Barion Pixel nuuvella

Az ígéret

  Az épület 6. emeletén kinyílt a lift ajtaja. Egy férfi lépett ki belőle. Az emeleten sötét volt. Csak a folyosó végén lévő ablakból jött be fény ezen a holdfényes éjszakán. Pont onnan, amerre a férfi tartott. Mint egy árnyék, úgy közlekedett, nem hallatszottak sem léptek, sem szuszogás, miközben a folyosó közepén lévő üvegajtóhoz közeledett.
Elővette speciális, vonalkóddal ellátott kártyáját és az ajtó melletti leolvasóhoz tartotta. Az üveg ajtó kinyílt előtte. A folyosó végére ment, ahol egy másik leolvasást követően kinyílt egy liftajtó. A férfi belépett, s felment vele 2 emeletet. Itt is sötét volt. Az épületnek ez egy olyan része volt, a 6. és a 8. emelet között, ahova csak ilyen beléptető kártyával lehetett eljutni. A 7. emelet rejtette a raktárakat, melyekben a különleges felszerelések voltak és az irattárakat. A 8. emeletre érve még 2 üvegajtón átjutva az öltözők és az irodák következtek.
A férfi alig lépett be az iroda részlegbe, máris egy hang köszöntötte:

  - Szép estét, százados! Remélem nyugodt éjszakánk lesz!

A férfi a második ajtóhoz ment, ahol a részlegvezető parancsnok irodája volt. Ma ez lesz az irodája az éjszakai ügyelet alatt.

  - Jó estét nyomozó! Itt a kávé és a páncél. - köszöntötte egy kedves hang, s már tette is le az asztalára a mini páncélszekrényt és a saját kávés bögréjét, mely egy macska körvonalait ábrázolta.
   - Köszönöm! Történt valami különleges ma?
  - Nem, százados, csak a szokásos. Nemsokára jönnek be a többiek jelentést tenni, aztán elcsendesül minden.

  Alig mondta ezt ki az informatikai ügyeletet ellátó kolléganője, máris egy nagy csapat rendőr-ügynök érkezett meg, hogy a hátsó iroda számítógépeit elfoglalva megtegyék a napi jelentésüket. Mindenki beköszönt a századosnak az irodába és már mentek is tovább.
Ez minden reggel és este így ment a rendőrség különleges részlegén, ahol a rendőrök nagy része egyszerre dolgozott a rendőrségnek és a titkosszolgálatnak is, elsősorban terepmunkát ellátva. Az ügyosztály elsődleges feladata a rendőrségen belüli ügyek felderítése volt, de valójában a rendőr-ügynökök rengeteg ügyosztálynak besegítettek olyan ügyekben, ahol profi beépülésre volt szükség. 

  Nem volt ez alól kivétel a százados sem, aki jobban szerette a nyomozó megnevezést. Most felállt, becsukta az ajtót és elővette vastag kulcscsomóját, mely a páncélszekrény kulcsát is rejtette. Miután kinyitotta a kóddal és kulccsal is záródó vas dobozt, betette aznap használt igazolványát és kisméretű testőr fegyverét, majd kivette belőle a valódi igazolványát, rendőségi és titkosszolgálati jelvényét és igazolványait, rendőrségi szolgálati fegyverét és az általa imádott és használt Magnum Desert Eagle Mark XIX-es kézifegyvert, amit azonnal a derekára tett. Nem szerette a fegyvertartókat, ezért csak és kizárólag akkor használta, ha a szolgálati fegyverét is viselnie kellett. Azt azonban ilyenkor az íróasztal fiókjába rejtette. Nagyon utálta. Hiába próbálta elérni, hogy visszaadhassa, nem engedték neki.
A páncélszekrény még egy mappát is rejtett. Hosszan merengve nézte, majd lezárta a páncélszekrényt. Már 4 éve… - gondolta. - Vajon megtalállak valaha?

  Kávéját kortyolgatva visszaemlékezett egy tavaszi napra, amikor úgy döntött, hogy végre ideje felkeresnie rég nem látott szerelmét, akinek a közeléből 3 évvel előtte költözött el. Most visszagondolva erre a napra, fájdalmat érzett a szívében, szomorúságot a lelkében. Akkor tudta meg, hogy 1 évvel korábban eltűnt. A rendőrség életvédelmi alosztálya lezárta 1 hónap után az ügyét azzal, hogy megszökött azzal a pasassal, akivel előző este randevúja volt.
A nyomozó azonban tudta, hogy ez lehetetlen. Bár nem volt köztük igazi kapcsolat, mégis ismerte annyira, hogy tudja, ilyet a nő sosem tenne. Soha nem hagyná ott beteg édesanyját egyedül a házukban, hogy őt megbüntetve, elmenjen egy másik férfival örökre, egy szó nélkül. Érezte, hogy itt valami más történt. Különleges kapcsolat volt közöttük, érezné, ha meghalt volna, mégis minden alkalommal, mikor hírt kapott egy női holttest megtalálásáról, összeszorult szívvel kereste fel a nyomozást vezető kollégáját, de eddig még sosem kellett szerelmét azonosítania. Most is épp a gyilkosságiaknál volt, mielőtt felvette volna az éjszakai ügyeletben a szolgálatot.

