulatlanságra intették az asszonyt és leültek a hegyoldalban.

Egymást kergették a gondolatai, mitévő legyen. A felvonót elérni üzemideje végéig, esélytelen próbálkozás lenne a fegyveresek okán. Segítséget sem tud hívni térerő híján, gyalog lejutni a hegyről életveszélyes, jelezni nincs mivel, sorolta magában a lehetőségeket, el is vetve mindjárt őket. Próbálta elhitetni önmagával, hogy hideg fejjel gondolkozik, ám be kellett látnia, hogy az sem segít. Óvatosan, folyamatosan fedezékben maradva a kőtömbök takarásában, távolodni igyekezett a két férfitől, egyúttal megállapítva, hogy eszük ágában sincs követni.

Kellőnek gondolt távolságban megpihenve, a helikopterre visszaemlékezve arra jött rá, hogy a kontinensről jöhettek, hiszen a kicsivel több mint kétszáz km-re levő Nyugat-Szahara, háborúk és törzsi torzsalkodások miatti laza közigazgatása könnyű lehetőséget teremthet egy helikopteres kalóz akcióhoz. Lázasan tapogatta a zsebeit, hátha talál valamit ami segíthetne a szorult helyzetében, nem is beszélve a meggondolatlan fiatalok kétségbeejtő kilátásairól. Kőzetgyűjtő dobozának fedelét kezdte el tisztogatni, hogy a lenyugodni készülő napsugarak tükrözésével próbálja felhívni magára a figyelmet. Bár kevés esélyt látott arra, hogy észreveszik a több kilométerre futó aszfalt úton haladók és még kevesebbet, hogy aki észreveszi is az jelez is a hatóságoknak, jobb ötlet és eszköz híján, a fedezékül szolgáló kőtömb mögött ülve kezdett kísérletezni, sejtve csak a visszavert fénysugár irányát.

Nagyot szusszanva állt meg a busz a hatalmas krátert átszelő aszfalt út egyik pihenőjénél, ahonnan pompás rálátás nyílt a lemenő nap fényében ragyogó vulkáni kúpra. Maria megint elgondolkodott azon, hogy hiába büszke a nevére ha a turisták nem értik, hogy a spanyol nevek négy tagúak, első kettő a keresztnév, aztán az apai és az anyai családnév. Ha búcsúzáskor úgy köszönne el az utasaitól, hogy Maria Eugenia Sanchez Rodriguez, valószínűleg elnéző mosollyal fogadnák, így hát ma is csak annyit fog mondani, hogy „a kiránduláson Maria Sanchez volt az útikalauzuk”. Szerette a munkáját, de még jobban szeretett volna a hegyimentő csapatba bekerülni, ami gyerekkori álma volt miután többször látta a szülei lakóhelye közelében, a bázisukról mentésre indulókat El Hiero városkában.

Bevett szokása volt, hogy az egész napi külső helyszínű program lezárásaként, visszafelé úton a szállásukra, megállnak „elköszönni”, mintegy elbúcsúzni a Teidétől. Türelmesen válaszolgatott a bőszen fényképező csapatnak, amikor apró villanást vett észre a csúcs közelében. Nem is a villanás maga volt furcsa, hanem a helye. Ők az utolsó előtt járattal ereszkedtek le, ezért aki hegy másik oldaláról villog, az ma már nem jön le az biztos. Pár másodpercig figyelte a hegyet és már majdnem beletörődött, hogy annyira akar hegyi mentő lenni, ami már víziókat okoz. Ismét villant. Mint amikor valaki tükörrel próbál jelezni.

Otthagyta a kilátóplatformon a turistáit és a buszhoz sietett a távcsövéért. Megtámaszkodott a busz oldalában és a korábbi villanások irányába figyelt. Várnia kellett újra néhány másodpercet és megint villant. Valaki fönt ragadt a hegyen!

A távolság és az egyszerű, olcsó távcsöve miatt mást nem látott csak a határozottan egy pontból látható fényt. Nyúlt a zsebébe a telefonjáért, de rájött a kráterben még nem működik. A sofőrnek kiáltott fel, aki korábban taxisofőrként dolgozott és azóta is magával hordozta a megszokott adóvevőjét.

