Madárcsicsergésre ébredt. A puha takaró gyengéden ölelte át a meztelen testét. De érezte, hogy valami, vagy inkább valaki, hiányzik. A férfi nem volt mellette. Pedig most olyan jó lenne még összebújni, mert délután mennek haza.

  Az egész hétvégét a nyaralóban töltötték, kettesben. A családból senki más nem ment le, kivételesen. Ritka az ilyen alkalom.
Pénteken sétáltak egy nagyot, talán 40-50 km is volt. Majd megnézi a térképen, ha hazaértek. Közben végig beszélgettek. Nagyon régen nem tudtak a férfi munkája miatt ennyi időt együtt tölteni.
A hétvége csúcspontja volt, mikor tegnap bográcsoztak, majd elmentek a közeli strandra fürdeni. A családi nyaralónak is volt egy nagy medencéje, de a férfi kijelentette már érkezéskor, hogy ő bizony neki nem áll feltölteni. Pedig csak egy gombot kellett volna hozzá benyomni. A leengedés bonyolultabb. Azért tegnap reggel bekukkantott a takaró ponyva alá, ahol egy makulátlan tisztaságú medencét talált. De a férfi azt mondta nem, és neki nem volt kedve vele vitatkozni. A strand is nagyon jó volt.

  Titokban azonban a ma délutáni programra vágyik. Hazafelé bemennek a szokásos kertészetbe és bevásárolnak. Bár volt valami furcsa a férfi viselkedésében. Mindenképp színre pontosan tudni akarta, milyet virágokat szeretne. Már csütörtök óta nyúzta ezzel, hogy írja le neki. Még egy táblázatot is rajzolt, 3 oszloppal: virág neve, színe, darabszám. 
Végül feladta és tegnap este kitöltve átadta neki a listát.

  - Délután megyünk, jó lenne, ha addigra odaérnél, mire én is ott leszek – mondta a férfi a barátjának, miközben elkészítette a reggelit a tálcára a kertből szedett friss rózsa mellé.
  - Rendben! 2 óra körül tudok odamenni, akkor alszanak a gyerekek. - válaszolt a barátja, akivel együtt is dolgozott.
   - Rendben, az jó lesz. Akkor elvileg 4 körül vissza is érek.
   - … érünk! Nem gondolod, hogy ezt kihagyom – vigyorgott a telefonba - szóljak a többieknek is?
  - Na, azt próbáld meg és kinyírlak! - válaszolta látszólag dühösen a férfi – Így is rohadtul ideges vagyok, már 2x mellé öntöttem a kávét. Nem kell a szuper haverok és tesók plusz társasága. Tudod, hogy utálom a nézőközönséget.
  - A higgadtság mintaképe! - hallatszott a barátja nevetése a vonalban, egy kisgyerek sírása mellett – Bocs, mennem kell, felébredt a legkisebb. Akkor 2-kor a kertészetnél. Szia!
  - Köszi! Szia!

A férfi letette a telefont, majd megpróbálta remegő kezét lenyugtatni. Ránézett a rózsára, ami a várakozástól már elkezdett hervadni. Gyorsan kidobta a szemetesbe és kiszalad egy másik szálért. Tudta, hogy a lány csak a nagyon frisset viseli el vagy a cserepest. De egy egész tövet mégsem szedhet ki, hogy a reggeli mellé tegye a tálcára.

  Percekkel később már a hálószoba felé tartott és reménykedett, hogy az idegessége miatt nem önti ki a kávét. Vagy ha mégis sikerül, akkor nem a szerelmére vagy a hófehér ágyneműre.

  - Jó reggelt szerelmem! Hogy aludtál gyönyörűm? - kérdezte kedvesét, miközben belavírozott a salátával, szendvicsekkel és kávékkal teli tálcával.
 - Fantasztikusan, drágám! - válaszolt a lány, miközben alaposan megnézte a tálca tartalmát. - Megtennéd, hogy kiteszed a rózsát az erkély asztalára?
  - Persze! Neked pedig jó étvágyat! De nekem is hagyj valamit – kacsintott vigyorogva a lányra, aki abban a pillanatban a hófehér ágyneműre löttyintette a kávét, zavarában.
  - A francba! - Nem hitte el, hogy még mindig zavarba tudja hozni a férfi, pedig már évek óta együtt vannak.
  - Semmi baj, szívem! Gyorsan beteszem a mosógépbe. Add ide a kávét, kiviszem a tálcával az erkélyre. Majd ott megreggelizünk.