  Nincs új nyom. Nincs holttest, nincs levél, sem üzenet. Minden héten hívta az édesanyját, megkérdezte hogy van, mire van szüksége és beszélgettek is. Holnap megint felkeresi és elviszi vásárolni, ahogy minden szerdán tette. Mindig számít új nyomra, hátha… Aznap megesküdött magának és a mindkettőjük családjának, hogy sosem fogja feladni. Élve vagy holtan, de megtalálja.
Letette üres kávés bögréjét, kinyitotta újra a vas dobozt, kivette belőle a mappát és nekilátott újra átolvasni, hátha valami elkerülte az elmúlt 4 évben a figyelmét.

Másnap 10 órakor a nyomozó kiszállt régi amerikai kocsijából. Szerelme édesanyja beinvitálta egy koffeinmentes kávéra és kötetlen beszélgetésre, mielőtt elindulnak vásárolni. Neki azonban más terve volt, így gyorsan kimentette magát, bement a nő szobájába és bekapcsolta az ősrégi számítógépet. Éjjel feltűnt neki valami a nyomozást lezáró összegzésben, ami nem hagyta nyugodni. A számítógépet átvizsgálva találtak egy jelszóval védett mappát, de mivel úgy gondolták, hogy nem fontos, nem foglalkoztak vele tovább.
Most rajta a sor, hátha ez lesz az a nyom, amit immár 4 éve keresett.

  Gyorsan meg is találta, elrejtve egy különleges kézirat mellett. Nem volt nehéz, mert azt a nevet kapta, amit ő viselt akkor, amikor a közeli lakását használta egy 3 éves beépülése alatt. Nem kellett hosszan gondolkodnia a jelszón, beírta azt a nevet, ami az egyetlen neki szóló levélen szerepelt aláírásként. A mappa tartalma megjelent előtte.

  - Akármit rejtettél nekem ide, tudtad, hogy meg fogom találni, pedig azt sem tudtad, ki vagyok valójában. - mondta ki hangosan a gondolatait.
  - Megvan a mappa? - kérdezte az édesanya a háta mögül, mire ő meglepetten hátrafordult. - Tegnap végül úgy döntöttem, hogy kimosom az ágyneműjét és a párnája alatt találtam egy levelet, melyben az állt, hogy ha megjelensz, mondjam meg neked, hogy ezt a mappát kell megkeresned a számítógépen. Ne haragudj, hogy csak most találtam meg.
  - Semmi baj! Máris megnézem, mit rejtett nekem ide.

A mappa egy neki szóló levelet rejtett és egy képet. A képen egy ismeretlen férfi volt. A levél pedig arra utalt, hogy ez a férfi lehet az, akivel randevúra ment az utolsó estén. Valamiért nem volt benne biztos, hogy jó ötlet találkozni vele, mégis elment a randevúra.
Csakhogy a nyomozónak feltűnt, hogy a képen nem az a férfi szerepelt, akit a társkereső oldal adatai alapján kihallgattak a kollégái. Ráadásul az a férfi azt vallotta, hogy a nő nem ment el a megbeszélt randevúra. Mibe keveredtél, szerelmem?! - meredt az ismeretlen szőke hajú férfit ábrázoló képre.

  - Doktor úr! A felesége keresi - szólt be az asszisztens, miközben már vette a kabátját.
   - Köszönöm! Menjen csak haza, majd én bezárok. - válaszolta, majd felvette a telefont. - igen, drágám! Máris indulok, találkozzunk az étteremben.

Letette a telefont, kinézett a rendelője folyosójára, majd amikor látta, hogy az asszisztense már elment, fogta a kulcsát és odament az iratszekrényéhez. A szekrény legfelső fiókja, egy kis páncélszekrényben, ampullákat rejtett. Kivett belőle négyet és zsebre tette. Ebből egyet a feleségének szán, hármat pedig a szeretőjének. Holnap nehéz és fantasztikus napja is lesz egyben. De minden pillanatát élvezni fogja.

  Fél óra múlva lépett be az étterem ajtaján, azonnal észrevette a feleségét. Gyűlölte, mióta megismerte, de szép hozományt kapott az apjától, amiből megnyithatta a rendelőjét és megvásárolta a vidéki tanyát, ahol a szeretőjével találkozott minden második napon. A holnapi pedig különleges nap lesz, 15-e. S ők minden hónap 15-én elmennek, hogy felújítsa a saját ruhatárát.
Odalépett az asztaltól éppen felálló feleségéhez és megcsókolta.

  - Szép estét, szerelmem! Ma is gyönyörű vagy!
  - Drágám, zavarba hozol. Ohh, megint sok beteged volt és nem jutottál el a fodrászhoz? - mondta, miközben megsimította férje középhosszú szőke haját.
  - Holnapra jelentkeztem be, holnap kevés betegem lesz. - válaszolta és a beszélgetés további fonalát megszakítva intett a pincérnek.

Másnap reggel a felesége előtt ébredt. Kiment, hogy elkészítse a teáját és ezzel ébressze. A kabátjából kivette az egyik ampullát és beletette a teába. Jó alaposan elkeverte, dupla cukrot tett bele, hogy ne érződjön rajta a gyógyszer keserű íze. A felesége mosolyogva vette el, megitta, majd mielőtt felkelt volna, feje hátra hanyatlott, keze lecsúszott az ágy mellé és többet nem mozdult.
Férje nézte pár percig, majd felöltözött. Megfogta a szemetes zsacskót, amibe az üres ampullát és a teás bögrét, illetve a keverő kanalat beledobta, és kilépett az ajtón. Majd valahol eldobja, gondolta, miközben beült a kocsijába és elindult vidékre. Este, mikor hazaér, majd bejelenti, hogy holtan találta a feleségét, addigra felszívódik a gyógyszer, amit beadott neki.
A vidéki házat 5 éve vásárolta, azzal a szándékkal, hogy oda fog költözni. De amikor a felesége rákos lett, úgy döntött, inkább szeretőt tart és azzal fog ott találkozni. Ki is választotta a megfelelő nőt, de az majdnem kicsúszott a kezei közül. Végül fél év múlva sikerült találkoznia vele és azóta nem hagyta őt el. Igazi vadmacska, aki csak őt szereti és senki mást.