El Hiero napjainkban már gyakorlatilag Puerto de la Cruz külvárosának számít, de mert nem közvetlenül a tengerparton, hanem feljebb a hegyoldalban terült el ezért a Loro Parque-ba és a tengerhez özönlő turisták áradata nem érintette. Carlos Garcia sietve mászott fel az épület tetejére a tekintélyes méretű, állványra helyezhető távcsövével. Maria iménti jelzése alapján irányította a hegy csúcsa felé az optikát. Gyanította ugyan, hogy a villanás helyét nem fogja látni az eltérő látószög miatt, hiszen Maria a hegy csaknem pontosan az ellenkező oldalát látja, de hátha valami egyebet is tud mondani a mentő csapatnak, mire készüljenek.

- Az egy helikopter! - motyogta meglepve néhány másodperc múlva. Amikor átvette a napi ügyeletet, sehol nem olvasott gyakorlatról, semmilyen műveleti tervről.

Élesített a beállításon és döbbenten szisszent fel:

- Fegyveresek -

Lépcsőfokokat is kihagyva trappolt vissza az irodába, már félútról kiabálva a társának:

- Azonnal hívd a Telefericót, a felvonó személyzete maradjon a szolgálati helyén további intézkedésig! Aztán a csendőrséget, hogy azonosítatlan fegyveresek vannak Teidén! Jah és a mentőhelikopter álljon készenlétben, hogy azonnal indulni tudjon, ha kiderült kik vannak a hegyen!– lihegve, idegesen lapozta a fontosabb telefonszámok jegyzékét és rögtön tárcsázta is a spanyol légierő az Ejército del Aire, Gran Canaria szigetén lévő bázisát, ahol a szigeteket felügyelő radarrendszer központja is van.

A Gando bázis Gran Canaria délkeleti oldalán, minden tekintetben átellenes oldalon helyezkedik el mint az El Hiero-i mentőállomás, mindazonáltal az ügyeletes önérzetesen magyarázkodott, hogy nem láttak idegen légi járművet a radarokon. Ám egy azonosítatlan fegyveres légijármű a térségben és senki nem tud róla, az nem tréfa dolog!

Ujjai szélsebesen nyomkodták a különböző vezérlések gombjait és billentyűzetet, amelyekkel riasztott egy vadászgépet, jelzést küldött a légi irányításnak, hogy a polgári légikikötőként is szolgáló Gando Airport azonnal tegyen szabaddá egy felszálló pályát és ürítsék ki a Teide környéki légteret.

Az utazni készülők meglepve figyelték a felszálláshoz taxizó óriásgépet ahogy megtorpant a tartalék felszálló pálya keresztezése előtt és egy leszálláshoz készülő másikat amint megszakítva az ereszkedést, átstartolt és lefordult a reptér irányáról.

Szinte a hangártól gyorsulva egy Hornet süvöltött elő és másodpercek alatt felkapva a gépet, a tenger felett fordulóba kezdett.

- Vadász egyes a bázisnak. Megerősítem. A jelzett helyen egy Bell UH1 „Huey” helikopter tartózkodik. Mellette négy fegyveres férfi, előttük a földön három másik személy, egyikük nő, mintha valamit ásnának. Kissé távolabb, nyugatra háromszáz méterre másik két fegyveres férfi, tőlük lejjebb egy nő, szikla mögé bújva integet és mutogat a fegyveresek felé. Ez utóbbi két személy a repülőgépet meglátva a helikopter felé indult. Vadász Egyes utasítást vár! Vége. -

- Guardia Heli Egyes is vette a jelentést, útban vagyunk a helyszínre – hallatszott a rendőrségi helikopter csattogása is a mikrofonban.- Heli Egyes fedezetet kér! Vége -

- Itt a Gando bázis! Vadász Egyes utasítom, hogy lehetőségeihez mértem, nyújtson fedezetet Heli Egyes és a Mentő részére! Vége -

- Itt Vadász Egyes. Gando bázis, nyugtázom. Vége -

- Itt a Mentő! Északról közelítek, bevárva Guardiát. Vége -

Dr Timmermans örömmel eltelve integetett a repülőgépnek, amely láthatóan az események körül cikázott oda, vissza. Kilesve a kövek közül kárörömmel vette, ahogy a fegyveresei látható igyekezettel, kapkodva a levegőt visszaindultak a többiek felé.

