Barion Pixel nuuvella

A tanpályán

  Csöngettek. Ki sem kellett néznie az ablakon, hogy tudja ki jön. Beleborzongott a bizonyosságba. Azért kiszólt a bejárati ajtótól.

  - Igen? Ki az?
  - A nappali látogató, szerelmem - válaszolta a férfi, amitől még inkább bizsergett.
  - Ki is nyissam? - incselkedett a lány, amire csak egy szexi nevetés volt a válasz.

Alig nyitotta ki a kaput, máris forró csókban forrtak össze az ajkaik. A lány kissé elhúzódott. Akkor látta meg a férfi jobb kezében a bukósisakot. Oldalra pillantva egy vadi újnak látszó Kawasaki Ninja motor pompázott lila-zöld színekben. Nyelt egy nagyot és visszaemlékezett egy randira, ahova egy kigyúrt barom motoron vitte el védőfelszerelés nélkül. Utálta a motorokat, azaz inkább rettenetesen félt rajtuk.
  - Ugye... Ugye nem... - képtelen volt kimondani.
  - Mi a baj, kicsim? - kérdezte a férfi.
  - Arra én fel nem ülök!- nyögte ki a lány.
 - Tudom gyönyörűm, már hívtam egy szállítós autót. - Lehelt egy nyugtató csókot a lány ajkára. - Emlékszel? Mondtam, hogy nem viszlek motoron a városban.

Hatalmas kő esett le a lány szívéről, mikor eszébe jutott, hogy tényleg mondta neki a férfi, hogy biztosított körülmények között fogja motoron vinni. Már tudott mosolyogni.
  - Bejössz addig, míg ideér? - kérdezte, immár mosolyogva.
  - Jobb ötletem van! Betolom a mocit és sétálunk egyet. Mit szólsz?
  - Megbeszéltük.

  Fél óra múlva már a kocsi hátsó ülésén ültek, melynek utánfutóján ott pihent a lila-zöld motor. Ahogy behajtottak a lány által is ismert tanpályára, emlékek tértek vissza. Itt tanult vezetni kb. 10 évvel ezelőtt. Most rengeteg ember volt itt, és talán még több motor. Férfiak és nők vegyesen, de mind hasonló bőrruhában, mint a férfi, és mindannyian feléjük fordultak, ahogy kiszálltak a kocsiból. A motor alig fél percen belül már lent is volt a szállítóról.
  - Ki ez a rengeteg ember? - kérdezte a lány? - Azt hittem kettesben leszünk.
  - Ne aggódj, barátok! Amúgy is ma versenynap van, élvezni fogod.
  - Azt kétlem! Ezek úgy vizslatnak, mintha azt várnák, hogy mikor támadom meg őket.
  - Jaj, kicsim! - fogta a hasát nevetve a férfi. - Hamarabb támadnának meg téged, ha nem lennék itt. Ugyanis te vitted a főnyereményt, helyettük - kacsintott a lányra.
  - Aham...

Körbenézett szúrós szemmel, csak hogy jelezze az őt vizslató nőknek, hogy nem hagyja magát, ha bepróbálkoznának. Az általuk kiszemelt préda csak az övé és nem hajlandó átadni neki. A reakciójukat azonban már nem látta, mert a férfi kézen fogva vezette a kordonhoz, hogy megnézzék az éppen induló futamot.
Az öt motor nagy port felverve indult útjára, hangjuktól nem hallotta meg, hogy valaki ráköszön balról. csak megérzésre fordult oldalra, ahol a férfi húga nézett csillogó szemmel, közvetlen mellette állt.
  - Szia! Te is itt vagy?
  - Szia! Igen! Érezd jól magad és ne aggódj a vadmacskák miatt. Nagyobb a mellük, mint a bátorságuk, ha a bátyámról van szó.
  - Remélem is! Ohh! - ebben a pillanatban látta meg a férfi barátját, aki vigyorogva vette le a bukósisakját, miután megnyerte a futamot. - Szia! Gratulálok! - kiáltott kieresztett hanggal és integetett, hogy meglássa őt.
  - Hello! Jól nézel ki! - lépett az oda hozzá - Találkoztál a vadmacskákkal, hogy az épületnél maradtak?
  - Lehetne, hogy ne emlékeztessen rájuk mindenki? - bújt oda a lány a férfihez, miközben a barátjára szélesen rámosolygott.
  - Persze! Most van 10 perc szünet, ha ki akartok menni a pályára. - már fordult is oda a férfi húgához - Bocs csajszi, jól lealáztam a pasid. Ha 7-re odamegyek, kész lesz a nyeremény vacsi?
  - Ezt tőle kérdezd, ő lesz a szakács. Bátyó, ti is jöttök?
  - Ha ő főz, akkor tuti nem - válaszolta férfi vigyorogva. - Na, gyere kicsim, miénk a pálya, most jeleztek, hogy mehetünk.

  A lány mozdulni sem tudott, annyira megrémült. Földbe gyökerezett lábbal állt, ha hatan húzták-tolták volna sem tudott volna egyet sem lépni. Több száz ember a pálya körül és ő ülljön fel mosolyogva egy motorra?! Tuti pánikrohamot fog kapni. Aztán meglátta a vadmacskákat és férfi arcán a türelmes mosolyt. Tudta, hogy vigyázni fog rá.
Vett egy nagy levegőt és odalépett a motorhoz. A férfi barátja segített neki felülni, majd óvatosan, nagyon-nagyon lassan begurultak a tanpályára. Ott kapott egy női bukósisakot, amit segítettek is felvenni. Átölelte a férfit, nagyon szorosan és várta, hogy elinduljanak.

