Falak mögött

Ezt nem mondod komolyan! — Mia Thompson hitetlenkedve nézett húgára — Anna! Neked teljesen elment az eszed?

— Csak jót akarok a fiamnak… — lesütött szemmel babrálta a bögréjét. Már bánta, hogy beavatta Miát a tervébe.

— Életemben nem hallottam még ilyet! Bérapa?? Azt mégis, hogy?! Béranyáról már igen, de… Akkor voltaképpen ez egy spermadonor?

— Jesszus! Nem!

— De már egy gyereket így is egyedül nevelsz!

— Nem is akarok másikat! És nem spermadonor! — halkította le hangját, mert Danny a szomszédos nappaliban tévézett. Még csak négyéves volt, nem hiányzott, hogy ilyeneket halljon — Voltaképpen olyan, mint egy bébiszitter, csak férfi.

— Egyedül hagynád a fiad egy vadidegen hapsival? — ráncolta homlokát rosszallóan Mia — Végig néztem Steve-vel, ahogy beleszerettél, hogy hozzámentél, hogy elváltál! Most meg ez!

— Na jó, tudod mit? Hagyjuk! — Anna bosszúsan felállt, megkerülte a konyhapultot és mosogatni kezdett.

Mia a fejét csóválta, nem tudta mire vélni húga viselkedését, de erőt vett magán, odalépett hozzá, és gyengéden megérintette a vállát.

— Figyelj, elképzelni sem tudom, min mész keresztül! De nagyon szeretlek, és aggódom érted!

Anna felé fordult, könnyes szemmel megölelte Miát.

— Danny olyan magányos! Hiányzik neki az apja!

— Tudom, szívem! — átölelve Anna hátát simogatta — Elmondod, mi is ez az egész? Én pedig megígérem, hogy nem szólok közbe, jó?

— Persze — hüppögött Anna.

Leültek vissza a pulthoz a puha, párnázott bárszékekre, a kávésbögrék társaságában Anna belekezdett a mesélésbe.

— A „Bérapa” tulajdonképpen egy szolgáltatás. Egy fickó, akit ki lehet bérelni hetente pár órára, szabadidő eltöltésére…

Mia szeme huncutul megvillant — Te kis hamis!

— Nem úgy!! — nevette el magát Anna is — Például elvisszük a gyereket állatkertbe, vagy játszótérre, vagy kint hintázik vele amíg én főzök, ilyesmi… Nem hagyom egyedül a gyerekkel, nem szokványos bébiszitterkedést jelent. Egyfajta apa-modell a kicsi szemében, egy jóbarát, aki felnőtt, aki a férfierőt képviseli. Ugyanakkor nincs kötöttség, ha nincs szimpátia, legközelebb nem hívom. Ennyi. Úgy gondoltam, egy próbát megér, Danny abban a korban van, hogy hiányolja a férfitársaságot. Apánk meghalt, bátyánk nincs, az autószerelőt mégsem kérhetem meg, hogy ugyan foglalkozzon már egy kicsit a fiammal…

— Hmm… — Mia felvont szemöldökkel hallgatta az érvelést — Így már tényleg másképp hangzik a dolog — mosolyodott el — Ebben van logika. De…

— Már megint egy „de” … — húzta el a száját Anna.

— De! — nyomta meg a szót Mia — Mi van, ha Danny elkezd kötődni hozzá? Mármint, frankón? Mint egy igazi apához, és azt akarja majd, hogy mindig veletek legyen? Akkor mi lesz?

— Semmi. Majd elmagyarázom neki, hogy Josh csupán barát, és kész! — vonta meg a vállát Anna. Nem akart belegondolni, mi lesz, ha elkezdenek kötődni az újdonsült barátjukhoz.

— Josh? — vigyorgott Mia — Ezek szerint már…?

— Már lezajlott az első találkozás, igen.

— Éééés?! Mesélj már! Milyen a pasi?

Annának mosolyognia kellett nővére izgatottságán. Tudta, hogy ez lesz, ha szóba hozza Josh-t. Először ellenáll, támad, aztán meg kaján vigyorral mindent tudni akar majd, mintha Josh Anna új pasija lenne. 

De most más volt a helyzet. Bármennyire is szimpatikus és vonzó, nem tekinthet rá férfiként. Még egyszer nem követi el ugyanazt a hibát! 

— Kedves. Szimpatikus.