A lány gyorsan magára vette a férfitól kapott selyem köntöst és kilépett a férfi után az erkélyre. A rózsa a hőségtől egyre jobban hervadt és ő ezt képtelen elviselni. Épp lenézett az erkélyről, hogy mi van alatta, mikor a férfi odalépett az asztalhoz és elvette a rózsát a vázával együtt. Ezt is a szemetesbe dobta, a vázát pedig a mosogatóba helyezte.
Visszament a lányhoz, aki még mindig a korlátnál állt. A napfény beburkolta a testét, földöntúli tüneménynek tűnt a férfi számára. Úgy érezte, hogy most és itt lenne a legjobb pillanat, de ragaszkodnia kell a tervéhez. Különben az a veszély fenyegeti, hogy nem ér be az esti szolgálatra időben. Nem is merte megmondani, hogy behívták éjszakázni.
Odalépett, hátulról átölelte kedvesét, majd az asztal felé fordítva jelezte neki, hogy el fog hűlni a kávé, ha tovább várnak.

  - Ez nagyon-nagyon finom, mint mindig! - mondta a lány két falat között.
  - Pont mint te, szerelmem! - vigyorgott a férfi.
  - Hagyd ezt abba, mert magamra öntöm a kávét! Mi a mai terv? - kérdezte mintegy figyelemelterelésként.
  - A szokásos! Pakolás, takarítás, grillezés, rózsa leszedése. Ezzel el is telik az idő. 5 körül elég ha haza indulunk?
  - Persze, ahogy szoktuk.
  - Pontosan! - merengett el egy pillanatra a férfi. A lány ebből semmit nem vett észre.

  Délre már kitakarították a szobájukat, a konyhát, a fürdőszobát és a közös helyiséget. A férfi már a tűzrakót is beizzította és a grill rácson a hús is sült. A lány pedig azt ellenőrizte, hogy mindent összepakoltak-e, amit mindenképp haza akartak vinni.

  - Kész! - kiáltotta oda a férfinak – Mikor ebédelünk?
  - Szerintem pár perc múlva – válaszolta a férfi miközben az órájára pillantott, de nem a sütési idő miatt. - Kihoztad a salátát?
  - Igen és a főtt krumplit is! - válaszolta a lány és jót mosolygott, a férfi arcán, aki csak most jött rá, hogy elcsente a sütni szánt krumplit.
  - Aham és milyen büntetést kérsz? - kacsintott rá a férfi ma már sokadszorra.
  - Este megbeszéljük!
  - Az nem fog menni – mondta a férfi spontán, de meg is bánta. - Ne haragudj, nem tudtam hogy mondjam el, hogy behívtak éjszakára.
  - Hát így: „Drágám, ne haragudj, de ma otthon kell aludnod. Behívtak éjszakára. De mire felébredsz, ott leszek melletted.”
  - Nálam is maradhatsz – tette hozzá a férfi.

Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. A férfi miután letette, gyorsan kitálalta az ebédet. Nem mert kedvese szemébe nézni, egyre idegesebb volt. A terv megvalósítása elindult. Ha még egyszer elszólja magát véletlen, az egésznek búcsút mondhat. Azt pedig nem engedheti meg magának.
A lány csendesen figyelte, legszívesebben megkérdezte volna, hogy ki volt. Pontosan tudta, hogy el fogja mondani, ha itt az ideje. A férfi ebéd közben sem szólt egy szót sem, ez pedig azt jelentette a lánynak, hogy valami váratlan történt. Nem sejtette, hogy semmi váratlanról nincs szó, csak a férfi meghozta élete legnagyobb döntését és arra készül, hogy felfedje előtte.

  - Mikor kell indulnod? - kérdezte a férfitól.
  - Hmm… - idegességében alig jött ki hang a torkán – elég ebéd után. Csak egy informátorral kell találkoznom. 4 körül már itt is leszek. Időben el tudunk indulni.
  - Megfelel! - mosolygott rá a kedvese, miközben egy nagy cuppanós puszit nyomott az arcára.
  - Emiatt nem kellene ennyire idegesnek lenned. Le tudom magam foglalni.
  - Tudom…

  1 óra múlva már az autópálya lehajtójáról készült lekanyarodni. Még fél óra és odaér a kertészetbe. A listát a kesztyűtartóba tette, majd áttette a pénztárcájába a bankkártyája mellé. S még vagy ötször ellenőrizte, hogy tényleg ott van-e. A kocsija kétszer fulladt le, miközben igyekezett az autópályáig mihamarabb eljutni a nyaralótól.
Ha most valaki látná, nem hinné el, hogy profi ügynök és vezetéstechnikai oktató. Úgy viselkedik, mint aki most ül először autóban a forgalmi vizsga óta.

  A kertészetnél már várta a barátja, aki csak ránézett és tudta, jobb ha eladót keresnek. Elkérte a listát, ami kiesett a férfi kezéből és karon fogva odavezette az első eladóhoz, akit talált. A hölgy nagyon kedves volt, segített nekik kiválasztani a férfi ideges egy szavas válaszai alapján a megfelelő virágokat. Még egy nagy bevásárlókocsit is hozott és segített felpakolni a 30 cserepes virágot.

