Hajnal volt. A gyerekek még alszanak, a férfi egy hete ment el dolgozni. A lány a tükör előtt állt, hatalmas pocakját simogatta és nézegette a tükörben. Hamarosan itt az idő. Folyamatosan kapcsolatban volt a kisfia lelkével, csak annyit kért tőle, hogy várjon még pár napot, hátha az apja hazaér és vele lehet a nagy pillanatban.
Egy hete is ezt kérte tőle, mikor enyhe fájásai voltak. Akkor teljesítette. De érezte, hogy már nagyon meg akar születni, elkezdeni különleges életét ebben a különleges családban.
A két nővére is nagyon várta már, ők 3 évesek lesznek karácsonykor. Most nyár közepe van és a kisfia nem fog tovább várni. Születésnapi ajándék szeretne lenni az édesanyjának.

  Jelzett a telefon, üzenet érkezett. Egyetlen szó: Szeretlek. A férfi küldte, de ez nem jelenti azt, hogy ma hazajön. Csak a központba ment egy hete azzal, hogy vacsorára itthon lesz. Este is ez az üzenet érkezett és utána a hívás, hogy vészhelyzet van, szükség van stratégiai képességére. Szíve szint ő is bement volna. Ketten kiváló párost alkotnak, de a parancsnokuk már 1 hónapja a központ közelébe sem engedi.

  Újra a tükörbe nézett. A vékony köntös, ami rajta volt, áttetsző anyagú, mindent megmutat. A teste már felkészült. S ő maga is, de még várni szeretne, csak egy napot, hátha...

  - Kisfiam, kérlek, csak egy napot! - mondta ki magában, üzenve ezzel a kisbabájának is.

A baba rúgott egyet látványosan, még a talpacskáját is látni lehetett a tükörben. Egy hete is így válaszolt. Meg fogja várni az apját. Mosolyogva ment vissza a hálószobába.

  Másnap délelőtt a lányok a nappaliban rajzolgattak, mikor úgy érezte jól esne neki egy kis úszás. Kizárásos alapon a fürdőkádban pancsolás jöhetett szóba, ami ráadásul a derékfájdalmait is mindig csökkentette. Arról nem beszélve, hogy a babák is mindig imádják, már a lányokkal is sokat pancsolt. Az apjuk nem örült annyira, mikor segítenie kellett a 9 hónapos pocakot kiemelni a kádból, de a törölközést annál inkább.

  - Lányok, elmegyek fürdeni. Legyetek jók, papinak fogadjatok szót!

A férfi nagypapája - aki felnevelte - azóta náluk volt minden nap, hogy unokája elment dolgozni. Ezt már a terhessége elején megbeszélték, hogy ha így alakul, valaki mindig ott lesz vele. Ne járjanak úgy, mint a lányok születésénél, hogy csak beugrott a sógornője a salátákért a családi vacsorához, s ő vette észre, hogy elkezdődtek a fájások.
A lány megfogta a bekapcsolt babafigyelőt és bement a fürdőszobába.

  Végre itthon - gondolta a férfi. A családjával lenni a legpihentetőbb dolog a világon, akkor is, ha a lányai reggeltől estig nyúzni fogják. Megéri minden pillanat.
Leállította a motort, fogta az anyósülésen lévő sporttáskáját és elindult befelé. A lányok azonnal a nyakába ugrottak, amint belépett az ajtón. Felkapta mindkettőt és megforgatta őket. Nagypapája mosolyogva figyelte a kis családot.

  - De jó itthon, hosszú volt a hét. - adott puszit mindhármójuknak.
  - Gyere apu! Nézd meg, mit rajzoltunk - húzta maga után a két lánya.
  - Lassabban lányok, különben mindhárman elesünk. -mondta nevetve, miközben pásztázta a lakást, feleségét keresve.
  - Anyu merre van? Lefeküdt?
  - Elment fürdeni - mondta a nagypapája a háta mögül. - már elég régen.
  - Mikor? - szólalt meg a vészcsengő a férfiben.
  - Megmutatom apu - szólt a nagyobbik lánya és a játékórán oda tekerte a mutatókat, ahol akkor állt az órán, amikor az anyja elment fürdeni.
  - Már több mint 2 órája?! - kérdezte. - Papi hívd légyszíves a mentőket és vigyázz a lányokra.

Elindult a fürdőszoba felé. Tudta, ha minden rendben lenne, felesége kikiabált volna a fürdőszobából. Mindenórás kismamaként csak egy oka lehet, ha ez elmaradt.

  Amint belépett a fürdőszobába, már biztos volt benne: igaza volt. Felesége csak intett neki, hogy menjen közelebb, fájásai voltak.

  - Hogy állunk szívem? Nincs kedved kijönni a kádból? - kérdezte, miközben rákacsintott.
  - Azt hiszem az már nem fog menni. Percenként jönnek a fájások. Annyi erőm nem volt, hogy kikiabáljak, mikor hallottam, hogy megjöttél - fújtatta - vagy lelökjem a babafigyelőt...
  - Semmi baj! Tudod, hogy profi vagyok, bármikor levezetek egy szülést, pedig 48 órája nem aludtam.
  - Aham... Megígérte, hogy megvár... - nyögte a lány.
  - Meg is várt - nyomott egy apró csókot az orrára a férje - hogy az én kezembe bújjon ki a hatalmas pocakodból.

  Alig léptek be a mentősök a lakásba, egy életerős kisfiú sírt fel az apja kezei között. Mindenki a fürdőszoba felé indult, ahol egy fáradtam mosolygó anyát és egy vigyorgó apát találtak, aki karjaiban tartotta éppen megszületett kisfiát, akit ő segített világra.