— Ennyi? — csalódott arcát látva Anna majdnem elnevette magát — Ezek alapján egy kockás zakós öreg tanárbácsit képzelek oda…

Nevettek, szívből könnyedén. Mia nem mutatta aggodalmát, Anna pedig a fájdalmát. Danny kitotyogott hozzájuk, vége lett a mesének, elfogyott a rágcsálnivaló is, kimentek a kertbe, hogy kicsit hintázhasson. Mia még egy darabig velük volt, majd elbúcsúzott és visszament a lakásába. Megígérte, hogy a napokban még jelentkezik, Annának pedig a lelkére kötötte, hogy meséljen el mindent a „bérapuciról”. 

Este vacsora után Anna megfürdette Dannyt, nagyokat nevettek, játszottak a kádban, bolyhos törölközőbe bugyolálta, és repcsi-hangon berregve futva vitte be a szobába. A kicsi kacagása betöltötte a házat. Danny már a mese közben elaludt, egy szőke tincs az arcába kandikált, Anna gyengéden elsimította, nézte alvó gyermekét. Szemébe könnyek szöktek, az elmúlt félévre gondolt. A gyerekszobából kilépve a folyosó végén elhaladt a családi képek mellett, nem nézett rájuk, már fél éve. Bement a fürdőbe, lezuhanyzott. A víz csobogása elnyomta zokogását, ilyenkor engedett szabad folyást könnyeinek. 

Már napközben nem sírt, kivéve ma. Mia kihozta belőle. 

Szerette nővérét, szoros kapocs volt köztük, barátnők voltak, de Mia nem élte át azt, amit ő. Nem volt férje, gyereke, ő a karriert választotta, a munkája volt a szerelme. Persze, voltak kapcsolatai, de közel sem volt olyan romantikus alkat, mint Anna. Már gyerekkorukban is két irányba húztak, mint a tűz és a víz. Mia magas, sovány, fiús alkatú lány volt, sötét haját rövidre vágatta, ami kiemelte hatalmas barna szemeit, szép arcát. Öltözködése is vagányságát tükrözte. Anna alacsonyabb, nőies idomokkal megáldott, szőke, kékszemű, természetes szépség volt. Eleinte kislányos, virágos, később nőies ruhákban járt, legtöbbször szoknyát hordott, haja sosem volt rövidebb vállig érőnél. Mia tanult, edzett, vagy fiúzott, Anna ugyanakkor lepkéket kergetett, babázott, vagy olvasott. Imádta a romantikus regényeket, szinte falta őket, miközben a szőke hercegről álmodozott, aki kivont karddal, paripán érkezik, és megmenti őt a csúnya nagy sárkánytól. Mia sokszor kinevette a romantikus képzelgéseit, ő inkább bandázott, keményen tanult, és azon volt, hogy minél előbb kialakítsa a független életét. 

Most, hogy mindketten túlvoltak a harmincon, Anna időnként elmélázott rajta, mit is értek el az életben. Mia harminchatéves sikeres cégvezető, saját lakással a belvárosban, partikra járt, luxusautót vezetett, gazdag volt és sikeres, pont, mint a szeretői. 

Ezzel szemben ő harminckétévesen elvált nő volt, egy négyéves kisfiú édesanyja, aki a kertvárosban lakott, otthonról dolgozott, és a volt férje hallani se akart róluk. 

A fürdőszoba tükrében kritikus szemmel vizsgálta magát. Szőke, vállig érő haja kissé fakó volt, kék szeme elvesztette korábbi csillogó árnyalatát, szabályos arca most idegennek és öregnek hatott, régóta nem mosolygott már. Szülés után visszanyerte karcsúságát, de lapos hasán halványan látszódtak a csíkok. „Undorító” — mondta egyszer fanyalogva Steve. Addig sem volt túl nagy önbecsülése, ezzel viszont a férfi a maradékot is megtaposta. Két nappal később el is költözött tőlük. „Nem kell ez a szarság!” — vetette oda a válla felett, mikor összevesztek egy újabb semmiségen. „Mármint a családod?” — kérdezte dühösen Anna, a válasz „igen” volt. Majd egy csattanással bevágódott az ajtó, és többet nem látták. Pár napon belül megérkeztek a papírok a bíróságról, miszerint Steve válni akart „Kibékíthetetlen ellentétekre hivatkozva”. Anna összeroskadt a konyhakövön, mikor felnyitotta a nagy sárga borítékot, amiben a válási papírok voltak. Még szerencse, hogy Danny elmélyülten tologatta a kisautóit a nappali szőnyegén, nem vette észre az anyja kiborulását. 

Sietve belebújt barackszínű pamuthálóingébe, ne is lássa undorítónak titulált testét. Körbement a házban, lekapcsolta a lámpákat, élesítette a riasztót, bement a hálószobába, lefeküdt, de még sokáig nem jött álom a szemére. Hajnalig forgolódott, mire nagy nehezen el tudott aludni.

