Egy serpenyő, valakinek az életet jelenti, a napi betevőt, míg másnak totál közömbös. Hogy lehet hogy ugyanaz a dolog, mindenkinek más jelent? És vajon tényleg van mindennek értelme, vagy csak sodrodunk az árral? Wass Albertnek van egy jó kis könyve, az Elvész a nyom, tényleg semmi mást nem olvastam, csak azt tőle, mégis nekem sokat adott a könyv. Azt hogy mindenkinek van egy célja, egy ok amiért itt van közöttünk, bevallom, hogy még magam se tudom, hogy mi az én okom, de az a szép hogy senki sem tudja, mi a sajátja. Az biztos, nem haraggal a szívben kell élnünk, én olyan sok mindenért haragudtam, a szüleim haláláért, a sok sikertelenségért és még sorolhatnám. Mégis azt érzem van egy cél, egy ok, ami maga az élet.