Barion Pixel nuuvella

Jéghideg érintés

     Cat hevesen kapálózott, legalábbis ő úgy gondolta, amikor az ismeretlen támadója hátulról átfogta a nyakát és szájára tapasztotta a tenyerét. Azt hitte, sikolt és hangja megtöri a csendet. Azt hitte, kiáltása embereket vonz oda, akik megmentik, elkergetik a férfit. Azt remélte, hogy a karate filmekben látott mozdulattal képes levetni magáról a pasast, talán még meg is sebesítheti, menekülésre kényszerítheti. Azt hitte, hogy képes lesz küzdeni ellene. Bízott magában, az élni akarásában. Azt hitte van esélye, hogy életbe maradjon. Az utolsó kép, amit homályosodó szemén át látott, a hatalmas pelyhekben hulló hó volt. A hang, amit hallott a hópihék surrogó hangja. Kék szeme egyre fátyolosabbá vált és ő azon gondolkodott, hogy nem is tudta, hogy a puha pihéknek is van hangjuk. Elcsodálkozott azon is, hogy mekkora hazugságok a filmeken, könyvekben megelevenedő krimik. Az áldozat nem látja támadóját, agya nem képes feldolgozni annak arcának részleteit, sőt még magát a vonásokat sem. Már nem érdekesek, már nem tud velük mit kezdeni. Ennél sokkal fontosabb dolgok fogalmazódnak meg, mint a hópelyhek hangja például. A végtelen nyugalom, amit árasztanak magukból, ahogy szállingóznak a föld felé, hogy hatalmas paplanná váljanak. Hogy betakarják a szennyet, a feketeséget és az ő testét is. Utolsó lehelete apró ködpamacsként áramlott ki a száján, megolvasztva a bele hulló pihéket, eggyé válva azokkal. Aztán már nem látott semmit, csak a végtelen fehérséget, mintha ő maga is havazás része lenne. Lelke kiszállt halott testéből, felrepült a magasba, fel a havat szitáló felhők közé. Mielőtt még magasabbra szárnyalt volna Cat lenézett és meglátta a holttestét. Ott feküdt a sötét sikátorban, a hó fényesen csillogott körülötte, lassan takarta be testét is, mintha védené. Sapkája a feje mellett vöröslött, kék szeme az égre meredt, mintha a lelke szárnyalását követné, vértelen ajkai egy végső sóhajra nyíltak, szőke haja szétterült körülötte. Gyilkosa egy fekete árny volt csupán, egy démon, aki osonva hagyta ott áldozatát, nem törődve annak értékeivel vagy magányával. Szellem Cat összevonta a szemöldökét, nem értette az egészet. Miért kellett meghalnia? Miért fosztotta meg valaki a jövőjétől? A hópelyhek táncolni kezdtek körülötte, szinte beleszédült a forgatagba, képtelen volt elszakítani tekintetét teteméről. Ismeretlen világ felé repült, a pihék vezették és nem tudhatta, mi is lesz utazásának célja. Eggyé vált velük, a szél szárnyán vitorlázott a másvilág felé.

    Julia Soledad Perez ugyanazon az éjjelen zihálva ébredt ágyában. Megszokta már, hogy vannak rémálmai, hogy eljutnak hozzá olyan képek, amiket más nem láthatott. Ám ez a mostani álom azonban más volt, mint az eddigiek. Teljesen, lénye minden porcikájával átélte az álomképet, mintha vele történt volna meg. Reszkető térdekkel ment a fürdőszobába, engedte meg a hideg vizet és hosszú percekig mosta, áztatta az arcát. Néhány korttyal próbálta kiöblíteni a fémes ízt a szájából, de sikertelenül. Elgondolkodva nézett a csap felett lógó tükörbe. Szinte megijedt az elé táruló látványtól. Amúgy tejeskávé színű bőre szürkére fakult, barnás zöld szemei fakón ültek a gödrükben, ami alatt fekete karikák húzódtak. Vöröses göndör haja csatakosan feszült a koponyájára. Borzalmas látványt nyújtott, kétség sem férhetett hozzá. Nagyokat lélegezve ment vissza a szobájába, de eszébe se jutott visszafeküdni az ágyba. Az ablakhoz vánszorgott, közben kézbe kapta a sarokban álló kis kerek asztalról a rumos üveget, amit még apja küldött neki a nyár végén. Akkor felbontotta a cukornád pálinkát, kedvtelve ízlelgette a pikáns ízt, aztán letette az asztalkára és ritkán nyúlt hozzá. Ahogy a mellette álló jófajta ír whiskyre is, anyja ajándékára. Pedig nem alkoholisták voltak a szülei, csak két különálló nemzet gyermekei. Ő pedig az ő keverékük, egy ír nő és egy spanyol férfi szerelmének a gyümölcse. Julia nagyot húzott a rumos üvegből, miközben az ablakhoz sétált. Odakinn esett a hó, hatalmas pelyhekben hullott alá. A sűrű hóesésben az utcán álló lámpák fénye csak halványan pislákolt, mégis fényárban úszott az utca. Varázslatos volt a sétány, ahol lakott. A járda melletti fák ágait már vastagon karolta át a hó, a bokrok is hófehérbe öltöztek. Házának előkertjében az eddig még zöldellő fű eltűnt, vastag csillogó tejszínhab borította minden centiméterét. Julia megborzongott a meleg szobában. Volt valami kísérteties a téli tájban, valami, amitől kirázta a hideg és feszült lett. Amíg eddig megnyugtatta a hulló hó látványa, most idegesítette. Aprót kortyolt az italból, rumos lehelete párát képzett a hideg ablakon. A ködfátyol szétterült az üvegen, mintha be akarná teríteni az egészet és ropogva kristályosodott. Julia tágrameredt szemekkel nézte a képződményt, amelyen egy írás rajzolódott ki: „Segíts!”. Egy apró szó benne az összes fájdalommal, ami csak belefért. 