*

Joshua Benett a fürdőszobában állt, borotválkozott. Zuhanyzás után egy törölközőt csavart a derekára, nedvesen csillogó rövid barna hullámos haját hátra fésülte. Izmos, széles mellkasából hangos sóhaj tört fel.

— Nyugi, Cimbora, képes vagy rá! — farkasszemet nézett tükörképével, és próbált nyugalmat erőltetni magára, nehogy megvágja az arcát. 

Az első találkozáson már túl voltak legújabb ügyfelével, egy bizonyos Anna Thompsonnal. A nő elsőre Anna Brody-ként mutatkozott be, aztán gyorsan kijavította magát. Még nem szokott hozzá, hogy ne a férjezett nevét használja… Josh-nak nem volt újdonság, hiszen az ügyfelei leginkább elvált nők voltak. Kevés volt köztük az özvegy.

Az „özvegy” -szóra megrándult kissé, így minden igyekezete ellenére kicsit megvágta az arcát. Felszisszent, száját összeszorítva lenyelt egy szitkot. Leengedte karjait, megtámaszkodott a mosdókagyló mellett. Nagyot sóhajtva nézett újra a tükörbe. Végignézett izmos felsőtestén, a derekára csavart fehér bolyhos törölközőn, lassan végig vándorolt szemeivel izmos lábain. Tekintete megállapodott a bal bokáján. A belső oldalán húzódott egy húszcentis sebhely. Fogsorát összeszorítva igyekezett elhessegetni a feltoluló emlékképeket. Szerencsére a telefon csörgése kizökkentette gondolataiból. Felkapta, szokás szerint a testvére Sam hívta, hogy hogy van. A baleset óta szinte mindennap beszéltek. Sokszor tehernek érezte a túlzott aggódását, de Sam felelősnek érezte magát a történtekért. Gyorsan lerázta, nem akart elkésni a találkozóról Annával.

—Miss Thompsonnal! — javította ki magát hangosan. Befejezte a borotválkozást, a haja közben megszáradt, a gardróbhoz lépett, a polcról lekapott egy farmert, és egy szürkéskék pólót. Futólag rápillantott a vállfákon lógó női ruhákra, kezét felemelve, gyengéden végigsimított az egyik krémszínű kosztümnadrágon. Chrissy… Lehunyta szemét, érezte, ahogy hosszú fekete hajával végig simítja az állát, érezte a nyakának selymes bőrét, az illatát, fülében csengett dallamos kacaja. Egy percre elmerült az emlékek áradatában, hagyta, hogy magával ragadják az érzések, az illatok, a képek megtöltsék tudatát. De az álomképekbe hirtelen egy vakító fényszóró gázolt, Chrissy tisztán csengő kacaja sikítássá vált. Megriadva, tágranyílt szemmel, zihált a ruhák előtt, a farmer és a póló a földre esett, meg kellett kapaszkodnia a polcokban, hogy kicsit összeszedje magát. Elbotorkált az éjjeliszekrényig, leroskadt az ágyra, a kezébe vette az apró gyógyszeres üvegcsét. Tenyerébe szorította, zihálva viaskodott magával, mert nem akart minden rosszullétnél gyógyszerhez folyamodni. Sportember lévén az egészséges gyógyulásban hitt, nem a szintetikus szerekben. Mélyeket lélegzett, miközben próbált megnyugodni. Végül letette a fiolát. Hangos sóhaj kíséretében felállt, visszament a gardróbhoz, felvette ruháit a földről, sietve felöltözött. A nappalin átvágva, a kandalló mellett elhaladva gyengéden megérintette Chrissy fényképét, ami a párkányon volt még mindig. Elhagyta a házat, készen állva az újabb találkozóra Miss Thompsonnal és Dannyvel. 

*

A játszótér közel volt Anna házához, a park felőli bejáratnál beszélték meg a találkozót Josh-sal, féltízre. Idegesen vezetett, nem értette, miért olyan feszült. Rosszul aludt az éjjel, Steve és a válás emlékei, Mia rossz véleménye a bérapa-dologról, és a saját vívódásai a továbblépésről nem hagyták nyugodni. Nem tudta, mire áll készen, jól döntött-e egyáltalán. Dannyt tartotta szem előtt, eszébe sem jutott másként tekinteni Josh-ra. Nem várt romantikát ettől az egésztől, remélte, hogy Josh sem hátsószándékkal közelített az „ügyfeleihez”.

