Barion Pixel nuuvella

Gondolatok a magányról

 Most érkezett meg. Pillanatokkal ezelőtt állította le a motort és most élvezte a bőr ülés kényelmét. Odanézett a régi zöld kapura. Ott lakott ő. Talán arra várt, hogy kilépjen rajta. 
Bár egész nap dolgozott, nem volt kedve felmenni a lakásba, ahol csak a csend és a magány várja.

 Miközben nézte a kaput és várt, visszaemlékezett arra a napra, mikor először járt itt. A lakást nézte meg. Éppen jöttek ki a kapun, mikor meglátta a lányt. Ő akkor még nem vette észre. Már akkor tudta, hogy ez a lakás lesz a megfelelő, pedig jó párat megnézett előtte és néhány időpont még le van beszélve. Nem tudta, mi fogta meg a lányban, amitől úgy érezte, azonnal le kell mondania a többi időpontot. Jó ideje nem érzett hasonlót. Azért még nem mond azonnal igent, átgondolja. Igazából 3 szoba nagy is egymagának, családot pedig nem akart még. 
Nem sokkal később beköltözött és elkezdődött az új élete. Ebben az új életben a lány jelentette a fényt.

 Évekig tartott, míg újra tudta kezdeni az életét a baleset után. Elvesztett mindenkit, aki fontos volt neki. 
Csak a magány és a sötétség jelentette a menekülést. Majd többek javaslatára mégis megpróbálta. Elköltözött, hogy új életet kezdjen, melyben talán egyszer egy új család is helyet kaphat. Végül is ez a lakás pont jó lesz akkor, emiatt nem kell majd újra költöznie. Kialakította a saját rendszerét. 

 A rendszert, ami az életet jelentette. Szerette a pontosságot. Ezek voltak azok a pontok, amik a rendszert alkották. Többek között.
Viszont a lánynál semmilyen rendszert nem fedezett fel. Tudta, hogy reggel és este sétál, de különböző időpontokban. Teljesen kiszámíthatatlanul. Aztán az edzése, ami kétnaponta van, az legalább nagyjából azonos időpontban. Nagyjából, de nem mindig. Ma is lesz, később, pár óra múlva.

 Még mindig várta, hátha kinyílik a kapu és láthatja előbb, mint este. Már hónapok óta tart. Nehezen kezdődött, mert a lány nem vette észre. Pedig ő minden nap többször is kint várta. Igaz, mindenki csak azt látta, hogy kint dohányzik. Az igazság viszont az volt, csak ilyenkor mozdult ki az elsötétített lakásból. Kivéve, mikor dolgozni ment.
Sokáig tartott, míg rá tudta magát venni, hogy felhúzza az ablakokat és beengedje a fényt. Igazából ezt is a lánynak köszönheti. Az ablakból odalátott a kapura. Onnan biztonságosan nézhette anélkül, hogy észrevette volna. Most már kialakult egy rendszer, amivel lényegében jelezni tud a lánynak. Főleg azóta csinálja ezt tudatosan, mióta biztos benne, hogy tudja melyik az ő ablaka.

 Nem akart hazamenni. Egy újabb magányos este. Ma nem hoz fel senkit.
Különben sem jelentenek semmit neki azok a nők. Csak arra jók, hogy kielégítsék a testét és felszínes beszélgetéssel elterelik a figyelmét a magányosságáról. 

 Persze a lánnyal máshogy lenne. Vele nem lenne semmi felszínes, tudta, hogy vele más lenne. Ő különleges. Sokszor megkérdezte már magától, hogy miért? Pontosan nem tudta, de olyan fura érzése volt vele kapcsolatban. Pontosan ezért nem akart vele alkalmi kapcsolatot. Ő többre hivatott, mint pár együtt töltött éjszakára. Vele el tudná képzelni az új életét, vele teljes lenne.

 Kelletlenül kiszállt az autóból és rágyújtott. Jó lenne, de még nem képes rá gondolta. Arra sem vagyok képes, hogy normálisan beszéljek vele.

 Már az hónapokig tartott, hogy el tudja képzelni, hogy újra teljes életet élhet. A gyász még nagyon erős, tudja, hogy teljesen újra kellene kezdenie. Még nem képes rá. Már az is nagy lépés, hogy alkalmi kapcsolatai vannak. Persze ez sem az ő ötlete volt, de az mindegy. Állandó kapcsolat még szóba sem jöhet, pedig a lánnyal azt szeretne. Ő megérdemelné, hogy állandó társa legyen. Mindketten megérdemelnék.

 Visszatekintett az elmúlt hónapokra. Eszébe jutottak napok, amikor mindketten kint voltak és a lány sokat mosolygott rá. Olyankor érezte a melegséget az egyébként jéghideg szívében. A baleset óta nem tudott igazán felmelegedni. Viszont amikor látja a lányt, ugyanazt a melegséget érzi, mint az a végzetes baleset előtt, amikor elveszítette a családját. De ezt hogy magyarázza meg neki?! Hogyan mondja el neki, mikor arra sem képes, hogy normálisan beszéljen vele? 
Mit csináljon, hogy ne veszítse el a lányt? Már nagyon régóta nem mosolygott rá. Látta mosolyogni, de csak az ablakból. Már többször hitte, hogy elveszítette, de mindig újra látta az érdeklődést a szemeiben, a mozdulataiban.
Az utolsó beszélgetésük óta viszont megint kerüli. Csak remélni tudja, hogy még mindig vár rá.

 Igaz, ő volt a marha. Zavarában megjátszotta, hogy nem is ő az, akivel a lány beszélni akart. Akkora marha volt!
Tudta, hogy az lenne a megoldás, ha beszélne vele, ha elmondaná neki.

