Barion Pixel nuuvella

Jónás Tamás

11 rajongó

1973. költő, író
Magyarország egykoron legfüstösebb, ipari városában születtem, Ózdon, de a városhoz semmi közöm, a legközelebbi kórházba vitték anyámat, hogy szüljön meg, nem is tudom, miért egyezett bele, otthon szoktunk szülni. Csernelyben. Sokan azt hiszik, hogy a magyar csermely (ér, patak) szóból ered a kis falu neve, pedig az orosz csornij, azaz sötét, fekete szó az anyja. Valóban sötét hely, sokat esett, magyarul azt mondják, hogy az Isten háta mögötti hely. Szerintem az orra előtt volt, azért nem látta.
Fogalmunk sincs, hogy apám apja kicsoda, talán valami keleti katona -- nagymamám örült a sok erős, fiatal katonának, aki átvonult a falun -- és rajta. Az irodalomhoz csak annyi közöm van, hogy írok. Meglepődve tapasztaltam egész életemben, hogy nem azért és nem úgy, mint a szokványos költők. De ilyen kifejezés, hogy szokványos költő, talán
nincs is -- oximoron. Én azért kezdtem el írni, mert nem értettem, mit csinálok. Ezt az egyet nem értettem. Matematikusi agyam van, gnosztikusnak vallom magam, az életemben a legnagyobb feladat az volt, hogy az absztrakt gondolataimba valahogy beleillesszem az úgy nevezett valóságot. Kitűnő távol- és magasugró voltam gyerekként.
Felfedeztem pár, már több száz évvel ezelőtt felfedezett matematikai tételt, pillanatok alatt megszámolja az agyam, ki, hány betűt vagy hangot mond ki, tudom, hogy az év egyes dátumai milyen napokat takarnak, több száz évre vissza és előre: hétfő, kedd... De főzni, mosni, mosogatni nem tudok. Anyám szerint herceg vagyok, szerintem
anyám hazug (volt, tizenhat vagy huszonhat éve halt meg, nem tudom, mindegy is). Római katolikusként fizet utánam az állam az egyháznak fejkvótát. Inkább rómaiként, mint görögként, gondolom minden évben, amikor az adóbevallás arra kényszerít, hogy ezen gondolkodjak, miközben minden, ami nem vallás, görög bennem, a római erőfitogtatás,
hencegés, a prostituált (a mondában: nőstényfarkas) által felnevelt uralkodók legendája kulturális undorral tölt el. Nem jó kereszténynek vallom magam. Az emberek félnek tőlem. Egy ideje tudom, hogy miért.


Történetek | személyes történetek

Szerelem
személyes történetek - 5.
Szerelmes lesz a feleséged -- másba. Szerinted.
életrajz   21 perc olvasás
Dílerlány
személyes történetek - 4.
Ha bezárul az egyik kapu (véget ér egy szerelem), kinyílik egy másik (elkezdődik egy barátság). Bár ahhoz is kell egy nő.
életrajz   2 perc olvasás
Négy sör
személyes történetek - 3.
Önismereti kaland egy hajléktalannal.
életrajz   1 perc olvasás
Adriai történet
személyes történetek - 2.
Nemolyan jó dolog egyedül nyaralni a tenger mellett...
életrajz   2 perc olvasás
Apuapuapu, Prága
személyes történetek - 1.
A bemutató alatt a szinkrontolmács sírva tolmácsolta a bemutató beszélgetését.
életrajz   1 perc olvasás

Jónás Tamás

1973. költő, író
Magyarország egykoron legfüstösebb, ipari városában születtem, Ózdon, de a városhoz semmi közöm, a legközelebbi kórházba vitték anyámat, hogy szüljön meg, nem is tudom, miért egyezett bele, otthon szoktunk szülni. Csernelyben. Sokan azt hiszik, hogy a magyar csermely (ér, patak) szóból ered a kis falu neve, pedig az orosz csornij, azaz sötét, fekete szó az anyja. Valóban sötét hely, sokat esett, magyarul azt mondják, hogy az Isten háta mögötti hely. Szerintem az orra előtt volt, azért nem látta.
Fogalmunk sincs, hogy apám apja kicsoda, talán valami keleti katona -- nagymamám örült a sok erős, fiatal katonának, aki átvonult a falun -- és rajta. Az irodalomhoz csak annyi közöm van, hogy írok. Meglepődve tapasztaltam egész életemben, hogy nem azért és nem úgy, mint a szokványos költők. De ilyen kifejezés, hogy szokványos költő, talán
nincs is -- oximoron. Én azért kezdtem el írni, mert nem értettem, mit csinálok. Ezt az egyet nem értettem. Matematikusi agyam van, gnosztikusnak vallom magam, az életemben a legnagyobb feladat az volt, hogy az absztrakt gondolataimba valahogy beleillesszem az úgy nevezett valóságot. Kitűnő távol- és magasugró voltam gyerekként.
Felfedeztem pár, már több száz évvel ezelőtt felfedezett matematikai tételt, pillanatok alatt megszámolja az agyam, ki, hány betűt vagy hangot mond ki, tudom, hogy az év egyes dátumai milyen napokat takarnak, több száz évre vissza és előre: hétfő, kedd... De főzni, mosni, mosogatni nem tudok. Anyám szerint herceg vagyok, szerintem
anyám hazug (volt, tizenhat vagy huszonhat éve halt meg, nem tudom, mindegy is). Római katolikusként fizet utánam az állam az egyháznak fejkvótát. Inkább rómaiként, mint görögként, gondolom minden évben, amikor az adóbevallás arra kényszerít, hogy ezen gondolkodjak, miközben minden, ami nem vallás, görög bennem, a római erőfitogtatás,
hencegés, a prostituált (a mondában: nőstényfarkas) által felnevelt uralkodók legendája kulturális undorral tölt el. Nem jó kereszténynek vallom magam. Az emberek félnek tőlem. Egy ideje tudom, hogy miért.

Béta.

Ez a funkció még nem érhető el.

Hogy mikor lesz vége a béta verziónak? Amint lesz elég történet, rögtön elindul a szolgáltatás...

Rendben