Barion Pixel nuuvella

A cukrász leánya

  Hétágra sütött a nap a völgyben található kis falura. Különleges nap volt. A polgármester kislánya ma ünnepelte 18. születésnapját, az egész falu a délutáni ünnepségre készülődött. Díszítették a falu főterét, szónoklatokkal, versekkel, zenével és tánccal készültek a lány szülinapi ünnepségére, ugyanis a kislány ezen a napon nagylány lett és egyetemre megy. Így ez az utolsó nap amit a faluban tölt.
A polgármester már jó előre gondoskodott a sok finom süteményről, rendelt sósat és édeset is a falu cukrászdából. S mivel leánya nagyon szerette az alagút süteményt, ami az öreg cukrász specialitása volt, abból külön kért egy dobozzal, hogy az ünnepség után magával is vihesse a nagy útra. A rendelt édességek jelentik majd az ünnepség fénypontját a megbízó részéről.

  Az öreg cukrász, mivel rengeteg dolga volt korán kelt és hogy több segítsége legyen, felkeltette egy szál leányát is. Az kénytelen-kelletlen kimászott a jó meleg ágyából, felöltözött, bár nagyon álmos volt és elindult lefelé a lépcsőn. Csakhogy a lányka nem volt valami ügyes, és az utolsó két lépcsőn leesett. Nem ütötte meg magát, de ez éppen elég volt, hogy elkezdjen az édesapjának panaszkodni, hogy ő miért nem tud neki segíteni. Azonban az cukrászt nem érdekelte ügyetlen lányának panaszkodása, mert a segítsége nélkül biztosan nem készül el időben. Így hát a cukrász lánya abbahagyva a panaszkodást, lement édesapjával a cukrászda hátsó részében lévő sütödébe, és mindent megtett, amit két balkezesen segíteni tudott.

  Az ünnepség este 6 órakor kezdődött, mert a polgármester lánya nagyon szerette az esti ünnepségek fényét, de a cukrász annyira ügyes volt, hogy mind a torta, mind a 300 sós sütemény, mind a 600 édes sütemény elkészült már kora délutánra. A lánya már órák óta kérte, hogy hagy vigye el az alagút süteményeket a polgármester házába, ezért úgy döntött az öreg cukrász, hogy tripla adag alagút süteményt készít. Nem volt könnyű bevallania, de nem bízott a lányában. Ugyanis nem telt el úgy óra, hogy ne borított volna ki valamit, vagy ne öntötte volna félre a tejet vagy a lisztet, vagy ne esett volna el az általa kiöntött vízben. Mindezek ellenére imádta a lányát, ezért a kedvében szeretett volna járni azzal, hogy megengedi neki, hogy elvigye a süteményeket.

  Minden sütemény elkészült, szállításra készen állt, amikor a nap elbújt a felhők között és beborult az ég. A falu egyetlen terén megállt a munka, s a falubeliek próbálták kitalálni, hogy fog esni vagy sem. Vagy fél órát gondolkodtak ezen, majd úgy döntöttek, itt nagyon nagyon ritkán esik az eső, nem fog most sem. Nekiálltak folytatni a munkát. Már a díszítés vége felé tartottak, amikor elkezdett dörögni az ég és pillanatok alatt felhőszakadás zúdult a falura. A nagy munka félbeszakadt, mindenki menedéket próbált keresni. A gyönyörű főteret percek alatt elborította a dombról lehömpölygő sár, a díszítések tönkrementek, a színpad használhatatlanná vált. A felhőszakadásnak vége lett, a polgármester kilátogatott az egy szem főtérre, és fejét csóválva úgy döntött: legyen inkább a művelődési házban az ünnepség, az sem baj, ha nincs feldíszítve, a lényeg, hogy az egész falu együtt ünnepeljen.

  Az öreg cukrász kinézett az ablakon, látta a nagy sarat. Ránézett a lányára, aki már készen állt arra, hogy elinduljon a sütemények első adagjával. Már egy órája mondta a lányának, hogy itt nagy sár lesz, az mégis az ünneplő szandálját vette föl, aminek volt egy kis sarka is. Hozzá fehér szoknyát és világoskék virágmintás blúzt vett föl. Az eső miatt lehűlt a levegő és várható volt, hogy újra esni fog, ő mégsem vett fel kabátot. Csóválta a fejét az öreg cukrász, majd a kezébe nyomta a süteményes dobozt meg az esernyőt, és útjára indította. Hiába mondta volna neki hogy vegyen fel kabátot vagy tegyék a dobozokat szatyorba, tudta, hogy a lánya válasza úgyis ugyanazt lenne:

  - Ne aggódjon édesapám, nem lesz semmi baj!

A cukrász lánya elindult, az öreg cukrász pedig a legfiatalabb inasával összecsomagolta a másik kettő doboz alagút süteményt, mellé tett még több fajta édességet és elindultak együtt a művelődési ház felé. Nem felejtett el sem csizmát húzni, sem kabátot felvenni, és a dobozokra is raktak zsinórt, amivel könnyebben meg tudták fogni akkor is, ha esetleg megcsúsznak.
Mikor megérkeztek a művelődési házba az öreg cukrász nem látta sehol a lányát. Mivel ők nagyon lassan mentek és a hosszabb utat választották, biztosan tudta, hogy megint történt valami a csetlő-botló lányával. Az ünnepség elkezdődött, de a cukrász lánya még mindig nem érkezett meg.