„Ügyfelek” - érdekes megnevezés! — Néha ő maga is abszurdnak találta ezt a helyzetet — Egy férfi, aki pótapaként magányos nők gyerekeit szórakoztatja pénzért! Micsoda ötlet! Kár, hogy nem nekem jutott eszembe…  De most komolyan! Milyen indíttatásból vetemedik valaki ilyesmire? — tépelődött, még leparkolt — Afelől semmi kétségem, hogy szereti a gyerekeket. Lehet, hogy neki nem lehet sajátja? Vagy még nem találta meg a párját? Talán egyfajta társkeresés-ként tekint erre az üzletre?

Nem töprenghetett tovább, ki kellett szállnia a kocsiból, Josh már várta őket a kapunál.

Délben Danny kimerülten aludt el az ágyában. Mozgalmas volt a délelőtt az új barátjukkal. A mami szerint Josh egy kedves munkatársa, aki, időnként elkíséri őket játszani. Danny örült neki, nagyon jófejnek és viccesnek találta a bácsit, aki a mamit is megnevettette mikor fagyiztak. Régen látta nevetni az anyját, boldogan bóbiskolt el, mosollyal az arcán. 

Anna gyengéden simogatta, örült, hogy a fia is jól érezte magát a játszótéren. Újra, és újra lepergette maga előtt a történteket, a szívét melengető képkockákat, ahogy Josh hintáztatta Dannyt, mikor utána kúszott négykézláb a mászókán, vagy amikor gyengéden segítette fel a mászófalon, miközben a hegymászókról mesélt neki. Nem vette észre, hogy önkéntelenül is elmosolyodott, mikor felidézte, hogy a férfi tettetett rémülettel szaladt, ahogy Danny kergette a gyepen. A testében szétáradó boldogság érzése elbódította, derűs kábulatban ment ki a konyhába előkészíteni a vacsorát. 

Régi érzések új köntösben köszöntöttek be szívébe, nagyon szimpatikusnak találta Josh-t, kedves volt, tisztelettudó, családcentrikus és… jóképű.

— Pff… — fújtatva hagyta félbe a hússzeletelést — Na ne! Na, ezt ne! — korholta magát. Lecsapta a kést a tálcára, ellépett az asztaltól és lehunyt szemmel mélyeket lélegzett, hogy lehiggadjon. "Nem tekinthetsz rá férfiként! Valaki rád mosolyog, és te már rögtön kombinálsz!!"

Kellett pár perc, mire megnyugodott, és visszatérhetett a főzéshez. 

"Talán Miának igaza van, és tényleg rossz ötlet volt… — merengett, miközben a zöldséget párolta — Végül is Steve óta nem találkoztam más férfiakkal. Igaz, Josh-sal sem „úgy” találkozunk. Biztos az agyamra ment a magány! Pedig megfogadtam, hogy már nem kell senki, hogy ezek után egyetlen férfiban sem tudok megbízni! Hiszen, mi van, ha ő is olyan, mint Steve? Mi a garancia, hogy nem maradok megint újra egyedül?"

Steve már a megismerkedésükkor is mutatta a jeleket, amiket Anna nem akart észrevenni. A nagyvilági élet, amit élt, a partik, nők, a piás haverok már akkor is jelen voltak. Volt benne egy rosszfiús sárm, ugyanakkor egy kisfiús báj is. Ördögi keverék. Annát első percben levette a lábáról, és azonnal elaltatta minden gyanakvását. Meggyőzte róla, hogy mindig igazat mond neki, és bármi probléma merült fel, ő mindig csupán a körülmények áldozata volt… A haverok lekoptak, bár el nem tűntek teljesen, a bulizással lassacskán felhagytak, és a kertvárosba költöztek, hogy nyugalmas életet éljenek. Legalábbis Annának ezt hazudta. Túl későn derült ki, hogy a munkahelyi túlórák helyett, ő továbbra is szórakozni jár, éli tovább a nagyvilági életét, míg az asszony otthon malmozik, és őt várja. Anna élete lassan egy végtelennek tűnő várakozássá vált. Aztán jött Danny… Steve első reakciója nem az volt, amit Anna elképzelt, inkább érezte tehernek, mint áldásnak. Aztán persze meggyőzte a feleségét, hogy képzelődik, és mikor kiderült, hogy fia lesz, madarat lehetett volna vele fogatni. Az első pár hétben odaadó apa volt, bár sem pelenkázni, sem virrasztani nem volt hajlandó. Miután Anna mindent elvégzett, ő a karjaiba vette, és büszke apa módjára babusgatta Dannyt. A közöny észrevétlenül kúszott közéjük. Anna kimerült volt, fásult, Steve pedig nem tudott azonosulni az apa-szereppel. Később már férjként sem akart részt venni a mindennapokban, a családi élet kezdett teherré válni számára. Kimaradozott, enni és aludni járt haza, mindenbe belekötött, Annát lépten-nyomon megalázta nőiségében. Végül minden napra jutott veszekedés, ami általában úgy zárult, hogy ő elviharzott, Anna zokogott, vagy dühöngött, Danny pedig a játékaiba merülve bezárkózott a kis világába. Miután Steve elment, egyszer megkérdezte, hogy „mikor jön haza apa?”, Anna nem tudta, mit feleljen, végül megmondta neki az igazat. Legnagyobb meglepetésére Danny örült neki. Persze, hiszen az elmúlt időszakban minden nap veszekedéstől volt hangos a ház. De most már fél éve, hogy elment, Danny pedig kezdte elfelejteni a történteket, és most már túl csendesnek találta az otthonukat.