  A nyomozó végre otthon tölthette az éjszakát. Elővette laptopját, amire letöltötte a nő ősrégi számítógépéről a neki szóló levelet és a képet. A könyvespolcáról levette a nőről szóló aktáját és “A profilozás művészete” című könyvet, amihez mindig visszatért, ha olyan üggyel találkozott, amihez extra fontosnak tartotta, hogy a pszichológiai ismereteit vegyítse a profilozási ismereteivel. Mindkettőből profi volt, doktorált. Ezért is volt olyan jó a munkájában, mert több szempontból tudott mindent megvizsgálni.
Most is ezt tervezte. Először megnézi a nő aktáját, felír mindent, amit fontosnak tart róla, majd újra elolvassa a levelet, már ezen adatok birtokában. S végül megpróbálja elemezni az ismeretlen férfit pszichológiai és bűnözői szempontból. Már nyitotta volna ki az aktát, visszahelyezkedve a kanapéra, mikor egy nagy, vörös cirmos perzsa macska rátelepedett a mappára.

  - Igazad van Violence, előbb a te vacsorád és az én kakaóm jön. - indult el a macskával a karjában, aki a neve ellenére nagyon jámbor, szelíd és bújos volt.

Egyedül élt. Úgy érezte, hogy ha a szerelme nem lehet vele, inkább senki ne legyen. Amúgy is ritkán volt otthon, általában valamelyik védett házban, elrejtőzve töltötte az éjszakáit, már ha éppen nem volt valamelyik ügyosztályon szolgálatban. Ez a munkájával járt. A macskáját is általában a legjobb barátja etette meg.
A gondolatait egy halk csengetés szakította félbe.

  - Na ebből 2 kakaó lesz. Violence, drágám, nézd meg ki az éjszakai betolakodó. - mondta, mire a macska leugrott a székről, odament az ajtóhoz, kidugta fejét a macska ajtón és halk nyávogással, hangos dorombolással visszaérkezve jelezte, hogy barát jött.

A nyomozó nem ment ajtót nyitni, mert ez volt a szabály. Miután a macska visszajött, barátja elővette a kulcsát és beengedte magát. A macska viselkedése jelezte neki, hogy a gazdája is itthon van.

  - Szia! Jó hogy jössz, új nyom van - mondta neki a nyomozó, és már nyújtotta is át a másik bögre kakaót.
  - Komolyan? Akkor jól éreztem, hogy hajnalig fogok maradni. Majd innen megyek dolgozni. Ugye megvan még a hosszú parókád? Szükségem lenne rá.
 - Persze - válaszolta vigyorogva a nyomozó, miközben elképzelte barátját a hosszú parókában.

Többet nem vigyorogtak ezen az éjszakán. Belemerülve az új nyomba, az aktába és a könyvekbe, dolgoztak hajnalig, miközben a macska hol egyikük, hol másikuk ölében aludt. Reggel - anélkül, hogy egy percet is aludtak vagy ettek volna - elindultak dolgozni, 2 autóval, 2 irányba.

  Valahol vidéken, egy nem működő tanyán, egy kisebb faház egyik szobájában, egy nő ült az ágyon, felhúzott lábakkal. A bal csuklója szorosan az ágytámla bal oldalához volt kötve. Jobb kezével átkarolta térdeit, amennyire a csuklóján lévő kötél engedte. Kábultan nézett ki az ablak résén, az agyára telepedett ködön keresztül keresett valami támpontot, hogy milyen napszak lehet. Nemrég ébredt fel.
Óra nem volt a szobában, csak az ágy, egy hokedli, rajta az ágytál és egy kis éjjeliszekrény, ami asztalként funkcionált. Az ágy mellett volt mindkettő. A földön 2 nagy flakon, de már csak az egyik alján volt víz. Az asztalon 2 zacskó, melyben már csak a morzsái látszódtak a pogácsáknak, s az alufóliában is csak egy fél szendvics volt.
Lassan jönni fog megint - gondolta. Nem akarta, hogy jöjjön, meg akart halni. Már nem tudta elviselni ezt az élet nélküli életet.

  Hallotta a kutyákat és az egyre közeledő autót is. Jajj neee! - kiáltotta magában. Félt.
A teste már megszokta az állandó kínzást, és az éhséget is. Az agya folyamatosan küzdött a köd ellen, amit csak minden év karácsonykor szüntetett meg fogvatartója, mikor is egy kocka csokoládét erőltetett le a torkán és utána addig verte az egész testét, míg meg nem unta. A kinti hangokból tudja, hogy ilyenkor általában szilveszterig eszméletlen volt.
Semmi nem volt a közelében, csak egy fiatal fiú hangját hallotta naponta kétszer, mikor jött, hogy megetesse a kutyákat. A hangok alapján 6-8 nagyméretű kutya volt a ház mellett. Az a kis rész alapján, amit a házból az ablakon át látott, régi romos faház lehet, de biztosan hangszigetelve van, mert hiába kiabált, a kutyák nem reagáltak rá.

