Ócska díszlete egy színháznak

Amelyet már rég bezártak

Ahogy porosodik egyre

Fekszem én is elfeledve

Mint egy törött üvegdarab

Melyen meg-megcsillan a nap

Úgy heverek lenn a porban

Mint halott a koporsóban

Engem senki nem vesz észre

Egyedül te veszel kézbe

Ujjaid úgy fonnak körbe

Bajom esik − félnél tőle

Aztán messze eldob kezed

S én megint itt lenn heverek

Gondolod, csak ócska kacat

Ami régről még itt maradt

Messzire eldob a kezed

Hiszen még csak nem is sejted −

Nem üveg az lenn a porban

Gyémánt −− csak épp csiszolatlan