  - Kérnek még valamit a leánykéréshez? - kérdezte az eladó hölgy, aki a férfi idegességéből rögtön rájött milyen különleges alkalomra veszik a rengeteg virágot.
  - ...chia… szúr… bors… - jött az újabb 3 szó.
 - Orchidea, rózsa és törpebors szerepel még a listánkon – fordította le a barátja.

A hölgy odavezette őket a megfelelő növénycsoportokhoz és türelmesen kivárta, míg a férfi nagy nehezen kiválasztotta a szerinte megfelelő szobanövényeket és rózsákat. Segített felpakolni a kocsira, majd gyorsan előresietett a pénztárhoz, ahol jelezte a kolléganőjének, hogy a férfi nagyon ideges a közelgő leánykérés miatt, próbáljon sietni. Hozzátette még, hogy minden növény egy-egy csoportból van, elég egy-egy vonalkódot leolvasnia és beütni a mennyiséget.
Mire odaértek a pénztárhoz, a két hölgy már kiürítette a sort, hogy oda tudjanak állni és kezdték is blokkolni a növényeket. Végül sok sikert kívánva odanyújtottak egy kupont a férfinak a nagy összegű vásárlásért.

  Barátja ültette az autójába, az anyósülésre és gyorsan bepakolta a kocsiba alig beférő növényeket. Majd kérdés nélkül beindította a motort és elindultak vissza a nyaralóba. Már majdnem megérkeztek, mikor a férfi megköszönte, hogy nem hagyta egyedül és elnézést kért a viselkedéséért.

  Fél óránként pillantott az órájára. Már fél 5 és a férfi még sehol. Csak remélni tudta, hogy nincs baj. A kiképzéséből tudta, hogy még egy olyan rutin eset is, mint az informátorral való találkozás, bonyolulttá válhat. Akár lövöldözés is lehet belőle.
Megpróbált olvasni, hátha el tudja vele terelni a figyelmét.

  A nyaralóhoz érve a férfi egy kisebb csoportot pillantott meg a kapunál. Barátja kérésére jelent meg a kis tömeg, hogy bátorítsák a férfit és segítsenek neki.

  - Szia Tesó! Vegyél 3 nagy levegőt és add ide légyszíves a rajzot, hogy tudjuk hogyan kell kitenni a virágokat. - mondta neki az öccse.
  - Szia! Hogy kerültök ide? Ugye nem látott meg titeket? - kérdezte most már összeszedetten a férfi.
Nyugi, annyit késtetek, hogy olvasás közben elaludt. Meglestem.
  - Tudom, de egyszerűen leblokkoltam, meg minden, amit nem szoktam. Tudod, mint egy újonc.
  - Jajj, de hát újonc vagy! Teljesen érthető, hogy kiakadtál. Na gyere csináljuk gyorsan és halkan.

Az 6 fős kis csoport hang és léptek zaja nélkül a férfi által lerajzott formában kitették az elülső kertbe a virágokat. Mivel nem volt elég, ezért szalagokkal húzták meg a vonalakat. Amikor készen voltak, a férfi kivételével mindenki beszállt az autókba és halkan legurultak a szomszéd házak elé. A lány mindegyikük autóját ismerte, nem akartak lebukni. Várták a jelet a nagyokat lélegző férfitól.

  A telefonra riadt fel. Hirtelen azt sem tudta hol van és főleg nem, hogy mennyi az idő. Felvette a telefont.

  - Szia csaj! Mielőtt szívrohamot kapnál, hogy azért hívlak, mert valami történt a pasiddal, menj ki az erkélyre.

Mire a lány felfogta a szavak értelmét, a férfi legjobb barátja már le is tette a telefont. Már csak a csendet hallhatta a telefonban. Álmosan lekászálódott az ágyról, próbálta kitisztítani a fejét. Megállt az erkély ajtóban, ahonnan a vízre lehetett látni. A kilátás segített lenyugodni neki.
Nagy bátran a korláthoz lépett, ahonnan lenézve a nagyon zavarban lévő, idegesen vigyorgó férfit látta egy hatalmas, virágokból és szalagok kirakott felirat előtt.

  Kezét a szájához kapva, elkezdtek csorogni a könnyei. Adott magának egy percet a válasz előtt. De nem akarta megijeszteni a férfit, aki közben elővett egy gyűrűs dobozt és féltérdre ereszkedve megismételte hangosan a kirakott kérdést:

  - Hozzám jössz feleségül?

A lány végül a hangjára találva, jó hangosan elkiáltotta magát:

  - Igen!

A sógora és a barátai előjöttek a fák takarásából és a szomszédokkal együtt hangosan megtapsolták a jegyespárt, miközben a férfi az előre odakészített létrán elindult az erkélyre a csókért, ami megpecsételi az egymásnak tett ígéretüket.