Barion Pixel nuuvella

Egy édesanya bosszúja - Együtt a család

  Az esküvő után édesapám odaköltözött hozzánk. Egy belvárosi, 3 szobás lakásban éltünk hárman, a régi építésű téglaépület 2. emeletén, lift nem volt a lépcsőházban. Nekem nem volt külön szobám, a kiságyam a nappaliban volt, de a szüleim sem aludtak együtt. Édesanyámé volt a hálószoba, édesapám pedig a gyerekszobát foglalta el, ahol egy kanapé volt. De nem vihette be a kiságyam magához, mert nekem kötelező volt külön szobában lenni. A nappalit meg csak akkor használták, ha nagy ritkán jött valaki. 
Igaz mindketten próbálkoztak, de elutasításra találtak a másik részéről. S ez főleg édesanyámra volt igaz, aki továbbra is találkozott a mezdőgazdaságban dolgozó szerelmével. Vele volt mindig, amikor csak tehette, velem meg csak akkor, ha édesapám dolgozott. Mert ő sokat dolgozott, de mindig volt rám ideje.

  Megvolt mindenem. Kaptam normális kiságyat, ágyneműt, pelenkázó asztalt és végre finom tápszert. Rengeteg ruhácskám és játékom volt. Igaz édesanyám többet is tönkretett belőle, dühében, mikor nem tudott elmenni, ahova akart. Mindig kaptam helyette másikat. De én valahogy sosem éreztem jól magam és nem tudta szegény édesapám, hogy miért. Édesanyámat pedig nem érdekelte. Ha elkezdtem sírni, odaadott neki és elment. Otthagyott. A simogatásra lassan abbahagytam a sírást és jó nagyot aludtam apuval, miközben a mellkasán feküdtem. Amikor pedig nem tudott így elaltatni, akkor nagyon gyengéden megfürdetett. Csak ő fürdetett. Édesanyám nem tudta elviselni a látványom sem és ennek többször hangott adott.

  – Még a micsodája is hasonlít a tiédre, pont ugyanolyan undorító. Fürdesd meg, ha akarod, én ugyan hozzá nem érek ehhez a kis korcshoz!

  Mindig megettem, amit édesapám adott, édesanyámtól viszont alig kaptam enni és ezért sokszor fájt a hasam. Olyankor sírtam és valamit a számba tett, amit megettem, de nem a finom tápszer volt. Hanem valami más, ami nem volt jó nekem. Arra viszont figyelt, hogy mielőtt édesapám a munkából hazaért, kicserélje a pelusom, amit még apu tett rám. Egyébként, ugyanazon okból, amiért nem fürdetett, nem is pelenkázott, csak ha muszáj volt.
Egyszer viszont elfelejtette, mert apu a kapuból telefonált neki, hogy elmegy a zöldségeshez és máris jön. Ő pedig gyorsan lezuhanyzott, szépen felöltözött és ahogy nyílt az ajtó, már lépett is ki rajta.
Nagyon sírtam, nagyon fájt és égett a bőrőm is. Gyorsan édesapám felvett, de nem hagytam abba. Akkor érezte meg, hogy a pelus mennyire tele van. Gyorsan levette rólam és mentünk fürdeni. Ő is belefeküdt a kádba és játszottunk. A meleg víz és a simogatás segített, hogy elmúljon a fájdalom. Már aludtam, mikor visszatett a kiságyamba.

  A konyhába ment, ahol megtalálta a szemetesbe dobva egy fehérje szelet csomagolását. Tudta, hogy ez csak egyet jelentett, ugyanis anyám ki nem álhatta az ilyesmit. 4 hónaposan a csecsemóknek való tápszer helyett fehérjeszeletet adott nekem, amit nekem nem volt szabad.
A gyermekorvosnál ébredtem fel, mikor megnyomogatta a hasam. Nagyon fájt. Nagyon sírtam és aput akartam. Ott volt velem. Megsimogatta az arcom:

– Minden rendben lesz, kölyök!

Édesapámnak dolgozni kellett mennie, de engem nem vihetett. A húga és a nagypapája vigyázott rám, míg haza nem jött. Édesanyámat csak 3 nap múlva láttuk újra. Akkor viszont nagyon nagy balhé volt otthon, még a szomszédok is átkopogtak. 3 zsacskónyi fehérjeszeletet borított ki édesapám a konyha asztalra, felelősségre vonva. De ő megvonta a válát és csak ennyit mondott:

  – Fogalmam sincs, hogy kerül ide, de a gyerek szereti. Ő kérte!
  – Egy 4 hónapos kisbaba? Ezt nem mondod komolyan! Árt neki, az orvos ezt a cseppet írta fel, naponta 3x kell 3-3 cseppet kapnia.
  – Mikor vitted el orvoshoz és miért nem szóltál nekem?
  – Mikor szóltam volna? Azt sem tudtam, hol érlek el! 3 napig voltál távol és egy szó nélkül mentél el.
  – Dolgom volt! – válaszolta édesanyám és bement a saját szobájába, bezárva belülről az ajtót.
  – Kölyök, nagyon sajnálom! Ha tehetném, elmennénk együtt, de ezzel a munkával nem vehetlek magamhoz és nem tudom kire bízhatnálak rá. Kibírod ugye? Én mindig itt leszek, ha nagyon kellek, de erősnek kell lenned, nagyon erősnek! – mondta nekem, miközben potyogó könnyek közepette ringatott.

