Szóval, a Magyar nyelvvel, jó kétszáz éve az van,
hogy a sok-sok okos nyelvész fején, jókora nagy vaj van
Mert látnivaló, hogy beszélik ők a nyelvet, de nem értik,
így hiába az anyanyelvük, mégis mélyen lenézik

Példának okáért olyanokat tolnak,
Hogy a környéken még nem járt, egész magyar mondat,
A származása finnugor, török, szláv vagy germán,
A tolvajlás bűne, a nyelv minden szintjén fennáll,
Vagy szebb ha a mondandód úgy lapítod,
Hogy a környéken minden nép minket tanított

S hogy mennyire szeretik ők e nyelvet?
Arra példa, hogy az igája alatt nyögve nyelnek
Az anyanyelv tanából, leggyűlöltebb tantárgyat, vajh, hogyan kreáltak?
Úgy hogy addig fabrikáltak, míg kivágták az erdőt, hogy meglássák a fákat!
A gyök-eret elvágták, sőt, tagadják a létét!
Így honnan ered a szó? Ahhoz feldobunk egy érmét

A kar ótörök, a kar-ám szláv, vagy német,
Oly sokszínű a nyelvünk, még az is csoda ha érted
Ha az órákon hallod ezt, méltán tesz zavarttá,
Ahogy a sok idegen szó, szinte hősként vált magyarrá...
Mert az ostoba gőg és a tudományos érdem,
kéz a kézben járnak, e finnugor vidéken

Ami ezt kiváltja, az a hozzáértés hiánya...

A tanításból így lett, az anyanyelv elleni kampány,
Az iskola a tetthely, támogató a kormány

Arról, nekik hála, kevesen hallottak,
hogy őseink hatalmas szókincset alkottak*
Mert mi tesz naggyá, széppé, nemessé egy nyelvet,
Ha nem az, hogy beszélője ismer minden elvet,
Árnyaltan körülír, nagy szókinccsel fogalmaz,
Hogy világosan értsd, mit mond a nagy hang halmaz
Több millió szó, és mind téged szolgál,
Teremt vagy pusztít, dicsérhet vagy dorgál,
Szó szerint kincs, ez a szellemi alapzat,
S hogy mennyire ősi? Nos amennyire gazdag

Árnyaltság, egyensúly, gyönyörű dallam, kellem,
Ezektől lesz üde, minden egészséges szellem,

S mind ez, magyar nyelven...

Juhász Zsolt