  Lenézett a kis asztalra, ahol a 2 napi ételnek a maradékai voltak. Mindig 4 kis pogácsát és 2 kis szendvicset hagyott ott neki, ezt kell beosztania, míg jön. Amit meghagy, azt kidobja. Ehhez 2 flakon keserű ízű víz társult, amit csak azért ivott meg, mert nem volt más. Biztos…
Befejezni már nem tudta gondolatban a mondatot, mert kinyílt az ajtó és belépett a szőke férfi, kezében a szokásos ampulla, amit felszív és bead a bal karjába. 

  - Megjöttem szerelmem! - mondta neki. - Ma különleges nap van, tudod, 15-e, de előbb elszórakozunk, ahogy szoktunk.

Felszívta az ampulla tartalmát, az ellenkezni képtelen nő könyökhajlatába beadta. Kivette a szekrényből a szájpecket, feladta a nőre. Kigombolt nadrággal feltérdelt elé az ágyra. Mikor végzett, meztelenre vetkőzött, a majdnem eszméletlen nőt lefektette az ágyra, kikötötte a két lábát az ágy két sarkához. A jobb kezén lévő hosszú kötelet rövidre cserélte, kigombolta a hosszú koszos szürke ruháját és elhelyezkedett a lába között.
20 perc alatt végzett, teljesen kielégülve ült az ágy szélén. Nézte a nőt, aki begyógyszerezve mindig kitartóan hagyja, hogy úgy használja a testét, ahogy ő akarja. S ő így szerette: először a szájába, aztán a hüvelyébe. Ha nehéz napjai voltak, akkor még meg is fordította, hogy a fenekét is használja, de ma erre nem volt szüksége.

  Később összeszedte az ételmaradékokat, kicserélte a vizet és beletette az ampulla gyógyszert, két részre osztva. Fogta a flakonokat, a reggel vett 2 csomag pogácsát, az elkészített szendvicseket, majd odakészített mindent az ágy mellé. Amikor visszatérnek, úgyis eszméletlen lesz a nő. Csak leteszi az ágyra, kiköti a kezeit és elmegy.
Elővette a hajápoló olajat, s alaposan bekente az ébredező nő haját, hogy minél zsírosabbnak tűnjön. Hetente kétszer mindig megmosta a haját és a testét szetetkezés után, de ma minél mocskosabb kell, hogy legyen.
Mire a nő nagyjából magához tért, ő már felöltözött, begombolta a nő ruháját, ráadta a koszos cipőt és kabátot.

  - Indulhatunk szerelmem! - mondta neki és már vitte is ki a kocsihoz.

  A nő halványan érzékelte, hogy a kocsiban ül. Égett a teste a fájdalomtól, de alig érezte. Ez a nap már csak ilyen, gondolta, de ma végre normálisan ehet.
A városba érve, a szőke férfi segített neki kiszállni a kocsiból és bevezette a legközelebbi gyorsbüfébe. Mindig ugyanoda ültette le.

  - Doki, megint ezt a drogos ribancot eteti? Minek? Adjon inkább neki pénzt, hátha túladagolja magát…

Ez a szokásos szöveg volt, már ismerte. Amikor bevitte a városba, ő csak a drogos, hajléktalan ribanc volt, mindenki ezt látta, mert a férfi ezt akarta, hogy lássák. Az emberek pedig nem néztek a koszos, kába külső mögé. Látta, hogyan néznek rá az emberek, mikor leülteti a ruhaüzlet melletti falhoz, és otthagyja, míg bevásárol magának. De azt nem látták, hogy amint elhelyezi, bead neki egy injekciót, ami szinte megbénítja a testét, így elmenekülni sem tud.
Most is így történt. Innen ő már semmit nem fog érzékelni, majd az ágyban fog nagyjából újra magához térni.

  A nyomozó megnézte újra a rajzolók által készített képet. 1 hónapja kérte, hogy rajzolják le, hogyan nézhet ki most az a szőke férfi, akinek a képét a mappában hagyta a nő. 25 napig tartott az új ügye, külföldön, ezért nem tudott foglalkozni szerelme keresésével.
Így csak most kapta kézhez, azzal a másik képpel együtt, amit egy vörös hajú nőről készítettek a helyszínelők. A gyilkosságiak kérték a segítségét, miután kiderült, hogy a saját ágyában meghalt nőt begyógyszerezték. A ráktól legyengült szervezetének az utolsó csepp volt a gyógyszer, mely leállította a szívét. A nő férje, a neves pszichiáter, miután elvitette felesége holttestét, eltűnt és azóta sem találják. A lakásból elhozott képeken látható férfi nagyon hasonlított arra a fantom képre, amit a rajzolók készítettek. Az egyik kollégája vette észre a hasonlóságot, s kérte meg, hogy segítsen neki, hátha a két ügy összefügg. Csakhogy itt már zsákutcába futottak.
A pszichiáter rendelője leégett, az asszisztens holttestét a tűzoltók találták meg a kiégett épületben, s semmi más ingatlan nem volt a nevén. Még az a ház is a feleségéé volt, ahol éltek, de azt egy külföldi rokon örökli. A nyom kihűlt, mindegyik. 

  Még egyszer átnézte a jegyzeteit, végig gondolta a profilt. Érezte, valami nincs rendben. Már lépett volna be az internetre, jobban megnézni a pszichiáterről megtalálható információkat, mikor megszólalt a parancsnoka mögötte.

  - Százados, be tudsz még vállalni egy egyszerű megfigyelési ügyet? Nincs akire ráosszam, s a te régi kocsid pont jó lenne hozzá.

