Barion Pixel nuuvella

Kinevezés

 


A diákok letudva az aznapi penzumot, felszabadultan, zajongva távoztak az előadóteremből a késő délutáni napsütésbe. A már jócskán ötvenes tanszékvezető rutinosan pakolta táskájába a laptopját, kellékeit, kapcsolta ki a projektort. A kijárathoz érve a világításkapcsoló felé nyúlva még egyszer visszanézett, hogy rendben hagyta-e a helyiséget, amikor határozottan megszorította egy kéz a karját, megakadályozva a mozdulatát.

- Igen!? - Nézett meglepetten a két sötét öltönyös férfira.

-Üljünk le! - Szólalt meg az egyikük. A jól érzékelhetően parancsoláshoz szokott hang ellenére is szabadkozni próbált a közgazdaságtan felkent professzora.

- Elnézést, de nekem mára vége a kötelezettségeimnek! Holnap reggel az irodámban várom önöket. -

- Leülni! - Harsant a másik sötét öltönyös, jóval barátságtalanabb hangon, mint imént a társa.

A megdöbbent férfi, hebegve tiltakozott.

- De kérem, micsoda eljárás ez!? -

Az először megszólaló idegen becsukta az ajtót és a professzorhoz fordulva beszélni kezdett.

- Ön most feltűnés nélkül távozik az egyetem területéről, beül az autójába és követi az ön elé álló fekete kocsit. Mi az ön autója mögé állunk be. -

- Miért? Miről van szó? - Jutott szóhoz a közgazdász.

- Miniszterelnök Úr beszélni kíván önnel, a nyilvánosság teljes kizárásával! - Hangzott a válasz.

- De hát én nem is vagyok politikus… - Próbálkozott volna még a táskáját a hóna alá szorító, de a jelentőségteljes pillantással rámordulás, megtette hatását.

- Uram!! Kérem értse meg a feladatunkat hajtjuk végre!! -

Kelletlenül, indult a parkoló felé. A kocsija mellett járó motorral egy idegen rendszámú szürke állt, mintha csak üresedő parkolóhelyre várna, kicsit előrébb egy fekete másik várakozott.

Soha, semelyik pártba sem lépett be, kínosan próbálva ügyelni a vélt semlegességére. Persze, véleménye neki is volt mindenről, ám nem hangoztatta sehol. Ez annál is inkább könnyen ment, mert nem igazán társasági emberként, nem került olyan helyzetbe, ahol állást kellett volna foglalnia, egyik, vagy másik párt mellett, vagy ellen.

Az előtte haladó autó kényelmes, jól követhető tempót diktált, a mögötte haladó messziről sorolt be, így valóban semmilyen feltűnést nem kelthettek gondolta, a nyugodt vezetés közben némileg leengedett feszültségtől már kombinálni is képesen. Bár arról fogalma sem volt miért akar vele az ország egyik vezetője beszélni, hiszen még az egyetemi vezető váltás idején a nyugdíjba vonuló rektor állására sem pályázott, pedig lehetett volna esélye. Jól érezte magát a tanszékvezetői poszton, mondogatta is a feleségének, valahányszor szóba került a karrierizmus, hogy megtalálta a helyét, ezt neki találták ki. Politika vonalat egyik publikációjába sem lehetett belemagyarázni, mind szigorúan szakmai volt.

A Miniszterelnöki Hivatal mélygarázsának ellenőrzésén mint kés a vajon, megállás nélkül haladt át immár közvetlenül a két felvezető autó között, egyfajta konvoj középső tagjaként.

A lift ajtónál a két sötét öltönyös lemaradt és egy világoskék kosztümös hölgy várta.

- Erre tessék! -

- Miről van szó? Segítsen kérem! - Próbálkozott, ám a nő elhárította, mondván ő csak felkíséri.

A liftből kiszállva egyszerű iroda épület benyomását keltette a hely. Fehér falú folyosók, halványzöld ajtók, névtáblákkal, lépészaj csillapító padlószőnyeggel, szépen öltözött férfiakkal, nőkkel, amint papírokkal a kezükben igyekeztek valahova.

