Vasárnap délután volt. Három napos ünnep középső napja és a belvárosban nagy kirakodóvásárt rendeztek. A lány, mivel úgy tudta, hogy kedvese dolgozik, egyedül ment be körbenézni. Már messziről hallotta a vásári zsivajt, a zenéket, érezte a finom illatokat, melyek többségéből ő nem ehetett. Amúgy is hozott magával szendvicseket.

  Hatalmas tömeg volt a színesebbnél színesebb sátrak körül, melyek a lányt elvarázsolták. Próbált kitalálni egy útvonalat, melyet végigjárva végignézhetett minden portékát.
A tömegben rengetegféle energia kavarodott egymással, ezért lezárta érzékeit. Minimális rést hagyott csak magának, hogy megérezze a neki szánt dolgokat, melyeket szándékozott is megvenni. Ez a kis rés miatt azonban nem érzékelte azt az energiát sem, melyet azonnal felismert volna.

  A férfi gyorsan észrevette a lányt és mivel az nem vette észre, azt is gyorsan eldöntötte, hogy lezárta magát a lány. Igazat is adott neki, őt is zavarta az időnként fel-feltűnő erős negatív energia, mely valószínűleg egy zsebtolvajtól származott. Már nem volt szolgálatban, így nem kezdte el keresni. Ebben a tömegben amúgy is több energiát vett volna el a keresése, mint amit rászánna. Majd ha belebotlok, elkapom – gondolta. Most fontosabb dolga volt.

  A lány már ment volna tovább a mézeskalácsos sátrától, mikor egy érdes hang szólt hozzá.

  – Jöjjön ide, kedves! Ez a mézeskalács szív a magáé – szólalt meg a hosszú hajú, nagy bajszos és szakállas férfi a sátor mélyéről. – Jöjjön csak, jöjjön, vegye el! Már kifizették.

Alaposan körbenézett, de nem látott senki ismerőst,nem is érezte, de nem is volt fontos. A különleges mézeskalács szív hívogatta. Az árus csak letette elé a pultra, mosolyogva.

  – Bátran vegye el, de nem eheti meg. Ez csak dísz. Tegye előkelő helyre!
  – Köszönöm! Így lesz! – vette el a lány a pultról, majd elköszönt.

Csodálkozott is, meg nem is. Nem volt ismerős az árus, tehát csak energetikai alapon találhatta ki, hogy ez a szív az ő energiájával tökéletesen harmonizál. Hacsak nem – gondolta –, valaki adott neki egy fényképet róla. Gyorsan el is hessegette a gondolatot, elfelejtve mit mondott az árust helyettesítő idegen.

  Három sárorral lejjebb észrevett egy tőrt. Különleges fényt látott körülötte. Az ára is kedvező volt, így gondolkodás nélkül megvette. Díszcsomagolást kért hozzá.

  – Fontos embernek lesz, kedves? – kérdezte a hölgy a pult mögül.
  – Igen, a kedvesemnek. Ő nagyon értékeli az ilyen szép kidolgozású fegyvereket.
  – Akkor ez biztosan tetszeni fog neki.
  – Biztos vagyok benne, hogy nagyon fog neki örülni.

  Táskájában immár a különleges szerzeményével épp egy édesség sátra mellett ment el, mikor megszólították:

  – Szép kisasszony, igen, ott abban a pink sálban! Jöjjön csak ide! – szólt egy kissé férfiasabb hangú nő hozzá, miközben kiszolgált egy vevőt. – Hát meg sem nézi a portékámat?
  – Ne haragudjon, de ilyeneket én nem ehetek.
  – Biztos benne, kedves? Hát akkor kénytelen vagyok megtartani ennek a zacskónak a tartalmát is. Pedig ezt már kifizették magácska számára.
  – Kifizették? Mit rejt a zacskó? – kérdezte kétkedve a lány.
  – Növényi zselatinnal készült, gyümölcsleves gumicukrot, kedvesem. Egy fiatalember már tegnap kifizette.