A nyomozó nem szólt, csak felemelte jobb kezét, ezzel jelezte, hogy kéri az aktát. Nem beszélt sokat munka közben, ezért az elmaradt válaszon senki nem akad fenn.
Közben megtalálta amit keresett. Egy fényképet a pszichiáterről, aki mintha ott idősebb lett volna. Lementette a mobiljára a képet. Mára ennyi, jöjjön az egyszerű megfigyelés, legalább kikapcsolódik kicsit - gondolta.

  - 15. nap drágám, már 15 napja élünk együtt. Ugye örülsz, szerelmem!

A nő csak feküdt kikötve az ágyon. Mióta a férfi odaköltözött a faházba, minden napja pokol volt. Eddig még volt egy kis ideje, hogy a teste gyógyuljon, az agyára telepedő köd kicsit felszálljon.
Most viszont minden nap ugyanolyan. Ruha nem volt rajta, a szájpecek - az étkezések kivételével - a szájában. Így a férfi, aki meztelenül mászkált egész nap, akkor használta, amikor akarta. S akarta, naponta 4-5 alkalommal is. Homályos szemein keresztül is látta, hogy bevesz valamit a férfi, mielőtt rámászik.
Érezte, hogy már nem bírja sokáig. A teste kezdi feladni, egyre többször veszti el az eszméletét.

  A férfi felöltözött, felvette a mostanába használt barna parókát és az álbajuszt. Megnézte magát a tükörben. Tökéletes. A pszichiáter helyét átvette a külföldi rokon. Így volt a rendőrségen is. A sebei is gyógyulnak, már alig látszanak. Nemsokára megnövesztheti a bajszát és befestheti a haját is. De ma még erre szüksége lesz. Az orvosa 2 hónapot mondott. Ma pedig újra bemennek a városba, új ruhákra van szüksége.

  - Szóval a két ügy összefügg… Ez érdekes. Biztos nincs új nyom? Ebben az 1 hónapban többet haladtunk, mint az elmúlt 4 évben… - mondta a barátja, akivel egy cukrászdában találkozott.
 - Lehet, hogy van és a megérzésem azt súgja, hogy hamarosan még több lesz. Holnap beszélek az ismerős plasztikai sebésszel. Valami nagyon nem stimmel. Mintha a pszichiáter fiatalodna. - válaszolta a nyomozó, miközben az ablakon keresztül figyelt egy pár. - Nézz csak oda! Mit látsz?

A barátja kinézett az ablakon. A barna hajú, bajszos férfi egy koszos, szürke ruhás nőt vezetett. A nő nem volt teljesen magánál. Bementek egy gyorsbüfébe. Az ajtó melletti asztalhoz ültette le a nőt, így azon keresztül tovább figyelhették őket.

 - Drog vagy gyógyszer? De szerintem te arra gondolsz, hogy a pasas csak megjátssza a jótevőt. - válaszolta a barátja.
  - Pontosan! Szerintem gyógyszer és drog is.
 - Igazad lehet. Ne haragudj, mennem kell. Ma randim lesz…
 - Menj csak! - mondta a nyomozó, miközben figyelte a nőt.

Nagyon vékonynak látta, mintha éheztetnék csak azért, hogy ott biztosan úgy tűnjön, hogy a férfi jótékonykodik vele. Megszólalt a fejébe a jól ismert vészcsengő. Családon belüli bántalmazás egy nem tipikus esete.
Kifizette a kávékat és a süteményeket. Megvárta, míg a furcsa pár kilép a gyorsbüféből az utca másik oldalán és elindult. Kíváncsi volt, hova mennek. Ha van egy kis esélye, hogy beszéljen a nővel, megteszi.
Felfigyelt még valamire. A nő sántított. A lámpa egy pillanat alatt villant fel az agyában: a férfi nem vezeti, vonszolja. A nő egyedül menni sem képes, annyira ki van ütve!
A férfi ebben a pillanatban leültette a fal mellé a földre. Mozdulataiból látta a nyomozó, hogy maga felé húzza a nő kinyújtott karját, és kivesz valamit a kabátja zsebéből, majd leteszi a nő mellé. A nő fejét nekitámasztotta a falnak és bement a ruhaüzletbe.

  A nyomozó gondolkodás nélkül akcióba lépett. Átsietett az úttesten s odalépett a nőhöz. Leguggolva elé látta, hogy a nő önkívületi állapotban van, mellette egy fecskendő, karján látszott, hogy naponta több injekciót kap.  

  - Sok drogost láttam már, te biztosan nem vagy az. - mondta hangosan a nőnek, aki most kinyitotta bágyadtan a szemét, de nem szólt semmit, csak a szemébe nézett.

A nyomozó beleveszett a nő tekintetébe, s a lelke mélyén megmozdult valami. Azonban nem volt lehetősége átgondolni mi történik, mert ebben a pillanatban a barna hajú férfi kirobbant az üzlet ajtaján, s ordítva lökte félre.

  - Hagyja békén, mit akar tőle? Ő az enyém!

A zsebéből előkerülő rugós kést a mellkasának nyomta. 

  - Nyugodj meg haver, csak egy kis pénzt akartam adni neki. 

A nyomozó tudta, hogy nem nyerhet ebben a helyzetben, s a nőt is veszélyezteti. A rúgós kés volt az egyetlen olyan fegyver, aminél visszavonult. Sok csúnya dolgot látott már.
Hogy szavainak súlyt adjon, belenyúlt a zsebébe, kivett belőle egy bankjegyet és a nő combjára tette. Kezét azonban úgy húzta el onnan, hogy megfogta közben a fecskendőt, miközben a le nem zárt tűvel felsértette a nő bőrét.