- Itt Vadász Egyes. A Huey indulni készül, valami csillogót dobáltatnak bele a három korábbi lapátoló személyekkel. Vége. -

- Guardia egy percen belül érkezik. Vége. -

A Hornet szűk fordulóval próbálta szemmel tartani a lomhán gyorsuló lapátokkal port kavaró helikoptert és a fegyvereseket, ám látva a feléje irányuló fegyvercsövek villogását, felkapta a gép orrát.

- Lőnek rám! Gépkarabéllyal tüzet nyitottak rám! Engedélyt kérek viszonozni! -

- Itt Gando bázis. Vadász Egyes zárótűzre adok azonnali végrehajtási engedélyt! -

Dr Timmermans elhűlve hallotta az automata fegyverek ropogását, amikor a repülőgép ismét elhúzott felette. Sietve kapaszkodott feljebb megtudni a diákjainak nem esett-e bajuk. Délről is és északról is egy-egy helikopter közeledését hallotta. A vadászgép újra rárepült a fegyveresekre. A lélegzete is elállt ahogy a lassan repülő Hornet gépágyúja megszólalt. Az M61 Vulcan 20mm-es lövedékeivel szabályos félkörben hatalmas krátereket robbantott a Huey köré.

A rendőrségi helikopter megérkezett. Noor kétségbeesetten sikított amikor az egyik fegyveres az indulni kész légijármű felé lökdöste és kézzel-lábbal a maradásért harcolt.

- Itt a Guardia. Fiatal nőt rángatnak a helikopterbe túszként. Tűzparancsot kérek! Vége. -

- Itt Gando bázis. Emberélet megóvását szem előtt tartva, tegye mozgásképtelenné a fegyveresek gépét! Vége. -

Guardia Egyes oldalazva közelítette meg a célpontját. Annak ellenére, hogy ismét kelepelt egy gépfegyver, a lövész kihajolt és a Barrett M82-es robbanó lőszerével, egyetlen célzott lövéssel megrongálta a Huey rotoragyát, ami így mozgásképtelenné vált.

Eközben a mentőhelikopter, bízva a távolság okozta találati pontatlanságban, hogy az idegen fegyveresek nem okoznak kárt, a hevesen integető nőt vette célba és besegítették a gépbe pár centivel a kövek, az egyenetlen talaj felett lebegve.

Guardia leszállt a fegyveresek mellé és lefegyverezték a gazfickókat, akik látva a helikopterből feléjük meredő állványos M16-os gépkarabélyt és a gyors beavatkozású egység tagjai által rájuk szegezett kézi fegyvereket, nem tanúsítottak ellenállást hanem megadták magukat. Megbilincselték őket.

Kisvártatva megérkeztek a felvonóval a hegyre feljutó rendőrök és az orvos is.

A Hornet pilótája látva az érkező rendfenntartókat, a feltartott kezű banditákat, utolsó körbe kezdett.

- Gando bázis! Itt Vadász Egyes! Feladat végrehajtva, visszatérek a bázisra. Vége! -

Nyugtázás után délre fordult és polgári repülés útvonalain kívül ereszkedni kezdett a Gran Canaria szigetén fekvő Gando repülőtér irányába.

Dr Timmermans kezeskedett róla, hogy a diákjainak eszük ágában sem volt a talált aranyat ellopni, mindössze a geológiai tanulmányaik részét képezően fejtették ki a telér egy részét elemzés céljából. A szálláshelyükön azonban – értve a fiatalok észjárását, korábban rájött hamvába holt tervükre – irgalmatlanul letolta őket.

Maria Sanchez szemfülessége és helyzetfelismerése jutalmául bekerült a hegyimentő bázis állományába.