  A falu főutcáját legalább 30 centiméteres sár lepte el. Ezen még csizmában is nagyon nehéz menni, nem hogy olyan ünneplő cipellőben, amiben a cukrász lánya volt. Minden lépésnél meg-megcsúszott, miközben a szemerkélő esőben az esernyővel próbálta megvédeni saját magát és a süteményes dobozt. Szerencséjére csak háromszor vagy négyszer ejtette el a dobozt és ugyanennyiszer az esernyőt, így reménykedhet benne, hogy a sütemények éppen maradtak. Már hangot is adott volna nagy örömének, mikor megérkezett a művelődési ház elé, a főtérre.
A művelődési ház bejáratához négy lépcső vezetett föl, amiből kettőt elrejtett a sár. A cukrász lánya éppen akkor érkezett meg ehhez a lépcsőhöz, amikor a zenészek rákezdték. Tudta, hogy elkésett. Hirtelen az örömöt felváltotta az idegesség és elfeledkezett a lépcsőről, pedig gyerekkora óta naponta játszott ezen a lépcsőn, ha mást nem felszaladt és leszaladt rajta. Éppen ezért érte meglepetésként, mikor az ünnepi szandálkája beakadt a sárban nem látszó legalsó lépcsőfokba és ő az ünnepi ruhájában ráesett a saras lépcsőre. A polgármester lánya éppen ebben a pillanatban nyitotta ki a művelődési ház ajtaját, hogy egy kis friss levegőt engedjen be, így az esés következtében elrepülő és időközben kinyíló süteményes dobozból az összes sütemény a szép ruhájára esett.

  Mindkét lány felkiáltott, mire az ünneplő falubeliek mind ki rohantak megnézni mi történt.A vïgasságot még nagyobb vígasság váltotta fel, mikor meglátták a csupa sár lányt, amint a csupa krémes lány éppen próbálta fel segíteni. Azonban mindkettőjükön ünneplő cipellő volt, ami megcsúszott, és végül mindketten beleestek újra és újra a főteret elborító sárba. Még a polgármester és az öreg cukrász is jót nevetett a két lányon ahelyett, hogy mérgesek vagy szomorúak lettek volna. Vígan nevettek a többiekkel együtt. Amikor már sokadszorra ültek le csinos szoknyájukban a földre és így bele a sárba, egymásra néztek, fölkaptak mindketten egy-egy sár kupacot és elkezdték dobálni vele a kacagó falubelieket. Végül az ünnepség hatalmas sár csatába torkollott.
Az öreg cukrász és a polgármester úr is annyira nevetett, hogy minden bosszúságukat elfelejtve odaszaladtak lányaikhoz és felsegítették őket. Dehogy haragudtak rájuk, a polgármester úr azt mondta, hogy gyerekkora óta nem érezte ilyen jól magát egyetlen születésnapon sem.

 A cukrász lánya szomorúan nézett apjára, bocsánatot kér tőle és megígérte neki, hogy innentől mindent úgy tesz, ahogy ő kéri tőle.
Az öreg cukrász átölelte leányát, akiről tudta, nincs egy olyan lélek a faluban, aki elvenné majd őt feleségül, és megígérte saját magának, hogy elnézi leánya ügyetlenkedését.

  Hogy ez milyen nagy hatással volt a lányára, mi sem bizonyítja jobban, minthogy alig egy év múlva átvette öreg édesapjától a cukrászatot és komoly udvarlója is lett. Dehogy volt már csetlő-botló, megtanult óvatosan közlekedni, óvatosan csinálni mindent, odafigyelve, mert megértette, hogy az igazi cukrászmesterség lényege a részletekben rejlik.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Kara Beatrix 41 történetét!


  • 1199 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Kara Beatrix

A cukrász leánya

Műfaj

mese

Rövid leírás / Beharangozó

Az ünnepség este 6 órakor kezdődött, mert a polgármester lánya nagyon szerette az esti ünnepségek fényét, de a cukrász annyira ügyes volt, hogy mind a torta, mind a 300 sós sütemény, mind a 600 édes sütemény elkészült már kora délutánra. A lánya már órák óta kérte, hogy hagy vigye el az alagút süteményeket a polgármester házába, ezért úgy döntött az öreg cukrász, hogy tripla adag alagút süteményt készít. Nem volt könnyű bevallania, de nem bízott a lányában. Ugyanis nem telt el úgy óra, hogy ne borított volna ki valamit, vagy ne öntötte volna félre a tejet vagy a lisztet, vagy ne esett volna el az általa kiöntött vízben. Mindezek ellenére imádta a lányát, ezért a kedvében szeretett volna járni azzal, hogy megengedi neki, hogy elvigye a süteményeket.

Rövid összefoglaló

A falu a polgármester lányának a születésnapjára készül, ahova a cukrász csetlő-botló leánya viszi a legfontosabb süteményt.

Olvasási idő

6 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Kara Beatrix nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!