*

— Merre voltál? Hívtalak! — mondta köszönés helyett Sam, mikor Josh ajtót nyitott.

— Gyere be… — mondta kelletlenül bátyjának, miközben az már belépett mellette. 

— Hoztam vacsit! — lobogtatta meg a papírzacskót, melyen a Dragon wings kínai étterem logója virított. Sam és Josh kedvenc helye volt, sokat jártak oda, fiatalkoruk óta. 

— Remek! — közömbös hangja nem volt újdonság Samnek.

— Látom, ma is vidám esténk lesz! — vigyorgott gunyorosan öccsére, miközben átvágott a nappalin a konyha irányába. Mikor elhaladt a kandalló előtt, gyengéden megérintette a fényképet — Szia Chrissy! — mondta alig hallhatóan, Josh arca megrándult.

— Sam, ma nem vagyok hangulatban, tudod, hogy most volt…

— …az évforduló, tudom.

Visszafordult, és Josh vállára tette a kezét, gyengéden megszorította.

— Öcskös, mind szerettük Őt! Ezt ne felejtsd el! — majd sarkon fordult, mintha ezzel lerázhatná magukról a bánatot, és belépett a konyhába. Pontosan tudta, mit hol talál, kivett két nagy lapos tányért, két villát, és a dobozban található kínai tésztát, meg bundáshúst elosztotta rajtuk. 

Josh az ajtófélfának dőlve figyelte. Sam négy évvel volt idősebb tőle, most töltötte a harmincnyolcat. Mindig is apáskodott felette, terelgette, támogatta, mikor kicsi volt, és esetlen. Megtanította baseball-ozni, de ő maga csak hobbiszinten játszott, Josh viszont bekerült a ligába, profi sportoló lett, egészen a két évvel ezelőtti autóbalesetig, ami derékba törte a karrierjét, és az életét. Sam sosem fogja elfelejteni azt az estét, Josh és Chrissy házassági évfordulós buliján kicsit felöntött a garatra, és összeszólalkozott az öccsével. „Egy ostoba semmiségen!” Josh kiborult, és hogy ne verekedjenek össze, Chrissy csitította, hogy inkább menjenek haza. „Nem lett volna szabad olyan állapotban vezetnie!” — Sam keze ökölbeszorult, fájt az emlékezés. Magát okolta a történtekért, bár előtte sem fordult elő sokszor, azóta egyetlen kortyot sem ivott. Josh felindult állapotban gyorsabban hajtott a kelleténél, az egyik kereszteződésben nem vette észre a kamiont. Elvakította a fényszóró, Chrissy sikoltása volt az utolsó, amit hallott. A kórházban, mikor magához tért, Sam már ott volt mellette. Bűnbánó arca akkor nem hatotta meg Josh-t. Mikor megtudta, hogy Chrissy meghalt, ő pedig majdnem lebénult, őrjöngött, meg akart halni. Samet elzavarta, jó ideig nem beszélt vele. A rehabilitáció hosszú volt, műtétek sora, gyógytornász, pszichiáter, gyógyszeres kezelések. Egy évbe telt, mire összeszedte magát. Mikor először lépett be a házukba, Sam ott várt rá. Fel volt rá készülve, hogy Josh kidobja, de elsőre inkább közömbös volt vele. Aztán sokat beszélgettek, mire nagyjából visszataláltak egymáshoz. Josh látta Sam mérhetetlen bűntudatát, sokára, de végül megtudott neki bocsájtani. 

Most, ahogy Sam megfordult kezében a két tányérral, találkozott a pillantásuk. Tudta, hogy ilyenkor, az évforduló környékén Josh megviseltebb, mint máskor. 