  Pár hét múlva épp munka közben kapta a telefonhívást, hogy a szomszédok hívták a rendőrséget, mert nagyon sírtam. A telefont senki nem vette fel és az ajtón is hiába kopogtak. Azonnal rohant haza hozzám, a lakás üres volt és sötét, én pedig pisisen-kakisan és éhesen feküdtem a kiságyamban. A kis fejem már vörös volt az órák óta tartó sírástól. Apué meg a dühtől, hogy megint egyedül hagyott édesanyám és senki nem tudta, hol van.
Az éjszakát apuval töltöttem a munkahelyén, de sokan vigyáztak rám. Én pedig gyorsan minden csinos nénire rámosolyogtam, amitől apu egész éjjel nevetett. Nagyon élveztem, hogy mindenki csak velem foglalkozik.

  Édesapám nem hagyta annyiban, feljelentette édesanyámat a gyámügynél. Mellékelt tanúvallomásokat, leleteket és mindent, amire szükség volt. Azonban nem járt sikerrel.
Aznap, mikor ellenőrizni jöttek, mindent rendben találtak. Édesanyám maga volt a földre szállt angyal, aki kismanó módjára sürgött-forgott körülöttem és a konyhában. Édesapám viszont a pokol szülötte lett, aki mindenkit lefizet, hogy őt, a világ legjobb édesanyját, a lehető legrosszabb színben tüntesse fel.
Amint elmentek, beletett a kádba, lekapcsolta a fürdőszobában a villanyt és rámzárta az ajtót kulccsal. Majd bement a szobájába, felhangosította a zenét, hogy ne hallja a sírásom és rám sem nézett órákon át. Engem büntetett, mert apám rosszat tett ellene, ő ellene, aki nagyon-nagyon fantasztikus anya és csodálatos feleség. Apu vett ki a kádból késő éjjel, tett tisztába és etetett meg. A fantasztikus édesanyámat nem láttam másnap reggelig, mikor muszáj volt átvennie, hogy édesapám elmehessen dolgozni.

  Édesapám mindent megtett, de tehetetlen volt az „álnok boszorka” ellen, aki kijátssza a hatóságokat. Végül úgy döntött, hogy leül beszélni vele, de engem előbb elvitt a szuper dédnagypapámhoz, aki őt felnevelte. Annyira élveztem, hogy mindig nála töltöttem azokat a napokat, amikor édesanyám eltűnt hosszabb időre és édesapám dolgozott.
De beszélni csak próbált vele. Édesanyám megígért neki mindent, amit lehetett, majd elment és feljelentette, hogy nem fizeti a tartásdíjat, amit közös megegyezésre készpénzben kapott meg. Bizonyítékként vitte az üres bankszámlakivonatát. Ekkor tudta meg mindenki, hogy idő közben kilépett a munkahelyéről.
A terve azonban nem sikerült, ugyanis édesapám bizonyítani tudta, hogy ő pontosan mikor és mennyi pénzt adott át neki. Persze édesanyám mindent tagadott, egészen addig, míg dédnagypapám nem tanúskodott, hogy a feljelentés előtti napon ő hagyta az asztalon a borítékban a gyerektartás megítélt összegének a dupláját, mert édesapám reggelig dolgozott. A bíróság a tanúvallomást elfogadta, de édesanyám ellen nem tettek semmit.

   – Adjon be gyerekelhelyezési keresetet – mondták – de a maga munkájával, biztosan nem helyezhetjük el Önnél a gyermeket. Jobb helye van az anyjánál.

Így hát ott maradtam. Édesanyám látszólag megváltozott és már nem napokra ment el, csak órákra. Ezt viszont minden alkalommal megtette, mikor édesapám otthon volt. Nem számított neki, hogy 24 órás szolgálatból ment haza, vagy 3 óra múlva vissza kell mennie dolgozni. Nem érdekelte semmi, az sem, hogy kezdett kiderülni, hogy bizony ő nem vállalkozó. Csak egy volt a fontos: a pénzt minden hónapban odaadja neki, hogy saját magára költhesse. A gyerektartásból egy fillért sem költött rám és zsebre tette azt a pénzt is, amit a számlákra kapott, a gyerektartással megegyező összegben.

