Barion Pixel nuuvella

Jéghideg érintés

    A gyilkos reszkető kézzel nyitotta ki lakásának ajtaját, bizonytalan léptekkel ment a kanapéhoz és rogyott le rá. Arcát a kezébe temette, de végtagjainak reszketése továbbra se enyhült. Hirtelen felugrott az ágyról, dühösen markolt bele a hajába, torz hangon kiáltott fel. Kétségbeesetten rázta meg a fejét, hogy gondolatai tisztuljanak ki végre, emlékezzen, hogy mi történt pár órával ezelőtt. Váltott kézzel csapta magát arcon, az ütések égették arcát, pedig nem is érezte azok erejét tenyere lendületén. A fájdalom talán egy hangyányit segített, képek villantak be a buliról, ahová elrángatták. Tamara hívta fel, azt mondta búgó hangon, hogy néha neki is lazítania kell. És ő, Alan, a suli legjobb tanulója, az eminens, igent mondott. Tényleg, néha neki sem árt lazsálnia. Túl sokat tanulsz! – már rengetegen vágták ezt a mondatot a fejéhez. De mi mást is tehetne, ha doktor akar lenni, életeket menteni?! Ehhez pedig bifláznia kell, hiszen jövőre irány az egyetem! Még több olvasás, magolás, kutatás várja addig is, aztán felvételezik, bejut az egyetemre és egyenes az útja az álma felé. Eddig legalábbis így tervezte. Aztán jött ez az átkozott buli, Valamelyik baromarcú kibélelte az üdítőjét. Hamar kiütötte a keverék, az tuti. Az egyik pillanatban még Tamarával tancolt, a másikban már forgott körülötte a világ. Az emberek sűrű masszává olvadtak össze, eltűntek a színek, minden sárgás fehéres árnyalatot vett fel. Időként felé fordult egy-egy orca, kivehetővé vált egy szem, egy orr, a fej eltorzult formája. Olykor az arc rámosolygott, néha mintha beszélt is volna hozzá. De a legtöbb határozottan megrémisztette. Nők és férfiak siklottak felé a ragacsos ködből, vagy csak egyszerűen felé lendültek. Ezek az arcok nemcsupán ijesztőek, félelmetesek voltak. Szemük helyén fekete lyukak ásítoztak, szájuk fekete mélységnek tűnt, ami hatalmasra tágult és a mélyében hófehér borotva éles fogak csillogtak, amik mintha ki akartak volna szabadulni a nyílásból, amibe bezárták őket, hogy ízekre szaggassák őt. Alan mindig csendes fiú volt, aki sohasem okozott bajt, nem keveredett verekedésbe és nem is provokálta ki azt. Tisztelettudó, szorgalmas, tanárok és tanulók kedvence. Még diáktársai sem kötöttek bele, mert egyszerűen jó volt. Ám abba az instabil, észvesztő világba, ahová a szer hatása alatt süllyedt, eltűnt belőle minden emberi. Minden, ami ő, Alan volt, nem csupán köddé vált, hanem megváltozott. Gonosz, kegyetlen lénnyé vált, aki egy dologra vágyott: szenvedést okozni. Az ismeretlen, a rossz Alain lépett le a buliból a dermesztő estében. Tamara még utána kiabált, hogy hova megy, gyerek még az idő. Az ajtónál érte utol, megragadta a kezét, a zenét túlharsogva kérdezte a fiút, merre indul a szakadó hóesésben, látszólag kábán. Alan csúfondáros mosollyal fordult a lány felé, irdatlan pofont kevert le neki. Tamara beesett az előszobában álló szekrényke és a fogas közé, koponyája hatalmasat csattant a falon. Orrából, füléből vér kezdett csordogálni, ajka szélén vékony vérpatak futott le. Senki sem hallotta, látta Alan tettét. Végül is mi történne, ha látná valaki? – rántott egyet a vállán. Minden kétséget kizáróan gondolkodás nélkül átsegítené a másvilágra. Ereiben pezsgett a vér, dolgozott benne a kábítóanyag, egyetlen vágya volt: ölnie kellett. Direkt, szándékosan, nem véletlenül, ahogy Tamarával tette. Át kell éreznie, hogy mi a szenvedés. Péntek este lévén biztos volt abban, hogy gyorsan megtalálja áldozatát. A Szentek parkja felé indult, ahol ebben a zimankóban is akadt járókelő vagy kalandvágyó fiatal. Éppen Cattal ellentétes irányból közeledett a park felé, de találkozásuk elkerülhetetlen volt. Igaz, lehetett volna Cat éppen egy másik helyen, választhatott volna másik útvonalat, de a sors, ez a kegyetlen játékos másképp döntött. A sikátor előtt pillantotta meg Alan a tétovázó és didergő lányt. Szinte gondolatban könyörgött neki, súgta a hangtalan szavakat, hogy menjen be abba az átkozott utcácskába. Örömében gonoszul elvigyorodott, amikor Cathlyn végre nagyot sóhajtva elindult. Hangtalanul indult utána, még a hó sem roppant meg a léptei alatt. Prédára leső puma volt, vadászott és élvezte a becserkészés minden pillanatát. Vigyorogva nézte a lány csúszkálását, magában kacagva hallgatta egyre nehezebb légzését, érezte a félelmét. Ha látta volna magát, ha ketté tudta volna bontani meghasadt énjét, hogy mindkettő láthassa magát, megdöbbent volna. Arca hófehérré vált, mint a körülöttük szakadó hó, szeme fehérje viszont eltűnt, fekete pupillája uralta az egészet. Szája mintha felszívódott volna, csak egy halvány rózsaszín vonal emlékeztetett rá. Sötét barna haja zsírosan tapadt a koponyájára. Egy pokolfajzat volt, a világ minden gonoszságának gazdája. Alan megingott, amikor először ért Cat közelébe. A szer hatása gyengült a testében, a feje egy pillanatra kitisztult. Egyensúlyát vesztve talpa alatt megreccsent a jég és a vadász megmerevedett. Aztán ismét elöntötte a vágy, önmagát hátrahagyva indult el újra. És lecsapott. Módszeresen, lassan, minden percet kiélvezve végzett a lánnyal. Agyába beleégett haláltusájának minden pillanata, de vonásai nem ragadtak meg benne, csupán a homályosodó kék szemek, amikre a hópelyhek hullottak. Lihegve tápászkodott fel a test mellől, vissza se nézve indult kifelé az utcából. Minden lépésnél, amit otthona felé tett meg, a szer folyamatosan párolgott el testéből, míg végül teljesen eltűnt. Arca égett a pofonoktól, de ez a fájdalom elenyésző volt ahhoz, amit a következő pillanatba érzett. Emlékezett. Zuhatagként tértek vissza az emlékek. Lehunyt szemei előtt képek jelentek be, látta magát, ahogy megfojtja a lányt. Látta annak szemeit, bennük a félelmet, a kétségbeesést, a küzdelmet, végül a lemondást. A legdrágább kincset vette el tőle, az életét. Zokogva temette kezébe az arcát. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen.