— Eszünk? — reménykedve nézett rá.

Josh halvány mosollyal bólintott. Leültek az étkezőben, nekiláttak csendben. 

— Hogy telt a napod? — könnyed beszélgetést próbált kezdeni, hogy oldja a nyomott légkört.

— Jól — felelte Josh kurtán.

— Bővebben? 

— Ma is ügyféllel voltam…

Samnek majdnem torkán akadt a falat. Kikerekedett szemekkel köhécselt, Josh pedig kinevette. Ez volt a célja.

— Szóval folytatod? — megrökönyödött arcát látva Josh tekintete megkeményedett. 

— Van vele valami gondod? 

— Figyu, Öcskös! Semmi közöm hozzá, de…

— Így van!

— Csak nem akarom, hogy… Sérülj! — az utolsó szót halkan tette hozzá, lesütött szemmel. 

— Azt sem tudod, mit csinálok! — csattant fel Josh — Sosem vártad meg, hogy végig mondjam! Mellesleg — tette hozzá — pont te adtad az ötletet!

Samnek leesett az álla. — Én?!

— Igen, te! Emlékszel, mikor kérdezted, hogy mit akarok kezdeni magammal? Hiszen a baseball-nak lőttek. Te mondtad, hogy nem értek semmihez, csak a sporthoz, meg a nőkhöz… Az előbbinek lőttek!

— Ó, jaj, én nem… Én nem is azt mondtam!

Vitatkoztak egy darabig, míg végül Sam feladta. Mondott valami ehhez hasonlót, de Josh nagyon durván kiforgatta a szavait!

— És akkor tulajdonképpen, mi is ez az egész? 

Josh pedig elmagyarázta neki, ugyanúgy, ahogyan Anna is Miának. 

— És egyszerre hány ilyen… ügyféllel vagy?

— Attól függ, mennyien keresnek egyszerre. Van, hogy az egész hetem be van táblázva, van, hogy csak egy család egy hétre. Változó…

— Család? Ezek a nők… Szinglik?

— Általában elvált anyák, de akad köztük özvegy is. 

A szó, amitől megint megrándult az arca. Hiszen ő maga is az volt. Özvegy. 

— És jó nők?

— Az ég szerelmére, Sam! — kelt ki magából egy pillanatra Josh.

— Jól van, nyugi! Nyugi! — emelte fel védekezőleg a kezeit Sam — Úgy értem, van köztük olyan, aki… hogy is mondjam… tetszene?

Josh lecsapta a villát a tányérra. 

— Menj el.

— Josh…

— Kifelé!

Sam letette a villáját, kitolta a székét, felállt, és elindult. Az ajtóból azonban visszafordult:

— Nem zárkózhatsz be egy életre, Öcskös. Szeretlek, és aggódom érted!

— Magad miatt aggódj... — mormolta Josh. Befejezettnek tekintette a beszélgetést, nem reagált, mikor Sam kilépett az ajtón. 

*

— Mikor mutatod be a pasit? — Mia kaján vigyorral méregette, ahogy Anna nézegeti magát a tükörben, miközben a kezeiben vállfákat egyensúlyozva próbálja eldönteni, mit vegyen fel a találkozóra.

— Nem „pasi”! Neve is van. 

— Tudom. Joooosh! — harsányan kacagott Anna rosszalló pillantásán, miközben felemelte kezeit, hogy kivédje a felé repülő ruhát.

— Nem a pasim! Ő a…

— Tudom! Bérapa. Apácska…apuci… Jaj! — felugrott, mert Anna megindult feléje. Beszaladt a fürdőszobába, és kacagva magára zárta az ajtót. 

— Egyszer úgyis kijössz onnan! — kiabált be indulatosan Anna. Nem találta viccesnek nővére csipkelődését, ahhoz túlságosan izgatott volt. Már egy hónapja találkozgattak, -vagyis már egy hónapja vette igénybe Josh szolgálatait- javította ki magát, újra, és újra. Kezdett kialakulni egy erős kötődés köztük, egyre több időt töltöttek együtt. Nagyon jól megértették egymást, de sosem lépték át a saját maguk által húzott határokat. Danny mindig jól szórakozott velük, de már egyre több lehetőségük volt beszélgetni is. Megtudta, hogy Josh megözvegyült két éve, gyereke nincs, pedig nagyon szeretett volna már. Ő elmesélte a házassága körülményeit, hogy mennyire rosszul választott. Josh mindvégig figyelmesen hallgatta, nem éreztette, hogy Anna nyafogna, vagy folyton csak panaszkodik. Nem férfi és nő voltak, hanem két megtört, magányos ember, akik falat emeltek a szívük köré. De most ezeken a falakon rések keletkeztek, ami furcsa érzéssel töltötte el mindkettőjüket. Egyikük sem lépett, nem mertek mozdulni, lassan haladtak, hogy lássák, hová is tartanak. Viszont minden alkalommal idegesek voltak az újabb találkozó előtt, mint két tini, akik az első bálba készültek, amikor azonban találkoztak, mintha ezer éve ismernék egymást, feloldódtak. 

