Barion Pixel nuuvella

K.a.N.

Alan

Szép verőfényes nap volt, mikor Alan ismét ellátogatott bácsikájához, hogy egy kis pénzt csikarjon ki belőle. Nem először tette ezt, de bácsikája, az öreg Bradi remélte, hogy utoljára. Alan most cselhez folyamodott, hogy az utolsó, félretett dollárokat is megszerezze. Tipikus szerencsejátékos volt, aki minden pénzét a lóversenyre tette fel, és mindent el is vesztett. Ha sikerült a bácsikájától pár dollárt kérni, vagy ha nem ép legális úton, de szerzett valahonnan pénzt, rögtön a pályán kötött ki. Jól ismert arc volt a bookmakerek közt és az olyan gazemberek közt is, akik szépen megszedték magukat a mások kihasználásából. Alan is az ilyen fickók áldozata lett. De talán most szerencséje lesz, gondolta és újra az bácsikájánál kötött ki egy kis pénzért.
Egy kisebb gyümölcsöskert végében álló istálló lakrészében élt az öreg, tipikus amerikai designnal feldíszített szobájában. Az ágya fölött, a falon az amerikai zászló díszelgett, felette pedig egy háborús repülőgép makett. A falon még megtalálható volt számos kép és oklevél, ami mind a régmúltat idézték. Az öreg a sok kacat között szinte láthatatlanná vált apró termetével. Beteges volt, ivott, de ha a kincsről volt szó, amit állítólag a háború alatt ő őrzött, még most is képes volt órákat mesélni. Mindenáron meg akarta szerezni, de egymaga képtelen lett volna rá. Az utolsó reménye Alan volt, de őt korántsem volt könnyű meggyőzni. Most is ezzel próbálkozott.
Az asztalnál ültek, Bradi kezében az üveg, Alanében pedig egyenlőre semmi.

– Ez az utolsó kétezer dollárom fiam! Ebből kellett volna megvennem a csónakot és eleveznem vele a Pongo-Pongo szigetre, hogy megkeressem és elhozzam a kincset – rántotta meg a vállát, majd ujjával az asztalon kopogtatott az öreg. A hangjában gyanakvás hallatszott.
– Ugyan Bradikém! A csónak már megvan, csak az a kétezer hiányzik az utolsó részlethez – hitegette a fiú, de látta, hogy az öreg egyenlőre nem adja be a derekát.
– Na ne mond! Tudom én mire kell a pénz. Lóversenyre! Ismerlek. Még most is azt hiszed, hogy csak álmodtam azt a kincset. Igen igen! Pedig én ezt a kincset négy kemény éven át őriztem, éjjel nappal. A végén még egy jó kis maláriába is sikerült belekostólnom – mondta már gúnyosabb hangon, mire Alan felállt és kisétált az ajtón. Bradi is felállt és az ajtóból figyelte.
– Nyugalom Bradikém, ne tipródj, meglesz az a kincs – szólt vissza bácsikájának Alan, aki a gyümölcsfák árnyékában távolodott. - Holnap kihajózom.
– Hmm – hümmögött az öreg. - Az a kincs több millió dollárt ér fiam! Meg kell szerezni, mielőtt más kaparintja meg!
– Ok Bradi! – Alan megfordult, az egyik gyümölcsfáról letépett egy érett narancsot, majd az öreg Bradi felé bökött. - Megszerzem.

*

A diszkók éjjel nappal működtek ezen a területen. Táncolni és szórakozni bármikor lehet, nem csak az éjjeli órákban és ezt jól példázza az a diszkó is, ahová Alan tért be, igencsak búval bélelve. Odament a bárpulthoz, ahol épp táncosnők mutogatták bájaikat, és nézte a tömeget, ahogy a táncparketten önfeledten szórakoznak. Épp az italába akart kortyolni, mikor egy ismerős szőke lány lépett a bárpulthoz, tálcával a kezében. Az egyik felszolgálólány volt az, aki rögtön felismerte régi ismerősét.
– Hello Alan – mosolygott.
– Hello – viszonozta a mosolyt Alan, bár nem igazán sikerült lepleznie bánatát.
– Adhatok még egyet? – kérdezte a lány.
– Sajnos nem. Le vagyok égve.
– Ezek szerint ma sem mosolygott rád a szerencse.
– Hát igen. Elvesztettem a bácsikám utolsó kétezer dollárját is. Azért tette félre szegény, hogy megszerezze a kincset – vázolta a tényeket a szőkés srác, ám kék szemeit most szégyenében inkább lesütötte és a bárpulton lévő mogyorót kezdte el rágcsálni. A lány ekkor körbenézett, mintha azt nézné, figyeli e valaki, és miután meggyőződött arról, hogy tiszta a terep közelebb hajolt.
– Lehet, hogy most tudok segíteni neked – Alan érdeklődve felkapta a fejét. A lány folytatta. - Annyit tudok, hogy a Chicagoiak lefizették a futamot és mindent feltettek Philiponéra. A negyedik futamban indul. Egy vagyont fizetnek, ha nyer! – Alan szája hirtelen abbahagyta a rágcsálást és meglepetten, de mégis határozottan ráförmedt a lányra.
– De hát ez lehetetlen! Csokoládé az esélyes, Frisco lova, ő nem veszíthet!
– Igen tudom és mégis veszíteni fog – vágott vissza egyetértő hangon. - A Chicagoiak nagyvonalúak voltak a zsokéval, úgyhogy zsebükben van a futam. Philipone nyer.
– Ok szöszke – mondta már teljes nyugodtsággal Alan. - Igazán leköteleztél.
– Ugyan mivel? Én nem mondtam semmit – válaszolt a lány, majd felvette a tálcát a pultról és visszatért a tömegbe.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Joó László 9 történetét!


  • 1200 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

kaland

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Viccből kezdtem bele ebbe a projektbe, bevallom nem is haladtam vele sokat, de gondoltam az első fejezetet feltöltöm. Kíváncsi vagyok, hogy hányan ismerik fel. :))

Rövid összefoglaló

Szép verőfényes nap volt, mikor Alan ismét ellátogatott bácsikájához, hogy egy kis pénzt csikarjon ki belőle. Nem először tette ezt, de bácsikája, az öreg Bradi remélte, hogy utoljára.

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Joó László nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!