  - Látod haver, csak pénz! Már itt sem vagyok. - mondta, majd felállt és elsietett a kocsijához, melynek anyósülésén ott volt a fényképezőgép, melyet a megfigyelésnél használ, gondosan letakarva a bőrkabátjával.

  A férfi még mindig kikelve magából, felrántotta a nőt, átkarolta és elindult vele sietve a kocsija felé, miközben elhaladt a régi amerikai kocsi mellett, melyben a nyomozó épp róluk készített fényképeket. Ő viszont ezt észre sem vette, olyan mérges volt a nőre, aki felhívta magára a figyelmet. Visszavitte a faházba és alaposan összeverte az eszméletlen nőt, hogy az megtanulja, hogy többet ilyet nem csinálhat.

  Másnap délután, szerda lévén, a nyomozó újra szerelme édesanyjához tartott. Már este értesítette, hogy ma csak délután tud menni. Sokáig nem tudott elaludni. Egyre csak erősödött benne az érzés, hogy a bedrogozott nő az ő 5 évvel ezelőtt eltűnt szerelme.
Reggel első dolga volt a fecskendő és a hajkefe átadása a labornak. A hajkefét még akkor kérte el, mikor értesült az eltűnéséről. 4 évig várta egy zacskóban, hogy megfelelő nyom legyen. Viszont abban nem volt biztos, hogy a tűben elég bőr és vér van. A laboros megnézte és megnyugtatta: elég lesz, akár 3 vizsgálatra is. Kb. 2 hetet kell várnia, de ez elég lesz, hogy kikérdezzen pár embert, többek között a büfést és a ruhaüzlet eladóját.
A labor után leadta előhívásra a fényképeket, s besietett a bűnügyi rajzolókhoz. Azok már várták s azonnal el is kezdték a munkát. A nő régi fényképén öregítettek 5 évet, majd lefogyasztották, hogy nagyon betegnek látszódjon. Mire elkészültek a friss rajzzal, már hozták is az előhívott fényképeket, amelyeken az ismeretlen nő pontosan úgy nézett, mint az általuk rajzolt képen.

  A nyomozó csak nézte a képeket, szemébe könny szökött. Tudta, ezt nem folytathatja egyedül, mert ha vádemelésre kerül a sor, összeférhetetlenség miatt ejtik a vádat az összes bizonyítékkal együtt. Szerencsére a megfigyelési ügyön is a barátjával dolgozik együtt, s ebbe is már bevonta.
Indulás előtt még felhívta, hogy találkozzanak a parancsnok irodájában, aki miután végighallgatta őket és megnézte a bizonyítékokat, az életvédelmi alosztály parancsnokával megnyíttatta az ügyet. Azzal a feltétellel engedte a nyomozónak folytatni a nyomozást, hogy még egy életvédelmi nyomozót is bevonnak. Szerencsére a családban volt egy, és azt sosem vizsgálja a bíróság, hogy az ügyön dolgozó nyomozók között milyen kapcsolat van.

  Most viszont nehezebb feladata van. Tájékoztatnia kell az édesanyát. Pszichológusként is tudta, hogy ez nagyon megterhelő lesz mind neki, mind az édesanyának. De tudnia kell, azzal a feltétellel, hogy 100% biztonsággal csak a DNS vizsgálat mondhatja ki, hogy ő az. Hányszor látta már a szülők szemében a szemrehányást, hogy nem szóltak nekik a gyanú felmerülésekor, csak mikor már megvolt a vizsgálat. Nem tehette ezt meg vele, most nem.

  Sokkal nehezebb volt, mint számított rá. Reggel jött csak el a házból, nem merte egyedül hagyni a sokkot kapott asszonyt, aki összeomlott, mikor meglátta a fényképen rég nem látott lányát.
Most úton volt vidékre, ahol egy plasztikai sebésszel találkozik, most már 2 fényképet tudott neki mutatni. Csörgött a telefonja, a labor volt:

 - Igaza volt nyomozó! A fecskendőben 2 féle gyógyszer is volt. Az egyikkel leszedálták az áldozatot, a másikkal megbénították…

A nyomozó maga elé meredve vezetett tovább, alig egy perccel később a leállósávban leállította a kocsiját, s hagyta, hogy eleredjenek a könnyei. Csak a kocsi közelében állók hallhatták volna a szívéből kitörő fájdalmas sikolyt, de senki nem volt a közelben.

  A magánklinika előtt 2 ismerős autó állt. A húga, aki életvédelmi nyomozó és a barátja már ott várta. Együtt mentek be a kezelőorvosukhoz, aki többek között kiváló plasztikai sebész is volt. Megmutatták neki a két fényképet.

  - A két képen látható férfi ugyanaz - mondta a sebész - de egyik sem az igazi arca.

Elővett egy lapot és elkezdte felírni a két arcon elvégzett beavatkozásokat, melyek alapján a bűnügyi rajzolók majd megpróbálják megrajzolni az eredeti arcot.

  Miközben várták a listát, a falon lévő képeket nézegették. Az egyik képen egy középkorú úr állt a sebész mellett, mellette egy fiatal, kb. 20 év körüli fiú. A középkorú úr kísértetiesen hasonlított a szőke férfi fényképére. Megnézték mind a hárman, összenéztek. Tudták, hogy ugyanarra gondolnak.