 Sóhajtott egy nagyot, mikor rájött, hogy már nincs miért kint maradnia. A cigarettát elszívta, másikra nem akart rágyújtani. A mobilján már mindent megnézett. Kivette a szatyrot a kocsi hátsó üléséről és hazament.

 Az üres, sötét lakás fogadta. Reggel csak egy ablakon húzta fel a redőnyt, az alig adott fényt. A konyhából sem jött be sok fény. Felhúzta a másik redőnyt is, amit szokott. Innen pontosan oda látott a kapura. Még van idő. Bekapcsolta a zenét, legalább csend ne legyen. Ez valamennyire csökkentette a magány érzését.
A frissítő zuhany után szomorúan vette tudomásul, hogy még mindig sok ideje van. Kiment a konyhába, kinyitotta a hűtőt. Nem sok mindent talált benne. Igazából nem sokat evett, éhes sem igazán volt, de mivel egész nap dolgozott, most valamit muszáj bekapnia. Szendvics mellett döntött, ahhoz volt minden. Egyébként is evett meleg ételt.

 Jelzett a telefonja, ezért átment a nappaliba a tányérral együtt. Közben kinézett az ablakon, rá a kapura, megnézte az időt is.

A nő volt, akit fel szokott hozni. Most rohadtul nem érdekelte. Válaszolt neki gyorsan, hogy rendben a másnap este. Abba kéne már hagynia ezt, összeszednie magát és csak a lánnyal foglalkozni. Megérdemelné, hogy csak ő legyen fontos a számára. Pedig tényleg csak ő a fontos. Ő biztosan nem így érzi. Látja a szemében minden alkalommal, amikor elindulnak a nővel és a lány ezt látja.

 Egyáltalán miért foglalkozik még mindig vele a lány? Hónapokig megpróbált nem venni róla tudomást, szó szerint bujkált előle. Csak a nők voltak fontosak. Azok adtak neki egy-egy éjszakányi társaságot. A lány megvárta, de miért? Nem értette, de jól esett neki.

 Pillantása az ágyára esett. Istenem, hányszor elképzelte már, hogy a lány benne fekszik és ő nem egyedül ébred reggel. De a csúf valóság más volt. Legalább már jól alszik. Nagyon-nagyon sokáig rémálmai voltak. Újra és újra átélte a baleset pillanatát. Látta, ahogy a terhes kedvese felé közeledik az autó, ahogy elüti, ahogy repül és leérkezik az úttestre. Már nem tudták megmenteni, sem őt, sem a gyermeküket. Pár hónapja elmúlt ez a rémálom és tudott aludni. Nem tudta, hogy miért vagy hogyan, de végre pihentető alvásban volt része minden nap. Ez sokat segített. Könnyebbek lettek tőle a nappalok is.

 Az élete még mindig nem könnyű. Itt van ez a lány, akit nagyon akar. A lány, akinek még köszönni sem képes. Akivel nem tud két szót váltani anélkül, hogy ne lenne zavarban és ne akarna hazarohanni. A lány, akivel el tudta képzelni az életét, aki itt van vele szemben és láthatja minden nap. A lány, akinek hatása volt rá és az életére is. Aki a fényt jelentette neki a sötét magányos éjszakákban. 
Még akkor is rá gondol, amikor mással van. Olyan nővel van, aki a lányra hasonlít.

 Újra kinézett az ablakon. Végre! – gondolta, amikor megpillantotta a lányt. Éppen akkor jött ki a kapun a szokásos farmer mintás nadrágban és kék, mintás, ujjatlan felsőben. Mindig ebben edz. Ez a ruha tökéletesen megmutatta az alakját és az alakjának változását is.
Be kellett vallania, hogy nagyon sokat változott a lány és ez nagyon tetszik neki. Karcsúbb, magabiztosabb. Bár mostanában furán hordja a haját, most is 2 copfba fogta össze, de ezzel meg olyan édes.
Csak nézte, ahogy bemelegít a futáshoz. Pontosan tudta a menetrendet. Tudta, hogyan edz a lány. Ma nem megy ki, az ablakon át fogja csak nézni. Különben is a pár héttel ezelőtti beszélgetésnél említette a lány, hogy valami történt vele futás után, amihez neki köze volt. Vagy valami hasonló. Azóta, ha ki is megy, nem várja meg, míg visszaér az első futásból. Pedig milyen szexi, mikor elfut mögötte…

 Nem, ma nem megy ki, csak nézi a lakásból. Amikor elindult a lány futni, mosolyogva ment az ablakhoz és engedte le a redőnyöket. Érezte a melegséget a szívében, tudta, hogy ma estére ez már elég lesz neki. Holnap új nap jön és ha ügyes, akkor láthatja újra a lányt és érezheti újra a melegséget is, amit ad neki. A fényt, a reményt. S talán egyszer képes lesz rá, hogy mindent megmagyarázzon neki és randira hívja.

Tetszett a történet?

1 0

Regisztrálj és olvasd Kara Beatrix 46 történetét!


  • 1201 szerző
  • 785 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Kara Beatrix

Gondolatok a magányról

Műfaj

romantikus

Rövid leírás / Beharangozó

" Évekig tartott, míg újra tudta kezdeni az életét a baleset után. Elvesztett mindenkit, aki fontos volt neki. 
Csak a magány és a sötétség jelentette a menekülést. Majd többek javaslatára mégis megpróbálta. Elköltözött, hogy új életet kezdjen, melyben talán egyszer egy új család is helyet kaphat. Végül is ez a lakás pont jó lesz akkor, emiatt nem kell majd újra költöznie. Kialakította a saját rendszerét. "

Rövid összefoglaló

Egy összetört férfi gondolatai a remény sugarával.

Olvasási idő

7 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Kara Beatrix nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!