  6 hónapos voltam, mikor szegény édesapám egy reggel hazajött és alig állt a lábán. 48 órás szolgálat után csak arra vágyott, hogy hozzám bújva lefeküdhessen aludni. Tudta, hogy jó kisfiú leszek és nem fogom felébreszteni, ha nem muszáj. Anyám viszont közölte, hogy hallgattasson el és elment.  
Órákkal később jött rá édesapám, hogy valószínűleg a hasam fáj megint, de a gyógyszerem sehol nem találta. Sem a babakocsihoz tartozó táskát, melyben volt egy tartalék üveggel. Alig bírt ébren maradni, én meg csak bőgtem, a poci simi ellenére. A húga jött át, hogy lecsendesítse a szomszédokat és engem is a folyamatos pancsival, míg ő alszik egy picit. A barátja, aki éppen egy gyermekorvossal randevúzott, pedig felirattatta a cseppeket. Kiváltotta és gyorsan elhozta, amint tudta. Mire édesapám kialudta magát, én már nyugodtan aludtam a kiságyamban, miközben ketten meséltek nekem felváltva és simogatták a pocakomat. Mire felébredtem, elmentek és ismét apu mellkasán pihenhettem.
Édesanyám csak este jött haza. A kapu előtt egy drága kocsiból szállt ki, megcsókolta a férfit, aki hazavitte és kivette a 12 szatyrot a csomagtartóból.

  – Mindjárt itt lesz, most hozták haza. Nem érdekel hol volt, mit csinált, kivel fekszik össze, de ezt veled nem csinálhatja meg többször, kölyök. Ígérem!

  A kérdésre, hogy miért vitte el mindkét üveg gyógyszeremet, az volt a válasza, hogy elfelejtette kitenni. A babakocsi táskáját 3 hónap múlva találta meg édesapám kidobva, benne az összes gyógyszer, amit valaha felírt nekem a gyermekorvos. Addig valószínűleg a szeretőjénél volt vagy annak a kocsijában.
Mellette pedig ott voltak a babakocsim darabjai, melyet azért tört össze, mert édesapám egyik este nem engedte el otthonról. A nagynéném jött vacsorára, mert nem tudott máskor nyugodtan beszélni édesapámmal. Ekkor derült ki, hogy nem csak pénze van és jól néz ki, de fantasztikusan is főz. Kénytelen volt, miután édesanyám hajnalban lelépett otthonról és csak a nagynéném után, vacsorára érkezett meg, csak átöltözni, mert neki muszáj elmennie újra. Csakhogy a bezárt ajtón nem jutott ki, a kulcsát pedig édespám beletette a pelusomba, a szobakulcsával együtt. De mivel ő nem pelenkázott, nem is vette ki belőle. Vacsora után bevonult a szobájába és miközben édesapám a húgát lekísérte, ő darabokta törte a babakocsit és betette a szekrényébe. Ezért hetekig nem vitt el engem sétálni. Aput nem zavarta, ő kézbe vett és végigsétált velem a közeli parkon. Nem akart újat venni, még.

  Pár héttel a babakocsi eltűnése után, megint apu munkahelyén töltöttem az éjszakát, amit mindig imádtam, és mindenki csodálkozott, hogy miért nem babakocsiba vitt. Mikor megtudták, hogy eltűnt, összedobták a pénzt egy különleges, de látszólag teljesen hagyományos babakocsira, ez volt az ő ajándékuk számomra. Puha volt, jó illatú és nagyon könnyen lehetett vele közlekedni. Akkor még nem tudták, hogy ezzel az életemet is megmentették.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Kara Beatrix 61 történetét!


  • 1215 szerző
  • 801 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Kara Beatrix

Egy édesanya bosszúja - Együtt a család

Műfaj

nem fikció

Rövid leírás / Beharangozó

"Megvolt mindenem. Kaptam normális kiságyat, ágyneműt, pelenkázó asztalt és végre finom tápszert. Rengeteg ruhácskám és játékom volt. Igaz édesanyám többet is tönkretett belőle, dühében, mikor nem tudott elmenni, ahova akart. Mindig kaptam helyette másikat. De én valahogy sosem éreztem jól magam és nem tudta szegény édesapám, hogy miért. Édesanyámat pedig nem érdekelte. Ha elkezdtem sírni, odaadott neki és elment. Otthagyott. A simogatásra lassan abbahagytam a sírást és jó nagyot aludtam apuval, miközben a mellkasán feküdtem. Amikor pedig nem tudott így elaltatni, akkor nagyon gyengéden megfürdetett. Csak ő fürdetett. Édesanyám nem tudta elviselni a látványom sem és ennek többször hangott adott.
  – Még a micsodája is hasonlít a tiédre, pont ugyanolyan undorító. Fürdesd meg, ha akarod, én ugyan hozzá nem érek ehhez a kis korcshoz!"

Rövid összefoglaló

Az igaz történet folytatódik. A család egy fedél alatt él, de a helyzet nem hogy javult volna, inkább romlott. Az anya érdektelen, önző, az apa gyengéd és mindent megtesz. Végül nem bírja tovább és a hatóságokhoz fordul...

Olvasási idő

8 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Kara Beatrix nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!