-Nem tehetem… - súgta Alain és karjait széttárva, mintha repülni szeretne, elrugaszkodott a hídról. Teste a föld felé zuhant a húsz méteres magasságból. Ugyanabban a pillanatban, amikor a mélybe vetette magát, Jason lendült felé még az utolsó pillanatban elkaphassa, ha kell, akár erőszakkal is leráncigálja erről az elátkozott hídról. Lent Julia felsikoltott, amikor Alain teste zuhanni kezdett. A mellette lebegő Cat szeméből könnycsepp gördült, majd széttárta karjait, épp, mint Alain egy pillantással hamarabb. Körülötte hópelyhek kezdek el kavarogni és a fiú felé szálltak. Amikor elérték a zuhanó testet, mintha puha takarót alkottak volna alatta, megakadályozták a további esést. A kavargó örvény feljebb emelte az összeszorított szemű fiút és lassan a híd felé emelte, ahol Jason hasalt és nyúlt Alain felé. Julia csodálkozva nézett körül, mintha megállt volna az idő. Látta Jasont, ahogy megdermedve nyújtózik a fiú után. Látta Alaint, aki lebegett a levegőben. Látta a hókristályokat, ahogy körül ölelik az ifjút. Látta Catet, aki megmenti gyilkosát. Mosolygott, aurája a kék minden árnyalatában szikrázott. Olyan volt, mint egy angyal, akiket a mesékben, történetekben ábrázoltak. Maga a jóság, a szépség. Aztán felgyorsult minden. Jason elkapta a lebegő Alain kabátját és nagyot rántott rajta, szinte felrepítette a hídra. A hótakaró szétrobbant és millió apró pehelyre hullott szét. 

Jason magához szorította a csúszós hídon zokogó Alaint, súgott pár bátorító szót a fülében, majd óvatosan indultak a lépcsősor felé. Julia hálásan mosolygott az őket figyelő Catre. Amikor a férfiak leértek a lépcső aljára, a nő már ott várta őket. Átkarolta mindkettőjüket, pár pillanatig így álltak összeölelkezve. 

- Hol van Cat? – kérdezte Alain elcsukló hangon. Mielőtt Julia válaszolhatott volna, a hópelyhekből egy vékony lány alakja bontakozott ki. Pehely kezéből apró, pajkos pihék szálltak Jason arcára, csiklandozták az orrát, ahogy Cathy a férfi felé nyúlt. Aztán Alain felé lebben a lány és hókéz simogatta meg az arcát.                                                                                               - Mentsd meg a világot! – szállt a hangja a szélben. A pihék kavarogni kezdtek, Cat az ég felé emelkedett. A fejük felett ezüstös, apró szilánkokká porladt és eltűnt.                                                                                                          - Menjünk valami meleg helyre. Egy kávé mindenkinek jól esne – indítványozta Jason, átkarolva a bicegő Julia vállát.                                            - Hogyan tudtad visszarántani Alaint? – kérdezte Julia a férfire pillantva.     - Csak Cat tudja a választ – mosolygott rá a férfi.

Szótlanul indultak a még alvó város felé. Keleten, a horizonton megcsillant a holnap fénye…