  - Ki ez a férfi a képen? - kérdezte a nyomozó a sebészt.
 - Ő egy régi barátom. Pszichiáter volt. Autóbalesetet szenvedett 6 éve, ide hozták be, de alig nyitottam fel, műtét közben belehalt a sérüléseibe. - válaszolt, majd a képre tévedt a tekintete. - Úristen ez a kép! Pont olyan, mint ő volt!
  - Ki ez a fiú a képen?
 - A sikerélménye. Egy kísérleti gyógyszer segítségével gyógyította meg a skizofrén fiút. Örökbe akarta fogadni.

Elkérték a képet és a listával együtt betették az aktába.

  Másnap kora reggel a nyomozó kinyitotta az aktát. Érezte, hogy valami még hiányzik. A tekintete időről időre visszatért egy mondatra: a házat egy külföldi rokon örökli.

  A férfi már csak naponta egyszer járt a sötét szobában, mikor beadta a gyógyszereket a nőnek. Nem adott neki enni, sem inni, mióta bent voltak a városban, viszont minden nap megerőszakolta és megverte. Így büntette.
Eddig a pogácsába rejtette a fogamzásgátló tablettát, most a gyógyszereibe keverte, és a hasára mért sorozatos ütésekkel biztosította, hogy soha ne lehessen a nőnek gyereke.

  A nő nem tehetett semmit. Már nem volt lekötözve. Meg volt bénítva folyamatosan. Nem tudott mozdulni. A gyógyszerektől nem tudott semmit csinálni. Csak az agya egy kis szegletében emlékezett egy rég nem látott szürke szempárra, amit nemrég újra látott nagyon sok év után. Próbálta felidézni újra és újra, de a gyógyszerek nem engedték és ő újra elvesztette az eszméletét.

  A férfi beleőrült a féltékenységbe. A kutyákat elengedte, az ablakokat lezárta, nem ment sehova és nem jött senki a faház közelébe. S ez így ment már 2 hete.

  A nyomozó letette a szolgálati fegyverét az íróasztalra, majd kisebb közönsége felé fordult. Ott volt a parancsnoka, a barátja, az életvédelmi alosztály parancsnoka és a húga, az életvédelmi nyomozó. Elkezdte összefoglalni az elmúlt 2 hét fejleményeit:

  - Megvan a tűn talált DNS elemzése, mely igazolta, amit már a bűnügyi rajzolók által tudtunk, hogy ő az a nő, aki 5 évvel ezelőtt tűnt el. A plasztikai sebész listája alapján a rajzolók elkészítették az eredeti arcát a szőke, majd barnára változott férfinak, a barna bajszosból kiindulva. Így bizonyítást nyert, hogy a két férfi ugyanaz és egyezik a képen látható fiúval, akiről sajnos még nincs információnk. - tette hozzá. - Visszamentünk az étterembe, ahol a randevú volt, és az egyik pincérnő emlékezett a szőke férfira, aki törzsvendég volt, de nem látták már kb. 5 éve. Ahol én találkoztam velük, a büfés és a ruhaüzlet eladója is azt vallotta, hogy a doki 6 éve kezdett oda járni és a hajléktalan drogos nőt 5 éve kezdte magával hozni, minden hónap 15-én. Tehát a következő alkalom 2 hét múlva esedékes. Az még rengeteg idő.

Csörgött a telefon. A nyomozó felvette, megköszönte a hívást, majd letette.

  - Elkértem a kollégáktól a külföldi rokonról készült felvételeket, amik a kihallgatóban készültek, máris hozzák.

Már nyílt is az ajtó és egy fiatal rendőr azonnal betette a lemezt és elindította a lejátszást. A felvételen egy barna hajú, bajszos férfi válaszolt a gyilkossági nyomozók által feltett kérdésekre. A kis csoport szájtátva nézte a nyomozó által felmutatott képet, amit ő készített 2 héttel ezelőtt és ugyanazt a férfit ábrázolta.

  Másnapra kiderítették, hogy a férfi izraeli állampolgárként született, a szülei egy terrortámadásban haltak meg. Egy menekültügyi szervezet hozta az országba és a pszichiáter kezelte. Majd az általa gyógyultnak nyilvánított fiút örökbe fogadta, de megtartották az eredeti nevét.
A szervezet információi alapján a fiú súlyos skizofréniában szenvedett, melyet pszichopata személyiségvonások súlyosbítottak, ezért élete végéig intézetben kellett volna maradnia. Az orvosi bizottság ezt a döntést hozta, majd módosították a fiú 20 éves korában a pszichiáter szakvéleménye alapján.
A nyomozó érdekesnek találta azonban, hogy az utána következő 3 évben, mielőtt a fiú eltűnt, nem csak a pszichiáter halt meg balesetben, hanem az akkori bizottság minden tagja. Majd 6 évvel ezelőtt a fiú eltűnt és megjelent a külföldi rokon, akinek most a nevére került a pszichiáter háza, illetve már a tulajdonában volt több családi ingatlan, különböző országokban.
Majd egy évvel később egy vidéki tanya is, aminek 30 km-es közelében csak szántóföldek vannak. Illetve ugyanebben az évben a pszichiáter újra kinyitotta a rendelőjét, ahol csak női pácienseket fogadott a honlapja alapján.

  A nyomozó megkapta az engedélyeket és egy kisebb csapattal, amely csak és kizárólag általa kiképzett rendőr-ügynökökből állt - beleértve az életvédelmi nyomozó húgát is -, a tanyától pár kilométerre tartózkodott. Rövid eligazítás után elindultak a faház felé.