  - Szerelmem, nem kapok levegőt! - szólt rá a férfi és próbálta a karjait lefejteni a derekáról.
  - Nem megy, nagyon félek! Mit fognak szólni, ha pánikrohamot kapok?
  - Kicsoda mit fog szólni? Nincs itt senki!

A lány nem hallott egy neszt sem. Mintha mindenki elment volna egy pillanat alatt. Se egy emberi hang, se egy motor hang. Még a madarak is abbahagyták a csicsergést. Mintha megállt volna az idő.
Mire észbe kapott, már lassan gurultak a tanpályán, fokozatosan pár másodpercenként gyorsítva, amit a lány észre sem vett. A férfi energiája megnyugtatta, így lazítani is tudott a szorításon. Már nem félt. Szépen lassan elkezdte élvezni a biztosított pályán a motorozást.
  - Gyorsítasz egy picit? - kérdezte óvatosan a férfit.

A válasz egy szexi nevetés és egy motorhang változás volt, ami jelezte, hogy gyorsítanak. Látni semmit nem látott, mert a szemeit még nem merte kinyitni.

  - Mennyivel megyünk?
  - 30-al szívem. Mi lenne, ha kinyitnád a szemed és élveznéd a szellőt és az utat?
  - Nyitva van!
  - Dehogy van, akkor látnád, hogy mindenki neked drukkol, hogy legyőzd a félelmed. Már mentünk egy kört.

Ahogy óvatosan kinyitotta a szemét, látta a sok csillogó szemet és lassan eljutott a tudatáig, hogy mindenki tapsol. A taps neki szólt és annak, hogy legyőzte a félelmét és felült a motorra egy körre. Mindenki drukkolt neki, érzete a felé irányuló energiákból. Még a vadmacskák is boldogan integettek neki, felfelé tartva a hüvelykujjukat, hogy sikerült.
  - Még egy kör? Kicsit gyorsabban?
  - Legyen, kicsit élveztem.
 - Helyes, akkor próbáljunk ki valami mást. - válaszolta a férfi és leállította a motort.

A lányt a motoron hagyva leszállt róla és mögé lépett. Óvatosan előre tolta az ülésen a lányt, majd felült mögé. Megmutatott mindent neki, amire szüksége volt ahhoz, hogy el tudjanak indulni.

  - Most pedig induljunk. Ne aggódj, fogom a kormányt, semmi baj nem fog történni. Te irányítasz, én csak megtartom az egyensúlyt a mocival.

A lány többet nem félt. A férfi terve bejött. Amint biztonságban érezte magát és érezte maga alatt a motort, bátran mert gyorsítani. Élvezte a az utat, a férfival együtt dőlve tették meg a fordulókat.

  Három, egyre gyorsabb kör után leállították őket, hogy újabb futam indulhasson. A lány mosolyogva, csillogó szemmel szállt le a motorról. Mindketten tudták, hogy a tanpályán bármikor tudnak majd együtt menni, mert legyőzte a félelmét.

 - Menj oda húgiékhoz, én indulok a következő futamon.
  - Vigyázz magadra, nagyon, megígéred?
 - Neked mindent, gyönyörűm! - vette vissza a bukósisakot a férfi.
  - Megnyered nekem? Rád fogadok!

A válasz egy kacsintás volt, benne a férfi minden szerelmével. A futam elindult és a férfi felemelt első kerékkel, elsőként hajtott be a célba. A lány, amint engedték, odarohant hozzá és a legforróbb csókkal és minden szerelmével köszöntötte a férfit, aki teljesítette az ígéretét.

  - Megígérsz nekem még valamit?
 - Bármikor kihozlak motorozni, amikor csak szeretnéd.
  - Nem erre gondoltam... - mondta mosolyogva a lány.
  - Igen, megígérem. Örökké szeretni foglak!

Ígéretét forró csókkal pecsételte meg, mire a tömeg ujjongani kezdett a háttérben. Csak akkor hagyták abba, mikor nevetve szóltak nekik, hogy miattuk nem tud indulni a következő futam.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Kara Beatrix 61 történetét!


  • 1235 szerző
  • 832 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Kara Beatrix

A tanpályán

Műfaj

kaland

Rövid leírás / Beharangozó

- Ugye... Ugye nem... - képtelen volt kimondani.
  - Mi a baj, kicsim? - kérdezte a férfi.
  - Arra én fel nem ülök!- nyögte ki a lány.
 - Tudom gyönyörűm, már hívtam egy szállítós autót. - Lehelt egy nyugtató csókot a lány ajkára. - Emlékszel? Mondtam, hogy nem viszlek motoron a városban.

Hatalmas kő esett le a lány szívéről, mikor eszébe jutott, hogy tényleg mondta neki a férfi, hogy biztosított körülmények között fogja motoron vinni. Már tudott mosolyogni.

Rövid összefoglaló

Motoros randevú egy biztosított tanpályán.

Olvasási idő

6 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Kara Beatrix nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!