Amiről viszont Anna nem tudott, hogy Josh leépítette az ügyfélkörét, mert már csak velük akart így együtt lenni. 

— Gyönyörű vagy, Hugi! — hallotta meg Mia hangját a fürdőszobaajtó felől — A kék mindig is kiemelte a szemeidet — Halkan merészkedett elő, kezeit békítőleg felemelve, arcán szeretetteljes mosollyal.

Anna is megenyhült. A táskájához lépett, és előhúzta a telefonját. a képek közül kiválasztott egyet, és odatartotta Mia elé. A képen Danny volt, Josh-sal.  

— Hűha! — füttyentett elismerően Mia — Nincs egy bátyja véletlenül?

Anna felkacagott. 

— Ami azt illeti, van. 

— És facér? 

Anna tettetett közönnyel megvonta a vállát, de mosolya elárulta. 

— Úgy tudom, hogy az. De nem vagyok biztos benne, nem sok szó esett róla…

— Azt elhiszem! — kuncogott Mia.

Anna finoman oldalba bökte nővérét, majd kiinvitálta a konyhába.

— Akarod, hogy vigyázzak Dannyre, amíg ti…? Tudod…

Anna őszintén megdöbbent az ajánlaton. Nem gondolt randira Josh-sal, nem mert. Hiszen nem is hívta el! Mindig szigorúan hármasban találkoztak, kizárólag nyilvános helyen. Egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha… De mióta ismerte Josh tragédiáját, elzárkózott a gondolattól, hogy bármire is utaljon a viselkedésével. 

— Nem! Kizárt! 

— De, Anna!

— Nem lehet! Josh csupán… — kereste a megfelelő szót.

— De hát, szereted… — mondta halkan Mia.

Anna maga elé meredt egy percig, majd nővérére, aztán leroskadt a székre. 

— Miről beszélsz? — kérdezte alig hallhatóan.

— Látom rajtad, szívem! 

— Nem lehet. Nem tehetem ki ennek még egyszer Dannyt! — kiáltott kétségbeesetten Anna. 

— Te most miről beszélsz? Ugye nem hasonlítod Josh-t Steve-hez?! — értetlenkedő pillantására Anna bedühödött.

— Nem tudhatom! Ezek után már soha, nem lehetek biztos benne, hogy nem járok-e ugyanúgy!!

— Volt egy rossz tapasztalatod, és akkor már minden férfi szemét? — emelt a hangján Mia is.

— Elváltam! Nem csak egy rossz tapasztalat! Egy kudarcba fulladt házasság!!

— Na és? Itt a lehetőséged végre újra boldognak lenni…

— Na és?! Mégis mit tudsz te erről? Fogalmad sincs a házasságról!

Mia visszahőkölt. 

— Ebben igazad van — higgadtabban folytatta — De csak azért, mert elsőre nem sikerült, most kaptál egy esélyt a családi életre. Dannynek…

— Hallgass el! Neked nincs gyereked!

Mia megállt. Szemeibe egy pillanatra könnyek gyűltek, de gyorsan pislogott, el is fordította a fejét. Száját összeszorította, majd sarkon fordult, és elviharzott. Anna visszaroskadt a székbe, kezébe temette arcát, és zokogott. Aznap nem találkoztak Josh-sal.

*

Anna a Miával való vitája után pár napig nem hívta Josh-t, így a férfi sejtette, hogy valami történt. Az utolsó találkozójuk nagyon meghittre sikerült, Josh pedig érezte, hogy egyre jobban vonzódik Annához. Ült az ágy szélén és Chrissy képét szorongatta. Fekete hosszú haja, igéző kék szeme, csodás párosítás volt. Chrissy nem csak gyönyörű, de csodálatosan emberséges és empatikus is volt. Igazi gyöngyszem. Mindenki szerette, mindenkihez volt egy-két jó szava. A legtöbb férfi irigyelte Josh-t, ő pedig tudta, hogy mekkora szerencséje van vele. Nehezen dolgozta fel a halálát, különösen, miután megtalálta az orvosi papírt, ami igazolta, hogy Chrissy babát vár. Említette a baleset estéjén, hogy otthon lesz egy meglepetése… De aznap nem értek haza. 

