Nem hallottam a társaim duruzsolását. Hirtelen pattantam fel a padról, és rá kellett döbbennem, hogy egyedül maradtam. Senki se vette észre, hogy ittmaradtam. Gyors iramban elindultam a csoport után, és mikor az első kisebb kanyarban sem láttam őket már kezdtem igazán aggódni. [...] Könnyezni kezdtem. Nem is a fájdalom miatt, hanem a látvány miatt, ami akkor ért, mikor felemeltem a fejem és magam elé néztem. A döntés, ami előtt álltam, akár az életembe is kerülhet.