A Miniszterelnök feliratú ajtón belépve is csak egy puritán előszoba jelző jutott eszébe. A nő megálljt intett, kopogott és belépett, pár másodperc múlva kijött és távozás közben kérte:

- Fáradjon be! -

Nem tűnt agyondíszítettnek a belső helyiség sem, de azért érződött, hogy ide már külföldi vendégeket is beengedhetnek. Íróasztal, bőr forgószék, a fal mellett vörösbarna bőr fotelek, asztallal, szemben velük a másik falnál vitrin, korábbi látogatók emlékeit idéző tárgyakkal, közöttük süppedős, mély szőnyeggel. Az asztalnál ülő a telefonjába búcsúzott valakitől és csak intett a fotelek felé, hogy üljön le.

Befejezve az elköszönést felállt, megkerülve az asztalt a professzorhoz lépett kezet nyújtott, aztán lehuppant a másik fotelbe.

- Jó estét és elnézést váratlan meghívásért! -

Már szedte össze a szavakat, hogy szóvá tegye az ide rángatását egyáltalán nem meghívásként értelmezi, de az elnök folytatta.

- Talán tudja, a pénzügyminiszterünk néhány intézkedését az uniós törvényekbe ütközőnek ítélte meg a vizsgáló bizottság, ezért a három nap múlva esedékes parlamenti ülésen a világ elé teregetik. Megelőző lépésként, a néhány perc múlva kezdődő sajtótájékoztatón bejelentem a felmentését, a napvilágra került törvénysértések miatt. -

Míg az elnök levegőt vett a mondani valója folytatásához, a professzor közbevágott.

- Bocsánat, de mi közöm nekem ehhez? -

A durva, rendreutasító választól ledermedt.

- Fogja be a száját és figyeljen! A holnap reggelre időzített következő sajtó megjelenésemen pedig bejelentem az új pénzügyminisztert, Önt! Minden szempontból feddhetetlen, pártsemleges, szakértő, beszél idegen nyelveket, szimpatikus kiállású, ideális választás. Nézze el nekem, a nyers tálalást, de se időm, se türelmem, se kedvem a körülményes udvariaskodásra. - Az elnök ismét levegőt vett, így a prof hebegése felélénkült.

- Nem vállalom. Én nem vagyok politikus. Nincs rálátásom az ország pénzügyeire, csak annyi mint bármelyik polgárnak. Nem érzem magam felkészültnek egy ilyen feladatra. Teljesen kielégít a tanszékvezetői állásom. - Emelkedett volna a felálláshoz, amikor ismét rádörrent az elnök.

- Üljön vissza! Nincs tanszékvezetői állása! Ma estétől felmentik és reggeltől új tanszékvezetőt neveznek ki. A munkatársaim szerint Ön a tökéletes jelölt a pénzügyminiszteri posztra. Az egyetemen már zajlik az átszervezés, bedobozolják az irodáját, a feleségét és a lányait most viszik a kollégáim a városszéli előkelő lakóparkba, ahol kijelöltük a pénzügyminiszteri rezidenciát. -

A professzor megsemmisülten, parányivá zsugorodva gubbasztott a fotel mélyén. Csak motyogásra futotta.

- De hát semmi felkészültségem, soha nem is vágytam ilyen posztra és a hátam mögött a családomat is ellenem hangolták, akkor sem vállalhatom. -

- Nézzem rám! - Az elnök indulatosan dobbantott a lábával. - A családja a felesége kocsijával ment a lakóparkba a munkatársaimat kísérve, mert ott fogják hagyni őket, hogy ismerkedjenek az új otthonukkal! Nézzem rám, a mindenit! Nincs se ideje, se helye az érzelgős nyávogásának! Az országnak Önre van szüksége! - Kis hatás szünetet tartott. - Önnek pedig a családjára, akikre ha vigyáznak a testőrök, akkor nem éri őket baleset a hazafelé úton! -

- Gazember! - A közgazdász falfehér arccal ült.

- Üdv a nagypolitikában! - Cseppet sem volt gúnyos az elnök hangja, inkább már fáradt.

Egy fiatal férfi nyitott be:

- Elnök Úr! Hamarosan kezdünk, kérem jöjjön velem a sminkeshez! -

Az elnök bólintott és az oldal ajtón megjelenő kék kosztümöshöz szólt:

- Kérem, kísérje a pénzügyminiszter urat a hivatalába, hogy az átadás-átvételt, minél hamarabb lebonyolíthassák az elődjével.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Jenes Gyula 36 történetét!


  • 1235 szerző
  • 832 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Jenes Gyula

Kinevezés

Rövid leírás / Beharangozó

Egy kinevezés valósága

Rövid összefoglaló

Nem számít ki vagy, a politika bedarál.

Olvasási idő

5 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Jenes Gyula nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!