— Mit gondolsz, hívjam fel? — kérdezte a képtől. Chrissy meleg tekintete, szeretetteljes mosolya elbizonytalanította. Lehunyta szemét, szívébe bűntudat költözött, úgy érezte, mintha megcsalná az emlékét — Tiszta hülye vagyok! Igaz? — kérdezte keserűen.  

Egy képtől várok választ?! Egy fényképtől? 

„Letelt a gyászidő…” — mondta neki egyszer Sam. Akkor mesélt neki először Annáról és Dannyről. A bátyja megörült, mikor látta rajta, hogy talált valakit, úgy érezte, ha Josh visszakapja a boldogságát, akkor ő is feloldozást kaphat. Josh viszont rögtön visszavonulót fújt, ahogy meglátta Sam reakcióját. Semmit nem akart elkiabálni, még magának is nehezen ismerte be, hogy kezd beleszeretni Annába. Úgy érezte nem érdemli meg újra a boldogságot. Talán ő is vonzódik hozzá, de egyértelmű jelét nem mutatta. 

"Mi van, ha csak hálás, hogy valaki törődik velük? Hiszen mesélt a volt férjéről, hogy mekkora tapló volt. Mi van, ha csak kell neki valami pótlék? Ha úgy érzi, hogy kudarcot vallott, mint nő, és csak az kell, hogy valaki igazolja, hogy mégsem?" — szép lassan meggyőzte magát, hogy ez az egész csak fellángolás, csak túl régóta magányos, és ha nem akar csalódni, akkor nem szabad kötődnie többé senkihez. 

*

Mia csalódottan lépett ki a tárgyalóból. Az üzlet jól sikerült, de az elmúlt néhány napjára rányomta a bélyegét az Annával való konfliktus. Kemény dolgokat vágtak egymás fejéhez, még talán soha nem veszekedtek ennyire csúnyán.

Úgy döntött, hogy felhívja, és bocsánatot kér tőle. Tudta, hogy Anna nehéz időszakon megy keresztül, neki kell most toleránsabbnak lennie. Mikor az irodájába lépett, földbegyökerezett a lába meglepetésében. Anna várta ott, Dannyvel. 

— Szia! — köszöntötte félénken húga.

Első meglepetésében szólni sem tudott, majd odalépett és karjaiba zárta húgát. Boldogan, sírva-nevetve ölelkeztek össze, miközben sűrűn kérték a bocsánatokat egymástól. 

— Hülye voltam!

— Én voltam az! 

— Mindketten azok voltunk! — állapították meg nevetve, majd újra összebújtak. 

— Nem akartunk megzavarni munka közben, csak bocsánatot akartam kérni…

— Nem zavartok! Valójában… — guggolt le Dannyhez — arra gondoltam, elmegyek egyet fagyizni! Mit szólsz, kisember? — vonta fel szemöldökét kihívóan, Danny pedig hevesen bólogatott — Igen, menjünk!

— Menjünk! — bólogatott Anna is. 

Nevetve léptek ki a hatalmas irodaházból, annyira el voltak foglalva egymással, hogy Anna szinte beleütközött egy magas, jóképű férfiba.

— Josh! — lepődött meg.

— Anna! Szia…sztok! — nézett körbe a társaságon mosolyogva — Szia Kishaver! — simogatta meg Danny fejét, aki kacagva tűrte, hogy Josh borzolja a szőke fürtjeit. 

— Hát, te? Mi járatban erre? — kérdezte Anna meglepetten.

—Én csak a …Sam! — intette le bátyját, aki ugyanabból az irodaházból lépett ki, mint ők — Hölgyeim, ő itt a bátyám, Sam! Sam, ő itt Anna, és a kisfia Danny, ő pedig…

— A nővérem, Mia! — vette át a szót sietve Anna — Mia, ő itt Josh…

Mosolyogva üdvözölték egymást, Anna és Josh figyelmét nem kerülte el, hogy Sam és Mia tekintete összeakadt egy pillanatra. Kiderült, hogy egy épületben dolgoznak, csak más-más emeleten, ezen jót nevettek. Anna és Josh bizalmasan mosolyogtak egymásra, nem szóltak, de tekintetük beszédes volt. Akkor és ott létrejött köztük egy szövetség, ami végleg lerombolta a falakat a szívük körül. 

A fiúk csatlakoztak hozzájuk, együtt mentek fagyizni, két nap múlva pedig Anna és Josh először találkoztak egymással Danny nélkül…