  A nő kezdett magához térni a kábulatból. A szemét még nem tudta kinyitni, de hallotta az őt életben tartó gépeket és a monitorok csipogását. Emlékei is elkezdtek visszatérni.
Az első kép egy borostás, kopasz szürke szemű férfit ábrázolt, akivel ő flörtölt, majd a férfi elköltözött és nem halott róla többet. Pedig várta, nagyon sokáig várta. 2 év múlva fellépett egy online társkereső oldalra, ahol 2 intelligens férfival kezdett beszélgetni, mert úgy döntött nem vár tovább a szerelmére. 
Azon a bizonyos napon ugyanoda beszélt meg randevút mindkét férfival. Előbb a szőkével, mert ott valami furát érzett, majd utána a fekete hajúval, aki a szimpatikusabb volt. Nem tudta mi ez a fura érzés, amit a szőke férfival kapcsolatban érzett, ezért írt egy levelet a szerelmének - ő maga sem tudta miért - melyben mindent leírt, s mellékelte a szőke férfi képét.
A szőke férfi elbűvölő volt, de nagyon rövid időn belül a szex lett a témája, ezért közölte vele, hogy ő ezt még korainak tartja, s elbúcsúzott. Utána már csak a szúrásra emlékezett és mikor felébredt, a faház sötét szobájában találta magát, megkötözve, megerőszakolva, bezárva. Itt volt egészen addig a napig, míg a házból hallatszó lövés után érezte, hogy valaki egy takarót terít rá, majd gyengéden felemeli és kiviszi a fényre. Rögtön utána el is vesztette az eszméletét.
Most elmosolyodott, majd újra elaludt.

1 hét múlva madárcsicsergésre ébredt. Azonnal érezte, hogy nincs egyedül a szobában. Biztosan tudta, hogy nem az orvos és nem az ápolók vannak a közelében. Kinyitotta a szemét.
Egy férfi ült mellette. Az arcát 2 fényképpel takarta el. Mindkét képen ugyanolyan rendőr egyenruhát viselő férfi állt egy szürke fal előtt. Az első képen a férfi kopasz volt és borostás, mint a szerelme, aki egy hosszú flört után eltűnt az életéből. Egy név volt a képre írva, amit ő nem ismert.
A másik képre is ugyanaz a név volt felírva, de a képen az a férfi volt, aki a városban azt mondta neki, más szavakkal, hogy tudja hogy ő nem drogos.

  - Tényleg te vagy az? - kérdezte erőtlenül a nő.

A két fényképet tartó kéz mögül rámosolygott a nyomozó.

  - Igen, szerelmem! Megígértem édesanyádnak és a családomnak, hogy megtalállak és teljesítettem az ígéretem.
  - Mi történt velem?
  - Nagyon beteg volt a férfi, úgy gondolta csak úgy szerezhet igaz szerelmet, ha elrabolja azt a nőt, akit kinézett magának. De már nem kell félned. Amikor 3 hónappal ezelőtt betörtük a faház ajtaját, a konyhában találtuk meg. Felkiáltott, hogy "Őt már senki nem veheti el tőlem" és fejbe lőtte magát. Azonnal meghalt.
  - Akkor jó! - szólt közbe a nő.
 - Behoztalak erre a magánklinikára, ahol a kezelőorvosom azonnal megműtött. 1 héttel ezelőttig altatásban tartott, hogy kiürüljenek a gyógyszerek, amiket 5 éven át kaptál. A nehezén már túl vagy. - fogta meg szerelme kezét - Nem lesz könnyű, de ne félj, mi mindig itt leszünk melletted.

Felemelte kezét és az ággyal szemben lévő üveg felé mutatott. A nő odanézett. Az ablak túloldalán az édesanyja állt egy férfi és egy nő társaságában, akit a nyomozó a barátjaként és a húgaként mutatott be. Könnytől csillogó szemmel integettek, majd hüvelykujjukat felfelé mutatva jelezték neki, hogy most már minden rendben lesz, mert végre biztonságban van.
A nő ránézett szerelme kezére, mely gyengéden fogta az övét és mosolyogva belemerült a gyógyító álomba.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Kara Beatrix 42 történetét!


  • 1200 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Kara Beatrix

Az ígéret

Műfaj

krimi

Rövid leírás / Beharangozó

Különleges kapcsolat volt közöttük, érezné, ha meghalt volna, mégis minden alkalommal, mikor hírt kapott egy női holttest megtalálásáról, összeszorult szívvel kereste fel a nyomozást vezető kollégáját, de eddig még sosem kellett szerelmét azonosítania. Most is épp a gyilkosságiaknál volt, mielőtt felvette volna az éjszakai ügyeletben a szolgálatot.

  Nincs új nyom. Nincs holttest, nincs levél, sem üzenet. Minden héten hívta az édesanyját, megkérdezte hogy van, mire van szüksége és beszélgettek is. Holnap megint felkeresi és elviszi vásárolni, ahogy minden szerdán tette. Mindig számít új nyomra, hátha… Aznap megesküdött magának és a mindkettőjük családjának, hogy sosem fogja feladni. Élve vagy holtan, de megtalálja.

Rövid összefoglaló

Egy nyomozó, aki ígéretet tesz, egy kaméleon pszichopata pszicháter, aki maga után eltünteti a nyomokat és egy elrabolt nő, aki belesétált egy csapdába.
Vajon meg tudja tartani a nyomozó az igéretét, amit szerelme édesanyjának tett?

Olvasási idő

28 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Kara Beatrix nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!