- Ki vagy? – suttogta Julia. – Miért kérsz segítséget?

Hiába várta azonban a választ, felelet nem érkezett. A jégvirágok között azonban ott állt a szócska, szinte vakított. Julia mélyet sóhajtva ment az ágyához, lehuppant a matracra. Várnia kellett, mást nem tehetett. Sokszor előfordult már röpke életében, hogy a másvilágról kértek tőle segítséget. De ő nem tehette meg az első lépést, az a másik fél dolga volt. Rossz érzése egyre erősebbé vált, ahogy a feliratra nézett. Bizonytalan kézírás volt. Egy fiatalé, aki már kinőtt a gyermekkorból, de még messze járt a felnőtthez. Lány lehetett, legalábbis erre utaltak a kerek betűk. Egy fiatal lány, aki túl korán halt meg.

- Segíts, hogy segíthessek! – mormolta, mielőtt nyakig betakarózva próbált elaludni. Hamarabb szenderült el, mint gondolta volna. Álmában egy kék szemű, szőke lányt látott, aki a hópelyhekkel táncolt. A lány szemében mélységes szomorúság ült, kérőn nyújtotta kezét Julia felé.

     Francie, Cat édesanyja percenként lesett ki az ablakon. Már este kilenc is elmúlt, a lánya pedig sehol. Sok minden jellemző volt Cathlynre, ahogy minden tizenhat éves gyerekre, de a késés egyáltalán nem. Todd, az apa mesét nézett az egyre laposabban pislogó Jimmy mellett. A férfi is sűrűn pillantott az ajkait harapdáló felesége felé, tekintete gyakran rebbent az órája felé. Ahogy a rajzfilm véget ért, karjaiba nyalábolta szunnyadó kisfiát, a szobába sietett vele, lágyan az ágyba tette a pöttöm gyereket. Puha puszit nyomott a fiú feje búbjára, de rossz előérzetét nem volt képes elnyomni az őt elöntő szeretet. Az égi testeket kivetítő éjjeli fény lassú táncot járt a falon, halkan húzta be maga mögött az ajtót.

- Hívtad már? – kérdezte halkan, megállva Francie mellett.

- Folyamatosan hívom. Kicseng, aztán a postafiók kapcsol – csuklott el a hangja.

- Lehet, várnak még, míg egy kicsit alább hagy a hóesés. Vagy csak tovább játszanak. Vagy… - de képtelen volt folytatni a mondatot, gyomrát összeszorította a félelem. Francie, sok éve társa, jóban-rosszabb, könnyes szemmel nézett férjére. Az ő agyában is átfutott már a gondolat, hogy Catnek valami baja történt. Nem, nem az edzés közben, hiszen akkor azonnal hívta volna az edzője, sokkal inkább az utcán, a dermesztő hidegben, ebben az átkozott, bár máskor varázslatos hóesésben. Újra a lányát tárcsázta, remegő kézzel tette a füléhez a telefont, várta, hogy felcsendüljön Cat vidám hangja. Hiába. Todd átölelte a halkan zokogó nőt, kétségbeesetten bámult a kihalt utcára. A hó csendesen esett, sőt zuhogott tovább, fehér fátylat borítva a tájra. A férfi magában imádkozott valamihez, amiben sohasem hitt, de most szüksége volt rá. Behunyta a szemét, de azonnal kinyitotta, amikor rossz érzése rémképeket kergetett lelki szemei elé. Lányát látta, ott feküdt a puha hóban, Cat tekintete a távolba meredt. Tágra nyílt szemei nem reagáltak a rászálló pihékre, azok imbolyogva ültek meg fekete szempilláin. Finoman temetették be az alabástrom bőrt. Cathlyn, az ő kiscicája nem mozdult, hogy leseperje őket. Halott volt. Todd reményvesztetten nyelte keserűkönnyeit. Úgy érezte, elveszítette a lányát. 

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Katie Drift 9 történetét!


  • 1235 szerző
  • 830 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Katie Drift

Jéghideg érintés

Műfaj

misztikus

Rövid leírás / Beharangozó

A hópelyhekkel száll a lelked, hogy megtalálja végső nyugalmát...

Rövid összefoglaló

Egy lány, aki halott és a választ keresi. Egy fiú, aki olyat tett, amit sohasem lett volna képes. Egy nő, aki képes segíteni, hogy mindenki megtalálja a maga békéjét. Egy nyomozó, aki, azt hiszi sok mindent látott már.

Olvasási idő

6 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Katie Drift nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!