A lány boldogan vette el a zacskót és gondolt a férfira, aki már tegnap gondolt rá. Ő maga javasolta, hogy ma jöjjön ide körbenézni. Már fordult volna vissza megkérdezni a nőt, van-e más is, amit ehet, mikor észrevette, hogy az eladó megváltozott. Már híre-hamva sem volt a szőke hajú nőnek, helyette egy idős férfi szolgálta ki a vásárlókat.
De már nem is szüksége rá, hogy megkérdezze, mert észrevette végre a „Vegán és gluténmentes édességek” táblát. Itt bármit megvehetett.

  A gumicukor nagyon finom volt, de már kezdett megéhezni, ezért keresett egy padot. Éppen vette elő a szendvicset, mikor egy 8 év körüli fiúcska lépett oda hozzá, nyakba akasztható kis asztallal.

  – Tessék, hölgyem, zsákbamacska, csinos meglepetésekkel. – mondta a lánynak.
  – Köszönöm, de majd később megkereslek.
  – Rendben, ahogy gondolja, de ezt azért itt hagyom a hölgynek. Már úgyis kifizették.

S amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan el is tűnt a tömegben. A lány lepillantott a padra, ahol ismerős kézírású kis tasak üzente neki: AJÁNDÉK. Gyorsan becsúsztatta a táskájába, majd később megnézi.

  Miközben, most már nyugodtan, elfogyasztotta a szendvicsét, figyelte a tömeget. Néha felbukkantak a szemközti sátrak is az emberek között, de sokat nem látott belőlük. Azt azonban nem vette észre, hogy időnként szétnyílik a tömeg, mert egy kis zenekar járta körbe-körbe a vásárt. Most célirányosan haladtak a lány felé, aki csak akkor vette észre őket, mikor megálltak előtte és az egyik kedvenc dalát kezdték el játszani.
Az énekes az egyik nagy hangszórón ülve énekelt, csak neki. Ugyanolyan hosszú haja volt, mint a mézeskalács árusnak, de szakálla nem volt. Hippinek nézte a lány. Nagyon jó hangja volt, és a szöveget is tökéletesen tudta. A dalnak vége lett. A lány nyúlt a táskájáért, hogy adjon nekik pénzt, mikor a gitáros odalépett hozzá.

  – Már kifizették!

Megfordult és a kis zenekar már ment is tovább üres hangszóróval, belekezdve egy újabb dalba.

  A lány ennél jobban nem is érezhette volna magát. Úgy érezte épp ideje megnéznie a kapott zsákbamacskát. Az egy arany macska medált rejtett bőr szalaggal. Imádta. Fel is tette gyorsan a nyakába.
Folytatta útját, megvette, amiket meg kellett. A táskája már tele volt a vásári portékákkal. Még azért befordult az ételes sátrak rövid utcácskájába, hátha talál valami harapnivalót. Az utolsó sátornál egy fiatal nő állította meg:

  – Kisasszony, magára vártam. Ugye még nem ebédelt? – kérdezte.
  – Nem sikerült még megfelelőt találnom. – válaszolta a lány.
  – Üljön le ide, ehhez az asztalhoz. Mindjárt jövök! – mondta és eltűnt a sátorban.

Pár perc múlva a mézeskalács árus jelent meg 2 tányérral. Az egyiket letette a lány elé, a másikat szemben vele. A lány felé fordulva levette az álszakállt és így az énekes jelent meg. A lány már mosolygott. A férfi levette a parókát és az álbajuszt. A farzsebébe tömött szőke parókát tette fel, amelyben az édességárus hölgyet játszotta.

  A lány vigyorogva ugrott a férfi nyakába, megköszönte a sok ajándékot. A férfi boldogan ölelte kedvesét. Eszébe jutott a lánynak a kis csomag a táskájában, ezért kibontakozott szerelme öleléséből.

  – Ezt neked vettem. – adta át a táskájából kivett ajándékcsomagot.
  – Nagyon szépen köszönöm! – vigyorgott a férfi a kis tőr láttán. – Pont ez hiányzott a gyűjteményemből! Tudod kedvesem – tette hozzá –, mindegy mennyi ajándékot adtam ma neked. Mégis mind közül ez a tőr a legértékesebb, amit tőled kaptam.