            Cathlyn kétségbeesetten nézett körül a vakító fehérségben. Vastag kabátja, bakancsa eltűnt, sőt egyetlen ruhadarabja sem volt meg. Nem, nem volt meztelen, fehér póló és nadrág volt rajta. Mezítláb álldogált a vékony hórétegen. Bár a hó szüntelenül szakadt, mégsem fázott, de a hóvastagsága sem nőtt bokája körül. Bizonytalanul tett előre egy lépést, majd még egyet. Aztán futni kezdett, egyre gyorsabban szaladt a zuhogó hóesésben. Fáradtan fékezett le, lihegve támaszkodott meg térdein, majd rogyott össze. Úgy érezte, mintha órák óta futna, pedig alig telhetett el öt perc. A hátára feküdt és csak bámult a fehér ég felé. Hópelyhek hullottak rá, csiklandozták az orrát, de nem bánta. Kezeit és lábait mozgatva hóangyalt formált maga körül, mint egykor apjával kiskorában. Könnyei önkéntelenül indultak el. Fojtottan zokogott fel, képtelen volt abbahagyni a sírást. Egy dolgot akart: hazamenni végre. Egy nő arca jelent meg lezárt szeme előtt. A nőé, akit már látott. Összeszorította csukott szemeit, egyre az ismeretlenre koncentrált. Érezte, hogy ő az, aki segíthet neki. Szűkölve súgta felé a szót: segíts…

    Julia sírva ébredt. A kiszolgáltatottság, az egyedüllét, a szomorúság érzése szorította össze a szívét, olyannyira, hogy levegőt is alig kapott. A kékszemű halott lány érzelmeit élte át álmában, tudta jól. Amikor Julia szemeit törölgetve felült az ágyában, pokoli fájdalom hasított a fejébe. Szédült, erőtlennek érezte magát. Vánszorogva indult a fürdő felé. Pirulát öntött a tenyerébe, a csap fölé hajolva itta rá vizet. Hirtelen jéghideg levegő árasztotta el a helyiséget. Julia mély levegőt vett, majd lassan fújta ki, lehelete pamacsokban fodrozódott előtte. A fátyolos tükörben kézírás jelent meg: SEGÍTS! Julia tekintete elhomályosodott, testén rángás futott át, a mosdóba kapaszkodott meg, hogy el ne zuhanjon, miközben folyamatosan a foncsort figyelte. Az üvegben a lány arca formálódott ki. A halott tinié, akivel álmodott.

- Ki vagy? – suttogta Julia.

- Cat – jelent meg a szó a tükrön és lassan halványodott.

- Mi történt veled? – kérdezte a nő.

- Meghaltam… - szólt az írás, majd újabb szóval bővült a szellemírás – megöltek.

- Vezetékneved?

- Williams.

- Segítek neked, Cat, de te is segíts nekem. Mit szeretnél, mit tegyek érted?

- Miért? – kérdezte Cat.

- Megkeressük az elkövetőt és megkapja a büntetését, ígérem – bólintott Julia, mire egy szív rajzolódott ki a tükrön és alatt egy szó, család.

A hideg éppolyan hirtelen tűnt el, mint érkezett. Julia fejgörcsével párhuzamosan a meleg is visszatért az apró fürdőszobába. Kimerülten mosta meg arcát, dobott a szájába még egy gyógyszert. Kábán kávét főzött és míg a tejjel hígított koffeint kortyolgatta a hatalmas pelyhekben szállingózó havat bámulta. 



Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Katie Drift 9 történetét!


  • 1200 szerző
  • 784 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Katie Drift

Jéghideg érintés

Műfaj

misztikus

Rövid leírás / Beharangozó

A hópelyhekkel száll a lelked, hogy megtalálja végső nyugalmát...

Rövid összefoglaló

Egy lány, aki halott és a választ keresi. Egy fiú, aki olyat tett, amit sohasem lett volna képes. Egy nő, aki képes segíteni, hogy mindenki megtalálja a maga békéjét. Egy nyomozó, aki, azt hiszi sok mindent látott már.

Olvasási idő

6 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Katie Drift nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!